Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-31 / 24. szám
8 KULTÚRA 2022. január 31. | www.ujszo.com RÖVIDEN Frida Kahlo naplója magyarul Február 13-án jelenik meg először magyarul Frida Kahlo naplója, jelentette be a Poket kiadó. A fordítás Szabó T. Anna költő, műfordító munkája. A napló a mexikói festőnő életének utolsó évtizedét dokumentálja. Érdekessége, hogy nem csupán szöveget tartalmaz, hanem akvarellvázlatok, önarcképek és kész festmények is találhatók a lapokon. Ezek a festő alkotói folyamatába engednek bepillantást, nyomon követhető rajtuk, hogy Frida Kahlo hogyan dolgozta ki egy-egy ötletét. A naplót a festő egyébként eredetileg nem kiadásra szánta. Az írások érintik gyerekkorát, a politikai nézeteit és Diego Rivera iránti szerelmét. (hk) Joni Mitchell is távozik a Spotifyról A kanadai énekes-dalszerző csatlakozott Neil Younghoz, aki azért kritizálta a zenei platformot, amiért az teret ad a koronavírus-védőoltással kapcsolatos téveszméknek. Neil Young dalait a múlt héten távolították el Spotifyról, miután kijelentette, nem járul hozzá, hogy szerzeményeit olyan platformon játsszák, ahol Joe Rogan oltásszkeptikus influenszer podcastjai is hallhatók. Most Joni Mitchell közölte, összes zenéjét eltávolíttatja a Spotify kínálatából. „Felelőtlen emberek olyan hazugságokat teijesztenek, amelyek emberéletekbe kerülnek. Ebben a kérdésben én szolidáris vagyok Neil Younggal és a nemzetközi tudományos és orvosi közösséggel”- írta honlapján az énekesnő. Mitchell az első élvonalbeli zenész, aki Neil Youngot követve kivonul a népszerű zeneszolgáltató platformjáról. Bár Joni Mitchell nem tartozik a legnagyobb sztárok közé, Spotify-oldalának havonta 3,7 millió hallgatója van, két legnépszerűbb dalát külön-külön eddig több mint 100 milliószor töltötték le. (MTI) Dali ós Freud a bécsi Belvederóben A szürrealizmus egyik legjelentősebb alkotója, Salvador Dali és a pszichoanalitikus iskola megalapítójaként ismert Sigmund Freud kapcsolatát vizsgálja Egy megszállottság története (Eine Obsession): Dali - Freud címmel a bécsi Belvedere-kastély kiállítása. Dali már az 1920-as évektől ismerte Freud munkásságát, különösen Freud álomfejtése ragadta meg. A bécsi tárlat ezen kapcsolat mentén követi végig a művész munkásságát kronológiai sorrendben, onnantól, hogy Dali megismerte Freud írásait egészen személyes találkozójukig. A május 29-ig látogatható kiállítás összesen 100 műtárgyat vonultat fel, köztük vázlatokat, grafikákat, fotókat, filmeket, könyveket és Dali olyan mesterműveit, mint a Neokubista akadémia (1926), a Baljós játék (1929) vagy Az elefántokban tükröződő hattyúk (1937). (MTI) Akikről elfeledkeztünk Cséfalvay Á. András folytatja különleges embereket bemutató fotósorozatát HAVRAN KATI Anyukája hiszi, hogy Dorina egyszer teljes életet élhet Marcus kedvenc játéka a kaleidoszkópkivetítő tonságban élje mindennapjait, hiszen gyenge szíve miatt nem zaklathatják fel. A hároméves Dorina zöldhályoggal és dülledt szemgolyóval született, emellett nyitott szájpadlása miatt nem tud enni, sem inni. Édesanyja egy speciális gép segítségével gyomorkatéteren keresztül táplálja. Jakubnál ötéves korában állapították meg az autizmus spektrumzavart. Fél a váratlan helyzetektől, akkor érzi magát biztonságban, ha pontosan ismeri napirendjét. Családja Kelet-Szlovákiából költözött Érsekújvárba, hogy speciális iskolába járhasson. Az, ahogy András bepillantást enged a gyerekek és családjaik életébe, nem mesterkélt szánalmat akar kiváltani a nézőből. Képei tartalmasak, lendületesek, szokatlan kompozícióikkal tűnnek ki. Többségük a gyerekek életének apró mozzanataira fókuszál: arra, ahogy testvérükkel és kedvenc játékaikkal játszanak, ahogy az anyuka karjaiban nevetnek, ahogy környezetüket fedezik fel - hasonlóképpen ahhoz, ahogy azt a korukbeli gyerekek is teszik. Marcus, Dorina és Jakub életében emellett a speciális helyzetek és a speciális, létfenntartáshoz szükséges eszközök is fontos szerepet játszanak. Játékaik közé katéterek és gépek vegyülnek, mindennapi tevékenységeikhez gyógytornák csatlakoznak. A fotós és a gyerekek, illetve az ő családjaik kapcsolata figyelemreméltó. Ilyen képeket nehéz lenne úgy készíteni, hogy a fotós ne alakítson ki mély emberi viszonyt a fotózott alanynyal, hiszen ezek a gyerekek mind nagyon érzékenyek. Van, aki számára szobája jelenti a nyugalmat és biztonságot, szinte egyáltalán nem mozdul ki otthonából, és van, aki csak közeli családtagjaihoz ragaszkodik. „Az első találkozáskor már általában eldől, hogy megbízunk-e egymásban. Erre számos apró jel utal mind a szülők, mind a gyerekek viselkedéséből” - mondja András, aki azt, hogy eddig mindenütt szívesen fogadták, rövid pedagógusi pályája során gyűjtött tapasztalatainak tudja be. András azt hangsúlyozza, hogy az ilyen fotózások során arra nyílik lehetősége, hogy emberi és szakmai téren egyaránt elmélyítsen bizonyos dolgokat, például azt, hogyan kell „teljes odaadással foglalkozni egy adott témával, odafigyelni másokra, észrevenni a dolgok rejtett mélységét, nyitottabbnak lenni, jobban figyelni a részletekre, de nem elveszni bennük.” Különleges emberekről készült fotóival korábban nyert már díjat dokumentaristafotó-pályázatokon. Vivien című sorozata 2019-ben lett az év legjobb fotóriportja Szlovákiában, az azt követő évben Kutyaterápia című képével a Magyar Sajtófotó Pályázat Mindennapi élet kategóriáját nyerte meg. Érdekesség, hogy ezek fekete-fehér képek voltak, míg legfrissebb alkotásai színesek, sőt, gyakran harsány színek is megjelennek a képeken - mondhatnánk, hűen a gyerekek környezetéhez. Az alkotások az untoldstories.csefalvaya.com oldalon tekinthetőek meg. Több évvel ezelőtt vágott bele a témába, melyért több hazai ée külföldi fotóriporter díjat zsebelt mér be. Legfrissebb alkotásaiba az Ismeretlen történetek című online tárlata enged bepillantást. A korántsem könnyed témát feldolgozó fotésorozatnak ez mér a harmadik fejezete. (Fotók: Cséfalvay Á. András) Fotókról lesz szó ugyan, érdemes azonban már az elején kitérni a képeket kísérő szövegre. Bár, mint megannyi vizuális művész, Cséfalvay A. András is azt tartja magáról, nem a szavak embere, hanem elsősorban képekkel kommunikál, a témához való viszonyáról sokat árulnak el azok a szavak, melyekkel fotóalanyait írja le. András ugyanis nem beteg vagy fogyatékos emberekről beszél, hanem különleges emberekről. Szemében fotóalanyai nem „mások,” nem a normálistól eltérőek, hanem olyan emberek, akik több figyelmet érdemelnének. Már a cím is erről a hozzáállásról árulkodik: az Ismeretlen történetek című fotósorozat olyan emberek életébe enged bepillantást, akiket a társadalom hosszú időkön át stigmatizált azért, mert eltérnek attól, amit normálisként határoztunk meg. Ezek az emberek gyakorta szorulnak a társadalom peremére, mellőzöttként, függönyök és zárt ajtók mögött kénytelenek leélni az életüket. András képei pont azt közvetítik, mindez nem kellene, hogy így legyen: ha jobban odafigyelnénk rájuk, értenénk a magatartásukat, a reakcióikat, tudnánk, mi az, amit igényelnek, talán közelebbi kapcsolatban lehetnénk. Három történetet mutat be a most Jakub speciális iskolába jár, amely miatt családja Kelet-Szlovákiából költözött át nyílt tárlat, melynek három gyerek a főszereplője: Marcus, Dorina és Jakub. Mindegyikük valamilyen veleszületett rendellenességgel él, ami jócskán megnehezíti mindennapjaikat. Családjaik nem kis áldozatokat hoznak azért, hogy ezek a gyerekek kortársaikhoz hasonló, azt legalább megközelítő életet élhessenek - vagy pusztán azért, hogy túléljenek. És hisznek benne, hogy gyerekük egyszer majd teljes életet élhet. Marcus veleszületett szívfejlődési rendellenességgel, egykamrás szívvel él, ehhez autizmus párosul. Szülei és testvére számára kiemelten fontos, hogy a kisfiú nyugalomban és biz