Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-07 / 4. szám
www.ujszo.coml 2022. január 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 NATO-orosz viszony: Berlinben a kulcs Egy út áll előttük SZILVÁSSY JÓZSEF A németek nehezebben döntenek a Moszkva elleni szankciókról A egy furcsa törté-A fW net, amikor a róka / M M fenyegetve érzi JL. jtkJKLaA magát a tyúkoktól, és ezért elővigyázatosságból inkább megenné őket — ezzel a példával írta le a helyzetet az amerikai külügyminiszter, amikor az oroszukrán határon kialakult helyzetről kérdezték. Anthony Blinken első alkalommal találkozott az új német külügyminiszterrel, a zöld pártból érkező Annalena Baerbrockkal. Fontos szövetségről van szó, mivel a németek nélkül nem lehet tartós megoldást találni a NATO-orosz viszonyra. Az USA számára két világos szempont van: egyrészt az európai területek nem kerülhetnek egy domináns ország befolyása alá, másrészt pedig az oroszokat, mint a NATO stratégiai versenytársát, fel kell tartóztatni. Ennél jóval bonyolultabb az oroszkérdés a németeknél, mivel az exportorientált német gazdaság nem akarja elveszíteni az orosz piacokat (ahogy egyébként a kínait sem). Ráadásul az orosz befolyásszerzés gondosan kiépítette hálózatait, látványosabban a német baloldalon, gondoljunk csak Schröderre. Máshogy fordítva az optikát ez azt jelenti, hogy a németeknek jobban fáj minden gazdasági szankció, amit az oroszokkal szemben fel lehetne vonultatni egy ukrajnai agresszió esetén, mint a kényelmes, óceánnyi távolságra lévő amerikaiaknak. Másrészt az orosz lépések nyilván jobban veszélyeztetik a né-' met nemzetbiztonsági érdekeket, ha Kijev hirtelen „elesne”. (Más kérdés, hogy nem tűnik racionálisnak egy orosz támadás Ukrajna ellen, de most nem ez a cikk témája.) Berlinben tehát nehezebb döntést hozni arról, hogy mennyire nyílt fenyegetőzésbe érdemes belemenni. Az új német kormány most kicsit előre sasszézott, a zöldek ezt már a kampányban is vállalták. Ugyanakkor az új kancellár inkább a szocialisták régi, oroszbarátkozós arcát próbálja felvenni, így várhatóan tartós koalíciós feszültség lesz a Moszkva-kérdés. Segített Baerbrocknak, hogy decemberben ítélet született a 2019-es csecsen származású grúz ellenzéki agyonlövése ügyében. Az áldozatot fényes nappal végezték ki orosz állami utasításra Berlin egyik utcáján - a bíróság megállapítása szerint, így külügyminisztersége első napjaiban máris két orosz diplomatát utasított ki az országból, és a német szuverenitás súlyos megsértéseként értékelte az esetet. Közép-európai szempontból is fontos, hogy Berlin végül tisztázza új politikáját Oroszország felé. Míg a lengyelek, a Baltikum, a románok (tehát akiknek van olyan határszakaszuk, ahol az oroszok vagy a titkosszolgálatuk a proxi háborúkon keresztül aktív, lásd a belarusz „migránsválságot’’) vátják, hogy közeledjen a német-amerikai álláspont, addig a magyar kormány vagy épp a cseh elnök, a szerb miniszterelnök ezekről mást gondol. Egy karakteresebb német fellépés nagyobb egységet teremthet a régióban. Ezt szolgálná a „bukaresti kilencek” (a V4, a 3 balti állam, Románia és Bulgária) nemrég megtartott találkozója, ahol Blinken is felszólalt. Lehet, hogy az orosz csapatösszevonás épp ellentétes célt ér el, mint amire szánták: ahelyett, hogy megosztaná a NATO-szövetségeseket, ezúttal talán egységesebb platformot teremt a mi oldalunkon. Legalábbis ideje lenne. A külföldön üdülő Vladimír Lengvarsky egészségügyi miniszterből és Robert Ficóból űz gúnyt a Kaufland tejfölreklámja. Fico azért kötött bele Lengvarskyba, mert Ománba utazott, ám kiderült, hogy a Smer elnöke meg Jordániából küldte a kritizáló videóüzenetét. Az üzletlánc azért aggódik, hogy az erős napsütésben esetleg leégett az arcbőrük, és praktikus tanáccsal is szolgál: „A Jordániából vagy Ománból való hazatérés után használj tejfölt". Fico időközben hazatért, és a sajtótájékoztatóján libának nevezte azt az újságírónőt, aki megkérdezte, hogy betartja-e a karanténszabályokat. (Fotó: FB - Kaufland) H áromszor határoztak úgy kisebbségi létünk egy évszázada alatt a politikusaink, hogy a további rivalizálás helyett egységes magyar pártot hoznak létre. Mai utódaik okulhatnának az első két döntés okaiból és tanulságaiból. Az első fontos időpont 1936. június 21. Az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt küldöttei Érsekújvárban megalakították az Egyesült Magyar Pártot. Aztán több mint egy évig tartott, amíg sikerült a két előd szociális és nemzeti értékrendjét összehangolni, s ennek alapján rövid ideig - az 1938-as első bécsi döntésig - bizonyos mértékig érvényesíteni. Hatvankét évvel később, ugyanazon a nyári napon az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt megalapította a Magyar Koalíció Pártját. Az akkori egyesülés sem volt sétagalopp, de elkerülhetetlen volt, mivel Vladimír Meciar úgy módosította a választási törvényt, hogy csak egy egyesült magyar politikai tömörülésnek volt esélye bejutni a parlamentbe. Nem voltak gondtalanok a közös politizálás első hónapjai, főleg helyi szinten tovább éltek a különféle előítéletek. Leginkább az egyesek szerint „becsehelt libsikkel” szemben. A vezetőknek jórészt sikerült elcsitítani ezeket a hamis hangokat, amelyek végképp megszűntek, miután az MKP a 2002-es választáson 11,16 százalékos eredményt ért el és húsz képviselőt küldhetett a törvényhozásba. Elsősorban e sikernek köszönhetően jöhetett létre például a Selye János Egyetem. Az MKP politikai erejét azonban belső ellentétek, személyeskedések gyengítették, Duray Miklós szerint főleg azok, akik értékközpontú politizálás helyett önös érdekek szerint tevékenykedtek. Amivel 2009-ben pártszakadást okoztak, s elhintették a megosztottság és a gyűlölködés máig ható gyilkos magvait. A legutóbbi választás hazai magyar szempontból gyászos eredménye egyértelművé tette, hogy az országos érdekképviselethez egyetlen út vezet, éspedig a pártok egyesítése. A folyamat ezúttal is vontatottan, csigalassúsággal indult, amit csak részben lehet magyarázni a járvány miatti akadályokkal. A nyilvánosság elé tárt magánvélemények is lassítják a kibontakozást. Úgy tűnik, a főszereplők nem tudatosították, hogy önmérséklet és kompromisszumkészség, vagyis kellő politikai érettség nélkül a Szövetség egyhamar összeomolhat. Még el sem fogadták a három platform működési szabályzatát, Berényi József máris a megszüntetésüket szeretné. Az MKP és az Összefogás Kassa megyei platformja tisztességes hangvételű közleményben kérte fel a szerintük terhelt múltú Jakab Elemért, hogy lépjen vissza a párt Országos Tanácsába való jelöléstől. Mire megszólalt Bugár Béla is, holott azt ígérte, kilép a közéletből. A Híd volt elnöke indokoltan követelte, hogy minden platformban azonos mércét alkalmazzanak. Ugyanakkor olajat öntött a tűzre személyeskedő, Forró Krisztiánt kioktató mondataival, amire Mózes Szabolcs még keményebben válaszolt. Ezek az indulatoktól sistergő pengeváltások tovább csökkenthetik az új párt támogatottságát, amely eddig sem túl magas, hiszen a felmérésben rendszerint nem éri el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Főleg a nyilvános viszálykodás meg az elégtelen kommunikáció következtében. A Szövetség támogatottságának fokmérője lesz az idei őszi megyei és helyhatósági választás. Már csak ezért is mielőbb működőképessé, a potenciális választók számára pedig vonzóvá kellene tenni az új politikai formációt. Ehhez valódi összefogás szükségeltetik, nem pedig önfényező, csoportérdekeket alig álcázó megnyilvánulások sora. Mértékadó becslések szerint két éve legalább 90 ezer hazai magyar polgár szlovák pártra voksolt, sokan pedig el sem mentek szavazni. Ezek az adatok legközelebb még szomorúbbak lehetnek, ha a Szövetség nem tér észhez. FIGYELŐ Lefejeztetik a próbababákat A tálibok felszólították az afganisztáni Hérát város kereskedőit, hogy távolítsák el a próbababák fejét, mert a bábuk sértik az iszlám törvényeket. A vallásügyi minisztérium nem elégedik meg azzal, ha letakaiják a babák fejét vagy elrejtik a bábukat. Arra hivatkozik, hogy az iszlám szerint az angyalok nem mennek be olyan házba, ahol szobrok vannak, ezért a kereskedést nem kíséri majd áldás. A kereskedőket viszont éppen a rendelet miatt éri anyagi veszteség, mert a drágán vásárolt babáktól az üzlet fellendülését remélték. Az iszlám törvénykezés szerint a bábuk emberábrázolásnak számítanak, s ezt tiltja a vallás. Ezért első, 1996-tól 2001-ig tartó uralmuk idején a tálibok a Bámiján-völgyben található óriás Buddha-szobrokat is elpusztították. (MTI) Börtönbe azért nem dugja az oltatlanokat a francia elnök Addig fogja nehezíteni az oltatlanok életét Emmanuel Macron, hogy beoltatják magukat - a francia elnök ezt a Le Parisiennek adott interjúban mondta. „Kifejezetten bosszantani akarom az oltatlanokat. Folytatjuk is, a végsőkig. Ez a stratégia” -jelentette ki a napilapnak. „Nem zárom őket börtönbe, nem kötelezem őket erővel az oltásra. De meg kell nekik mondani: január 15- től nem mehetnek étterembe, nem tudnak beülni kávéra, nem mehetnek többet színházba, moziba” - tette hozzá. Egy megjegyzés kapcsán, hogy az intenzív osztályokon ápolt fertőzöttek 85 százaléka nem oltatta be magát, Macron kiemelte, hogy ez a legjobb érv a kormány stratégiájára, miután „a demokráciában a hazugság és az ostobaság a legrosszabb ellenfél”. „Majdnem mindenki, már több mint 90 százalék kérte az oltást, csak egy nagyon kicsi kisebbség áll ellen. Hogyan csökkentsük ezt a kisebbséget? Elnézést a kifejezésért, de úgy fogjuk csökkenteni, hogy még jobban bosszantjuk. Én nem akarom a franciákat bosszantani, mindig az adminisztráció ellen papolok, amikor nem hagyják békén az embereket. De az oltatlanokat kifejezetten bosszantani szeretném” - fogalmazott az elnök. Szavai politikai felháborodást váltottak ki, főleg egy szó, az emmerder miatt. Les non-vaccinés, j’ai trés envie de les emmerder — ezt mondta Macron. Lágy fordításban dühítenit jelent, de népies és eredeti értelmében inkább addig sz*rozok velük, vagy addig cseszegetem őket. Tehát sokaknál nem az oltatlanok korlátozása, hanem az elnökhöz méltatlan szóhasználat keltett felháborodást. (MTI, naphire.hu)
