Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-06 / 280. szám
KÖZÉLET 2021. december 6. jwww.ujszo.com Milyen céllal osztogat a magyar kormány? CZlMER GÁBOR Pozsony. Fontos a magyar kormánynak a határon túli ópítkezós, de emiatt a szomszédos államok vezetésével, így a szlovák kormánynyal való szövetséget azért nem kockáztatja. Még akkor sem, ha ez utóbbi szövetség egyre gyengül. A határon túli magyarokat célzó támogatáspolitika évről évre több pénzt szív fel. A szomszédos országok kormányait ez általában nem zavarja, de pont az utóbbi időben volt néhány összezördülés, így például a szlovák kormány is feltételeket támasztott a dotációs rendszerekkel kapcsolatban. A magyar kormány pedig magához képest szokatlanul engedékeny az ilyen ügyekben. A Szlovákiába áramló magyar közpénzekkel foglalkozó sorozatunk harmadik részében azt nézzük meg, milyen tágabb politikai perspektívába ágyazódik és milyen viharokat kavar a két ország kormánya között a magyar támogatási gyakorlat. Valós igény ós klientúra A szóban forgó támogatáspolitikai irány hozadékait a gyakorlatban úgy lehetne összefoglalni: az infrastrukturális fejlesztések remek üzletet jelentenek bizonyos helyi vállalkozásoknak, míg a különféle, polgármestereken keresztül „lecsorgó” juttatások a helyi politikai pozíciókat erősítik - így kiépül egyfajta patronázs- és klientúrarendszer, amelyben minden helyi erő valamely fideszes erőközpontra csatlakozik. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel a fideszes támogatáspolitika és a szomszédos országok kormányainak viszonya, vagyis az, hogy miért nem igazán jellemzők a nyílt konfliktusok ezen a területen. Amíg ugyanis a magyarországi pénz ilyen módon csatomázódik be, tehát a helyi magyar közösséget valójában kevésbé erősítő módon költik el, addig nem jelent politikai kockázatot például a pozsonyi vagy a bukaresti kormány számára. Sőt, még örülhetnek is a helyben elköltött összegeknek például az áfabevétel, a gazdaság pörgetése vagy az „ingyen” műemlék-felújítások miatt, amelyekből azért csurran-cseppen a többségi etnikum tagjainak is. A témában jártas emberek szerint ez valamilyen szinten elvárás is a magyar közpénzpumpálás tolerálásáért cserébe, hallottunk olyan elméletről, miszerint nagyjából egyharmados az „elvárt arány” - mármint nagyságrendileg a támogatások ekkora része landoljon a többségi társadalom tagjainál. De persze ezek nem kőbe vésett alkuk, előfordulhat például, hogy valamelyik fél egy ponton nem elégszik meg a status quóval, esetleg az, hogy a magyar kormány túlmegy egy határon, és ez a túloldalon ellenhatást vált ki. Mint látni fogjuk, az utóbbi év tapasztalatai abba az irányba mutatnak, hogy ilyen esetekben Magyarország jóval engedékenyebbnek bizonyul, mint amit a harcias magyar külpolitikai alapállásból kiindulva várnánk - és erre nagyon is jó oka van. A nemrég kibontakozott szlovákmagyar csörtében a hivatalos verzió szerint a szlovák kormánynak lényegében azzal van problémája, hogy a Szlovákiába érkező magyarországi pénz jelentős részéről nem is tudnak, több beruházásról például csak a sajtóból értesültek. Erről nemrég Ivan Korcok (SaS-jelölt) szlovák külügyminiszter is beszélt az Új Szónak adott interjújában nem sokkal azután, hogy közölte magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel (Fidesz): nincs rendben, hogy Pozsony tudomása és beleszólása nélkül áramlik a magyar közpénz Szlovákiába. A szlovák fél hivatalos indoklását némileg árnyalja, hogy Koröok külügyminiszter ugyan azt állította, nem tudott például arról, hogy a magyar kormány szlovákiai műemléképületeket vásárolt, valójában ezekhez az adásvételekhez a szlovák kormányzat beleegyezése is szükséges volt. A magyarországi pénzek főként a szlovákiai magyarok lakta régióba kerülnek, és főként a sajtó által végzett feltáró munkából lehet képet kapni arról, mekkora összegekről van szó, illetve mire költik azokat. Mint korábban is hangsúlyoztuk, itt nem arról van szó, hogy önmagában probléma volna a határon túli magyar közösségek támogatásával, és számos esetben a támogatások létfontosságú célokat szolgálnak. Amellett sem lehet ugyanakkor szó nélkül elmenni, hogy a rendszer nem átlátható. A magyar pénzosztással kapcsolatos érdekellentét a régióban földvásárlásra szakosodott magyar magántőkealap létrehozása kapcsán bukott ki októberben (utóbbi tervtől végül elállt a magyar kormány). Ivan Korcok ekkor a két külügyminiszter közötti találkozón közölte, ragaszkodik ahhoz, hogy a Magyarországról érkező támogatások, beruházások keretrendszerét a Magyar-Szlovák Kormányközi Vegyes Bizottság dolgozza ki. Szijjártó Péter ekkor rögtön meg is ígérte, teljesítik a szlovák fél kérését. Miért most? Joggal merült fel a kérdés, hogy miért most bukott ki a szlovák külügy a Magyarországról Dél-Szlovákiába érkező támogatások, beruházások, ingatlanvásárlások miatt. Ugyanis évekkel ezelőtt is voltak már hasonló ügyek. Korcok, aki korábban karrierdiplomataként különböző kormányok megbízottjaként a külügyi tárca államtitkára volt, csak most, 2021-ben hozta elő a Magyarországról érkező támogatások témáját. Ennek hivatalos indoklásában szerepel a szuverenitási érv, miszerint egy másik állam Szlovákia területén csak Pozsony tudtával és beleegyezésével hajthat végre hasonló programokat. Ha emögött még ettől különböző motiváció is rejlik, akkor azt a szlovák külügynek sikerült rejtve tartania. A magyarországi pénzek szlovákiai kedvezményezettjei viszont igyekeznek Korcok lépései mögé valamiféle magyarellenességet vetíteni. A Magyarországról támogatott Fidesz-közeli média például „Korcok azt szeretné tudni, amihez semmi köze” címmel közölt egy írást. A miniszter valóban elutasító még a magyar kisebbséget érintő szimbolikus kérdésekben is, de a szlovák állam létezése óta lényegében ugyanezen az állásponton van, Korcok ebben a tekintetben nem képvisel új irányt. így vélekedik Grigorij Meseznikov politológus is, aki rámutat, Korőok nem az ún. magyar kártyát, a szlovákok szemében a magyarok veszélyként való beállítását húzta elő. Egy másik forrásunk ugyanakkor arra mutat rá, hogy a minisztert kinevező pártnak, az SaS-nek korábban sem okozott problémát olyan lépéseket tenni, amelyek, ha nem is magyarellenesek, de kellemetlenek lehetnek a szlovákiai magyarok számára. így Korcok a magyarokkal való szofisztikáit szembefordulással politikai pontokat szerezhet, szimpatikusabbá válhat bizonyos szlovák szavazók számára. Ez pedig egybevághat a politikai ambícióival. Egyben a szlovák külpolitika mindezzel az európai színtéren is távolabb kerül Magyarországtól, amely most sok bírálatot kap uniós szintről. Utóbbival rokonítható egy másik (magyarországi) forrásunk értelmezése, miszerint a szlovák kormány most teszteli, mennyire fontos a magyaroknak a V4 szövetség, mennyire lehet visszavonulásra késztetni Magyarországot azzal az aduval, hogy Orbán Viktornak szüksége van Szlovákia támogatására is Brüsszelben. Mindezzel együtt az egyik kormányzó párt, az OEaNO magyar nemzetiségű parlamenti képviselője, Gyimesi György igyekszik Koréokot egyszerűen csak magyargyűlölőként beállítani. Az Orbán Viktort és kormányát nyíltan támogató Gyimesi azonban a Denník N által szervezett politikai vitaműsor alkalmával érdekes adalékkal egészítette ki a kirakóst. Tényként állította, hogy a 2020 előtti kormányok idején azért volt béke a szlovák és a magyar fél között, mert azt Robert Fico, az akkori legerősebb kormányzó párt, a Smer vezetője így akarta. A képviselő szerint Ficónak és Orbánnak a nemzetközi színtéren szüksége volt egymásra. „Fico ezért tolerálta Orbánnak, hogy Dél-Szlovákiába ad támogatásokat” - mondta Gyimesi. A Szövetség és a pénzek A Szövetség óvatosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a pozsonyi külügy részletesebb rálátást kért a Budapestről érkező pénzekre. Kérdésünkre a párt azt közölte, mivel a két ország közti kapcsolat jó, ezért a tájékoztatás és konzultációk igényét természetesnek és hasznosnak tartják. „Ahogy azt is, hogy mindkét kormánynak saját hatásköre, hogy a határain kívül élő nemzeti közösségeit hogyan és milyen mértékben támogatja” - nyilatkozta a párt sajtóosztálya. Hozzáteszik, a támogatáspolitikában a hatékonyság mellett a transzparenciát és a határon túli közösségeknek a döntéshozatalba való bevonását is fontosnak tartják. Cikksorozatunk előző részeiben igyekeztünk rámutatni, milyen kapcsolat lehet a Magyarországról érkező pénzek és a szlovákiai magyar politikum között. December elején a szlovák közmédia politikai vitaműsorában Huncík Péter pszichiáter-közíró, a Hídhoz közel álló személyiség ezzel kapcsolatban arról beszélt, a kérdéses támogatásokat a Fidesz ellenőrzi és a magyar kormánypárthoz való lojalitás alapján osztják ki azokat. Erre a Szövetség elnöke, Forró Krisztián úgy reagált, tudomása szerint a támogatások elbírálását az illetékes bizottságok transzparens módon végzik. „A támogatottak listája szabadon hozzáférhető” - nyilatkozta. Ez utóbbi valóban így van, azonban ahogy arra korábbi írásainkban rámutattunk, ezen túl alap esetben szinte semmi nem nyilvános abból, mire használták fel a kedvezményezettek a magyar adófizetők pénzét. A magyarországi támogatások átláthatóságával, pontosabban annak hiányával kapcsolatban a szlovákiai kedvezményezettek körében az érintettek védelmével kapcsolatos érv is megfogalmazódik. Eszerint a dotációs rendszer és a pénzek elköltésének nagyobb transzparenciája kiszolgáltatottá tenné a szlovákiai magyar kedvezményezetteket a szlovák kormány esetleges ellenlépéseivel szemben. Geopolitika és határon túliak A szlovákiai esetben tapasztalható magyar rugalmasság, így például a földvásárlást célzó alap létrehozásától való elállás arra utak bár fontosak a Fidesznek a határon túli támogatások és a határon túli befolyásszerzés, egyik sem fontos annyira, mint Orbán Viktor geopolitikai stratégiája. Ez utóbbiban ugyanis a regionális, vagyis a V4-es és tágabb közép-kelet-európai együttműködésnek kulcsszerep jut. A magyar kormánynak így nagyon nem érdeke magára haragítani a határon túli magyarokhoz kapcsolódó ügyekkel az utolsó megmaradt uniós szövetségeseit. Ivan Koréok (SaS-jelölt) külügyminiszter legutóbb magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel (Fidesz) közölte: szerinte nincs rendben, hogy Pozsony tudomása és beleszólása nélkül áramlik a magyar közpénz Szlovákiába (Fotó Somogyi Tibor) Félmilliárd euró a családi házak felújítására MOLNÁR IVÁN Hamarosan több tízezer szlovákiai családi ház újulhat meg az uniós újjáápítési alapból származó támogatásoknak köszönhetően. Pozsony. A régi családi házak jelentős energiafalónak számítanak, ami a növekvő energiaárak időszakában alaposan megemeli a családok rezsiköltségeit. Ezen próbál meg segíteni a környezetvédelmi tárca, amely az uniós helyreállítási alapból származó támogatásokból 528 millió eurót különít el a családi házak felújítására, és ezen keresztül az energiahatékonyságuk növelésére. A szaktárca által beindított Zöld házak projekt keretében mintegy 30 ezer családi házat szeretnének felújítani. „Egy klasszikus családi ház esetében így akár 80 százalékos energiamegtakarítás is elérhető” -mondta el Ján Budaj környezetvédelmi miniszter. A projekt egyelőre a tervezés fázisában van. Ami egyelőre biztos, hogy a támogatásokat a Szlovák Környezetvédelmi Alapon (SAZP) keresztül fogják fizetni. A támogatás azonban a felújítási költségeknek csupán egy részét fedezi majd, vagyis az igénylőktől megkövetelik az önrészt. Ehhez segít hozzá az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is, amely a vele most aláírt memorandum szerint 100 millió eurós garanciát vállal a szlovákiai pénzintézetek által folyósított hitelekre, amelyeket így kedvezőbb feltételekkel kínálhatnak. „Szeretnénk, ha a támogatást az ország legszegényebb régióiban élők is igénybe vehetnék, akik számára egyébként gondot okozhatna a társfinanszírozáshoz szükséges összeg előteremtése” - mondta el Michal Maco, a Szlovák Környezetvédelmi Alap igazgatója. Szerinte épp ezért szeretnének létrehozni 10 olyan regionális irodát, amelyeken keresztül az igénylők a támogatással kapcsolatos összes tennivalót egy helyen el tudnák intézni. Maco szerint a projekt részleteit a Szlovák Környezetvédelmi Alap honlapjára (www.sazp.sk ) még e hónap folyamán szeretnék feltölteni, az első felhívást azonban csak a jövő év harmadik negyedében teszik közzé, az igénylőknek így még bőven lesz idejük a felkészülésre.