Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-21 / 42. szám
www.ujszo.coml 2022. február 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Amiről nem beszélünk Néha azokról a dolgokról is szólni kell, amelyekről nem szoktunk VERES ISTVÁN F ppen bronzot nyert a szlo-Evák hokiválogatott, amikor Bandika és Ervin megtudták, hogy sztrájkbizottság alakult a magyarországi Tungsram gyárakban. Először azt hitték, kacsa, illetve korszerű kifejezéssel élve álhír. De nem volt az, úgyhogy elolvasták még egyszer. A Tungsram Dolgozók Független Szakszervezete és a Nagykanizsai Fényforrásgyár Demokratikus Szakszervezete közösen adott ki közleményt, melyből kiderül, hogy a helyzet finoman szólva is súlyos. A hagyományos világítástechnikai termékek piaca egyre szűkül, a vállalat vezetésének az ajánlata és az érdekképviseletek jogos követelései közt szakadék tátong. Furcsa - kapott a pohara után Bandika. Eddig erről sosem beszéltünk. Ervin a szürke negyven árnyalatában pompázó domboldalon felejtette tekintetét, és csak azért nem kapta fel a vizet, mert a Newcastle az angol bajnokságban a hétvégén pontot tudott rabolni a West Hamtöl. Tudja, kedves kuzin - masszírozta tekintetével tovább a domboldalt -, egy időben furcsa szenvedélyem támadt, gyűjtöttem a bevásárlólistákat. Volt már német, angol, svéd, román, orosz, lengyel, meg persze szlovák és magyar is. Aztán egyszer, egy nadrágzsebben véletlenül rábukkantam egy olaszra. Aprócska, négyrét hajtott zöld papír volt, rajta kék tintával félénk betűk, hat sorba rendezve. „Banane, aceto b., fette biscottate, mele, kamut, carta igienica” - ennyi állt a papíron. Mindegyik nyilvánvaló volt, kivéve a kamut. Persze a rejtély felét az adta, hogy az u betű egyik szára nem volt rendesen felhúzva, így kamitnak is olvashatták sokan. Bevallom önnek töredelmesen, sokáig közéjük tartoztam én is. Aztán mi történt? - kérdezte türelmetlenül Bandika, mire Ervin elmondta, hogy nem sokkal azután lett Csehország miniszterelnöke a harmincöt éves Stanislav Gross, és azon a nyáron robbant fel a törökbálinti petárdaraktár is, amely három ember életét követelte. Úgy értem, a kamuttal mi lett? - emelte fel a hangját Bandika, és ismét a poharáért nyúlt. Ervin elnézést kért, és elmesélte, hogy a rejtélyt végül véletlenül fejtette meg. Irán északkeleti, Horászán tartományáról volt szükségem néhány információra, felütöttem a lexikont. Persze nem Horászánként kerestem, hanem helytelenül, Khorasanként, mire elolvashattam, hogy a khorasan, más néven pártus búza vagy kamut, egy nagyon régi és nagyon tápláló gabonaféle, amely Egyiptomból származik, így a gabonafélék fáraójának is nevezik. A gabonafélék fáraója - ismételte bágyadtan Bandika. Érdekes. Csak hát... hogy is mondjam... nem szoktunk róla beszélni - felelte csalódottan. Miért, a Tungsramról meg a Nagykanizsai Fényforrásgyárról szoktunk? - kérdezett vissza Ervin. Nem szoktunk arról sem - ismerte el még csalódottabban Bandika. Abban viszont mindketten egyetértettek, hogy néha azokról a dolgokról is beszélni kell, amelyekről nem szoktunk. A szerző a Vasárnap munkatársa (Lubomír Kotrha) Kövér László: csülök, vagy tücsök Nemesgörzsöny. A disznóvágás a magyar élet egyik ünnepe - fogalmazott a magyar Örszággyűlós elnöke a hetedik Nemesgörzsönyi Böllórverseny és Fesztivál megnyitóján a hétvégén. Kövér László a helyi közösséget méltatva azt mondta: jól ismerik és értik a vidéki élet igazi értékét, a kerteket művelik, és az ólakban is állatok vannak. Hangsúlyozta: csak ott lehet ilyen közösségi összejöveteleket szervezni, ahol tudják, hogy milyen fontos az ember és a természet kapcsolata, a tiszta hús, a becsületesen elkészített étel és az asztalközösség, amelyet a legősibb közösségnek nevezett. A házelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a „sötétzöldek” által ajánlott út szakadékba vezeti az európai, és benne a magyar mezőgazdaságot, állattartást, és általában a vidéki életet. A másik út Magyarország közösségei és az asztalközösségek megerősítésén keresztül vezet, a magyar gazdák által megtermelt jó minőségű hazai élelmiszerek piacra jutásának segítésével. Az Országgyűlés elnöke úgy fogalmazott: a választásokon el kell dönteni, hogy melyik úton megyünk tovább: helyi gazdaságokban termelt egészséges élelmiszer vagy fehérjegyárakban előállított műhús; sonka, csülök, kolbász, vagy „lisztkukac, tücsök és sáska”; a gyermekek neveléséhez hozzájáruló családtámogatás vagy „közpénzből finanszírozott nemváltó műtét”; keresztény és magyar Magyarország vagy „illegális migráció és multikulti”; nemzeti függetlenség, vagy új birodalmi függés. Előre menjünk vagy hátra - mondta. A megnyitón Kovács Zoltán, a térség fideszes országgyűlési képviselője köszöntötte a határon túlról érkezett magyar gazdákat, ugyanis a verseny 16 csapata közt felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki indulók is voltak. Tatai László, Nemesgörzsöny független polgármestere a gasztronómia fellegvárának nevezte a rendezvényt, Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke pedig a hagyományon alapuló ízekre hívta fel a figyelmet a megnyitón. (MTI) év telt el Hegedűs Norbert égy éve, 2018. február 21-én gyilkolták meg Ján Kuciak oknyomozó újságírót és a menyasszonyát, Martina Kuänírovát. Ha végignézünk azon, mi történt azóta, nincs nagyon mire büszkének lennünk. Két éve a járvány határozza meg a mindennapjainkat, ezért tűnhet úgy, mintha ez a szörnyű gyilkosság egy másik életben történt volna. Pedig mindössze négy év telt el azóta, hogy két fiatalnak kellett meghalnia azért, mert egy oknyomozó újságíró rendesen végezte a munkáját és rámutatott azokra a jogtalanságokra, amelyek az előző kormányzat mindennapjait képezték. Ma már evidensnek vesszük, hogy a Fico vezette kormányok alatt az államigazgatás néhány kiválasztottat szolgált, hogy az égész rendszer arra volt ráállítva, hogy néhány oligarcha érinthetetlen lehessen, de 2018 februárjában ezt még csak néhányan sejtették. Ján Kuciak és Martina Kusnírová halála kellett ahhoz, hogy az emberek ráébredjenek, milyen országban is élnek, és akkor indult meg az a hatalmas munka, ami felderítette a velejéig rohadt a rendszert. Ami a gyilkosság elkövetőinek felelősségre vonását illeti, még négy év után is csak részeredményekről beszélhetünk. A gyilkosság kivitelezőit ugyan már jogerősen elítélték, a felbujtók esetében azonban még mindig nincs jogerős ítélet. Marián Kocner és Alena Zsuzsová pere márciusban folytatódik, úgy, hogy minden terhelő bizonyíték ellenére egyszer már felmentették őket. Az igazságszolgáltatás ugyan 2018 óta végigment egy megtisztulási folyamaton, de pont ez a per mutatja, hogy nagyon messze vagyunk még az ideális állapotoktól. Az emberben ugyanis óhatatlanul felmerül, hogy ha a nyilvánosság és a sajtó nem követné ilyen kiemelt figyelemmel ezt a pert, akkor Koöner már rég mindent megúszott volna a kapcsolatainak köszönhetően. Es mi történt a társadalommal? Sajnos itt még rosszabb a helyzet. A gyilkosság után hatalmas megmozdulások kezdődtek Szlovákiában, országszerte megteltek a terek, hogy igazságot követeljenek a fiatal áldozatoknak és a kormány távozását sürgessék. A soha nem látott tömeg ellenére minden tüntetés békésen zajlott, alulról szerveződött és a társadalmi szolidaritásról szólt. Vessük össze ezeket a mostanában látott, hőbörgéssel teli megmozdulásokkal, melyek közül nem egyet a Smer szervez, és ahol olyan szónokok váltják egymást a színpadon, akiknek 2018 után azonnal és végérvényesen távozniuk kellett volna a politikából. Persze, mindenki utcára vonulhat, ha nem tetszik neki valami az országban, ez alapvető jog. De nem mindegy, miért tüntetünk, és az sem, hogy ezt hogyan tesszük. A 2018 és 2022 közötti különbség pedig ordítóbb nem is lehetne. Fico ma ismét teli szájjal szidja az újságírókat, és csatlakozott hozzá az az Igor Matovié is, aki a Kuciak-gyilkosságot követő felháborodásnak köszönhetően került kormány élére, de a lehetőséget saját kicsinyes természete miatt elbaltázta. Valami nagyon félrement az elmúlt két évben. Egyénként túl sokat nem tehetünk: a gyilkosok, felbujtók sorsa a bíróság kezében van. De azt megtehetjük - sőt, meg is kell tennünk -, hogy követjük az eseményeket, és felszólalunk, ha valahol jogtalanságot tapasztalunk. És legfőképp emlékezünk: nem felejtjük el az áldozatokat, Ján Kuciak tényfeltáró munkáját, azt, hogy hogyan és kiknek köszönhetően jutott oda ez az ország, hogy egy ilyen gyilkosság megtörténhetett. FIGYELŐ Tízből heten megnéznék a vitát Tízből hét megkérdezett valószínűleg megnézne egy miniszterelnökjelölti vitát Orbán Viktor és Márki-Zay Péter között, derül ki a Publicus Intézet Népszava megbízásából készített kutatásából. Az emberek kétharmada bizonyosan megnézné, további 5 százalékuk pedig valószínűleg leülne a tévé elé. Az ellenzéki szavazók 93 százaléka szeretné látni a vitát, míg a kormánypárti szavazóknak csak alig több mint fele. A megkérdezettek nagyjából harmada ért egyet azzal a magyarázattal, hogy Orbán azért nem akar vitázni, mert a parlamentben épp eleget teszi ezt, illetve mert szerinte pontosan lehet tudni, mit és miért csinál a kormány, ezért felesleges egy újabb fórumot létrehozni erre. A megkérdezettek több mint fele viszont ezt nem tartja megfelelő indoknak - a kormánypárti szavazók 78 százaléka viszont igen. Lakóhely szerint is nagyban eltérnek a vélemények: minél kisebb egy település, annál többen értenek egyet a kormányzati narratívával. A válaszadók harmada szerint a miniszterelnök fél, hogy kellemetlen témák kerülhetnek szóba, 29 százalékuk szerint viszont a vereségtől tart, míg 20 százalék úgy véli, a miniszterelnök nem akar egyenlő félként mutatkozni Márki-Zay Péterrel. (24.hu) Végre megvédhető a jogállam A francia nyelvterület első számú lapja igen fontos szakaszgyőzelemnek tekinti Brüsszel szemszögéből az Európai Bíróság szerdai állásfoglalását, tekintve, hogy már valóságos regényt tesznek ki a magyar és a lengyel kormányhoz fűződő jogállami kihívások. A Le Monde vezércikke szerint ennél nem lehetett volna egyértelműbben helyben hagyni, amit az állam- és kormányfők lassan másfél éve jóváhagytak, hogy tudniillik az EU-támogatásokat csak akkor lehet kifizetni, ha a kedvezményezett országok tiszteletben tartják a jogállami elveket. (hvg)
