Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-15 / 11. szám
www.ujszo.coml 2022. január 15. KÖZÉLET Az annamajori bántalmazás következményei NAGY ROLAND Annamajor. Már zajlik a rendőrségi eljárás a 11 éves annamajori kislány ügyében, akit állítólag az idősebb társai leitattak, majd megvertek, öszszeszedtük, milyen büntetésre számíthatnak az elkövetők, és milyen következményei lettek az incidensnek. Tomás Strémy, a Comenius Egyetem Jogi Karának professzora lapunk megkeresésére elmondta, a fiatalkorú elkövetőket a 14. életévük után már büntetőjogi felelősség terheli, viszont fontos különbséget tenni az abszolút és a relatív felelősség között. A relatív büntetőjogi felelősséget a 14. és 15. életév közötti elkövetők esetében vizsgálják. Az eljárás során ki kell deríteni, hogy az elkövetők szellemileg és erkölcsileg elég érettek-e ahhoz, hogy tisztában legyenek a tetteik következményeivel. Csak ezen kritériumok teljesülése esetén lehet őket büntetőjogi felelősségre vonni. A kiszabható büntetések mértékével kapcsolatban Strémy egyelőre óvatosan fogalmazott, mivel nincsenek pontosabb információi a büntetőeljárásról. Általánosságban azonban azt mondta, hogy a fiatalkorúak esetében a kiszabható büntetés alsó határa 2, felső határa pedig 7 év. Strémy továbbá megjegyezte, hogy a szlovák jogrend alapján a szülők ilyen esetben nem vonhatóak felelősségre. Arra a kérdésre, hogy mennyire gyakoriak az efféle, bűncselekmények, a professzor azt felelte, hogy ezt nehéz megítélni. „Másrészt kijelenthető, hogy a gyakorlatban akár több ilyen eset is előfordulhat, hiszen fiatalkorúakat érint, emiatt pedig az ilyen bűncselekmények gyakran rejtve maradhatnak, főleg azoknál az eseteknél, ahol nem készülnek audiovizuális felvételek” - zárta Strémy. Válságcsapat Az Annamajorban történt incidensnek azonban nemcsak jogi következményei lettek. Branislav Gröhling (SaS) oktatási miniszter például a közösségi oldalán számolt be arról, hogy egy pszichológusokból álló válságcsapat látogat el a helyi alapiskolába. „Arról fognak beszélni a tanárokkal, mi történt pontosan, és hogyan kell kezelni a bántalmazással összefüggő problémákat. Ezt követően minden egyes osztályban leülnek a diákokkal, hogy feltárják az eset körülményeit” - írta a tárcavezető. Hozzátette, a bántalmazás kérdésével rendszerszintű problémaként is foglalkoznak. 2022 januárja és júniusa közt például online előadásokat tartanak majd a tanároknak a probléma megelőzésének módszertani lehetőségeiről, valamint a kormány decemberben elfogadta a bántalmazás elleni akciótervet, melynek részét képezi az iskolaigazgatók képzése is az adott problémakörről. Társadalmi megmozdulás Az incidens után egy héttel a helyiek tüntetést szerveztek az egyik bántalmazó háza előtt. Körülbelül 100-150-en gyűltek össze a helyszínen. Komolyabb rendbontás nem történt, viszont az érvényben lévő gyülekezési tilalom miatt a rendőrök feloszlatták a demonstrációt, és 14 személy ellen eljárást is indítottak. Az ügy miatt több internetes petíció is létrejött. Érdekesség, hogy az Az annamajori bántalmazásnak nemcsak jogi, hanem társadalmi következményei is lettek. Az ügy még korántsem zárult le, de ha az elkövetőket bűnösnek találják, akkor akár börtönbe is kerülhetnek. (Shutterstock-iiiusztráció) egyiket Csehországban hozták létre, és már több mint 150 ezren írták alá. Szlovákiában szintén aláírásgyűjtésbe fogtak. A csehországi petícióhoz hasonlóan azt követelik, hogy az elkövetők kora ne legyen enyhítő körülmény, és ugyanolyan büntetést kapjanak, mint a 18 év feletti személyek. „Az agresszió efféle megnyilvánulásait, a szélsőséges bántalmazást, valamint a testi és lelki egészség ilyen mértékű károsítását j teljes komolysággal kell kezelni. Kiemelten fontos, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a cselekedetekre, és nem hagyhatjuk, hogy az illetékes nyomozószervek figyelmen kívül hagyják őket, hogy a jövőben megelőzhessük a hasonlóan traumatizáló zaklatási eseteket” - olvasható a petíció leírásában, amelyet a cseh kezdeményezéssel ellentétben egyelőre jóval kevesebben, mindössze^ háromezren írtak alá. Pszichológusi szemmel a gyermeki agresszióról A sajtóban nemrógiben hatalmas visszhangot kapott annak a 11 óves annamajori kislánynak az esete, akit nála 5 évvel idősebb gyermekek állítólag leitattak és megvertek. Az ügy kapcsán a gyermeki agresszió kialakulásának lehetséges okairól, valamint a szülők felelősségéről Kocsis Dominika gyermekpszichológussal beszélgettünk. Mi vezethet odáig, hogy 16 éves gyermekek egy náluk 5 évvel fiatalabb kislányt bántalmaznak? Honnan eredhet az efféle agresszió? Konkrétan nehéz megmondani, mi lehet az, ami efféle agressziót vált ki. Mivel az emberek a frusztrációra agresszióval válaszolnak, elsősorban informálódni kell az előzményekről: volt-e valamilyen előzetes konfliktus a gyermekek között, milyen a kapcsolatuk a bántalmazottal, és milyen a kapcsolat a bántalmazó csoport tagjai között. Az emberek az agresszióval mindig valamilyen jutalmat szeretnének elérni, legyen az tárgyi jutalom, például megszereznek valamit a bántalmazottól, vagy csoport általi megerősítés, vagyis hogy mennyire figyelnek a csoport tagjai egymásra, mennyire biztatják a másikat, mennyire reagálnak tetteikre. Ez a fajta agresszió összefüggésben lehet valamilyen gyermekkori traumával, vagy a nem megfelelő neveléssel? A nem megfelelő, elutasító, rideg, számonkérő nevelés teljes mértékben hozzájárulhat az agresszív megnyilvánuláshoz, mindemellett a gyakori gyermekkori családi erőszak átélésének hatására is megjelenhet az „agresszív viselkedés elfogadható” sémája, vagyis, hogy az agreszszió elfogadható. Egy teljesen átlagos, nyugodt családi környezetben is ilyen agreszszívvá válhat a gyermek? Az is előfordulhat, hogy egy átlagos, nyugodt környezetből származó gyermek agresszív, viszont nem tudhatjuk, mi számít az adott család számára nyugodtnak és átlagosnak. A szülő által „normálisnak” gondolt megnyilvánulások okozhatnak sérelmeket a gyermekben, amelyeket a saját módján orvosol. Az agresszivitástól mentes családban is előfordulhat számos nevelésből adódó kórkép, például nárcisztikus és egyéb személyiségzavarok, mindemellett a kortársak hatása is kiemelkedően fontos lehet, és ez csupán néhány szempont a sok közül, amelyet figyelembe lehet venni. Mit gondol, mekkora szerepet játszhat a közösségi média a gyermeki agresszióban? Valóban igaz, hogy amióta felbukkant a közösségi média, azóta a gyerekek egyre bátrabban nyúlnak erőszakos módszerekhez a társaikkal szemben? A közösségi média nagyban befolyásolja a gyermekek viselkedését, de nem mondhatjuk, hogy a média az elsődleges okozója az agressziónak. Önmagában nem kezelhetjük befolyásoló tényezőként, viszont más hatásokkal együtt megfigyelhetjük a következményeit. A közösségi média olyan módon hathat a felhasználókra, hogy az online tér egyfajta védőpajzsot biztosít, értem ez alatt azt, hogy az emberek nem szemtől szemben nyilvánítanak véleményt, s ha mégis, akkor az történhet akár álnéven, ezzel megerősítve a biztonságérzetüket. Könynyebb a háttérből kritizálni, gúnyolódni, megalázni másokat, akár névtelenül, egy kattintással elindíthatok viták, amelyekbe mások is sokkal könnyebben becsatlakoznak. Könynyebb agressziót szítani, társakra találni, mások ellen fordulni, nem beszélve a provokatív médiatartalmak gyártásáról, megalázó képek és videók készítéséről. Talán ilyen módon bírhat a közösségi média hatással a felhasználókra. Mire kell odafigyelniük a szülőknek, hogy elkerülhessék, hogy a gyermekük bántalmazza a többieket? Vannak valamiféle jelek, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy a gyermekben sok az elfojtott düh és frusztráció? A szülők elsődleges feladata a nevelés, amelynek minősége a gyermek egész életét meghatározza. Megfelelő nevelési stílussal egy felnőttként adaptívan működő személyről beszélhetünk. A gyermekekre minden életkorban figyelni kell, még a kamaszkorban is, amikor a szülők már azt gondolnák, hogy gyermekükre nem kell annyira vigyázniuk, mint kicsi korukban. A kamaszok ekkor még formálhatók a szülők által. Éreztetni kell velük, hogy a szülőkkel bármi megbeszélhető, és nemcsak gyermekként kezelendők, hanem értelmes, önálló gondolatokkal rendelkező személyekként. A megfelelő kommunikációval elkerülhető számos probléma, értem ez alatt az agresszivitásra való hajlamot. A szülők értesülhetnek gyermekük érzelmeiről, vagy akár arról, hogy barátaik milyen hatással vannak rájuk. Egy szülő a beszélgetések során számos információhoz juthat: a gyermek dühös vagy frusztrált szava járása, agreszszív kifejezések, vádak, sérelmek a kortársaik iránt, illetve a fizikai jelek, mint a folyamatos mozgás vagy a beszéd közbeni arckifejezés nagyon sokat elárulhat a gyermekről. A leginkább szembetűnő fizikai jelek egyébként máskor is megfigyelhetők: a gyermek zavart, inkább szeretne egyedül lenni, hirtelen haragú, indulatos, esetleg eltör, eldob tárgyakat. Mi a helyzet a másik oldallal, vagyis azokkal a szülőkkel, akiknek a gyermekét bántalmazzák? Ők hogyan segíthetnek feldolgozni a gyereküknek a bántalmazás miatti traumát? Mit lehet olyankor tenni, ha a szülő sejti, hogy bántalmazzák a gyerekét, de a gyerek nem akar beszélni róla? Nagyon nehéz észrevenni, ha egy gyermeket bántalmaznak. Ezek a gyermekek visszahúzódóak, elkerülik a szülőkkel való kontaktust, legyen szó akár fizikai vagy mentális abúzusról. Amint a szülő észreveszi a lehetséges jeleket, beleértve a sérülések látható nyomait, vagy a megváltozott viselkedést, nyitnia kell a gyermek felé, mert minél hamarabb kezelik a problémát, annál kisebb sérüléseket okozhat a gyermekben. Azoknál a gyermekeknél, akiknél kezdeti bántalmazás jelenik meg, még könnyebben orvosolható a probléma, bár ez is sokban függ a gyermek személyiségétől, egyedi jellemzőitől. A szülő támogatásával, a biztonságérzet nyújtásával nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermeke megfelelően birkózzon meg a nehézségekkel. Viszont egy komoly bántalmazás esetében, ahol komolyabb trauma lép fel, nem elegendő a szülő hozzáértése. Fontos a megfelelő szakemberrel való együttműködés, mert, bár a szülő gondolhatja, hogy képes támogatni és segíteni gyermekét, mindenképp fel kell mérni, hogy a bántalmazás milyen sérüléseket hoz magával, nem beszélve arról, hogy a családi viszonyoktól függően sok gyermek idegen, semleges fél jelenlétében sokkal könnyebben nyílik meg, és osztja meg gondolatait. (nar)
