Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-29 / 298. szám
RÉGIÓ 4 2021. december 29. | www.ujszo.com vataSőin Péter A társadalmi felelősségtudat megerősödése mellett a vallási és a magyar kisebbségi identitás megőrzése is motiválta a komáromi Timótheus-árvaház 1937-es létrejöttét, amelynek története és előzményei pontosan szemléltetik az adott korszak körülményeit. KOMÁROM A komáromi Timótheus-házat nem is olyan régen, 2017 tavaszára újította fel a református egyház. Korábban hosszan pereskedett az állammal azért, hogy visszakapja a 40-es évek végén elkobzott épületet. Hogy pontosan hogyan jött létre ez az intézmény, arra Galo Vilmos, a komáromi Duna Menti Múzeum történésze derített fényt többéves kutatás során, amelyről az intézmény legújabb, Iuxta Danubium nevű hamarosan megjelenő évkönyvében közöl hosszabb tanulmányt. Árvaházak ós politika A század első felében áz állam és az egyházak nemcsak az árva gyermekek testi és lelki jólétéért tettek, hanem azok identitásáért is „harc” folyt. „Az árvagondozást Magyarországon a századfordulón vette kézbe az állam, addig ezt más intézmények, például az egyházak végezték. Ekkor jött létre az állami, központi elosztórendszer, ami 18 árvaházat jelentett az első világháború kitöréséig. A magyar nacionalista politika hatására ezek felét a nyelvhatáron fekvő, de döntően magyar jellegű városokban helyezték el. Az északi magyar nyelvterületen ilyen városnak számított Rimaszombat, Kassa, Munkács és Nagyszőlős” - fejtegeti Galo Vilmos az előzményeket. Hozzáteszi: „Nemzetiségi oldalról sokan támadták ezt a gyakorlatot, mert például egy, a rimaszombati árvaházba bekerülő szlovák gyermeket rendszerint magyár családokhoz adták.” Szlovák oldalról az evangélikusok egyrészt egyfajta reakcióként azért hozták létre modori és liptószentmiklósi árvaházat, hogy megállítsák az asszimilációt. 1918-ban aztán a csehszlovák állam egy az egyben átvette a magyar Egy árvaház nem mindennapi története ban, hogy végül 1938 őszén, ha félkész állapotban is, de megnyitották az intézményt: „Ha őket kérdeznénk, akkor valószínűleg azt válaszolnák: »hát nem felépült az árvaház? Nem kifizettük?« Valahogy sikerült nekik, s egyébként is, hol emelt fel egy ifjúsági mozgalom saját erejére támaszkodva egy árvaházat?” Dacolva a körülményekkel Az árvaház látható módon nem éppen a legnyugalmasabb történelmi periódusban jött létre. 1942-re azonban már teljesen elkészült, melyben az árvaház mellett internátus és tanoncotthon is helyet kapott, s ekkor már több mint hatvan fiúlakója volt. Az árvákat az iskolaköteles kor betöltése után vették fel, de a lakók között voltak internátusi diákok, sőt, inasok is, akik itt kaptak szállást. A növekvő igény kielégítése végett 1943-ban jött létre a belvárosban a Lakatos Károly Fiai Református Diákotthon, az internátus lakói ide kerültek át. Az intenzív és szigorú - tanulást, gazdálkodást, cserkészetet és kirándulásokat egyaránt magukba foglaló - belső közösségi életet nem könnyítették meg a folyamatosan érkező behívók, amelyek miatt több alkalmazott is katonai szolgálatot volt kénytelen vállalni, a háború végén pedig a 14-16 éves gyerekeket is majdnem erre kényszerítették a hatóságok. Gondot jelentett a működési költségek előteremtése is, amelyet azonban valahogyan mindig sikerült megoldaniuk. Ezeket rendszerint a hívők és református szervezetek adományai jelentették. Ugyanakkor nyilvános rendezvényeknek, például hitmélyítő konferenciáknak is helyet adott az épület, emellett pedig könyvesboltot is nyitottak. A háború végeztével az árvaház lakói és dolgozói csak kevéssé tudtak fellélegezni, hiszen a jogfosztottság ideje soha nem látott kihívást jelentett az életükben. Csak 12-15 árvával és Csukás Zsigmond, Keszegh Pál, valamint Kocsi Gizella nevelőkkel működtek ebben az időszakban. Az árvaházat 1946-ban nemzeti gondnokság alá helyezték, majd egy évvel később véglegesen állami tulajdonba került. Kisebb csodának is tartható akár, hogy a református árvaházak közül egyedül egészen 1948 nyaráig működhetett. Árvaházi és internátusi gyermekek nevelőikkel felsorakozva az árvaház épülete előtt vasárnapi istentiszteletre indulva 1943-ban (Kép: Keszegh Júlia személyes archívuma) takozott ki komolyabb belmissziós munka. Az árvaház előzményei szempontjából azonban kulcsfontosságú Tóth Kálmán működése. O a bencés gimnáziumban maga köré gyűjtött néhány református diákot, akiknek Biblia-köröket tartott, majd ezek a gyerekek egymást is elkezdték evangelizálni. A segédlelkész eközben Nehézy Károly, a kor nagy lelkészegyéniségének hatására a diákokat 1934-ben bevezette a kiskoszmályi mozgalomba, akik ekkor felvették a Timótheus Szövetség nevet. A mozgalom tagjaiként 1936-ban vállalták magukra fiúárvák elhelyezését és gondozását, s így került előtérbe egy saját árvaház létesítése Komáromban. Eredetileg egy komplex és grandiózus, úgynevezett „Timótheus Központot” kívántak létrehozni a várostól ingyen megkapott, a Vág bal partján levő telken, s elsőként a 65 fősre tervezett árvaház és kollégium építésének fogtak neki. A munka 1938 márciusában kezdődött el, amelyen naponta jellemzően 14-15 fő dolgozott - több mint felük önkéntesként. Májusban elakadtak, hiszen az árvaház felépítéséhez szükséges 200 ezer koronás összegnek csak egy része volt meg, s végül banki hitel segítségével tudták folytatni az építkezést. Galo Vilmos szerint a közösség vallásos buzgalma volt a kulcsfontosságú abgyakorlatot: „Az állami árvaházba bekerülő magyar gyereket szlovák családhoz adták. A református magyar gyermeknél ez kétszeres veszteség volt, hiszen nagy eséllyel elvesztette a vallását és a nemzetiségét is.” Galo Vilmos emlékeztet, ez váltotta ki aztán a magyar református közösség reakcióját, amely 1928-tól saját árvaházrendszert épített ki. Protestáns ébredés „A rossz anyagi körülmények között működő és fokozatosan elszigetelődő egyház a 20-as évek közepére tudatosította, hogy fennmaradását és magyar jellegének megőrzését csak az önszerveződés útján valósíthatja meg” - fejti ki a történész. Ennek volt az egyik legfontosabb eredménye a felekezeti árvagondozás széles körű intézményi hátterének a megteremtése, amely végül szövevényes történetté alakult. A mintegy 4 ezer fős gyülekezettel bíró Komáromban a 20-as években először Galambos Zoltán lelkészi munkájának hatására bonAz árvaház lakói 1946 körül (Kép: Keszegh Júlia személyes archívuma) alkalommal maradt el a kerékpártúra Második TORNYAI BIANKA Évek óta hagyomány, hogy István napján kerékpártúrát szervez a Galántai Helyi Akciócsoport Polgári Társulás. A szervezők másodszor voltak kénytelenek törölni a rendezvényt a járványügyi intézkedések miatt. GALÁNTA Rendszeresen szervezi meg a Galántai Helyi Akciócsoport Polgári Társulás az István-napi kerékpártúrát Galánta és a vágkirályfai Kaskády néven ismert vízerőmű között. A túrához vágsellyei, szeredi és környékbeli biciklisek is csatlakoztak az elmúlt években. Sisa Szokolová, a Galántai Helyi Akciócsoport Polgári Társulás elnöke lapunknak elmondta, az utolsó pillanatig vártak arra és bíztak benne, hogy változnak az intézkedések és megtarthatják a tavaly is elmaradt rendezvényt, de sajnos nem így történt, ezért kénytelenek voltak lemondani. „A túra iránt mindig nagy volt az érdeklődés, hiszen a résztvevőknek jólesett az év végi hajrában és az ünnepek alatti lustálkodás után kimenni és mozogni a friss levegőn, ez is a célja a rendezvénynek. Többtucatnyian szoktak csatlakozni a korábbi években. István napján, délelőtt a galántai sportcsarnok elől indultunk mindig, elbicikliztünk a vízerőműig, majd vissza, nagyjából két órát mozogtunk a friss levegőn. A szeredi és vágsellyei kerékpárosok is ugyanebben az időpontban indultak, majd csatlakoztak hozzánk” - részletezte. A Galántától nagyjából 5 km-re fekvő erőműhöz vezető utat általában családok, fiatalabbak, idősebbek vegyesen szokták megtenni, nem a verseny vagy a sportteljesítmény a cél, hanem a mozgás öröme a friss levegőn, kényelmes tempóban. „A túra az óév búcsúztatása is egyben, amit azért szervezünk, hogy jobb legyen az új év, hogy motiváljuk egymást arra, hogy jövőre többet biciklizzünk. Az egész évben alig volt lehetőségünk a találkozásra, közös beszélgetésre, ötletelésre, reméltük, hogy a túra jó alkalom lesz erre is, de az előírások : nem tették lehetővé” - tette hozzá Sisa Szokolová. Kisebb társasággal ő maga elkerekezett az erőműhöz, ahol több biciklis ismerőssel találkoztak. Három évvel ezelőtt nagy volt az érdeklődés a kerékpártúra Iránt, közel százan vettek részt rajta (Kép: A Galántai Helyi Akciócsoport Polgári Társulás archívuma)
