Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-07 / 54. szám

www.ujszo.com! 2022. március 7. RÉGIÓ Nem járt le a lévai térségben kiosztott jódtabletták szavatossága 3 SZÁZ ILDIKÓ Idén augusztusban jár le a hat pasztillát tartalmazá jódtab­letták szavatossága, ezeket még 2017-ben kapták meg a lakosok. LÉVA Ján Krtík, Léva polgármestere a lévai városi televíziónak azt nyilat­kozta, várhatóan idén júniustól au­gusztusig juttatják el a lakosokhoz az új jódtablettákat. A mohi atom­erőmű közelében élők, a lévai és a környező községek lakosai rend­szeresen megkapják a jódtablettá­kat. Mégis nagy az érdeklődés a készítmény iránt a gyógyszertárak­ban a háborús események miatt. Ján Krtík hangsúlyozta, mindenki alá­írta az átvételi igazolást, így pontos nyilvántartásuk van arról, ki vette át a tablettákat. Ha időközben valaki Lévára költözött, és átmeneti vagy állandó lakhelye van a városban, az átveheti a tablettákat a városházán. A Szlovák Villamosmüvek kétéven­te naptárt is ajándékoz a lakosok­nak. A naptárban tájékoztatót talál­nak arról, hogyan készüljenek fel az esetleges rendkívüli eseményekre, katasztrófahelyzetekre. A radiációs biztonsággal, a lakosok széles kö­rű tájékoztatásával évek óta foglal­kozik az atomerőmű vezetése. Az atomerőmű közelében lévő lévai és térségbeli lakosokat arról is tájékoz­tatják, mikor tartanak szirénapró­bát, és milyen esetben kell bevenni a jódtablettát. A naptárhoz csatol­ták továbbá azt az űrlapot, amit az esetleges evakuálás során kell ki­tölteniük a lakosoknak és a bejárati ajtóra ragasztani, mielőtt elhagyják az otthonaikat. A mohi atomerőmű szakértői hangsúlyozzák, kicsi a va­lószínűsége annak, hogy ilyen ka­tasztrófa bekövetkezhet. A mohi atomerőmű harmadik blokkjának hűtőtornya (TASR-felvétel) Műemlék vízimalom a tőkési Duna-ágon SZÁSZI ZOLTÁN Festői szép helyen, védett ter­mészeti terület közelében egy szinte teljes felszereltséggel fennmaradt műszaki emlék, ahová érdemes ellátogatni. Vízimalom Dunatőkés hatá­rában, egy pompás kiránduló­hely célpontja! ZSED1 A történelmi források szerint a vízimalom szerkezetének első leí­rása még az időszámításunk előtti harmadik században keletkezett, s ez a leírás egy bizonyos Philo ne­vű bizánci tudós mechanikai érteke­zéseiben maradt meg az utókornak. A vízi energiát tehát már kétezer év­nél régebbtől használja az emberi­ség. Kezdetben a műszaki ismeretek, bizonyos találmányok - úgymint a fogazott erőátvitel - feltalálása előtt még az úgynevezett görög vízimal­mok szolgálták az embert. A hatalmas alsó csapású vízkerék tekintélyt parancsoló (Somogyi Tibor felvételei) A vízimalmok története Ez olyan szerkezet volt, melynek vízkereke vízszintes volt, forgóten­gelye pedig függőleges és komo­lyabb áttételeket még nem tudtak benne felhasználni. A római korban jelentek meg az úgynevezett római típusú malmok, ezeknek a vízkere­ke függőleges, tengelye vízszintes volt, ezek már a ma is létező vízi­malmokhoz hasonlóak voltak, bo­nyolultabb áttételek meghajtását is lehetővé tették, nagyobb teljesít­ményre voltak képesek, nagyobb malomkövet tudtak megmozgatni folyamatosan, állandó sebesség­gel. A római malmok részben ha­jómalmok voltak, később kialakul­tak az épített, stabil alapú malmok is. A kerék vízzel való meghajtása a dunai malmoknál főleg alsó csa­pású, tehát a folyamvíz hozamától, annak sebességétől függő volt, más dombosabb, hegyesebb vidékeken a felső csapású vízkerékmeghajtást alkalmazták, ezt rávezető csatorna építésével tudták alkalmazni, így a szintkülönbség által keletkezett vízi energiát használták fel. A vízimal­mokat kezdetektől fogva sokrétűen használták ki. Főként a gabona őrlé­sére, és az ilyen gabonamalmok fő­leg nagyobb lélekszámú települések környékén terjedtek el, ahol a sűrű népesség és a kenyérfogyasztás nagy mértéke miatt szükség volt a kis tel­jesítményű, nehézkes és fáradtságos munkával működtetett kézimalmok kiváltására. A vízi energiát később úgynevezett kallósmalmok építé­sével fémmegmunkálásra, kender, gyapjú, bőrfeldolgozási munkáknál, az ércdúsításnál a zúzáshoz, a kohá­szatban az olvasztásnál használt fú­­vókák meghajtására, majd öntözésre használt vízkiemelésre is felhasznál­ták, így váltva ki a természet erejé­vel az állati erőt és emberi munkát. Vízimalmok a Csallóközben A Duna és Kis-Duna közti Csal­lóközben - mely az egykori római provinciával, Pannóniával határos terület volt bő ezerhatszáz-ezerhét­­száz éve - már valószínűleg szintén ebben a korban megjelenhettek az első vízimalmok. A Tőkési-ág egy külön figyelemre méltó vízfolyás. Az a Kis-Dunába torkolló mellékág Tájoló Dunatőkés községbe a Dunaszerdahely-Galánta közti 507-es úton lehet el­jutni, a falu központjából a Malom utca visz ki a mű­szaki műemlékhez, amely a 48.028/17.702 GPS-ko­­ordinátáknál található. a patonyi réteknél tör felszínre és a talajvíz szintjének változásaitól függ a vízhozama, néhol alig pár centimé­ter mély, máshol pedig mélysége el­érte az öt métert is. Dunatőkés köze­lében már tekintélyes vízhozamokat mutatott, ezt a bőséges és viszonylag állandó vízhozamot adó vízfolyást felismerve építették fel a tőkési vízi­malmot. A műszaki műemlék építé­sének pontos évét nem tudni, de az biztos, hogy a Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésekor ké­szített térképen - a harmadik katonai felmérés 1869 és 1887 közt végez­ték el - már a térképészek jelölnek egy épületet megközelítőleg azon a helyen, ahol ma a dunatőkési vízi­malom áll. Ezt a malmot egyébként Cséfalvay malomnak hívják, egykori tulajdonosai szerint, és ma formáját valamikor a huszadik század húszas éveiben kapta meg. A dunatőkési vízimalom ma már műszaki em­lék, és természetesen építése idején, a Kis-Dunán és annak mellékágain száznál is több hozzá hasonló szerke­zet működött, a vízimolnár szakma Legközelebb Qofyk templomai és hires szüfóllél mulatjuk be. sok családnak nyújtott biztos meg­élhetést. Pozsony és Bécs, valamint Győr, Dunaszerdahely, Somorja és Galánta közelsége, a népesség sű­rűsége, a Csallóköz gabonatermesz­tésre alkalmas mivolta mind-mind a malomipar 19. századi fellendülését, 20. század eleji fénykorát hozta ma­gával. Sajnos, mára ezekből a csodá­latos műszaki emlékekből nem sok maradt fenn, de ami megmaradt, azt valóban érdemes megőrizni! Dunatő­kés malma 1982 óta védett, felújítását 2016-ban végezték el, most is várja a látogatókat!

Next

/
Thumbnails
Contents