Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-14 / 10. szám
www.ujszo.com | 2022. január 14. KULTÚRA I 9 Tanít, játszik és még mindig tanul Nyolcvanadik születésnapját ünnepli Thirring Viola, és szívvel-lélekkel várja az újabb színészi lehetőségeket Komáromba vagy Kassára is boldogan jönne... (Szkárossy Zsuzsa felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Egyáltalán nem érzem a koromat, mondja a 80. életévébe lépett Thirring Viola, aki színészi pályáját Komáromban és Kassán kezdte, aztán Budapestre költözött, de magyar közönség előtt, a Forgószínpadban legutóbb is a Jókai Színházban játszott. Frissen szerzett színészi diplomával a kezében Pozsonyból Komáromba, az akkori Magyar Területi Színházba vezetett az útja, ahol 1963-ban Manón Lescaut szerepében aratta első komoly sikerét, majd eljátszotta Lüszisztratét, a Rozsdatemető Eszterét, Mariskát a Liliomfiban, és Shakespeare legszebb nőalakját, Júliát. Kassán három alkalommal vendégeskedett, aztán Kazimir Károly meghívására a Thália Színház tagja lett. Gosztonyi János, a neves színész, rendező, dramaturg és drámaíró feleségeként le is horgonyzott Budapesten, férje oldalán a Keres Emil vezette Radnóti Színpad társulatának a tagja lett. Újabb (de már nem szerencsés fordulatot) akkor vett a pályája, amikor igazgatóváltás történt a színházban. „Kiszolgáltatott ember a színész - mondja nem kis fájdalommal a hangjában. - Könnyen magára marad, ha nem talál alkotótársakat, nem kap szerepeket, ha félreállítják vagy megfeledkeznek róla. Szárnyaló elképzeléseit magára hagyva nem tudja megvalósítani. Mások kezében a sorsa. Igazgatóktól, rendezőktől függ, hogy mit és mennyit játszik. Nehéz helyzetbe kerül, ha nincsenek egymásra hangolódva. Én a magam érdekében soha semmit nem tettem. Egyszerűen képtelen voltam kopogtatni, felajánlkozni. Rengeteg szépség rekedt bennem azáltal, hogy nem tudtam megmutatni, átadni. En azért élek, hogy örömet szerezzek a közönségnek, hogy szórakoztassam a nézőket. De ha meggátolnak ebben, nem vesznek tudomást rólam, hogy itt vagyok, és még mindig sok mindenre alkalmas lennék, mit tehetek? Elmúlt húsz év az életemből, amit kitölthettem volna. Teljes erőmből, szívemből, tehetségem tudatával azt az elmúlt két évtizedet is végigjátszhattam volna. Ez mind elveszett, ami szerintem óriási vétek.” Főleg annak ismeretében, hogy egykor a szakma krémjével játszott rangos helyeken. Évát Az ember tragédiájában, Szegeden. Ádám Nagy Attila volt, Lucifer Sinkovits Imre. Dante Isteni színjátékában, a Thália Színházban, ahol majdnem minden este színpadon volt, Básti Lajossal és Sulyok Máriával, Szabó Gyulával és Horváth Terivel állt közönség elé. Athéné istennőt Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva mellett szintén a Szegedi Szabadtéri Játékokon alakítottá a Trójai nőkben. „Az ember tragédiáját a komáromi színházi létem koronájának tartom. Ezt akkor nem így éreztem, de ma már igen. Mindaz, amit otthon, a szerepeimnek köszönhetően megéltem, Évában csúcsosodott ki. Azt nem a magyarországi létemhez kapcsolom. Az még teljes mértékben a komáromi éveim tartozéka. Kassát is imádtam, az ott töltött hathetes próbaidőszakokat, amikor rövid, de annál tartalmasabb távra kellett berendezkednem. A komáromi színházba a szűz lány rácsodálkozásával léptem be. Kassán már tapasztaltabb voltam, és az ott kapott szerepeimmel is kitüntetettnek éreztem magam.” Pályája egyetlen, mind a mai napig fájó eseménye 1985-höz kötődik, amikor férjével együtt el kellett hagyniuk a Radnóti Színpadot. Részletkérdés: az új igazgatónak később vissza kellett vennie őket, a korbeli védettség miatt, ám amikor az megszűnt, véglegesen szélnek eresztette őket. Ez már a rendszerváltás idején történt. „Bálint András mondott fel mindkettőnknek. Ez azért is volt megrendítő számunkra, mert Jánosom legkedvesebb növendéke volt a főiskolán, és ő szorgalmazta, hogy András bemutassa legalább két önálló irodalmi estjét. Ismerve a képességeit, Jánosom biztatta őt arra is, hogy pályázza meg a színház igazgatói állását. Három alkalommal is fent volt nálunk, mielőtt átvette volna a társulat irányítását. Mindent pontosan megbeszéltek. Tisztán emlékszem azokra a napokra. Hétfőn András még nálunk kávécskázott, szerdán kinevezték, három nappal később pedig már mindketten az utcán voltunk. De nem is ez fájt a legjobban. Könnyebben viseltük volna a döntését, ha figyelmeztet bennünket, hogy egyikünkkel sem számol, mert nem illünk bele az elképzeléseibe, és szól, hogy keressünk gyorsan más helyet magunknak. Jánosom valahogy megoldotta az életét, nekem nem volt semmilyen szakmai hátterem. András engem formálisan megölt. Elvette a művészi életemet. A színpadon ma is jól érzem magam, de a színháztól, mint intézménytől, félek. Ezért nem is szerződtem később sehova. Rettegtem egy újabb csalódástól.” Végül mégis helyet talált magának a pályán. A Budapesten, 1997-ben alakult Vertigo Szlovák Színház nyitott kaput előtte. Méghozzá anélkül, hogy kopogtatott volna. „Égyícori pozsonyi növendékem, Nagy András ajánlott be, akit művészi beszédre tanítottam a pozsonyi színművészeti főiskolán. A Vertigo lett a másik otthonom, ahol ugyan szlovák nyelven játszom, de remek kollégákkal. Sajnos nincs sok előadásunk, de amit létrehozunk, azzal utazunk. Még az autóbuszt is szeretem, amelylyel Szlovákiába is elvisszük a darabokat. Gubík Ági, Dér Denissa, Jókai Ági és a többiek nem kevés szeretetet sugároznak felém. Egy korombeli színésznőnek már nem nagyon adódnak lehetőségek, ezért is szoktam azt mondani, hogy minden felkérést boldogan vállalok. Vincent Sikula Sárgarigó című novellája alapján készült előadásunkat a nemzetiségi színházak tavaly őszi fesztiválján a budapesti Nemzetiben is bemutathattuk. Nekem a Nemzeti a színészi lét csúcsa. Ha nem röstelltem volna, letérdeltem volna a színpadon, annyira felemelő érzés volt ott játszani. Még úgy is, hogy szlovák nyelven szólaltam meg. Éz mindannyiunknak óriási elismerést jelentett. Nyolcvanadik születésnapomra aztán a Vertigo olyan estét szervezett, amilyet álmomban sem reméltem. Csikorogva nyílt meg a kapu életem utolsó szakasza felé, de elmondhatom, a történtek ellenére is nyugodt a lelkem. Boldogan adok, amíg adhatok.” Gosztonyi Jánoshoz negyvenhat évi, harmonikus házasság köti Thirring Violát. Amióta megözvegyült, fiával él a Duna pesti oldalán. Ereje, életöröme, a színházba vetett hite ma is a régi. Ha apróhirdetést adna fel, egyetlen mondatba sűrítené színészi vágyát. „Boldogan megyek, ha hívnak.” Bár így sem unatkozik. Egy belvárosi sportklub tagja. „Vízi tornázom, ami könnyebb, mint a szárazföldi, de abból már anynyi mindent kipróbáltam, hogy ez most jobban leköt. Jógázni is rendszeresen jártam, amíg járhattam. A pandémia sajnos közbeszólt. Tanítok. Van két növendékem. Az ágyamban angol könyvek várnak. Elalvás előtt minden este lefordítok pár mondatot. Csak a magam kedvére. Hogy ha turistákba botlom az utcán, és kérdeznek valamit, megértsem őket, és még válaszolni is tudjak nekik.” A szerző a Vasárnap munkatársa Rekordáron kelhet el Magritte képe A híres sorozat legnagyobb horizontális képe (Képarchívum) Az előzetes becslések szerint akár 45 millió fontért is elkelhet René Magritte egyik legismertetbb műve egy londoni árverésen. London. A belga szürrealista alkotó (1898-1967) L'empire des lumieres (A fények birodalma) című festményét a legkeresettebb magánkézben lévő alkotások egyikeként tartják számon. Helena Newman, a Sotheby's aukciósház európai elnöke szerint a lélegzetelállító festmény lehet a március 2-i londoni árverés sztárja. Az ismert kép, amelyen az esti kék égbolt alatt egy utcarészlet látható, 1961-ben készült. Amennyiben a várakozásoknak megfelelő öszszegért kel el, ez lesz a legmagasabb vételár, melyet valaha Magritte-képért fizettek a világon. A festő 1948-ban kezdett el dolgozni az utcarészletet ábrázoló első képén, majd újra és újra visszatért a témához, hogy tökéletesítse. így összesen 17 alkotás született, ez az egyetlen sorozat Magritte életművében. Az árverésre kerülő kép a legnagyobb horizontális verzió. A rajta látható utcarészlet a brüsszeli Pare Josaphat közelében lehet, ahova Magritte 1954-ben költözött. Úgy tartják, hogy a kép inspirálta Az ördögűző című 1973-as film egyik jelenetét. A festmény első verzióját Nelson Rockefeller milliárdos vásárolta meg, ez az alkotás, a kép más változataival együtt. A sorozat darabjait azóta sem sikerült egy múzeumba összegyűjteni, jelenleg a velencei Peggy Guggenheim Gyűjteményben, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a houstoni Menil Gyűjteményben és a Belga Királyi Szépművészeti Múzeumban láthatóak. (MTI) Moliére francia drámaíró 400 éve született Holnap lesz négyszáz éve, hogy 1622. január 15-én megszületett Jean-Baptiste Poquelin, művésznevén Moliére francia drámaíró és színész, a modern komédia megteremtője. Párizs. Jómódú kárpitos apja őt is erre a szakmára szánta, ám az egyetemen filozófiát és jogot tanult ifjú nem sok kedvet érzett ehhez. Amikor átvette anyai örökségét, hátat fordított a szülői háznak, felvette a Moliére nevet és színésznek állt. Létrehozta a L'Illustre Théatre nevű társulatot, amely hamar csődbe is ment, ezért Moliére kétszer is az adósok börtönébe került. A társulat 1645-től olasz bohózatokkal és Moliére vígjátékaival vidéken turnézott. 1658-ban a Napkirály, XIV. Lajos is látta egy előadásukat, és pártfogásába vette a művészeket. Otthonra leltek Párizsban, Moliére pedig elkezdhette „szárnyalását”. Első párizsi darabja, a kor finomkodó társalgási stílusát kigúnyoló A kényeskedők támadások kereszttüzébe került, ám a király jól szórakozott rajta, és az író mellé állt. Tette ezt később is többször, mivel kedvenc szerzőjének darabjai sokszor sértették a közerkölcsöt. Közben elkészült a Nők iskolája, valamint a képmutatást és álszenteskedést leleplező Tartuffe. A darab 1664-es bemutatója egyházi körökben olyan botrányt kavart, hogy Párizs érseke be is tiltotta. Ezután csak nyomtatásban terjedhetett, 1669-es újbóli színrevitelekor aztán zajos sikert aratott. A tilalom nem szegte kedvét, sorra írta legjobb darabjait: a Don Jüant, A botcsinálta doktort, a Mizantrópot, az Amphitryont, a Dandin Györgyöt és a pénzimádat lélekgyötrő komédiáját, A fösvényt. A túlfeszített munkatempó egyre jobban aláásta a vélhetőleg tüdőbajos Moliere egészségét. 1673. február 17-én, A képzelt beteg előadása közben rosszul lett, de végigjátszotta a darabot, hogy színészei ne essenek el az est jövedelmétől, és az éjszaka folyamán meghalt. (MTI)
