Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-14 / 36. szám
8 KULTÚRA 2022. február 14. | www.ujszo.com A cirkusz ős a noir bűvöletében A mexikói rendező, Guillermo del Toro egy letűnt filmes világ elemeiből merít legújabb, Oscar-esélyes alkotásában Cate Blanchettés Bradley Cooper játsszák a főszerepeket (Fotó: Disney) HAVRAN KATI Négy Oscar-jelölést zsebelt be a Rémálmok sikátora, melyet már nálunk is vetítenek a mozik. A rámalakjairál elhíresiilt maxikéi rendező, Guillermo del Toro ezúttal emberekből farag szörnyeket úgy, hogy a hollywoodi filmtörténet egy klasszikus stílusához nyúl. Bár meglehetősen megosztó volt, Guillermo del Toro legutóbbi filmje, a 2017-es Víz érintése Velencében elvitte az Arany Oroszlánt, majd tizenhárom Oscarra jelölték, ebből négyet ítéltek neki oda. A mostani Rémálmok sikátora szerényebb eredményeket ért el idáig, hiszen csak négy jelölést kapott, és valószínűleg nem viszi majd el a legjobb filmnek kijáró aranyszobrocskát, egyrészt mivel riválisai erősebbek, másrészt pedig nem hozott kasszasikert az amerikai mozikban. A produkció azonban esélyes lehet a legjobb látványtervezésért és legjobb operatőrnek kijáró díjakra. Saját moziélményünk érdekében pedig tegyük hozzá, hogy önmagában az a tény, hogy az amerikai mozikban megbukott produkció, egyáltalán nem kell, hogy rossz előjel legyen. Hogy a Rémálmok sikátora miért érdemelné ki a képi világért kijáró díjakat, az már az első perceket követően világossá válik. A történet az 1930-as évek vándorcirkuszainak világát eleveníti meg: elnyűtt cirkuszi ponyvák, összebarkácsolt faporondok, figyelemfelkeltő feliratok, a társadalom peremén élő mutatványosok társaságában jelenik meg főhősünk. A cirkusz világa izgalmas, del Toro pedig láthatóan szereti — ami nem csoda, hiszen ebben a környezetben találhatóak bizarr, ijesztő elemek, nyomorultak és szörnyemberek, a rendező pedig pont arról híresült el, hogy az emberi lélek hátborzongató tulajdonságait szeretné felfedni. Ezt a szörnyszerűséget már a nyitójelenet sejteti, bár a film elején csak annyi bizonyos, hogy Stan, azaz Stanton Carlisle (Bradley Cooper) a múltja elől menekül. Egy vándorcirkuszba érkezik, szerencséjére pedig a cirkusz igazgatóját nem érdekli, honnan jött és mit csinál. Alkalmi munkával bízza meg Stant, aki fizetségképpen meleg ételt kap. A tehetséges és nagyra törő Stan ennél azonban jóval többet remél az élettől. Összebarátkozik a társulat bűvész házaspárjával, eltanulja a szakma fortélyait és a szemfényvesztés trükkjeit, rövidesen már maga is porondon áll. Hamar kinövi a cirkusz adta lehetőségeket, és - miután elcsábította a társulat fiatal nőtagját - a nagyváros felé veszi útját, hogy érdekesebb, fontosabb emberek előtt kamatoztassa képességeit. Bár karrierje felfele ível, erkölcsileg egyre lejjebb csúszik. A film második részében Stan előkelő társaságoknak adja elő mentalista mutatványait. Itt lép be a képbe az agyafúrt, gyönyörű pszichiáter, Lilith Ritter (Cate Blanchett), akinek segítségével Stan a szemfényvesztést arra használja, hogy szeretteiket elvesztő milliárdosokból csiholjon ki hatalmas összegeket. A történet regényadaptáció, a rendező William Lindsay Gresham 1946-ban megjelent, a noir regények egyik klasszikusát filmesítette meg. A könyvből már egy évvel később, Tyrone Power főszereplésével készült film - del Toro mostanija pedig szorosan kötődik ezekhez az előzményekhez. A mexikói rendező ugyanis célzottan nyúl a klasszikus noir elemeihez. A noir filmek a negyvenes-ötvenes években hódítottak Hollywoodban. Cselekményüket az akkoriban népszerű detektívregények és bűnügyi krimik inspirálták, míg az éles árnyékok, kontrasztos fekete-fehér képi világ által keltett, jellemzően komor hangulaton a német expresszionista fotóművészet hatása érződik, leginkább annak köszönhetően, hogy a háború idején rengeteg művész menekül Európából Amerikába, hogy a filmiparban keressen megélhetést. A noir hódít az amerikai filmiparban, a keménykalap és az égő cigi rövidesen klasszikus noir stílusjegyekként válnak közismertté: a noir egy ikonikus képe az, ahogy a keménykalapos férfi hosszúra nyúló, fekete árnyéka a falra vetül - melyet del Toro számos alkalommal, igencsak látványosan alkalmazza a filmjében. A noir egyik meghatározó karaktere pedig a végzet asszonya, a gyönyörű, szőke nő, aki rideg, kegyetlen manipulátor, és aki vonzerejét arra használja, hogy a férfi főszereplőt a végzet felé sodorja. Érdekesség azonban, hogy míg a noir szélsőségeket sugall - kegyetlen bűntetteket, kizsákmányoló szexualitást - a hollywoodi produkciókat kemény cenzúra ellenőrzi ebben az időszakban, mely gyökerestül igyekszik kiirtani az erkölcstelenséget a mozivászonról. A noir így gyakran csak sejteti mindazt, ami a cselekményen belül történik. Míg a Tyrone Power-féle adaptáción érződik ez a fajta cenzúra, ehhez képest del Toro története hűen ragaszkodik a regényalaphoz, miközben nagyot merít a filmes noir világából. A produkció pont ezért nosztalgikus múltidézésbe fullad. Lépten-nyomon a klasszikus noir elemeibe ütközünk, de a rendező szeretett filmes világára történő utalás leginkább Cate Blanchett karakterén érződik. Hiába az izgalmas téma, melyet a pszichiáter motívuma vet fel, csupán egy számító, szőke femme fatale jelenik meg a mozivásznon, akiből a mai kor nézője joggal hiányolja a hús-vér személyiség indítékát, sőt, kifejezetten boszszantónak tarthatja, hogy ismét egy olyan női karakterről van szó, akinek jelentése a férfira való veszélyforrásban merül ki. Emellett a film meglehetősen hosszú, két óra húsz percén az érződik, hogy - talán a regény alaphoz való ragaszkodás miatt - töredezett a történet. A film első része a vándorcirkuszban játszódik, a másik a nagyvárosban, és hiába a szömyszerű egzisztencia motívuma, mely az egész filmen szeretne átívelni, nézőként hiányoljuk a két világ közti átfedést. Élőben és online is: már tart a 72. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál RÖVIDEN Sting is eladta szerzeményei jogait Sting teljes dalszerzői katalógusa a Universal Musichoz került, miután a brit sztár eladta eddigi dalainak jogait a zenei konglomerátumnak. A 300 millió dolláros üzlet keretében több mint hatszáz dal jogai szálltak át Stingtől a Universalhoz. „Örömmel tölt el, hogy a Universal egybegyűjti és kézben tartja dalaim katalógusát. Lényeges számomra, hogy a pályafutásom során született munkáim olyan helyre kerüljenek, ahol értékelik és tisztelik azokat” - fogalmazott Sting. A 70 éves brit előadó, dalszerző számos más sztárhoz hasonlóan döntött katalógusa értékesítéséről. Decemberben Bruce Springsteen 550 millió dollárért adta el az általa írt dalok és rögzített felvételek jogait a Sonynak, nem sokkal előtte David Bowie hagyatékának kezelői adták át a Wamemek a néhai énekes kiadói katalógusát 250 millió dollár ellenében. Sting és a Universal egyezsége keretében a művésznek a szólókarrierje során, valamint előtte, a Police együttes tagjaként írt dalai feletti jogok egyaránt a kiadóhoz kerültek, amely már korábban megszerezte Sting rögzített felvételeinek jogait. (MTI) A pandémia miatt tavaly és tavalyelőtt is elmaradt, a szervezők azonban azt remélik, két év kényszerszünet után újra megtarthatják a Jókai Napok rendezvénysorozatot. A szlovákiai magyar amatőr színjátszók, kisszínpadok és diákszínpadok országos fesztiválját 57. alkalommal szeretnék megrendezni idén június 13. és 19. között Komáromban. Az írásos jelentkezéseket április 15-ig várják az Egressy Béni Városi Művelődési Központ címére és a csengel.monika@gmail.com e-mail-címre. A szervezők kérik, hogy a jelentkezés tartalmazza a csoport és vezetője nevét, címét, e-mail-címét és telefonszámát, valamint az előadás címét, szerzőjét és műfaját, a borítékra pedig tüntessék fel a Jókai Napok jeligét. (hk) A Berlinale nyitányát a koronavírus-járvány miatt a megszokottnál kevesebb pompával ünnepelték, így póldául a legnagyobb külföldi filmsztárok közül senki nem vett rászt az első versenyfilm vetítése előtt tartott gálán. Ugyanakkor önmagában komoly tény, hogy a járvány ötödik hulláma elleni védekezés közben sikerült megszervezni a szemlét. A szervezők két változattal, a hagyományos és a tavaly kipróbált online fesztiválformátummal készültek a 72. Berlinaléra, és csak januárban kapták meg az engedélyeket az úgynevezett jelenléti rendezvény megtartására, számos járvány védelmi kikötéssel. A vetítésekre például csak oltással vagy gyógyultsági igazolással, valamint - az emlékeztető oltással is rendelkezőket kivéve - friss negatív teszttel lehet belépni, minden második helyet üresen kell hagyni és FFP 2-es minősítésű maszkot kell viselni. Fogadások sincsenek az idei Berlinalén, a fesztivál szakmai kísérőrendezvényeit, köztük a European Film Market filmipari vásárt pedig ismét online formátumban tartják meg. A február 20-ig tartó szemlén valamennyi szekciót együttvéve 69 országból 256 alkotást mutatnak be. A fesztivál csütörtök este, Francois Ozon francia rendező és forgatókönyvíró Peter von Kant című alkotásának világpremierjével kezdődött. A Petra von Kant keserű könnyei című 1972-es nyugatnémet filmdráma - Rainer Werner Fassbinder rendezésének - feldolgozása 17 alkotással együtt versenyez a német főváros szemléjén a legjobb filmnek járó Arany Medvéért és a főbb alkotói kategóriákban kiosztandó Ezüst Medvékért. Egy kivételével - Phillys Nagy Call Jane című filmjén kívül - valamennyi a Berlinalén látható először. A díjakról döntő nemzetközi zsűrit M. Night Shyamalan amerikai rendező vezeti. (MTI) Megtartják idén a Jókai Napokat A hét végéig tart a Berlinale (Fotó: Dirk Michael Deckbar/Berlinale)
