Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-23 / 295. szám
16 KARÁCSONY ■ 2021. DECEMBER 23. www.ujszo.com Esténként gyakran kimegyek a ház elé és a fényekben gyönyörködöm. Háttal a kapunak támaszkodom, onnét látni a legszebben a díszítést. Sokan sétálnak ilyenkor a kertváros utcáin. Megdicsérik a karácsonyi dekorációnkat, megköszönöm és áldott ünnepeket kívánok nekik. Engem is megbabonáz a ledvarázs, a kivilágított homlokzat, a házig vezető fénnyel szegélyezett járda, a szánt húzó rénszarvasok látványa. Tegnap este havazott. Jólesik a friss, hideg, hóillatú levegő. Mélyeket lélegzem, majd gyorsan visszamegyek a házba. Azt hiszem, megárthatott a délutáni kávé mellé befalt sok linzer, hókifli és zserbó. Egyszer csak megjelentél egy teli dobozzal a kezedben, és mint két gyerek, úgy kapkodtuk be egyik sütit a másik után. A szakállad fehér volt a sok porcukortól, a szám elé tartottam a kezem, nehogy hangosan nevessek és felébredjenek a gyerekek, mielőtt feldíszítenénk a fát. Igen, a fa. Hatalmas nordmann fenyő rózsaaranyba öltöztetve. A csillogó üveggömbök felülre kerültek, a kevésbé törékeny díszek pedig gyerekmancsmagasságba. Egy pohár házi tojáslikőrrel a kezemben a fa elé álltam és megörökítettem azt a tökéletes pillanatot, amely három gyerek mellett másodpercekig fog csak tartani. Három, kettő, egy, vége, írtam a kép alá és egy nevető szmájlival elküldtem a barátnőimnek. Edit visszaírta, hogy True. A konyhából behoztam a gyerekekkel készített díszeket. Színes papírgirlandok, megvétózták a fehér-rózsaszín koncepciómat, vágták, majd ragasztották a kék, piros, sárga és zöld papírcsíkokat. Mekkora lesz az öröm, ha meglátják, hogy végül ezek is a fára kerültek! A süteményestálra felpakoltam a hétvégén készített félszemű, elszaladt mosolyú méziket. Abigél néhányról lenyalta a még friss, ragacsos cukormázat, a nagyok tomboltak miatta, majd újradíszítették őket. Vinci mérgesen azt mondta neki, te kis szarházi. Azzal védekezett, hogy a mamától tanulta. Leszidtam, te a konyhapult felé fordulva nevettél, talán még anyádat is láttad magad előtt egy percre dühös, vörös fejjel. A fa alá rejtettem az ajándékokat is. Egy hete minden este csomagoltam, díszítettem. Azt mondtad, feleslegesen dolgozom vele, hiszen a gyerekek másodpercek alatt széttépik majd az én origami csodáimat, és bár tudtam, hogy igazad van, akkor is hajtogattam, ragasztottam úgy, ahogy abban a bizonyos YouTube-videóban láttam, közben pedig szentségeltem, ha a ragasztópisztollyal megégettem az ujjam. Tipikus maximalista tanító néni, cukkoltál. Helyedre, elégtelen, mondtam. Mi hárman, lányok egyforma anya-lányai ruhába öltöztünk, rajtatok Vincivel fehér ing, farmer. Azt hitted, az idén megúszod, de akkor elővettem a két színes, ruháinkhoz színben és mintájában passzoló csokornyakkendőt. Mit mondjak, láttalak már vidámabb fejjel is. A lányok ujjongva tapsoltak. Vincinek nem tetszett a rénszarvasos kiegészítő, azt mondta rá, hogy okádék. Ez a gyerek szivacsként szívja magába a csúnya szavakat az utóbbi időben. Megfenyegettem, hogy nem kap ajándékot, de kinevetett. Az asztalon meggyújtottam a gyertyákat, közösen elmondtunk egy imát. Lazacot sütöttem, citrommártást és krumplipürét készítettem hozzá, neked ecetes-hagymás krumplisalátát. Meglepődtél, mikor letettem eléd a tálat. Gyorsan belekóstoltál, igen, anyukád receptje alapján csináltam. Ezért vettem el anyátokat, egy konyhatündér, mondtad a kicsiknek Még mindig tele voltam a sütivel, érintetlenül toltam odébb a tányéromat, a kicsit etettem. A nagyok szomjasak voltak, behoztam a kancsót, alkoholmentes puncsot kapott mindenki. Persze most is eljátszották, hogy berúgtak tőle és ugyanolyan részegek voltak, mint amikor nyáron belekortyolnak az alkoholmentes bodzás sörömbe a medence partján. Kihasználva a tettetett alkoholmámort, kiosontál a nappaliba és csengettél. A gyerekek egymást lökdösve futottak ki, ujjongtak a hatalmas fa és a sok ajándék láttán. Percekkel később Abi a fa körül körözött az új biciklijével, Vinci becélozta őt az új forgótáras habszivacs töltényes puskájával, de erélyesen rászóltál, így végül a kutyát lőtte le helyette. Újabb fenyegetés, mindjárt elveszem, mondtad. Téged is kinevetett. Luca csendesen és mosolyogva pakolta a lovakat a nagy faistállóba. Egy német családi vállalkozás készítette, kézzel festett csoda, az utolsó apró részletig kidolgozva. A kád szélén ülök és a terhességi tesztet bámulom. El akartam mondani, hogy visszahívtak a gimibe angolt tanítani. Abigél februártól^ kezdhetne az oviban, január közepétől beszoktathatnánk őt. Tudom, hogy azt mondtad, ne siessek vissza, a pénz miatt nem kell aggódnom, foglalkozzak csak a gyerekekkel, de menni akarok. Még oda se adtam az ajándékodat. Öt nap egy toszkán agroturismóban. Helyi sajtok, focaccia, sonka, bor, olajbogyó. Kabócák hangja a távolban. Behunyom a szemem és látom, ahogy a kőház előtt ülünk az udvaron. Fogod a kezem. Öt napig csak mi ketten vagyunk. Újra a tesztre nézek. Eszembe jut a háromszor megélt első mosoly, fogacska, lépés, szó csodája. Aztán a hatévnyi aggódás, kialvatlanság, magány, láz, mellszívó, párolt brokkoli, az egyre távolodó világ délibábja a kapun túlról. Elmosódik előttem minden. Azt hiszem, összezavarhatott a sok íz, illat, fény. Túlterheltem magam, mindig azt mondod, hogy maximalista vagyok, karácsonykor meg aztán pláne. Igen, most is ez történhetett, így van,... így KELL, hogy legyen! Bartalos Tóth Iveta DP210707 A mellékletet, szerkesztette: Sánta Szilárd (szilárd.santa®,ujszo.comj. Jelöletlen képek: Shutterstock. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.i CL BOA 222, 830 00 Bratislava 3
