Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-11 / 58. szám
www.ujszo.coml 2022. március 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Rettegéstől a reményig Csak nem orosz rakéták csapódtak be? SZILVÁSSY JÓZSEF Egy pozsonyi ismerősöm közel lakik ahhoz a hatemeletes parkolóházhoz, amelyben múlt szombaton tűz ütött ki. Amikor a felesége az érkező tűzoltókocsik szirénázását hallva kinézett az ablakon és meglátta a hatalmas füstöt és a lángcsóvákat, rémülten kérdezte: Nem orosz rakéták csapódtak be? Másnap a szomszédoktól megtudták, hogy bizony bennük is felötlött ilyesmi. Nem csak őket gyötrik hasonló rémképek, hiszen a háború ugyan tőlünk több száz kilométerre, de mégis a szomszédságunkban tombol. Akkor zúdulnak ránk ezek a véres, ostoba feneségek, amikor bízni kezdtünk abban, hogy sok áldozat árán ugyan, de talán már átvészeltük a két éve tartó járványt. Ehelyett immár nemcsak a képernyőn keresztül, hanem a hozzánk menekült, szinte földönfutóvá vált kisgyermekes anyák, a végkimerülésig elgyötört idős asszonyok elrebegett mondataiból értesülhetünk az oroszok gaztetteiről, amelyeket elsősorban a körbezárt, villany, fűtés és ivóvíz nélkül sínylődő Mariupolban követtek el. Szerhij Orlov ottani polgármester tájékoztatása szerint a gyermekkórházat és a szülészetet bombáztak, sok csecsemő, várandós nő és egészségügyi dolgozó halálát okozva. Több más ukrajnai nagyváros körbekerítése és ostroma kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy ilyesmire a hitleri hordák vetemedtek, amikor a második világháborúban 872 napon át éheztették a körbezárt Leningrád lakosságát - legalább egymilliónyian haltak éhen. A mostani tragédiák ismeretében szorongva, olykor már rettegve kérdezgetjük, vajon Putyin ördögi tervei között szerepel-e Szlovákia lerohanása és bekebelezése? Mementóként emlegetik, hogy néhány hete is kevesen hitték el, mire képes az orosz diktátor, céljairól legfeljebb az amerikai és más nyugati hírszerzők tudhatnak, vagy sejthetnek részleteket. Az viszont már nyilvánvaló tény, hogy a villámháborúval és Ukrajna gyors összeomlásával számoló elképzelése a hősiesen védekező ukránoknak köszönhetően kudarcba fulladt, és emiatt akár az eddigieknél is brutálisabb katonai eszközök bevetésétől sem riad vissza.^ Néhány napja Zuzana Caputová rövid tévébeszédben igyekezett legalább részben enyhíteni aggodalmainkat. Teljes biztonságot természetesen a szlovák államfő sem ígérhetett, de arra joggal mutatott rá, hogy ebben a szinte kiszámíthatatlan nemzetközi helyzetben mennyire fontos Szlovákia NATO-tagsága. S az a hír is erősítheti megtépázott biztonságérzetünket, hogy ha a pozsonyi parlament megszavazza a kormány határozatát, akkor legkésőbb a következő hónapban az észak-atlanti katonai szövetség kötelékébe tartozó cseh, német, lengyel, szlovén és lengyel katonák erősíthetik keleti határunkat. Jelenlétüket, továbbá a velük érkező, korszerű hadi eszközök, például a légvédelmünket szolgáló Patriot-rakéták rendszerének üzembe helyezését a kormánypártokon kívül immár Peter Pellegrini és a Hlas is támogatja. Sajnos a gazdasági bajok tovább tetézik megpróbáltatásainkat. Tegnap Ausztriában már 2,10 euróért árulták a gázolaj literjét, Sopronban a hosszú gépkocsisorokban osztrák, Rajkán pedig szlovákiai autók araszoltak a magyarországiakkal a 95-ös, egyelőre hatósági áron adott benzinért. Szlovákiában is vészesen felfelé vágtat az energia, az élelmiszer és egyéb cikkek ára, nem kevés embernek máris megélhetési gondokat okoznak. A háztartási villanyáram árának szabályozása alig több néhány cseppnél a háborgó gazdasági tengerben. Nálunk az idősebb nemzedék is legfeljebb az 1968-as katonai invázióra emlékszik. Ők és a fiatalabbak is csak most értik meg és érzik át az elődöktől hallott óhajt: Csak háború ne legyen, a többi megpróbáltatást valahogy túléljük. Mi is ebben reménykedünk. „Az oroszok nem gondolkoznak sem múltról, sem jövőről” Ljudmila Ulickaja világhírű orosz író szerint ha az oroszok gondolkodnának, nem választották volna meg Putyint örökös vezetőnek. Ulickaját már évek óta az irodalmi Nobel-díj várományosaként emlegetik. Putyinról azt mondja: Sztálin visszatért. „Egyetlen ember őrültsége határozza meg Oroszország sorsát, és az oroszok nem gondolkoznak sem a múltról, sem a jövőről, mert ha gondolkodnának, nem választották volna meg Putyint örökös vezetőnek” - mondta a HVG-nek. Szerinte az oroszok gondolkodás helyett sokkal jobban szeretik, ha alárendelhetik magukat a vezetőiknek, és teljesíthetik a felülről érkező utasításokat. „Megdöbbenéssel tapasztalom, hogy az utóbbi években az egész szovjet múlt iránti nosztalgia erősödik, és a hatalom mindent elkövet ezért.” Szerinte csak az orosz csapatok azonnali kivonása lehet a megoldás. „De attól tartok, ehhez előbb - akár csak részlegesen is - le kell váltani a jelenlegi orosz vezetést, még akkor is, ha a hatalom leválthatósága nem tartozik az orosz hagyományok közé.” Az eddig Putyinnal feltűnően jó kapcsolatot ápoló Orbán Viktorról az a véleménye, hogy már „át kellene adnia a helyét egy modernebb szemléletű embernek”. „Pedig a magyarok valamikor az egész egykori szocialista tábornak példát mutattak. Új bátorságot kívánok mindenkinek (hvg) Még dermedten lapulnak az uszítok SIDÓ H. ZOLTÁN E gyelőre jól vizsgázik az ország az Ukrajnából érkező menekültek fogadása terén. Ennek azért van hírértéke, mert Szlovákia nem éppen befogadó, a 2015-ös migránsválság idején a többi visegrádi állammal együtt megmutattuk, hogy nem erősségünk a szolidaritás. Most viszont országos gyűjtési akciók indultak, civil szervezetek tüsténkednek minden határátkelőnél, az önkormányzatok mozgósítanak, a kormány tagjai nem egymást fúrják, hanem próbálnak megfelelni az újabb hatalmas kihívásnak. Még a különutas Boris Kollár sem találgat, hanem kellő médiafigyelem mellett megnyitotta a parlament üdülőjét a háború elől menekülők előtt. Persze, azért akadozik a gépezet, a lomha államapparátus lassabban mozdul, hiába, az önkéntesek mindig gyorsabbak a hivatalnokoknál. Nagy kérdés, meddig leszünk ilyen lelkesek, segítőkészek, toleránsak. Egy friss felmérés szerint a lakosság 85 százaléka támogatja a menekültek felkarolását, elhelyezését. Viszont ha a Kreml bunkerében bujkáló Putyin elnök teljességgel értelmetlen és egyre brutálisabb háborúja elhúzódik, akkor hosszú hónapokra, akár évekre kell berendezkednünk, miközben egyre kétségbeejtőbb állapotban érkező további százezrekről kell térségünknek gondoskodnia. A lelkesedés óhatatlanul lelohad. Emlékezzünk csak az éppen két éve hozzánk is bekopogó világjárvány elejére: kezdetben fegyelmezett szabálykövetők voltunk, saját kezűleg varrtuk a szájmaszkokat, hogy aztán a végére, már ha vége van, elszabotáljuk még a hatékony oltást is. Fájdalom, de a lakosság számottevő része felült a „lázadó”, pontosabban uszító politikusoknak, akiknek neve arra sem méltó, hogy leírjuk. Most ezek a magukat szociáldemokratának hazudó vagy éppen újfasiszta hordószónokok lapítanak, mert február 24-ig hasznos idiótákként éltették Putyint. Leszámítva a Smer legaljasabbját, egy bizonyos Blahát, aki azt találta mondani: ugyan miféle kiéheztető háborúról beszélünk, ahol „csupán” 350 civil áldozat van... Ahogy lankad a segítőkészség, úgy fognak majd a csatornafedelek alól, dohos pincék mélyéről előkúszni a most zavartan pislogó szélsőséges politikusok. Biztos, hogy idővel lesz néhány visszaélés a segélyek osztása terén, lesz néhány piti lopás, konfliktus is becsúszik majd, amit meglovagolva kezdődhet újra a „migráncsozás”. Arról nem is szólva, hogy Szlovákiába mintegy 2000 NATO-katona érkezik, ami ezeknél a szó szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentő bajkeverőknél még inkább olaj a tűzre. Sajnos, a várható uszítás során bátran támaszkodhatnak a lakosság hangulatára. Most, amikor teljesen kiélezett a helyzet, amikor orosz páncélosok próbálnak eltiporni egy másik nemzetet, amikor tiltott kazettás bombákkal, a tüdőt szétszaggató vákuumbombákkal szórják meg Ukrajnát, nos, ilyen helyzetben is csupán a lakosság fele támogatja a NATO-egységek szlovákiai jelenlétét. Ezek a politikusnak álcázott hiénák építhetnek az emberek fejében uralkodó zavarra, arra, hogy a világjárványt egy világháború közeli helyzet váltotta fel, ami az összeesküvés-elméletek, gagyi magyarázatok, gyerekes és ostoba Amerika-ellenesség ragyogó táptalaja. A választási ciklus második felébe csöppenve ezért nem szabad elveszíteni éberségünket. Nem szabad felülni az orosz agymosástól zombikká válóknak, a naivan pislogó, jaj, senkit meg ne bántsunk típusú álpacifistáknak, vagy éppen hallgatni a kényszerűen Szlovákiába sodródó tízezrek ellen ágálókra. Nem a végtelen asztal mögött magányosan, paranoiásán gubbasztó Putyin, és a még az Eszak-Koreánál is több szankcióval sújtott, nagyhatalmi ábrándokat kergető Oroszország képviseli a jövőt, a vállalható, vonzó és szabad életet. Hanem bizony megint a Nyugat, amely minden csetlése-botlása ellenére most szélsebesen összezárt. „A jólétben felszedett háj alatt azért acélos izom feszül” - mondta Yuval Noah Harari, korunk egyik legjelesebb gondolkodója a nyugati államokról. Ha valóban a Nyugathoz akarunk tartozni, akkor a fejünkben is rendet kell tenni, világos értékrendet felállítani, ami határozottan komolyabb szellemi kihívás, mint a McDonald'sban burgert majszolva, Coca-Colát kortyolva az Apple mobiltelefonunkat nyomkodva az egészet csak majmolni. FIGYELŐ Zelenszkij: Újraépítjük Ukrajnát! Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere úgy tudja, Kijev lakóinak közel fele elhagyta a várost a háború kitörése óta. Szerinte a város erőddé változott. „A háború első napjától kezdve az az orosz katonák feladata, hogy bekerítsék Kijevet, majd folytassák a támadást, megdöntsék a kormányt” - mondta a volt világklasszis ökölvívó. „Minden második kijevi lakos távozott, a fővárosban már kevesebb, mint kétmillió ember van” - tette hozzá. Kijev a háború kitörése előtt közel 3 milliós nagyváros volt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arra szólította fel Ukrajna partnereit, hogy „a valóságon alapuló megoldásokat kínáljanak, ne elvont véleményeket”. Jelezte, a nyugati vezetők hamarosan megvitatják a háborút és Ukrajna NATO-tagságát. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „Tudjuk, ezek közül a vezetők közül kik támogatják Ukrajnát”. A jövőt tekintve azt mondta, mindent a legmagasabb színvonalon fognak újjáépíteni, már készülnek a kormány erre vonatkozó tervei: „Az orosz inváziónak nyoma sem marad”. Legalább 100 milliárd dollár értékű infrastruktúrát és vagyontárgyakat semmisítettek meg az oroszok a háború 15 napja alatt - közölte Oleg Utenszko vezető ukrán gazdasági tanácsadó. (Tx) Élet és irodalom. Könyvek az ablakban, bombatámadás és szilánkok ellen. (Forrás: Lev Sevcsenko, Kijev/ Instagram)
