Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-23 / 295. szám

www.ujszo.comj 2021. december 23. KULTÚRA 9 Értik, értékelik, szeretik a filmjeit Szabó István idén újabb két rangos elismeréssel gazdagította életműdíjainak gazdag gyűjteményét SZABÓ G. LÁSZLÓ Kit életműdíjjal zárja az évet Szabó István, a Mephisto Os­­car-díjas rendezője. Olaszor­szágban kapta az egyiket, In­diában a másikat. De arra a kérdésre, hogy kászül-e még új filmre, a jól ismert James Bond-idázettel válaszol. Feleségével, Gyürey Vera filmtör­ténésszel, aki húsz évig állt a Magyar Filmintézet élén, és neki köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchí­vum közgyűjteményi státusba beke­rült, és elindult a magyar filmklasszi­kusok restaurálása, a járvány időszak óta csak szükség esetén hagyják el a lakásukat. Mint mondja, mindent megtettek, hogy kibújjanak a Covid alól, és idáig sikerült. Mégsem érzik szobafogságban magukat. „Az élet normális menetéből nem maradunk ki. Vásárolni természete­sen eljárunk, csak zárt térbe, tömeg­be nem megyünk. Az elmúlt másfél évben így aztán nem voltunk sem színházban, sem moziban. Ehelyett nagyon sokat olvastunk. Vera erede­tileg irodalomtanár. Jó könyveket ad a kezembe. Most azokat is elolvastam, amelyeket a gimnáziumban lett volna kötelező elolvasni, de mi csak átla­poztuk mindegyiket. Ezek a művek most váltak számomra nagy irodalmi élménnyé.” Új forgatókönyvet nem írt az el­múlt hónapok során Szabó István. Bele sem kezdett. „Ennek egyetlen oka van - közli. - Nem látom a végét ennek a bor­zalmas időszaknak. Azt hiszem, ez a legtöbb ember problémája. Nem tudjuk, mire készüljünk. Mit, mikor Én a szigorítás híve vagyok. (Somogyi Tibor felvétele) lehet csinálni. Ez a bizonytalanság mindenkit zavar, a munkáját nehezí­ti. Bár nem beszéltem erről senkivel, nem hiszem, hogy ez az elmúlt más­fél esztendő igazán örömteli alkotó­periódus lett volna. Mindenki felett a bizonytalanság uralkodott. Az írók ezt nyilván másképpen élik meg. Ne­kik ez a hivatásuk. De én filmren­dező vagyok. Aki forgatókönyvet ír, az tudja, hogy nem a kész forgató­könyv az érték, hanem a színészek hangján, arcán, tekintetében meg­szólaló, a magatartáson megjelenő írott anyag. A forgatókönyv csupán ajánlat a színésznek.” Mivel legutóbbi filmje, a Zárójelen­tés forgatókönyvét is ő jegyzi, kérde­zem tőle: általában örömmel veti be­le magát a forgatókönyvírásba, vagy inkább úgy tekint rá, mint kötelező feladatra, mivel az adott témát, tör­ténetet a saját meglátásában kívánja megfogalmazni. „Igen, ez egy feladat számomra, amelyet a film létrehozása szempont­jából meg kell tennem. De nem tar­tom a forgatókönyveim bármelyikét irodalmi értéknek, bár egyszer-két­­szer felajánlották már, hogy könyva­lakban megjelentetik őket. Ezt soha nem engedtem meg.” Negyven éve bemutatott filmjéért, a Mephistóért az Oscar-díj mellett még vagy húsz rangos díjat kapott a­­világban. Életműdíjjal is jutalmaz­ták több helyen. Az elmúlt pár évben Trencsénteplicben, Isztambulban, Tallinnban. Most pár hét leforgása alatt két országban is. „Mindig örülök, ha valahonnan visszajelzést kapok, hogy a munká­mat elfogadhatónak tartják. Ha van­nak, akik értik, esetleg még értéke­lik, szeretik is. Az olaszországi Lec­­cében kapott díjért ketten utaztunk el a feleségemmel. Ez volt a második nagy utunk az elmúlt másfél évben. Lecce előtt két héttel ugyanis Vera a Filmarchívumok és Filmintézetek Világszövetségének a nagydíját kap­ta a filmek felújítása terén végzett munkájáért. Pordenone Velencétől fél óra autóval. Nagyon szép hely, egy régi kereskedőváros. Ott vette át Vera a díjat. Nem sokkal ezután utaztunk Leccébe, ahol tizenkét al­kotásomat vetítették le. Ezt a kirán­dulást még megengedtük magunk­nak. Igazán szép a díj, egy olajfát for­mál. Lecce az olasz csizma sarka a Görögország és Törökország felé eső oldalon. Dél-Olaszországban jártam már, harminc évvel ezelőtt. Klaus Maria Brandauetrel Taorminában voltunk. Lecce is csodálatos hely, gyönyörű középkori város fantaszti­kus templomokkal és egy negyedé­ig megmaradt római amfiteátrum­mal. Az ember a kultúrát látja maga előtt. Azért is kedvelem az olaszokat, mert azt érzem köztük, hogy élvezik az életet. Ezért a járványügyi sza­bályokat is komolyan veszik. Nem láttunk senkit maszk nélkül bemen­ni valahová, és a fertőtlenítőszereket is használják. Az élet szeretete árad az egyik oldalon, a másikon az óva­tosság. A vírussal kapcsolatban én a szigorítás híve vagyok. Ez nyilván azért van, mert orvoscsaládból szár­mazom. Úgy neveltek, hogy amit egy betegséggel kapcsolatban az orvosok mondanak, azt komolyan kell venni.” Lecce után az indiai Goába hívták. Ott kapta idén a második életműdíját. „Ez is boldoggá tett, hiszen Mar­tin Scorsesével együtt kaptam a díjat. O olyan alkotó, akinek a filmjeit na­gyon szívesen elfogadnám. Minden munkája fantasztikus. Amilyen alko­tótársakat, színészeket talál, s ahogy bánik velük, ahogy ezeket az embere­ket mozgatja... szóval nagy rendező, pont. Hogy ír is, és még játszik is a filmjeiben? Én csak a vicc kedvéért jelentem meg pár filmemben, különö­sen, amíg Jirka, a barátom, Jirí Men­zel élt, addig ezt közösen játszottuk. Indiában egyébként háromszor vol­tam. De most nem mertem elmenni. Repülni annyi órát, és ott is ez az el­képesztő járvány! Nem, én ezt nem mertem bevállalni. Videóüzenetet küldtem, mint Scorsese. A kinti ma­gyar konzul vette át a díjat, de még nem jutott el hozzám. ” Hogy készül-e újabb filmre Szabó István? „Hadd idézzem a 007-es ügynö­köt. Soha ne mondd, hogy soha! Eh­hez tartom magam. Majd meglátjuk. A körülményektől függ.” A szerző a Vasárnap munkatársa Szenteste debütál Jósé, a komáromi rapper új videóklipje A komáromi víztoronyban, az ausztriai Podersdorfban és Karván forgatta Világítóto­rony című dalának videóklip­jét Jósé, azaz ifjabb Ropog József dalszerző-előadó. Helyi összefogással készült a klip: egy városi képviselő szerzett kellé­keket, a jelmezek a színházból va­lók, a helyi vízművek igazgatója pe­dig még szerepel is benne. „Ez a dal korlenyomat, a világ­­járvány ihlette - mondja Jósé. - Sokan élték meg a kényszerű be­zártságot a négy fal között, állandó rettegésben, akár halálfélelemben. A dalt azért írtam, hogy fény le­gyen a sötétségben, fogódzó a ki­­látástalanságban. Remélem, vigaszt nyújt majd az érintetteknek” - te­szi hozzá. Október elején, szikrázó nap­sütésben zajlott a klip forgatása. Először a komáromi víztorony­ban vették fel a jeleneteket. Más­nap az ausztriai Podersdorf követ­kezett, 130 kilométerre Komárom­tól, a Neusiedler-tó partján pakolt le a stáb. „Az ottani világítótorony egy strand közelében áll. Szabadon megközelíthető. Senki sem törődött vele, hogy ott filmezünk. Kedves emlékem marad, hogy jelmezben jelenetre várva egy arra járó hölgy lefényképezett a mobiljával. Moso­lyogtam is magamban, hogy milyen kellemes ott a környezet, és milyen sokan üldögéltek aznap a tóparton”. A videóklipet Magyarországon vágta a Medusa Pictures. Először fekete-fehérben gondolkoztak. „Si­pos Géza rendezővel megnéztük a felvételeket, és olyan szépek lettek színesben, hogy ezt nem hagyhat­tuk ki.” És hogy milyen érzés szenteste egy kicsit bekéredzkedni az emberek otthonába? „Felemelő érzés, de 2019- ben az eddigi legnagyobb slágerem, a Lesz még nyár is karácsonykor je­lent meg. Eddig 85 ezren látták. Ézt kívánhatom a Világítótoronynak is! Remélem, érteni fogják az üzenetet, hogy mindig van valahol egy láng, csak fel kell emelni a fejünket és meg kell pillantani” - mondja a 33 éves komáromi dalszerző. A klippremi­er december 24-én 19 órakor lesz a YouTube-on. (k) Győr, Móricz Zsigmond rakpart 22. (Árkád mögött) +36 31 200 1940 • mentes-zona@mentes-zona.hu Nyitvatartás: H-P 7-18-ig • Szó 8-15-ig WEBSHOPOS RENDELÉS CAFE & SHOP Glutén-, laktóz-, cukor-, tej- és szójamentes termékek széles kínálata DP210705

Next

/
Thumbnails
Contents