Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-04 / 279. szám
www.ujszo.com Plonicky Tamás Pépnarancs - egy novella 2050-ből SZALON ■ 2021. DECEMBER 4. TÁRCA A SZALONBAN íz A szerző e novella megírása során a hatalmon lévő állampárt ösztöndíja mellett a szövegben megemlített termékcsaládok támogatásában is részesült; az írás fizetett reklámokat tartalmaz A mü e fontos és sokrétű támogatási rendszernek köszönhetően vált a 2050-es év legolvasottabb és legsikeresebb magyar nyelvű prózai alkotásává. NARANCSszínűbe öltözött a novemberi reggel, miközben a harminchatodik havi nyugdíját éppen megkapó Jucika néni felkelt, és szinte az első dolga volt, hogy kibontotta a kettő az egyben ízesítésű COFFE márkájú kávéját; azt a kávét, amely nemcsak energiát ad, de örömöt is biztosít az Ön és az egész családja számára. Ezután a hölgy jó szokásához híven odatette főni a vizet, és miután a víz felforrt, könnyedén öntötte le az italt és kortyolt bele abba az illatosán gőzölgő, mézédes finomságba. „Ez a kettő az egyben típusú COFFE kávé aztán tényleg megér egy misét, hiszen amellett, hogy feltölt, frissen is tart engem a nap huszonnégy órájában”, futott át Jucika néni agyán a gondolat, majd hirtelen hátrapillantott, és észrevette, hogy az erős novemberi szél kinyitotta a gyönyörűszép YIROX téglából felépített háza KILANOX barnafestékkel lefestett ebédlőjének udvarra néző üvegablakát. „Ezt a régi vackot is le kellene már cserélnem az újonnan forgalmazott KLEMENT típusú műanyag ablakokra, azok ugyanis még a leghidegebb hónapokban is melegen tartják a lakást”,“jutott a nő eszébe, és egy pillanatra otthagyva kávéját elindult az ablakhoz, hogy bezárja, mert tudta jól: a hideg szél veszélyes. A szamóca ellenzék is VESZÉLYES! A NARANCS állampárt véglegesen NEMET mond a szamócákra! Ön is MONDJON NEMET a szamócákra! Jucika néni az ablak bezárása után visszament a frissen főzött kávéjához, leült a Black Weekend idején leárazásra kerülő USOPHIRA bőrkanapéjához, amely kanapén mindig mindenkinek jólesik a pihenés, és bekapcsolta a mesteri grafikai megoldásokkal felszerelt ITELPO plazmatévéjét, amelynek nézése közben az összes vásárló testközelből tapasztalhatja meg a valóság legapróbb mozzanatait is. Válassza Ön is az ITELPO plazmatévét! A kávéját iszogató Jucika néni legkedvesebb VFM78 csatornáján éppen reklámok mentek: a hölgy a kávéja szürcsölgetése közben megtekinthette a SANDOMIA utazóiroda legújabb, visszautasíthatadan ajánlatát, amelynek segítségével Ön is, kedves, nyájas olvasó, szinte bármikor bárhová elrepülhet! Görögország? Spanyolország? Bahamák? A pénz nem lehet akadály! A SANDOMIÁVAL bármikor bárhová elrepülhet! - szerepelt a reklámban. Jucika néni, miután lassan megitta a COFFE márkájú kávéját, már nem az ITELPO plazmatévén megjelenő kiváló termékekre, hanem a NARANCS állampárt elképesztő családi támogatását éppen felvevő unokáira kezdett gondolni. Milyen jó, hogy az unokáim is a biztonságot választják és a programjaikat mindig megvalósító NARANCS állampártra fognak szavazni, jutott eszébe Jucika néninek, és miközben ezeken a dolgokon gondolkodott, egy, az udvaron történő csörrenés zavarta meg az ITELPO plazmatévéből jövő reklámok csodálatos fúrulyadallamát. A zörgés kintről jön, ezért gyorsan felkapta az évek óta kifogástalan, a NAUDI család termékei közül vásárolt bőrkabátját, mert az igazi bőrkabát egy egész életre szól, és kiment az utcára, ahol észrevette, hogy az agresszív szamóca ellenzékhez tartozó pernahajder fiatalok már megint tojásokkal dobálták meg a postaládáját. „Minden szamóca, ellenzéki fiatal, pernahajder veszélyes! Meg kell állítani a szamóca ellenzékhez tartozó fiatal pernahajdereket! STOP szamóca, - ellenzéki, fiatal pernahajderek!”, morfondírozott magában Jucika néni. A nyugdíjas hölgynek feltűnt, hogy ezek az agresszív, gálád a szamóca ellenzékhez tartozó lurkók nem elég, hogy megdobálták tojással a postaládáját, de szokásukhoz híven megint a levélgyűjtőben hagyták vállalhatadan szennylapjukat, a Pépnarancsot is. A nő körülnézett, ezután egy végzetesnek bizonyuló hirtelen jött ötEgy őszinte könyv Tokajról avagy mítoszok közt , néma Mit jelent a magyar ember számára Tokaj, és van-e ennek ma gazdasági következménye? Miért nem működik a Tokaji mint sikeres bormárka, és ki tehet erről? Mi kellene ahhoz, hogy a legpatinásabb és legismertebb magyar borvidék felébredjen évszázados álmából? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Pallagi Ferenc Tokaji keserű című könyve, amely idén ősszel jelent meg a Vince Kiadónál. A szerző maga is tokaji bortermelő, a legtöbben talán mégis a média világából ismerhetik, hiszen több ismert országos és regionális lapot birtokló magyar kiadóvállalatot is vezetett évtizedekig. Néhány éve visszavonult, és ahogy ő mondja, mádi kisnyugdíjasként elkezdte rendszerezni azt a hatalmas tudásanyagot, amelyet a borvidék múltjáról felhalmozott. A Tokaji keserű viszont nem egy borvidéktörténet, holott a hegyaljai bortermelés ötszáz éves történetéből jócskán merít (esetenként igencsak meglepő) információkat. A könyv első fejezetei inkább a múlttal, illetve azzal foglalkoznak, léteztek, vagy létezhettek-e valaha azok az állapotok a borvidéken, amelyeket az elmúlt száz év során a magyar ember előszeretettel hangoztat Tokaj dicsőséges mivoltát aláhú-PALLAGI FERENC Tokaji keserű Borokról és a szabadságról VINCE KIADÓ zandó. A könyv célja viszont nem adathalmazok közlése, hanem annak a (megválaszolhatadan) kérdésnek a megválaszolása, hogy miért tart ma a tokaji bor ott, ahol tart, és miért nem ott, ahová évtizedekkel ezelőtt álmodtuk, vagy álmodjuk ma is. Pallagi szabatos, publicisztikai stílusban sorolja azokat a mítoszokat és tényeket, amelyek meggátolták, hogy Tokajt és a tokajit ma a világ kiemelkedő és sikeres borvidékei, illetve bormárkái közt tartsák számon. Leszögezi egyebek mellett, hogy a borvidék területénél fogva eleve nem képes, mert nem is Jehet képes olyan világpiaci szereplők mellé besorakozni, mint Piemont vagy Burgundia, és főleg nem édes aszú borokkal, amelyek a hegyaljai termelésnek is csak egy kis százalékát teszik ki. Nem kerüli meg a szocializmus éveiben alkalmazott gazdasági filozófia máig érezhető minőségromboló hatását, amely a Nyugaton oly nagy értéket képviselő (családi birtokokra értett) folytonosság megszüntetése mellett az elvárt tömegtermelés színvonalát tette országos és sok esetben helyi mércévé. Rámutat, hogy a rendszerváltás utáni állami szerepvállalás és sokmilliárdos támogatás „használni nem használt, de ártani biztosan ártott”. Megkockáztat olyan kijelentéseket, hogy az elmúlt tizenöt évben néhány magyar blogger többet tett a lettől vezérelve kivette a lapot a tojással összepiszkított postaládájából, és nagyon félve, mert ő soha nem szokott hozzá az ilyen jellegű lázadó tevékenységekhez, belenézett az újságba. A borzalmas folyóirat legelső oldalán ezek a programpontok szerepeltek: 1.: Nullanapos munkahetet! 2.: Svájci bérezéseket! 3.: In gyenes lakhatást! A programpontok alatt a hölgy egy vérrel írt fenyegető üzenetet is talált: „Mi, a szamócák a választások napján péppé zúzzuk a NARANCSOKAT!” Jucika néni ettől az utolsó mondattól és a NARANCS állampárt bukásának gondolatától hirtelen rosszul lett; idősödő teste ugyanis már régen nem volt hozzászokva az ilyesfokú szellemi és érzelmi megpróbáltatásokhoz. Egyik pillanatról a másikra a szívéhez kapott és összeesett, és mivel a környéken épp csak fiatal, gálád, a tokaji borok hazai népszerűsítéséért, mint a központi stratégia (már ha volt ilyen, mert ez sem mindig volt). Kapunk a könyvből hasznos fogyasztói tanácsokat is, melyek nem csak Tokajban érvényesek. Említi a szabályt, hogy eg}' ismeretlen pincénél az első kóstolásnál a legolcsóbb alapbort kérjük. Ha az rendben van, jöhet a többi is, de ha nincs rendben, menjünk inkább máshová. „Ott, ahol az árak és a minőségek pontosan illeszkednek egymáshoz, a legolcsóbb borok is ihatok. (...) Az olcsó tokaji borok nem ilyenek!” De foglalkozik a bormárkaépítéssel is, leszögezve, attól még, hogy valaki jó bort tud készíteni, nem biztos, hogy azt jól el is tudja adni. Szó esik eredetvédelemről, borhamisításról, és a borvidéket jellemző familiáris, patriarchális viszonyokról, amelyekben senki nem meri vállalni a kritikus véleményét, mondván, jobb a békesség. Félreértés ne essék, Pallagi Ferenc nem szidja Tokajt, sem a tokaji bortermelőket. Csupán próbálja tényekkel alátámasztva elmagyarázni (szakmabelinek és laikusnak), hogy aközött, amit mi Tokajról gondolunk, és ami az aktuális nemzetközi mérce, hiányzik néhány lépcsőfok. Ezeknek a megtétele pedig még jó néhány évtizednyi tanulást igényel. Pallagi mondanivalójának esszenciszamóca ellenzékhez tartozó pernahajderek, nem pedig kedves, a NARANCS állampártot támogató fantasztikus emberek tartózkodtak, ezért senki nem sietett a néni megsegítésére: hagyták őt meghalni a saját udvarán. Az idős hölgy egy rossz döntésnek köszönhetően az életét vesztette. Önök, kedves, nyájas olvasóink DÖNTSENEK JÓL! SZAVAZZANAK A NARANCS ÁLLAMPÁRTRA! Jucika nénit a nonstop működő, azaz a nap huszonnégy órájában elérhető TRUMAN temetkezési vállalat segítségével helyezték örök nyugalomra. Ä TRUMAN temetkezési vállalat telefonszámát a lap alján olvashatják. NE FELEDJE: SZAVAZZON A NARANCS ÁLLAMPÁRTRA! Az ellenzéki szamócákra voksolni olyan, mint a biztos halált választani! Vége. ája talán úgy foglalható össze, hogy bár Tokajban ma jó néhány olyan pince (elsősorban középbirtok) van, amelynek borai nemzetközi szinten is megállják a helyüket, a borvidék nagy része nem minőségi szempontok szerint termel, a zavaros állami beavatkozások és stratégiaváltások következményeképp pedig egy darabig nem is fog. Közben a világ borpiacára olyan országok lépnek be egyre kiválóbb minőségű tételekkel, amelyek semmilyen borkészítési hagyományt nem tudnak felmutatni. Itt pedig nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy ugyan ki kíváncsi a Kanadában vagy Uruguayban termett borokra, hanem az, hogy ha ezekben az országokban hagyomány nélkül is tudnak sikeres bormárkákat építeni (biztosítva az ágazatban dolgozók megélhetését), akkor mifelénk miért nem (miközben itt még hagyomány is lenne hozzá). „El kellene elsősorban dönteni, miféle gazdasági modellt követve lesz képes Tokaj önmagát finanszírozni, nyereséges bortermelésével jólétet és biztonságot adni az itt lakóknak és távlatokat biztosítani az utódaiknak” - szól a kiadvány egyik kulcsmondata. Pallagi Ferenc könyve hasznos és érdekes olvasmány lehet bárkinek, aki szeretne többet tudni Tokajról, a tokaji borokról vagy a borpiac működéséről. A kötet végén található névjegyzék pedig afféle ráadásként rendszerezi azokat a szakírókat és termelőket, akikre Tokaj kapcsán figyelni érdemes. Pallagi Ferenc: Tokaji keserű. Borokról és a szabadságról, Vince Kiadó, Budapest, 2021 Veres István A szerző a Vasárnap munkatársa A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
