Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-27 / 21. szám
4 I RÉGIÓ 2022. január 27. | www.ujszo.com Csökkenő, de egyértelmű magyar többség VATAŐClN PÉTER A 37 járásbeli község 2011- hez képest sem a lakosságszám, sem a nemzetiségi hovatartozás terén nem vett 180 fokos fordulatot. Az említett kategóriák mégis „mozgásban vannak", de egyelőre egy stagnáló szlovákiai vidéki régió benyomását keltik. KOMÁROM A 37 faluban 44 932 személy él, ami a Komáromi járás összlakosságának 44,5%-át teszi ki. A magyar többség teljesen egyértelmű, ugyanis összesen 31 132 főről (69%) beszélhetünk. Láthatóan többen vannak (33 455 személy) azok, akik magyar anyanyelvűnek vallották magukat. Aki kíváncsi a négy járásbeli város eredményeire, az megtalálja azokat Czímer Gábor kollégánk január 25-i cikkében (Damoklész kardja lebeg Szene és Vágsellye felett). Zsugorodó falvak Csupán 11 községben növekedett a lakosok száma, ám ez sehol sem jelentett „népességrobbanást”. Látványos példának számít Izsa, amely 138 fővel, több mint 8%-kal nőtt 10 év alatt, s így a népszámlálás idején 1781-en laktak a Duna menti faluban. Ezt vélhetően a falu komáromi agglomerációban betöltött szerepe, a járásszékhelyhez való közelsége okozta. Másodikként Marcelházát (plusz 51 fővel 3802 az összlakosság), majd a pici Virtet (plusz 24 lakossal 309 fő) említhetjük. A sort Szentpéter zárja, amely egyetlen egy lakossal gyarapodott, így 2735 embernek adott otthont a cenzus idején. Egyértelműen a mérleg másik fele a súlyosabb: a járás további 25 falujában ugyanis csökkent a népességszám. Az abszolút számok terén Perbete lakossága zsugorodott a leginkább, amely 229 fővel, vagyis 7,7%-kal szűkült 2745 lakosra. Második helyen Újgyallát (Dulovce; 165 emberrel kevesebb, 1648 az összlakosság), utána pedig Madart mögöttes ok, azt mélyebb vizsgálatnak kell kideríteni, ám azt már most megemlíthetjük, hogy a cenzus alapján a járásban egyedülálló módon Marcelházán (430 fő, az összlakosság 11,31%-a) és Csallóközaranyoson (302 fő, 12,44%) is 10% fölötti az ismeretlen nemzetiségű lakosok mértéke. Emellett ha nagyon mérsékelten, de nőtt a szlovákság aránya is: Marcelházán 10 év alatt 82 fővel 524-re (13,78%), Csallóközaranyoson pedig 42-vel 324-re (13,34%). A járás összes falvára igaz az az egyébként országszerte jellemző állítás, hogy több a magyar anyanyelvű ember, mint ahányan ténylegesen magyarnak vallották magukat. Néhány községnél egészen szembetűnő a különbség: ímelyen 324-en, Bátorkeszin kerek 200-an, Marcelházán 177-en, Csallóközaranyoson pe-Szentpéter lakossága 10 év alatt egy fővel emelkedett 2735-re (147 fős csökkenés, 1315 lakos) említhetjük meg. Összességében úgy tűnik - s ezt sok esetben évtizedekre visszamenőleg lehet igazolni -, hogy értelemszerűen azok a falvak zsugorodtak a leginkább, amelyek a „városközi” tér közepén helyezkednek el, még akkor is, ha például egy „központibb” községről, például Nemesócsáról van szó, amely 145 fővel lett szegényebb 10 év alatt. Többség - kisebbség Arányaiban Szilas (91,13%), Dunamocs (87,81%) és Búcs (86,76%) számítanak a „legmagyarabb” községeknek - ám fontos hozzátenni, hogy 2011-hez képest még ezek a mutatók is csökkentek néhány százalékkal. Akkoriban még hét járásbeli faluban képeztek a magyarok 90% fölötti többséget. Ez a jelenség 2021-ra, mint láttuk, csak egy falura olvadt. Az eredetileg is mágyar többségű lakosság aránya csupán Karván, Virten és Megyercsen nőtt 5-3% közötti mértékben, mindenhol máshol valamekkora mértékű csökkenésnek lehetünk tanúi. A magyar-szlovák arány egy községben sem módosult az előbbi etnikum rovására, ám van olyan hely, ahol újabb 10 év múlva jó eséllyel sor kerülhet. Erre Ifjúságfalván lehet leghamarabb esély, ahol a 2011-es 63,2%ról 55,48-ra csökkent a magyarok aránya, míg a szlovákoké 29%-ról 38% fölé kúszott. A legtöbb magyar lakost az abszolút szám és az arány szempontjából is Marcelháza vesztette - s ez annak ellenére van így, hogy egyike azon községeknek, amelyeknek ha szerényen is, de nőtt a lakosságszámuk. 2011-hez képest 421-gyel, illetve 12,27%-kal (!) csökkent a magukat magyarnak vallók száma. Ez a mutató Csallóközaranyoson is látványosan csökkent 257 fővel, illetve az arány is 11,46%-kal. Hogy mi a dig 151-en vannak többen a magyar anyanyelvűek. A szlovák többségű falvak köre változatlan. Újgyalla (92,23%- os szlovák többség), Szilasháza (Srobárová; 91,49%), Újpuszta (Mudronovo; 85,48%), Zsemlékes (Lipové; 79,58%) vezetik a sort, majd ezeket követi kiegyenlítettebb arányokkal Imely (58,48%) és Bajcs (48,08%). Tegyük hozzá: a felsorolás első négy községe - Újgyallát leszámítva - a legkisebbek közé tartozik a Komáromi járásban. Másodikként: magyar A második nemzetiség opcióját sok vita előzte meg a népszámlálást megelőzően, ám az mindenképpen leszögezhető, hogy érdekes és fontos változóval lett gazdagabb a demográfiai összkép. A Komáromi járás falvaiban végül 3111 személy élt ezzel a lehetőséggel, vagyis a községek összlakosságának a 9,3%-a. A második nemzetiségre vonatkozó adatok talán akkor érdekesebbek, ha a magyar-szlovák arányok tükrében vizsgáljuk őket - az abszolút számok ugyanis a legtöbb esetben több-kevesebb eltéréssel megegyeznek az összlakosság számának mértékével. A „mátrixon” végigfutva azonnal látszik, hogy a második opcióval élők között - arányaiban - jellemzően több a magyar válaszadó. Például 18 községben haladta meg legalább a 40%-ot azok aránya (az élen Imely végzett 61,33%-kal), akik így döntöttek. Ezzel szemben - a rendkívül kis mintát jelentő Zsemlékest nem számítva - ezt a küszöböt kizárólag Iíjúságfalván lépte át a szlovák rubrikát bejelölök mennyisége 41,67%-kal. Ha pedig a 37 falu átlagos arányait nézzük, úgy az összes válaszadó 37%-a jelezte, hogy második helyen magyar identitású, 26% pedig a szlovák mellett döntött. Hol vannak a romák? A járásban - a városok mellett — több falu is jelentősebb nagyságú roma közösségeknek ad otthont. A cenzus alapján azonban - ahogyan eddig is - ez a népcsoport továbbra sem látható meg igazán - ám a második nemzetiségnek köszönhetően úgymond jobban sejthetőek! Első helyen szinte csak elenyésző számban szerepelnek a romák. A járásban a városok közül Naszvad (416 fő, 8,3%) viszi a prímet, ám a falvakban alig látszik ez a népcsoport. Arányait tekintve Vágfüzesen (2,76%), abszolút számok terén pedig Marcelházán (29 fő) él a legtöbb roma. Ezzel szemben második helyen hirtelen több roma sejlik fel. Az arányokat és az abszolút számokat tekintve is Keszegfalván (a válaszadók 29,7%-a, 58 fő) és további hat községben választotta legalább egytucatnyi ember ezt az opciót. A kocka - árnyéka - el van vetve KISS BARTALOS ÉVA Hogyan köszönnek vissza az emlékek cserepei egy elhagyott magnemesítő étkezőjében? Mitől lesz érdekesebb egy árnyék, mint a tárgy, amelyre a fény esik? Hogyan lehet teljes egy látszólag hiányos, mértanilag mégis tökéletes kocka? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphat az, aki pénteken délután 2 és este 6 között megtekinti Ferdics Béla képzőművész instailéciéjét a nyérasdi fémgyűjtő telepen éllé épület alagsoréban. NYÁRASD A falu végén, a Vasút utcában található telephely nem ismeretlen a művész előtt, 2011-ben már szervezett itt workshopot, az egyik akkor készült alkotás, Dózsa György trónja az Átjárások installációban is szerepel. Most mégis merőben új közegben rendezhette be a kiállítást, hiszen a A művész egója helyett a téma, az árnyékok szerkezetének megörökítése dominál (Somogyi Tibor felvétele) telephelyen álló egykori magnemesítő állomás évtizedekkel ezelőtt ebédlőként és konyhaként használt alagsori termeiben ismerkedhetünk meg a fény és árnyék játékával. „Olyan helyszínt képzeltem el a munkáimnak, amely teljesen naturalista. Ezek a csupasz falak egy volt rendszer lenyomatát képezik” - mutat körbe a tégláig bontott falakon és sűrű pókhálóval teleszőtt sarkokon Ferdics Béla. Ámyékjáték fogadja a nézőt az alagsorba érve, a kiállított térobjektumot a lemenő nap üvegtéglákon át beszűrődő fénye világítja majd meg. A kifüggesztett képeken pedig látható, hogy más közegben hogyan mutat az organikus elem árnyéka. A nagyteremben elhelyezett üvegobjektumok egy 10x10 centiméteres kocka által vetett árnyékot örökítenek meg. „A négyzet egy nagyon egyszerű forma és konstrukció, amely a kultúrtörténetben is sok helyen előfordul, így a négyzet és abból kiindulva a kocka lett az alap, amivel dolgoztam a téli kiállításra. A különböző időszakokban vetített árnyékot lefotóztam, és ezek a formák adták az objektumok alapját. Az üveglemezre ragasztott, csiszolt üveglapok úgy festenek, mintha az árnyék belső szerkezetét rajzolnák ki” - beszélt a tárlat darabjairól a művész. Az installáció meghatározó eleme váratlanul az ódon padlón is visszaköszön, az egykori étkezdében ugyanekkora csempékkel rakták ki a padlót. A tükörcserepekkél helyettesített csempedarabok a múltba repítik a nézelődőt. „Ez visszaidézése annak a miliőnek, amelyben itt éltek az emberek. A tükör visszatükrözi a múltat, és egyfajta rávezetőként szolgál az üvegmunkákhoz” - folytatta Ferdics Béla, aki kőfaragást tanult a pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskolában, majd a Képzőművészeti Főiskola üvegszakán tanult. Az iskolai élmények, és az azóta szerzett tapasztalat is visszaköszön a tárlaton, de mint mondta, nem szeretné, hogy az egója domináljon, ezért olyan installációkra fókuszál, amelyekben valamilyen témákat dolgoz fel. Az árnyék önállósulása a tarlón, és annak leképezése, a négyzetre vetülő fény játéka a sötét erdőben, a fénycsalogató ékek az akciómüvészet elemeiként jelennek meg a kiállításon, amely - különösen a művész személyes tárlatvezetésének köszönhetően — számos formának új értelmet ad. Legyen szó akár hiányos, mégis tökéletes mértani elemekről, avítt faládákról, vagy az üvegbe mártott árnyékokról. Az Átjárások installáció péntek délután, illetve előzetes egyeztetés alapján a jövő héten is megtekinthető Nyárasdon a Vasút utca 14-es szám alatt, valamint a közösségi portálon.
