Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-22 / 43. szám
www.ujszo.coml 2022. február 22. KULTÚRA 13 Az idei HAVRAN KATI Latin-amerikai tájakon játszódó, varázslatokkal teli mese, egy európai menekült törtónete, a családi ólet ás a technológiai eszközök harca - ilyen témákat vetnek fel az idei Oscar-díjra jelölt animációs alkotások, melyek közül legalább háromnak órdemes több figyelmet szentelni. A Disney stúdió Encanto című produkciója remek paraméterekkel rendelkezik ahhoz, hogy elvigye az aranyszobrocskát, hiszen óriási kasszasiker, ráadásul Lin Manuel Miranda, a népszerű Broadway-musicalek zeneszerzője írt hozzá dalokat. Encanto (ami magyarul anynyit tesz, bűbáj) egy kis falu valahol Kolumbiában. Itt él a Madrigal család, melynek minden egyes tagja varázserővel rendelkezik - kivéve egyet, a mese főszereplőjét. Mirabel nem több, mint egy átlagos, szemüveges kislány, aki egyáltalán nem emlékeztet a Disney-féle szuperhősnőkre, mégis rá hárul a feladat, hogy megmentse a családot, mikor a Madrigal-ház veszélybe kerül. A történet tehát felettébb dicsérendő üzenetet közvetít: nem kell, hogy különleges adottságokkal legyünk megáldva ahhoz, hogy nagy tettet vigyünk véghez, sokkal inkább a szorgalom, az igyekezet és az akaraterő számít. Tegyük hozzá, a Disney-nek van mit jóvátennie ezen a téren, hiszen rengeteg jogos kritika éri sztereotipikus női karakterei miatt - gondoljunk csak a klasszikus Disney-hősnőkre, akik gyönyörű, ám valótlan alakjukkal gyereknézők generációiban alakítottak ki hamis ön- és testképet. Az életvidám Mirabel szerencsére egyáltalán nem emlékeztet ezekre a figurákra. Másrészt érezhető, hogy a készítők a multikulturalizmus pozitív üzenetét szeretnék közvetíteni. Oscar-díjra jelölt animációk A latin-amerikai szereplőkkel játszódó Encanto mellett ez egyébként a Disney stúdió másik Oscar-jelöltjére is igaz, hiszen a Raya és az utolsó sárkány a Távol-Keleten játszódik és annak kultúrájából merít (ám jóval kevésbé esélyes a díjra). Nem csoda, hogy erre törekszenek a filmkészítők, hiszen kulturális előítéletei miatt szintén sok kritika érte a Disney-produkciókat - klasszikus példaként elég csak az Aladdin ormótlan, minden hájjal megkent gonosz arabjait felhozni. Az Encanto, több másik korábbi alkotással a sorban, pont ettől a vonulattól szeretne elszakadni. Az animációt többnyire a gyerekmesék műfajával kötjük össze, pedig Az Encanto főhőse egy teljesen átlagos lány (Forrás: Disney) tett, ahol ma is él, sőt, sikeres egyetemi tanár. Múltjára most, a rendezővel zajló beszélgetés során derül fény, de szintén a beszélgetésen keresztül kapunk bepillantást a jelenbe is. Ezek a történetsíkok különböző animációs technikákkal párosulnak. A készítők tehát nem koherens képi világra törekszenek, hanem pont a különböző technikák lehetőségeit ragadják meg: míg a gyerekmesék színes, meseszerű világával vázolják a gyerekkort, a háborút és a menekülést sematikus, szürkés, kézzel rajzolt képekkel jelzik a készítők. Szerencsére egyre több olyan alFelnőtteknek szóló animáció Is van az esélyesek között (Forrás: Neon) ez korántsem kell, hogy így legyen: rengeteg értékes animációs alkotás készül szerte a világon felnőttek számára, és bár Oscar-díjra jellemzően gyerekmeséket jelölnek, idén egy felnőtt nézők számára készült produkció is került ajelöltek közé. A Menekülés minden tekintetben kilóg a többi jelölt közül. Egy dokumentumfilm jellegű produkcióról van szó, melynek főhőse - aki egyébként hús-vér személy, csak épp identitását hallgatja el - a kilencvenes években, az afgán polgárháború idején menekült el hazájából. Útja Moszkván keresztül Dániába veze(Forrás: Netflix) Mitchellék egy sokat civakodó család kotást láthatunk, mely a Nyugat-Európában élő menekültek sorsával foglalkozik. Az animációs formátum sem újdonság, ilyen volt a 2007-es, Marjane Satrapi önéletrajzi képregénye nyomán készült Persepolis, mely a Teheránban, értelmiségi családba született kislány életét dolgozza fel a forradalom kitörésének idején. A Menekülés, Jonas Poher Rasmussen dán rendező alkotása tehát nem annyira újszerű, jó hír azonban, hogy az Amerikai Filmakadémia egyáltalán felfigyel az ilyen jellegű filmekre. A Netflixnek is van Oscar-jelöltje. A Mitchellék a gépek ellen egy kifejezetten aktuális kérdést vet fel: a technikai eszközök jelenlétét egy család életében, mindezt pedig egy kissé eltúlozva, cinikus hangnemben és pont ezért szerethetően. Mitchellék egy átlagos család, akik pont annyit civakodnak, amennyit egy teljesen átlagos család szokott, bár lehet, hogy annál egy kicsivel többet. Mikor azonban a technológia fellázad az emberiség ellen - és ezt vegyük szó szerint, tehát kenyérpirítók támadnak, önvezető autók száguldoznak saját akaratuk szerint - a család esélyt kap arra, hogy megmentsék a helyzetet. Ami a produkció vizuális világát illeti, nem beszélhetünk sem művészileg érdekes, sem innovatív megoldásról, ám a lurkóknak valószínűleg bejön majd, és minket is valamennyire kárpótol a meglehetősen humoros, fordulatokkal teli 110 perc. A kevésbé esélyes jelöltek közül a már említett Raya és az utolsó sárkány szintén Disney-alkotás, bár az Encantóval ellentétben az alkotóknak itt nem sikerült túlmutatni a hercegnő karakteren, még ha a főhős nem is egy hagyományos hercegnő, hanem annak kalandfilmekbe illő, vagányabb verziója. A kategória ötödik Oscar-jelöltje, a Luca pedig a Pixar produkciója, szintén egy számítógépes animáció, melynek főhőse egy fantasztikus lény, a félig hal, félig ember Luca, akinek a felnövéstörténetét követhetjük nyomon a filmben. Kazettával ünnepel az Iron Maiden Remélhetőleg lesz min lejátszaniuk a rajongóknak ezt a kiadványt (Képarchívum) Napi tíz Picasso-alkotás kelt el a világon tavaly Pár hét, ás negyvenéves lesz az Iron Maiden zenekar legendás The Number Of The Beast című albuma. A kerek jubileum alkalmából „forradalmi" húzásra készülnek: kazettán adják ki újra a lemezt. A limitált szériás, fehér kazetta hivatalosan március 18-án jelenik meg az Egyesült Királyságban, és március 25-én a BMG kiadó jóvoltából Európában is hozzáférhető lesz, de a zenekar weboldalán már mától előrendelhető. Az album hivatalos „születésnapja” egyébként március 22-re esik, 1982-ben ezen a napon került a brit lemezboltok polcaira. A kiadvány tartalmazza a The Number Of The Beast 2015-ös újrakevert változatát is, ninGS viszont rajta a Total Eclipse című dal, amely a 1995 óta megjelent újrakiadásokon szerepel. A The Number Of The Beast volt a brit heavy metal zenekar harmadik albuma, és az első olyan, amelyen Bruce Dickinson énekes szerepelt. Ez hozta meg a csapatnak a nagy áttörést, azelőtt ugyanis csupán regionális népszerűségnek örvendhettek. A lemezen szereplő Run To The Hills, a Hallowed Be Thy Name, valamint a címadó dal az egész világon ismertté tette az Iron Maident. A zenekar mostanában sem pihen, tavaly szeptemberben jelent meg új, sorrendben 17. albumuk, a Senjutsu, amely kiváló kritikákat kapott, (juk) A katalán géniusz, Pablo Picasso (1881-1973) évtizsdek óta árverési bevételeket összesítő listák élmezőnyében szerepel, ráadásul legtöbbször az első helyen. Tavaly sem volt ez másképp. Az év végi „zárszámádásnál” megint az ő neve állt a legtöbb bevételt hozó alkotók rangsorának élén, méghozzá nem kevesebb mint 665,5 millió dollárnyi összeredménnyel. (Összehasonlításképpen: 2020-ban egész Franciaország összes árverésein „mindössze” 578 millió dollárnak megfelelő eurót fizettek ki a licitnyertesek.) Ez az eredmény sokat elárul a világ műkereskedelmének jelenlegi helyzetéről, de persze kellett hozzá az a hatalmas életmű is, amit Picasso létrehozott. A mester halála után Maurice Rheims francia művészettörténész, műkereskedő, Picasso hagyatékának kezelője nem kevesebb mint 120 ezer művet vett leltárba. Ebből a hatalmas anyagból az elmúlt 40 évben az artprice.com atbázisa szerint csaknem 80 ezer fordult meg a világ árverésein, csak tavaly 3462 tétel. Ez annyit jelent, hogy 2021-ben átlagban csaknem tíz Picasso-alkotás került minden egyes nap kalapács alá szerte a világban. (A rangsor második helyén Salvador Dali szerepel 2387 tétellel, a harmadikon Andy Warhol 1591-gyel.) Picasso tavalyi bevételeinek csaknem az egyhatodát, 103 410 000 dollárt egyetlen festménye hozta: a Femme assise prés d’une fenétre (Ablaknál ülő nő) című 1932-es portré, amely a festő akkori párját, Marie-Thérése Waltert ábrázolja. Ezért előzetesen ugyan csak 55 millió dollár körüli összeget vártak, ám a kalapács végül 90 milliónál csapott le, ehhez jöttek még a jutalékok, így alakult ki a végső ár. Az évek óta tartó sikerek jó előjelnek számítanak az idei év várható Picasso-licitjeihez is. Március 1-jén például a Christie’s londoni aukcióján a La fenétre ouverte (A nyitott ablak) című, 1929-ben készült festményéért például előzetesen 19-32 millió dollár közötti összeget várnak. (papageno.hu)
