Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-18 / 13. szám
www.ujszo.coml 2022. január 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szomorú kék hétfő ha volt - a ködös múlt homályába vész Az ünnepi hangulat -Vajon mitől vagyok ilyen levert és reményvesztett? Nem érdekelnek az éjszaka felgyülemlett üzenetek, e-mailek, csak a két legfontosabbra válaszolok, az ildomosnál kurtábban. Egy rég nem hallott ismerős telefonál, őt is két perc alatt lerendezem. Mindjárt inteijúzom valakivel Messengeren, úgyhogy fogd rövidre - ez volt a nyitómondatom fél év után, szóval láthatják, valami tényleg nincs rendben velem, mert ilyet nem mond az ember, még két nap után sem. Az illető mindenekelőtt boldog új évet kívánt, ezzel rántott helyre valamelyest. Viszont kívántam neki minden szépet s jót, égő pofával. Aztán átfutottam a legfontosabb híreket (nem javult a hangulatom), majd a kevésbé fontosakat (ezektől sem), végül a kis színesek. Nocsak! Itt a megfejtés! „Ma van kék hétfő, azaz az év legrosszabb napja. A pszichológus szerint így tehetjük jobbá.” Ez még csak a cím, de magyarázatot kapok belőle szűnni nem akaró rosszkedvem okára, sőt még szaktanácsokkal is kecsegtet. Nézzük! Kék hétfő. Nyilvánvaló félrefordítás az angol Blue Mondayből. A blue ugyebár a kék mellett szomorú is lehet -ha előbb nem, hát 1986-ban minden rendes zenerajongó megtanulhatta ezt a New Order zenekar frenetikus, korszakalkotó számából, amelynek címe Blue Monday, és világosan emlékszem rá, hogy Szomorú hétfőként konferálta fel B. Tóth László a Poptarisznyában. Hihetetlen, hogy máig képtelen ezt helyesen magyarítani a magyar sajtó! (Ezen jól felbosszantom magam.) Pedig a még korábban születetteknek ott volt Barbra Streisand az 1968-as Funny Girlből, aki azt énekelte, hogy „inkább leszek szomorú rád gondolva, mint boldog valaki mással” (I'd Rather Be Blue). Na mindegy, nézzük, mit mond erről a napról a tudomány. „Cliff Amall, a Cardiffi Egyetem oktatója 2005-ben kiszámította, hogy január harmadik hétfője az év legnehezebben viselhető napja. Az elmélet szerint a rossz lelkiállapot okai: elmúlt az ünnepi hangulat, a decemberi költekezés miatt pénzügyi gondjaink ilyenkor csúcsosodnak, az időjárás hideg és szürke, és valószínűleg legtöbbünknél alábbhagyott az újévi fogadalom, így csalódottak, motiválatlanok vagyunk. Mindezek az összetevők tudat alatt hatással lehetnek ránk, és különböző negatív érzéseket vagy akár depressziót is okozhatnak.” És ez bizony ma van, január 17- én. Önöknek persze tegnap, de nyilván nem maradok egyedül az érzéseimmel. Az ünnepi hangulat - ha volt egyáltalán - a ködös múlt homályába vész. A decemberi költekezés eredményei viszont nagymértékben meghatározzák jelenlegi költési vehemenciám mértékét. Egy hete nem vettem zöldséget, gyümölcsöt, mert nincs pénzem felesleges luxusra. És fogalmam sincs, mikorra gyűjtöm össze a „bátorságot” egy fogorvos-látogatásra, pedig nagyon itt az ideje. A lakás festetésére már nem is gondolok, illetve most utoljára, idén . senki ne zaklasson azzal, hogy piszkosak a falak. Egyetlen újévi fogadalmam az volt, hogy nem hagyom kihozni magam a sodromból, bármennyire igyekeznek is bizonyos emberek és bizonyos körülmények. Nos, ezt eddig kilenc alkalommal szegtem meg. Szóval itt az ideje elolvasnom a pszichológus tanácsait. Szerinte ezt a kék napot ajánlatos egy kiadós sétával kezdeni, és minél több időt tölteni a természetben. Nos, erre nem volt időm. A pszichológusok hajlamosak elfelejteni, hogy a hétfő sima munkanap. És bizony jól tettem, hogy nem keltem hatkor a séta miatt, mert figyelmeztetést adott ki a meteorológiai intézet az erős szél miatt. Külön óva intették a lakosságot az erdőktől, ahol könnyen agyonütheti az embert egy rázuhanó korhadt ág - ahogy ez december közepén történt a pozsonyi Zerge-hegyen. Szóval ennyit érnek a szaktanácsok. Inkább meghallgatom a fent említett New Order-dalt, attól valahogy mindig javul a hangulatom... Jogállam orosz módra HEGEDŰS NORBERT Miközben lassan bíróság elé kerülnek az országot traumatizáló legnagyobb korrupciós ügyek, a főügyész Oroszországba kirándul, hogy az ottani kollégájával fényképezkedjen. Reméljük, nem az eljövendő utat jelölte ki. A szlovákság bizonyos berkeiben még ma is él a „szláv kölcsönösség” 19. századi eszméje, mely egyfajta nagy családként tekint a szláv népekre, ahol a kis szlovák nemzet bámulattal tekintett fel a nagy orosz testvérre (a lengyelek érdekes módon annyira nem vevők erre a mesére). Hogy ez a romantikus vágyálom még ma is elevenen él néhány szlovák politikus elméjében, az remek bizonyítéka annak, hogy az emberi elme bármit el tud hinni, amit akar, teljesen függetlenül a valóságtól. De hát ezt nekünk, szlovákiai magyaroknak sem kell magyarázni, hiszen köztünk is számos támogatója van Putyin apácskának, akik az orosz vezetőben az amerikai érdekek ellen harcoló hőst, a hagyományos értékekért kiálló erős államférfit látják, aki még nem adta be a derekát az átkos liberalizmus eszméinek. Történik ez annak ellenére, hogy ez a hős csak csalással tud választást nyerni, folyamatosan a gázcsapok elzárásával fenyeget minket, szuverén országok megszállásával szórakozik és az EU működésének aláaknázásával lényegében minden fontosabb kérdésben ellenünk, a mi érdekeink ellen fogad. Hogy miért ment MaroS Zilinka Moszkvába, arról egyelőre tényleg csak találgathatunk. Lehet, hogy pusztán a személyes ambícióit elégíti ki: a Facebook-posztjaiból kiindulva őszintén élvezi a rá irányuló figyelmet, hogy kifejezhette a prioritásait és hogy vannak, akiket ezzel fel tudott húzni. Lehet, hogy be akar jelentkezni az Andrej Danko távozásával megürült rezidens ruszofil hasznos idióta posztjára, és jelezni kívánta Moszkvának, hogy hahó, itt vagyok, rám számíthattok. De az is lehet, hogy ennél sokkal komolyabb tervei vannak az eljövendő politikai életben és ez a jövőt alapozó első lépése volt csupán. Ami minket illet, egyik sem igazán jó hír. A főügyész az, akinek őrködnie kell a jogbiztonság felett az országban, és ha ez az ember Moszkvába jár példamutatásért, akkor mindannyian megszívtuk. Mert ha túllépünk Zilinka esetén és madártávlatból vizsgáljuk meg az orosz szerepvállalást a világban, sajnos nem lehet nem észrevenni, hogy Putyin rezsimje legtöbb esetben a magához hasonló autokratákat védelmezi, ha kenyértörésre kerül sor. Ezt látjuk Lukasenka Fehéroroszországában és Tokajev Kazahsztánjában is. Ha a több szabadságot követelő nép lázadását kell elfojtani, az orosz tankokra mindig számítani lehet - és ezt mi már megtanulhattunk volna '68-ban vagy '56-ban is, de úgy tűnik, túl gyorsan felejtünk. Egy ilyen „szövetségeshez” dörgölőzni kizárólag olyan elit érdeke, amely tudja magáról, hogy előbb-utóbb szembe fog kerülni a saját népével, és akkor idegen erőkre lesz szüksége a hatalomban maradáshoz vagy ahhoz, hogy egérutat nyerjen. Az egyszerű nép ritkán jön ki jól belőle. Nem mindegy tehát, hogy milyen példaképeket és szövetségeseket választunk, mert a szimbólumoknak igenis ereje van, ezt Putyin tudja a legjobban. A főügyész által kiadott jelzések pedig eddig nem igazán adnak okot a bizakodásra. FIGYELŐ Határvédők életére törtek Ismét fegyvert kellett használni a Magyarország déli határai mentén járőrökre támadó embercsempész ellen - írta a Magyar Nemzet hétfőn. Szombaton hajnalban Rúzsa térségében kíséreltek meg a katonák feltartóztatni egy gépkocsit, amelyet feltehetően embercsempészek használtak. Az autó a katonák jelzésére nem állt meg, sőt vezetője a járőr felé kormányozta a járművet. A katona félreugrott, majd több célzott lövést adott le a gépkocsi kerekeire, amely felborult - írta a lap. A szolgálatban lévő katonák és rendőrök a helyszínen több határsértőt fogtak el. A Magyar Nemzet cikke szerint idén ez már a második fegyverhasználat volt járőrre támadó embercsempész ellen. Január 6-án a harkai határátkelőnél történt hasonló eset, akkor furgonnal törtek át a határon az embercsempészek, akiket Ausztriában sikerült elfogni. (MTI) Románia nem áll ki az ukrajnai román kisebbség LAPSZEMLE Románia és Ukrajna egyaránt az orosz befolyás miatt aggódik, Románia biztonságpolitikai megfontolásból nem lép fel határozottan az ukrajnai román kisebbség jogfosztása ellen - nyilatkozta a Krónika erdélyi magyar napilapnak Barabás T. János. A budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzőjét a Krónika azzal kapcsolatban kérdezte, hogy a Libertatea.ro portál riportot közölt az ukrajnai románok jogfosztásáról. A riportban megszólaló ukrajnai román vezetők valószínűsítették, hogy a következő tanévtől életbe lépő ukrán oktatási törvény felgyorsítja a félmilliósra becsült ukrajnai román közösség asszimilációját. Az ukrajnai románok sérelmezték Bukarest passzivitását. A riport szerzője az ukrajnai románok körében gyakran emlegetett példaként hozta fel azt, ahogyan Magyarország lép fel a kárpátaljai magyar közösség identitásának védelmében. Azt is megemlitette, hogy a román külügyminisztérium 2017-ben a kisebbségi oktatást ellehetetlenítő kijevi törvény elfogadása után állásfoglalásban kérte, hogy az ukrán hatóságok biztosítsák a román nemzetiségűek anyanyelvi oktatáshoz való jogát. Tavaly a külügyminisztérium az ukrajnai román kisebbség képviselőivel egyeztetett egy kidolgozás alatt álló román-ukrán oktatási együttműködési megállapodásról. Barabás T. János elmondta: bár Ukrajnának az 1991-es függetlenedése óta feszültségekkel terhes a viszonya Romániával, a román-ukrán kapcsolatok a 2014-es krími orosz intervenció után javultak, és jelenleg a biztonságpolitikai együttműködés mellett határozza meg a két ország kapcsolatát. „Bukarest mintha beletörődött volna az ukrajnai román közösség eltűnésébe. Fontosabb a regionális biztonsági vezető hatalom státus elérése amerikai segítséggel, ezáltal a Moldovai Köztársaság bekebelezése” j - fogalmazott a Románia-szakértő. Szerinte a két ország közötti problémák eltussolása azzal magyarázható, hogy Bukarest és Kijev is az orosz befolyás miatt aggódik. (MTI)
