Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-23 / 295. szám
www.ujszo.coml 2021. december 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Karácsonyi kitörés A nyári tépett pontytól a karácsonyi kalapált keszegig VERES ISTVÁt ppen leparkolt a húsos autó a templom mellett, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Reunion szigetén kitört a Piton de la Foumaise nevű vulkán. Bandika a hírtől teljesen lázba jött, ugyanis valamikor régen, az idők kezdetén, amikor a sárga málnát még krakedlinek hívták, járt ezen a szigeten, vagy legalábbis így emlékezett. Tudta, hogy ennek a francia megyének, pontosabban szigetnek két vulkánja is van? Piton de la Foumaise és a Piton des Neiges. Mondjunk inkább tűzhányót - javasolta nyelvi purizmusa által fűtve Ervin, és megkérdezte, melyik a nagyobb. Bandika erre csak anynyit mondott, hogy tök mindegy, és kiment a kamrába a halas vödörért. Szomorú ábrázattal tért viszsza, a vödörbe ugyanis reggelre belefagytak a keszegek. Kiborította a csonka kúppá fagyott társaságot az eresz alatti betonra, és előkotort egy cigarettát. Na most ezekkel mit csináljak? Kalapáljam le róluk a jeget? Mi van, ha magukat a halakat kalapálom így szét? Látja, kuzin, ha nem itt élnénk, az erdő szélén, a mínusz tizenkét fokban, hanem mondjuk Réunion szigetén, akkor biztosan nem bonyolítanák az életünket efféle nehézségek. És még azt is elmondhatnánk, hogy az idei karácsonyunk turisztikai látványosság, hiszen vulkánkitörést kaptunk a Jézuskától. Ervin a napsugarak közt tekergő fíistkígyók közé tekintett, és a kőre ütötte a hamut. Nem tud maga semmit a vulkánok életéről, barátom. A szenzációnak álcázott hírekre viszont rárepül, mint tukán a karambolára. Magyarul sárga csillaggyümölcs - szólt közbe Bandika. így van - helyeselt Ervin, majd elmondta, hogy a Piton de la Foumaise tavaly decemberben is kitört. Sőt, hogy mondjak még nagyobbat, idén májusban is. A bolygó egyik legaktívabb vulkánjáról van szó, barátom, amely az elmúlt tíz év során vagy húszszor kitört. Szóval az lett volna az attrakció, ha az idei ünnepekre nyugton marad. Tessék tehát nyugodtan megnyugodni. Annál is inkább, mert mondta a rádió, hogy Pozsonyban panaszkodnak a polgármesterek, szerintük a Statisztikai Hivatal elszámolt valamit a tavalyi népszámláláson. Azt állítják, hogy a fővárosban húszezer emberrel többen laknak az önkormányzatok nyilvántartásai szerint, mint a népszámlálás szerint. Most akkor kinek van igaza? Arról nem is beszélve, hogy mifelénk ezekről a dolgokról nem is mondanak semmit. Szóval lehet, hogy mi valójában szintén nem itt élünk, hasonlóan ahhoz a húszezer pozsonyihoz, aki csak papíron pozsonyi. Vagy éppen papíron nem az - kopogtatta meg egy kalapácscsal a csonka kúpban várakozó halállományt Bandika. Tavaly a Balaton nyári strandétele a tépett ponty lett, biztosan olvasta - szúrta az egyik hibemálódott muskátli cserepébe a csikket Ervin. Pulled pontynak hívják, a pulled angolul azt jelenti, tépett. Szóval szerintem nyugodtan kalapálja őket széf, majd azt mondjuk, hogy ez meg az idei karácsony gasztronómiai látványossága, a kalapált keszeg. Nem holmi vulkánkitörés. Miután ebben megegyeztek, a húsosautó is továbbindult a templom elől. A szerző a Vasárnap munkatársa (Kotrha) az árak? DUDÁS TAMÁS Nem vitás, hogy 2021 egyik legfontosabb gazdasági eseménye az infláció visszatérése volt. Év elején szinte semmilyen elemzés nem számolt magasabb inflációval, de az év utolsó hónapjaiban az infláció már az USA-ban és Európában is évtizedes rekordokat döntögetett. Mindez főként azért lepett meg minket, mert az elmúlt évtizedre az alacsony infláció volt jellemző. Az Európai Központi Bank jórészt a túlzottan alacsony inflációval küszködött, és az elmúlt évszázad hetvenes éveinek két számjegyű inflációja már távoli történelem volt. Egy évtized kamatmentes monetáris politika sem volt képes magasabb inflációt gerjeszteni, ezért az alacsony inflációt már kész ténynek vettük. A központi bankok idén azzal próbálták nyugtatni a fogyasztókat és a vállalatokat, hogy a magasabb infláció csak átmeneti, a koronavírus-járvány által szétzilált globális ellátási láncok gondjaiból fakad. Az infláció tempója azonban hónapról hónapra makacsul gyorsult, és rég nem látott magasságokba szökött. Novemberben az USA-ban elérte a 6,8 százalékot, amire utoljára 1982-ben volt példa. Az eurozóna inflációja valamivel alacsonyabb volt, de az átlag elérte a 4,9 százalékot. Ez még így is történelmi rekord, az euró bevezetése óta nem mértünk ilyen magas inflációt. Szlovákiában az infláció 4,8 százalékos volt, de nálunk még él a köztudatban a 90-es évek meredek inflációja. Mindezek fényében a központi bankok változtattak a narratíván, már elismerik, hogy a nagyobb pénzromlás tartósabb jelenség és évekbe telhet, mire visszakerül az elvárt 2 százalékos szintre. Ennek ellenére a legfontosabb központi bankok nem estek pánikba, és óvatosan állnak hozzá a kamatemelés kérdéséhez. A Bank of England ugyan 0,15 százalékponttal emelte alápkamatját, de az amerikai Fed és az Európai Központi Bank egyelőre megelégszik gazdaságsegítő eszközvásárlási programok gyorsításával. A Fed jövőre ugyan három kamatemelést helyezett kilátásba, de ezek várhatóan alacsonyak lesznek. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke még ennél is óvatosabb, kijelentései alapján az eurozónában 2022-ben nincs kilátás kamatemelésre. Jó oka van a központi bankok óvatosságának. A kamatemelés ugyan komoly fegyver a magas infláció ellen, viszont a magas kamatok lelassíthatják a gazdasági növekedést, sőt recessziót eredményezhetnek. Az Éurópai Központi Bank számára ez nemcsak közgazdasági elmélet, hanem friss gazdaságpolitikai emlék. A legutóbbi világgazdasági válság után, 2011-ben ugyanis rosszul mérte fel az eurózóna gazdasági helyzetét, és egy elhamarkodott kamatemeléssel recesszióba taszította azt. Ezt a hibát az Európai Központi Bank nem szeretné megismételni, ezért vezetői nagyon óvatosan mérlegelnek bárminemű kamatemelést. Kissé leegyszerűsítve: a központi bankok ma a magasabb infláció és az alacsonyabb gazdasági növekedés közül választhatnak. Figyelembe véve, hogy a világgazdaság helyzete még mindig törékeny, borítékolható, hogy a központi bankok egy ideig még hajlandók lesznek tolerálni a magasabb inflációt. Ez.rossz hímek tűnik a fogyasztók számára, de az infláció jelenlegi szintje még mindig kevesebb problémát jelent, mint esetleg egy lassabb gazdasági növekedés vagy gazdasági stagnálás. Ha tehát az infláció a jelenlegi szinten stabilizálódik, a központi bankok nem fognak érdemben beavatkozni, és kivárják a fokozatos csökkenését. Ha viszont még jobban felpörögne az inflációs spirál, akkor a központi bankok lépéskényszerbe kerülnek, és nem marad más választásuk, mint a komolyabb kamatemelés. Viszlát, Szövetség, helló, MKP! Három hónap. Ennyi jutott a Szövetségnek, amikor is Berényi József egy szép napon arra ébredt, hogy ideje megtorpedózni két év keserves munkáját. Mi, magyarok vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei. Két keserves évig tartott az egyesülési folyamat, aminek során kígyót-békát kiabáltak egymásra a felek, a választók jó részét elriasztva. Aztán mégis létrejött az egyesülés, megalakult a Szövetség. Nyilván mindhárom fél belátta, hogy csak így van esélyük túlélni, de kellett ehhez némi érettség is. És lám: ha döcögve is, de működött a dolog, a kórházakért, bíróságokért, az utakért stb. sikerült közösen fellépni. A szlovák sajtó elkezdte tanulgatni az új magyar párt nevét, Forró Krisztián miatt nem kellett szégyenkezni a politikai vitaműsorokban és a szlovákiai magyar választó arra lett figyelmes, hogy a politikusok értelmes témákról beszélnek, nem azon polemizálnak, hogy kivel lehet és kivel nem. Ez az idilli állapot (amit azért meg-megtört egy-két facebookos csörte) három hónapig tartott. Berényi József ugyanis előállt a Szövetségen belüli platformok megszüntetésével. Ezzel ugye az a legfőbb probléma, hogy a Szövetség azzal a feltétellel jött létre, hogy platformjai lesznek. MKP-platform, Híd-platform és Összefogás-platform, amelyek biztosítják az elődpártok továbbélését és az ideológiai pluralitást. Ez a rendszer hivatott biztosítani azt, hogy a Szövetséget magáénak érezhesse az ősmagyar emkápés, a libsi hidas és a gombaszögi összefogásos is. Berényi ezt megszüntetné, mert „károsul a pártdemokrácia”, vagyis az MKP-s többség a regionális szinteken. Az teljesen legitim, ha az MKP-platform elnöke védeni akarja a sajátjait és rámutat egy problémára. De két év tárgyalás alatt ez egyszer sem vetődött fel? És tényleg az a megoldás, hogy ledobjuk az atombombát? Naivitás lenne azt hinni, hogy Berényi József magánakciójáról lenne szó, a MKP-platform egyként állt be mögé, Forró Krisztián pártelnök is üdvözölte. Nyilván kényelmesebb lenne egy homogénebb társaságot irányítani: a platformok eltűnésével a Híd és az Összefogás hangja elveszne az MKP-s többségben, nem tudnának hatékonyan fellépni, minden szinten kisebbségbe kerülnének. Hogy tényleg egy MKP-s puccs készül-e a Szövetségben, azt korai lenne megmondani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Berényi pont akkor állt elő az ötlettel, mikor a párton belül témává vált a magyarországi választás kérdése. Az MKP Fidesz-hűsége megkérdőjelezhetetlen, míg a Híd részéről többen kikérték maguknak, hogy a Szövetség vezetése egyértelműen elkötelezze magát Orbán és kormánya mellett. Berényi ötlete a platformok megszüntetéséről kétféleképp is olvasható. Egyrészt üzent a hidasoknak, hogy ne nagyon ugráljanak, másrészt megnyugtatja a stratégiai partnert, hogy nem kell aggódni a visítozó hangok miatt, azok hamarosan el lesznek hallgattatva. Win-win. Ki veszít ezzel? Mármint a mezei választón kívül, aki ismét azt látja, hogy a párt önmagával foglalkozik, mert ez a legfontosabb a világjárvány, az összeomló egészségügy és haldokló cégek árnyékában. A hidas platform mindenképp veszít, elvileg az Összefogás is, de ők a Fidesz kapcsán biztosan nem fognak összeveszni Berényivel. Ha ez volt a mesterterv a hidasok kiiktatására, akkor itt valaki fölöslegesen játszik 3D-s sakkot, az a párt magától is megszűnt volna. Agócs Attila, Fülek Híd-platformos polgármestere azt írta, a platformok megszüntetése „világvége” lenne. Ez nyilván túlzás egy kicsit, a világnak nem lenne vége, de a Szövetség parlamenti álmainak biztosan. Ne tagadjuk, hogy van itt egy réteg, amely szeretné visszakapni a régi MKP-t és vevő Berényi ötletére. Ők maximum százezren vannak, ezt láttuk 2016-ban és 2020-ban is. Tudjuk, mire elég ez. Néhányan jól járhatnak ezzel, de a szlovákiai magyarság egésze biztosan nem. A Híd másfél, az MKP 11 éve agonizált már, amikor idén október másodikén megalakult a Szövetség és pislákolni kezdett a remény, hogy sikerül kitörni az elátkozott körből. Berényi javaslata egyenes út vissza ebbe a pokolba, a mamelukok-és a kicsinyes pártérdekek győzelme a többség java fölött. Szép karácsonyi ajándék, sok sikert a további őszinte együttműködéshez!
