Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-07 / 54. szám
8 KULTÚRA 2022. március 7. | www.ujszo.com Nukleáris apokalipszis a filmeken Hogyan viselkednénk túlélőkként? Kivetkőznénk-e önmagunkból, vagy próbálnánk emberek maradni? JUHÁSZ KATALIN Az utóbbi napokban talán önök is elgondolkodtak azon, milyen jövő várna egy világmáretű kataklizma túlélőire. Hogyan viszonyulnának egymáshoz, ás milyen erkölcsi kihívásokkal kellene szombenózniük azoknak, akik óletben maradtak a világvége után? Most négy olyan, online is elérhető filmet ajánlunk, amelyek az emberiség alapvető dilemmáit boncolgatják egy fiktív valóságban. A filmeseket régóta foglalkoztatja a kérdés, mi történne az emberiséggel egy nukleáris katasztrófa után. A posztapokaliptikus műfaj a 80-as években élte fénykorát, a hidegháború hatására sorra készültek a filmek e témában. Később sem lankadt a kísérletező kedv, hiszen egy-egy ilyen mű egyszerre vizuális és forgatókönyvírói kihivás, nem beszélve a főszereplők jutalomjátékairól. Malevil (r.: Christian de Chalonge, 1981) Robert Merle francia író 1972-es vaskos, lassan hömpölygő regényének adaptációja. Merle elhatárolódott a filmtől, mert szerinte eltorzították az eredeti mondanivalót, így az ő neve nélkül, „szabadon a Malevil-regény után” felirattal jelent meg. A rendező teljesen kihúzta például a főhős előéletét, a film nézői nem tudják meg, hogyan került Emmamuel Comte a Malevil nevű településre. Egyből a ’70-es évek Franciaországában találjuk magunkat, Emmamuel takaros kis gazdaságában. Amikor atombomba perzseli fel a világot, a főhős néhány ismerőse, valamint házvezetőnője és annak szellemi fogyatékos fia társaságában épp a borospincében van-Az út főszereplői, Viggo Mortensen és Kodi Smit-McPhee (Képarchívum) nak, így túlélik az apokalipszist. Nem tudjuk meg, ki és hogyan okozta az atomrobbanást, inkább az a kérdés, újjáléledhet-e az elpusztult világ maradványaiból egy mikrotársadalom, néhány állattal, pár maréknyi vetőmaggal, és milyen szabályok uralkodnak a kis közösségen belül. Aztán kiderül, hogy rajtuk kívül vannak még túlélők, akiket egy önjelölt diktátor terrorizál. A két csoport egymás ellen fordul. A film, bár valóban csupán kivonata a regénynek, a cselekmény elnagyolt és a színészek játéka is hagy némi kívánnivalót maga után, képi világában, a lepusztult táj ábrázolásában nyomasztó élményt ad. Szombat óta elérhető a Netflixen, eredeti nyelven, magyar felirattal. Az út (r.: John Hillcoat, 2009) Ez a film a Malevil ellenpéldája: ilyen az, amikor a regényíró társforgatókönyv-íróként aktívan segíti a produkciót. Cormac McCarthy történetében egy apa és kisfia a mindent elpusztító nukleáris katasztrófa után úgy döntenek, hogy más lehetőség híján elindulnak gyalog a melegebb óceáni partok felé. Remélik, hogy ott élelem, biztonság és normális társak várnak rájuk, mivel az út során alig találnak menedékre, és ki vannak téve portyázó kannibálok és más kétségbeesett bandák támadásainak. Szinte semmijük nincs a rajtuk lévő ruhákon, egy rozsdás bevásárlókocsin és egy pisztolyon kívül, de ott vannak egymásnak, és az embertelen körülmények közepette is igyekeznek megőrizni emberségüket, tisztességüket. A film, szürke képeivel, melankolikus zenéivel a regényhez hasonló félelmetes hangulatot áraszt. Az apát játszó Viggo Mortensen sokak szerint élete alakítását nyújtotta benne, a fiút alakító Kodi Smit- McPhee pedig nemrég kapott Oscar-jelölést egy másik fontos film (A kutya karmai közt) mellékszerepéért. Másnap (r. : Nicholas Meyer, 1983) A Szovjetunió megszállja Nyugat-Németországot, ami eleinte a legkevésbé sem érdekli a kansasi Lawrence lakóit. Az ottani emberek békésen élik az életüket, ügyet se vetve arra, hogy az atomháború napról napra közeledik hozzájuk. Aztán lassan kezdik kirámolni a pincéiket, hogy majd esetleg oda rejtőzzenek. Végül a háromszáznál is több szovjet atomrakéta közül kettő pont az ő városukat találja el. Sokan azonnal meghalnak, a többieknek pedig fel kell készülniük a radioaktív sugárzás hosszan tartó hatásaira. Ez a film az amerikai álom hirtelen összeomlását mutatja be, és arra figyelmeztet, mennyire sebezhetőek, kiszolgáltatottak és tehetetlenek vagyunk mi, kisemberek. Fonalak (r.: Mick Jackson, 1984) Egy kultikus brit atomháborús dokudráma, amelyet filmként ugyan nem neveznénk remekműnek, ám a listánkon szereplő müvek közül kétségtelenül ez a legnyomasztóbb, leghatásosabb darab. Sallangmentes, szenvtelen prezentálása annak, mi várna ránk, ha kitörne egy nukleáris konfliktus. Az iráni válsághelyzet miatt a NATO és a szovjet haderők is atomrakétákat lőnek fel. Ennek következtében az angliai Sheffield teljesen megsemmisül. A maroknyi túlélőre teljes káosz vár: hosszú bezártság után kénytelenek szembenézni a sugárzásveszélylyel, a fosztogatásokkal és a reménytelenséggel. Rádöbbennek, hogy lassú halálra vannak ítélve. A rendező a dokumentumfilmekből ismert megoldásokkal növeli a feszültséget: a képernyőn rendszeresen megjelenik a halottak aktuális száma, és egyéb tudnivalók, a kameramozgás is a dokufilmeket idézi. Feketekomédia egy fiatal csapat előadásában Úgy tűnik, végre bemutatkozhat a nagyközönség előtt a Trepp színházi platform, amelyet a pozsonyi Színművészeti Főiskola magyar ajkú hallgatói alapítottak. Első előadásuk, az Ádám almái már tavaly október végére elkészült, de csak holnapután, március 9-én lesz a hivatalos premier. Pozsony. Anders Thomas Jensen azonos című, nagy sikerű filmjét nyilván sokan látták. Ezt alkalmazta színpadra Rédli Károly, akinek pályakezdése nem alakult szerecsésen: a kassai Tháliában általa rendezett Parasztoperát például teljesen „elmosta” a pandémia, alig néhányszor tudták közönség előtt játszani. Az Ádám almái egy abszurd feketekomédia, mely bibliai motívumokra épül. Közmunkára ítélt furcsa emberek közössége lakja Ivan Fjeldsted plébániáját. Ivan optimista világnézetével és az emberiségbe vetett rendíthetetlen hitével igyekszik összetartani az itt élőket: Gunnart, a valaha nőket erőszakoló lecsúszott alkoholistát és Khalidot, a pakisztáni származású benzinkútrablót. Ide érkezik meg a neonáci Adam. Ivan így üdvözli: „Gonosz emberek nem léteznek. Mi az ilyenekben nem hiszünk.” Az előadás szereplői Hostomsky Fanni, Melecsky Kristóf, Hégli Bence, Szebellai Dániel/Peter Kiss, Katona Eszter és Michal Noga, zongorán közreműködik és egyben az előadás zeneszerzője Ján Cibula. A díszletet Anna Revická, a jelmezeket Lea Saryová tervezte. Az előadás produkciós asszisztense Csikmák Kati. A Trepp célja egy olyan színházi közeg kialakítása, ahol az alkotók szabadon kísérletezhetnek magas fokú művészi élményt garantálva. Fontosnak tartják a magyar és a szlovák szcéna közeledését és öszszekapcsolását is, ennek érdekében magyar nyelvű előadásaikat szlovák felirattal tűzik műsorra, illetve fordítva. Ez az Ádám almái esetében sem lesz másképp. A bemutató az Ifjú Szivek Táncszínházban lesz holnapután 20 órától, további előadások ugyanott, ugyancsak 20 órától: március 13-án, március 23- án és március 27-én. (jukj Az orosz kultúra francia bojkottja Franciaországban mintegy hetven kulturális intézmény jelezte, hogy nem kívánnak együttműködni a kormánypolitikát támogató orosz művészekkel. Ugyanakkor készek ukrán művészek fogadására annak érdekében, hogy azok „folytam tudják művészi tevékenységüket, és hogy az ukrán kultúra továbbra is szabadon tudjon létezni”. A közlemény aláírói között van a párizsi Opera is, amelynek igazgatója, Alexander Neef külön is mély megdöbbenését fejezte ki az ukrajnai orosz invázió miatt. Emlékeztetett arra, a Párizsi Nemzeti Operaház története „a Franciaország és Oroszország közötti szoros és erős kapcsolat példája” - több nemzetközi hírű zeneszerzőt, táncművészt, koreográfust felsorol (Szergej Gyagilev, Mogyeszt Muszorgszkij, Rudolf Nurejev, Marius Petipa, Szergej Prokofjev, Igor Sztravinszkij, Pjotr Csajkovszkij). „Az intézményünk továbbra is műsoron tartja ezt a kulturális örökséget” - szögezte le az Opera igazgatója. Az intézmény ugyanakkor „ügyelni fog arra, hogy ne működjön együtt orosz kulturális intézményekkel, sem olyan művészekkel, akik nyíltan támogatják az orosz rezsimet”. Párizs legnagyobb koncertterme, a Philharmonie de Paris is jelezte, hogy lemondja minden olyan művész fellépését, aki a jelenlegi orosz vezetést támogató kijelentést tesz nyilvánosan, de nem várja el az orosz művészektől, hogy hivatalosan állást foglaljanak Moszkvával szemben. Eközben a párizsi múzeumok attól tartanak, hogy az európai uniós szankciók részeként a hatóságok esetleg lefoglalhatják a náluk kiállított orosz tulajdonú műalkotásokat. Ez a félelme a Louis-Vuitton alapítvány múzeumának is a Morozov testvérek legendás impresszionista festménygyűjteményét bemutató egyedülálló kiállítása miatt. Ez a tárlat Vlagyimir Putyin személyes jóváhagyásával jött létre, bár a gyűjtemény egy rendelet alapján nem foglalható le a kiállítás ideje alatt. (juk) A Párizsi Nemzeti Operaház épülete (Fotó: operadeparis.fr)
