Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-18 / 291. szám
12 HÍRESSÉGEK PRESSZÓ 2021. DECEMBER 18. www.ujszo.com Extrém helyzeteket szült a járvány Az idei esztendő, csakúgy, mint a tavalyi, mindenre rácáfolt, hiszen a koronavírus-járvány miatt extrém helyzetekbe sodort bennünket. A pandémia rányomta bélyegét a személyes találkozásokra, mindent és mindenkit új kihívások elé állított. Még nem tapasztalt helyzetekkel szembesült az egész világ, a társadalom minden ága, területe, így a kultúra, a színházi és filmvilág, a zenei élet. Három ismert hazai színésszel beszélgettünk, hogyan élték meg, milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt esztendő? Mi jelentette a legnagyobb kihívást, s tudnak-e, lehet-e tervezgetni az elkövetkezőre, a jövőre? Szvrcsek Anita: Nehéz volt, de szerettek az égiek Annak idején a beszélgetésünk során azt mondtad, hogy ha a dolgok úgy alakulnak, szívesen visszatérnél a komáromi társulatba. Fenntartod? Ez már valamelyest meg is valósult nagy örömömre, és kívánom, hogy legyen hosszabb lélegzetű folytatása a komáromi színházi létemnek. Varga Anikó: Nehéz ma a csodát észrevenni Bár nagyon nehéz időszak volt az idei (és a tavalyi is), mesélted, hogy sok mindent sikerült megvalósítani. Nyíregyházán, a komáromi színházban, Budapesten. Mi mindent? Nehéz periódus volt, de azért szerettek is az égiek, mert csupa olyan csapatba vezéreltettem, ahol igazi játszópajtásokra és barátokra találhattam, akikkel egyívásúnak mondhattam magam. így kivételes örömmunka volt a pesti Antonioni-darab próbafolyamata Egymást metsző párhuzamok címmel, ami páradanul szép feladat volt számomra. A Cervinusban próbált Sors bolondjaiban egy meglehetősen megerőltető szerep az enyém, mégsem teher alatt, hanem csodás kollégáimnak köszönhetően napi szintű könnyesre kacagás közt formálódott, ami roppant áldásos volt. A nyíregyházi színházban bánatomra elmaradt egy próbafolyamatom a pandémia miatt, Komáromban viszont, hála érte, kettő is megvalósult. Hogy érezted magad visszatérve a komáromi színpadra, ahonnan néhány éve távoztál? Nosztalgiaként élted meg? Vagy egy jó darab, a kollégák, ezt eloszlatják? Számomra nem volt kétség, hogy állok majd még a komáromi deszkákon, bár csak remélhettem, hogy nem nagymama szerepkörben jelenek meg ott újra. Nagy öröm volt, hogy az új vezetőség számolt velem. Nem volt bennem különösebb nosztalgia, fiira nyugalommal éltem meg, mintha nem is telt volna el cirka nyolc év. Öröm volt a régen kedvelt kollégákkal együtt lenni, és ők is örömmel fogadtak. Pirandello drámájában szerepeltem, szerepem szerint is színésznőt alakítok benne, valamint Schwechtje Mihály Az örökség című darabjában egy mentálisan zavart nőt. Ez utóbbiért végtelen hálám a mindeneknek, mert mindig kivételes utazás extrém karaktereket megformálni. Utoljára hasonlót Viripajev Illúziók című drámájában alakítottam még Pozsonyban. Az a szerep is nagy szerelem volt. kezdtem próbálni, újra kinyílt számomra a szabad világ, amikor leállítottak bennünket. Irgalmatlanság volt ezzel szembesülni. Ráadásul én nem tudtam afféle jól megélt hasznos kényszerpihenőként túlélni ezt az időszakot, mint oly sokan tették: unaloműzőként gigasorozatnézéssel, hatalmas olvasásokkal, passzióból főzőblogindítással vagy szavalós videók posztolgatásával meg miegymással, csak hogy teljen az idő. Nekem óvoda és iskola híján anyaparamétereimet jócskán ki kellett terjesztenem, és rettenetesen nehéz volt abban a hónapokig tartó bezártságban elégségesnek lennem két igencsak sűrű természetű kislányom számára. Még úgy is, hogy, halleluja, közvetlenül erdő és folyó mellett lakunk nagy* kertes házban. Leborulok a kisgyermekes anyukák előtt, akik panelban vészelték át ezt az időszakot. A vágyaink a jövőt tekintve egységesek: Covid nélküli élet. Nyilván te is így véled. Azért nem adhatjuk fel a többi terveinket, álmainkat. A jövő évet tekintve, vagy lehet gondolkodni egy kicsit távolabbra is, mi jöhet számításba, ha a helyzet is úgy akarja? Természetesen szeretnék minél izgalmasabb szerepeket megformálni. Ügy fest, sikeresen castingoltam' egy magyar történelmi sorozat kapcsán - remélem, nem most kiabálom el. Aztán a Kimnowak együttesből a kivételes Novák Péter felkért egy koncertsorozaton való részvételre, amivel tavasszal debütálunk. És már annyira hosszan várat magára, de remélem, a Jóisten segedelmével végre-valahára megvalósul a CD-anyagom, amiben dzsesszdalok, sanzonok és örökzöldek feldolgozásai hallhatók majd. Nyíregyházán állandó tag voltál, most már szabadúszó vagy. így könnyebb? Nyíregyházához kötődik életem legszebb időszaka, mind szakmai, mind emberi aspektusát tekintve az életemnek. A Móricz Színházba mondhatni megérkeztem és hazataláltam. Kaptam egy igazi szakmai famíliát. Nagyon a helyemen éreztem magam. Mindig hálás leszek azért az időszakért, hogy megtörténhetett és odatereltettem. Kivételesen tehetséges, végtelenül lojális és inspirativ kollégákkal voltam körülvéve. Engem ott csak szerettek és megbecsültek - ezért volt legyőzhető az irdatlan távolság. Hat évig róttam a sok ezer kilométert Komáromból, elfáradtam. Emberpróbáló volt az ingázás két kicsi gyermek édesanyjaként. Persze szeretnék majd még vendégként ott dolgozni, mert hiányoznak, és mert visszavárnak. Hogy viselted ezt az őrült járványidőszakot? Mert ez a felnőttek világát is szétzilálja, hát még a gyerekekét. Hatványozottan nehezen éltem meg, mert már épp szabadulhattam volna az áldottan csudálatos és igencsak nehéz privát anyakaranténomból, lévén, hogy kétéves elmúlt Ajnuska, s újra elMindannyiunkat sanyargat a Covid. Hogyan sikerült túlélni ezt az évet? Mennyire szólt bele a munkádba és a magánéletedbe? Talán a legfontosabb, hogy úgy döntöttem, nem fogok panaszkodni, veszem az akadályokat, nem tervezek hosszú távra, egyszer csak vége lesz ennek a helyzetnek. Van idő gondolkodni, hogy mennyire fontos a kultúra, hogy mit is jelent, miért csináljuk, kinek, szükség van-e egyáltalán ránk. Amikor végre játszhatunk, és találkozunk a nézőkkel, az igazi eseménnyé válik. Ödetelni szoktam, hogyan lehetne a színházat közvedenebbé, nyitottabbá tenni, erősebben hatni, jobban hallatni magunkat. Sokat lehet most tanulni. A tévében futó sikeres sorozat, a Nővérkék forgatása nem szünetel? Nagyon megnehezíti a járvány? Tavasszal leforgattuk a negyedik évadot, egy saját buborékot alakítottunk ki, mindig teszteltek, a stáb végig maszkot viselt, még nem volt oltás. Persze aggódtunk, de szerencsére nem volt probléma, az első hullámban addigra már többen átestünk a betegségen.
