Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-07 / 30. szám
8 KULTÚRA 2022. február 7. | www.ujszo.com Egymásba kapcsolódó dolgok Fenyvesi Ottó verseiben a restauratív nosztalgia mellett ott bujkál a dokumentálás, a mentés szándéka is JUHÁSZ KATALIN FENYVESI OTTÓ Paloznak overdrive scolar pnm A borító Szajkó István festményének felhasználásával készült Paloznak overdrive címmel jelent meg Fenyvesi Ottó legújabb verskötete, amelyből sokat megtudhatunk a szerzőről, a vajdasági magyarokról és szerbekről, a művészetről is a szabadságról, múltról és jelenről, Amerikáról és a Balatonról, de saját magunkról is. Előbb azonban nézzük, hogyan ajánlja a Scolar Kiadó ezt a kötetet: „A délvidéki származású, József Attila-díjas költő egyike a legkülönösebb vonzódásé kortárs magyar alkotóknak. Az Újvidéki Rádió egykori lemezlovasa mindig is a rock and roll közelében élt, ennek vonzásában és hatása alatt alkotta meg egyedüliként »a poétikai invenciózusság bőrdzsekis anarcho-líráját a magyar szépirodalomban« (Virág Zoltán). Fenyvesi eldobta a szokásos irodalmias kánonokat, nyelvi sztereotípiákat, és szemét egyetlen pontra, a hétköznapi élet centrumára szegezte, ennek köszönhetően talált magának szavakat, sajátos, mindenkitől különböző költői beszédet. Mostani kötete érzékenyen és szenvedélyesen tudósít a közelmúltról, vallomás egy nemzedék életérzéséről és sorsáról. Mintha egy lemezlovas beszélne, aki a dallamok fölött mesél, mondja a mondandóját, mert fél, ha abbahagyná, örökre elnémulna. Versbeszédének »posztginsbergi« , rock and rollos vonzása, íve, feszültsége mintha ötezer wattal dübörögne a fejünkben - muszáj elolvasni.” Rendkívül hatásos mézesmadzag, le a kalappal! Mostanában ugyanis egyre erősebb igény mutatkozik a rock and roll és a költészet összeboronálására - ez utoljára a hatvanas évek második felében volt így, lásd az említett Ginsberget és társait, vagy a folk-rockerek ténykedését, élükön (az immár irodalmi Nobel-díjas) Bob Dylannel. Ám ez a kötet jóval több egy ex-lemezlovas dallamtapadásainak verbalizálásánál, és szerencsére nem is felturbózott dalszövegekről van szó. Már csak azért sem, mert rímeket Megvannak Gyerekirodalmi podcast indult a Pagony Kiadónál A Pagony Kiadó szerkesztői ás munkatársai szerint nemcsak olvasni, hanem beszélgetni is jó. A kiadó szakemberei kíváncsian fordulnak azokhoz, akik gondolnak valamit a világról, magukról, vannak kérdéseik és válaszaik, kétségeik és állításaik. A szerda esténként jelentkező, 60-70 perces podcast adásaiban szó lesz az alkotói folyamatról, az adott szerző műveinek óvodai-iskolai felhasználhatóságáról, módszertani kérdésekről, a szerző életéről, személyiségéről. A komoly témák ellenére a humor és a játékosság is jellemzi majd ezeket a beszélgetéseket. Az új kezdeményezés tehát elsősorban felnőtteknek - szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak - szól, E hét szerdáján Altatás után, elalvás előtt - Családi minták a gyerekkönyvekben címmel hallhatnak beszélgetést Szél Dávid pszichológussal, az Apapara blog és könyv szerzőjével. Miként öröklődnek a családi minták? Hogyan jelennek meg a transzgenerációs helyzetek a gyerekkönyvekben? Mikor, milyen mese hallgatása, könyv olvasása segítheti elő a felismeréseket, oldani az ismeretlen eredetű rossz érzéseket? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket teszi fel a vendégnek Hajdú Zsanett. A jövő heti meghívott Berg Judit, a téma pedig Káosz és rend az életben és az írásban. „Nekem az írás olyan, mint a szörfösnek a hullám. Ha fel tudsz rá pattanni, akkor iszonyúan hasítasz” - vallja az írónő. Berg Judit nemcsak az egyik legnépszerűbb kortárs magyar gyerekkönyvszerző, hanem mindenre kíváncsi, kvantumfizikát olvasó, négy gyereket nevelő, az élet mindennapjait intenzíven megélő hús-vér ember. Mesél a nagy kudarcokról, elakadásokról, felismerésekről és az alkotói folyamat sajátosságairól is. A további beszélgetésekben szó esik arról is, milyen egy érzékenyítő könyv, mit adjunk a kamasz olvasók kezébe, vagy hogyan beszéljünk a gyerekekkel az elmúlásról, a halálról. A podcast a következő címen érhető el: https://www.pagony.hu/ podcast (juk) Tizenegy kategóriában jelölték a Dűnét a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) idei díjaira. A kutya karmai közt című westerndráma nyolc jelölést kapott. Mindkét alkotás verseng a legjobb film díjáért, mellettük a Ne nézz fel! című szatírát, a Licorice Pizzát, valamint a Belfast című filmet jelölték a fődíjra. A legrangosabb brit filmes díjakat március 13-án adják át. A szervezetet két éve meglehetősen sok kritika érte, amiért nem elég sokszínűek a jelöltjeik. A diverzitás érdekében változtattak a szabályzaton, ami azt eredményezte, hogy több fontos kategóriában borult a papírforma. A legjobb rendező díjáért például három női alkotó is verseng idén. Az ausztrál Jane Campion (A kutya karmai közt) mellett a velencei és a cannes-i filmfesztivál francia győztesei, Audrey Diwan (Happening) és Julia Ducournau (Titán) is jelölést kaptak. Mindkét film formabontónak és merésznek számít. Öt-öt kategóriában esélyes a Nincs idő meghalni című James Bond-film, a West Side Story remake-je Steven Spielberg rendezéalig találunk a kötetben. Ritmust annál inkább. Lüktet, hullámzik a szöveg, vagy csavarog a térben, máskor meg olyan a mozgása, mint a hulló levélnek, amely hintázva közeledik a földhöz - a külső íveken lelassul, középtájt begyorsul. Az alkotó nem siet sehová, van ideje (hosszúak a versek), és egyáltalán nem érdekli őt az olvasó tempója, az a rövid befogadási időintervallum, amely alatt egy-egy versen át szoktunk suhanni. Általában saját magáról ír, szinte naplószerűen, ilyenkor mások is felbukkannak mellette: barátok müvészkollégák, inspiráló emberek, magyarok, szerbek vegyesen. Érezhető, hogy fontos számára a szerb kultúra, hogy sorsközösséget vállal az ottani alkotókkal, felnéz rájuk, sőt természetes élőhelye volt a kétnyelvű közeg, mielőtt (1991-ben) Veszprémbe költözött. Csak úgy záporoznak a nevek, Fenyvesi szinte kényszerít minket arra, hogy „kiguglizzuk” azokat, akiket nem ismerünk. A tizenhét vers közül tízet ismerősöknek, barátoknak ajánlott a szerző, többnyire olyanoknak, akik már nincsenek az élők sorában. Ezek tele vannak közösen átélt dolgokra való utalásokkal, így a szerzőről legalább annyit megtudhatunk, mint az illetőről. A versek személyesek, de a mondanivaló univerzálissá tágul - nem tolakodó módon, nagy igazságokat kinyilatkoztatva, hanem inkább „lassan, tűnődve”. És az a bizonyos rock and roll-életérzés sem telepszik rájuk, nem főszereplő, csupán imittamott kap kisebb epizódszerepet, hiába lovagolt Fenyvesi a lemezeken több mint tizenöt éven át. Rokonlelkek vagyunk egyébként, nekem elég annyit mondania, hogy Chicago környékén autózva a Led Zeppelintől a Your Time is Gonna Come-ot hallgatták, vagy hogy kamaszként a House of the Rising Sun-ra táncolt Sz. Rózsikával, máris megvan az atmoszféra. A kötet címét látva azonnal a Bachman-Turner Overdrive, ez a méltatlanul elfeledett zenekar ugrott be nekem. Szégyenkezve hessegettem el a párhuzamot, hiszen a borítón az áll, hogy Paloznak overdrive, és hát az egy Veszprém melletti falu, nyilván ott játszódnak a történetek. Kiderült, hogy nem, illetve hogy „egymásba kapcsolódnak a dolgok” (25. oldal). Az utolsó előtti, címadó versben pedig ott a Bachman-Turner Overdrive. Es ezzel Fenyvesi Ottó megvett engem kilóra. Mielőtt azonban odaérnénk a Paloznakról Lovasra vezető régi római útra, megtudhatjuk, hogyan fociztak a délvidéki srácok, hogyan falta a kis Ottó a képregényeket és a Buksi magazint, mennyire fontosak az indiánok, mire tanította őt az élet, vagy éppen Tolnai Ottó, Tandori Dezső, Sziveri János, Benes József. Költők, írók, képzőművészek, zenészek, beszélgetések és együtt hallgatások, tépelődések irodalomról és szabadságról, emlékek, visszacsatolások és folyamatos jelen, körkörös szerkezet, élmények lenyomatai a lélekben, amelyek emberré formálnak. Újvidékről indulunk és Paloznakra érünk, Fenyvesi Ottó személye köti össze ezt a két pontot a térképen, köztük hullámzik a világ. Legalábbis mindaz, ami befogadható belőle. És a restauratív nosztalgia mellett ott bujkál a versekben a dokumentálás, a mentés szándéka is, hogy fennmaradjanak ezek a nevek, a történetek, az érzések, tapasztalatok. Hogy fontos legyen a művészet, a szabadság, az átörökíthető hagyományok és a kritikus gondolkodás. E tekintetben a szerző ugyan nem túl optimista, de innen üzenem neki, hogy máris sikerült tennie valamit egy nemzedék életérzésének autentikus megjelenítése érdekében. a BAFTA-jelölések Denis Vilieneuve sci-fi eposza tizenegy kategóriában érdekelt (Képarchívum) sében, és Paul Thomas Anderson 70-es években játszódó keserű komédiája, a Licorice Pizza. A kanadai Denis Vilieneuve régóta várt sci-fi eposza, a Dűne a kritikusok és a közönség kegyeit is elnyerte, és úgy tűnik, a BAFTA bizottsága is kiemelkedőnek találta. Frank Herbert 1965-ös regényének adaptációja többek között a legjobb film, a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb eredeti filmzene, a legjobb vizuális effektek, valamint a legjobb smink és haj kategóriában is esélyes. Ugyanakkor Villeneuve-öt nem jelölték a legjobb rendezők között, ami nagy meglepetés. Szintén meglepő, hogy sem Andrew Garfield nem kapott jelölést a Tick, Tick... Boom című filmben nyújtott alakításáért, sem Denzel Washington a Macbethért. (juk)
