Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-16 / 289. szám

www.ujszo.coml 2021. december 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Felcsillanó remény és teljes kiábrándulás Mostanra az összes politikai szekértábor lejáratta magát HUBERT KOWAL indenkinek elege van már abból, amit jár­ványkezelésként próbál feltüntetni a kormány. Az emberek nem hisznek a jelenle­gi vezetésnek, sőt már szinte nosz­talgiával emlékeznek az előzőre. Valójában az összes politikai ve­zető a megbizhatatlan kategóriába csúszott a közvélemény-kutatások­ban. Sűrű a középmezőny, Eduard Heger, Richard Sulik, Boris Kollár és Veronika RemiSová is afelé tart, hogy már az ország háromnegyede se bízzon benne. De ami a megdöb­bentő: megelőzte őket Robert Fico, ott teker előttük a harmadik helyen. Pillanatnyilag ő a harmadik leg­megbízhatóbbnak tartott politikus az országban. Ez ugyan mindent el­árul a kormánypárti politikusokról, de a tartós társadalmi trendekről is. Még nem áldozott le a Smer sze­rencsecsillaga. Persze megint Fico kezére ját­szanak a körülmények, újra elemé­ben van, csak úgy sorolja a szegény nép megélhetési gondjait és bárgyú kisfilmeket vesz fel például arról, hogy a kormány bárgyú rendeletéi miatt futóléceken indul majd el az édesanyjához karácsonykor Nagy­­tapolcsányba. Részben máris reha­bilitálta az egykori romlott állam­férfit, önmagát. A megbízhatónak tartott politi­kusok listáján már csak Zuzana Ca­­putová köztársasági elnök és Peter Pellegrini előzi meg, kettejükkel tud úgy-ahogy azonosulni a válasz­tópolgár. Az ország politikai vezetése el­veszítette az emberek bizalmát. Érthető. Úgy is mondhatnánk, így van rendjén. És ne tekintsünk olyan lekezelően a politikai felmérések­re, mint azt maguk az érintettek, a politikai elit nagy része teszi. Amit a jelenlegi vezetés megmaradt hí­vei rémisztő fenyegetésnek látnak, másoknak már az újabb változás reményét jelentheti. Mostanra az egész posztkommu­nista gépezet, az összes politikai szekértábor és kávéházi okoskodó kompromittálta és lejáratta magát. A király meztelen, a tömeg döbben­ten nézi. Ideje elgondolkodni azon, mi lesz, mi legyen, ha egyszer tényleg véget ér a járvány, merre induljunk. A brüsszeli milliárdok és minden­féle újjáépítési terv csak ugródesz­ka, egy új politikusi és tisztviselői réteg nélkül semmire se megyünk. De egyelőre csak álmodhatunk ar­ról, hogy tényleg eljön egy igazi változás. A szerző a Trend kommentátora A két szél összeér FELEDY BOTOND égi tanáraim mondogatták, hogy a „két szél összeér”. Ez annyit jelent, hogy a szélsőségesek egészen odáig men­nek, hogy végül a radikalizmüsukkal összeérnek és hasonló hatásokat érnek el, illetve egymást erősítik. Ez az állítás ma sem tűnik kevésbé igaznak, sőt, mindennél látványo­sabb lett az alulról szerveződő politikai kommunikációban és üzengetés­ben. Hiszen épp attól kerül a szélre a két tábor, hogy nem osztoznak érté­keken, nincs közös védendő értékük, hanem egymás hecceléséből élnek. Rengeteg nevet adhatnánk ezeknek, de most az érthetőség - és a po­litikai korrektség - kedvéért legyen ez a trollkultúra és a cancel culture. Mindkettőhöz tartozik egy kis magyarázat. A trollkodást itt mentalitásként kell érteni: egy eredetét tekintve populista, és ebből következően elitelle­nes, antipluralista, intézménykritikus és destruktív alapállás. Leglátványo­sabb szimbóluma az állatbőrökbe öltözött, szarvat viselő, Capitoliumot ostromló fiatalember. Nyilván közelebbi példák is adódnának. Nem is az a kérdés számukra, hogy mi ellen lázadnak, hanem hogy lázadhassanak. Egy kis trollkodás, ami aztán egy meglepően széles és színes, viszont teljesen párhuzamos valóságértelmezésen alapszik. Valahol mélyen ez is társada­lomkritika persze, amelyben ott az idők szava. Érdekes, ahogy a 19. száza­di anarchizmustól ez most a másik szél felé tolódott. A cancel culture itt azt a csoportot jelöli, amely megkérdőjelezhetet­len módon várja el a konformitást egyes kérdésekben, a kritikusokat és a párbeszédet pedig kizárja. Természetéből és geneziséből fakadó­an inkább elitista narratíva, amely a kozmopolita közegben hull a leg­termékenyebb táptalajra. Ugyanúgy valós kérdésekhez nyúlnak, de a módszer a problémás, illetve mindkét tábor esetében a dialógus teljes elutasítása. Ezt úgy hívjuk, delegitimizálják a másik oldalt. A legitim partnerekkel lehet beszélgetni, míg a többiekkel „nem érdemes”. A kizá­rás viszont önmegerősítő jellegű, nyilván a másik oldal erre reagál, ami csak olaj a tűzre. Ha pedig valaki megjelenik a „másik” tábor kerékaszta­lánál, akkor a mag számára nyilvánvaló, hogy árulás történt, hiszen szó­ba se állhatna velük. Jelenlétével legitimizálja őket - a vád szerint. Az ilyen típusú társadalmi szakadékok kialakítása egyértelműen ellen­séges műveletnek számít. Sokak érdeke, hogy ezek az árkok mélyülje­nek, az érintett társadalom kivételével, természetesen. A felelős politikai vezetők és polgárok feladata, hogy ellenálljanak a rövid távú támogatott­­sági növekedés kísértésének, és megpróbáljanak megkapaszkodni a dia­lógus rögösebb útján, a zöldségesláda tetejéről való kioktatás helyett. Ahogy az lenni szokott, a megbékélés előtt jön még a katarzis. A kér­dés az, hogy 2022-ben lesz-e ilyen, vagy simán tovább mélyülnek ezek a szakadékok, a társadalmi működőképességet veszélyeztetve: oltás ügyé­től kezdve a bizalmi tőke zuhanásán át a dehumanizált más csoportokig. Ez a társadalmi összeomlás legjobb receptje. Tudjuk, az mit jelentene és senki se akarja, de elkerüléséhez kollektív cselekvés kell, kellene. FIGYELŐ Aki a kérdésével bontott falat 92 éves korában elhunyt Riccardo Ehrman olasz újságíró, aki feltette azt a döntő kérdést, amely a berli­ni fal leomlásához vezetett. 1989. november 9-én este a keletnémet tévében élőben tartott sajtótájé­koztatót Günter Schabowski, a Német Szocialista Párt titkára, és bejelentette: kiutazási könnyíté­sekről határoztak. Erre Ehrman megkérdezte, mikor lépnek életbe, mire Schabowski némi zavar és lapozgatás után azt mondta: hala­déktalanul. Bár a terv másnaptól, és rendőri engedéllyel lépett volna életbe, azonnal tízezrek indultak meg a határátkelőkhöz Nyu­­gat-Berlinbe. (444.hu) Nemcsak ugat, harap is a vírustagadó A legismertebb oltástagadó román szenátor férje megha­rapta az olasz tóvéstáb egyik tagját a kényelmetlen kérdé­sek miatt. Diplomáciai üzenetváltás és nagy nemzetközi médiavisszhang lett Dia­na Sosoaca román szenátor asszony és az olasz közszolgálati televízió (RAI) forgatócsoportjának incidenséből. A vírustagadó és nacionalista szó­lamokkal parlamenti képviselethez ju­tott Románok Egyesüléséért Szövet­ségből (AUR) kizárt, immár független Sosoaca a bukaresti ügyvédi irodá­jában fogadta a Rai 1 stábját, amely a romániai alacsony átoltottságról, a hatóságokkal szembeni bizalmatlan­ságról és az interneten terjedő rémhí­rekről akarta megszólaltatni a román közélet leghangosabb vírustagadóját. Az interjú azonban veszekedéssé fajult. Lucia Goracci, a Rai 1 ripor­tere szerint a szenátor a neki nem tetsző kérdések hallatán fenyegető­en lépett fel vele és tolmáccsal, majd irodájában foglyul ejtette a stáb több tagját. Kisvártatva a férj, Dumitru Sosoaca is megjelent és megharap­ta az olasz riporternőt, letépte róla a maszkot, majd a helyszínre érkezőt rendőrökkel is dulakodott. A rendőröket egyébként a szená­tor hívta ki, a „tévéstáb erőszakos, fenyegető” fellépése miatt. A ren­dőröknek már azt mondta, „állítóla­gos újságírókról” van szó és vonják felelősségre őket. A Rai 1 később le­adta a riportot, hangsúlyozva, hogy a botrány a rendőri jelenlét ellenére fajult el, és csak nyolc óra múltán, a bukaresti olasz nagykövetség köz­benjárása után ért véget. A román külügyminisztérium közleménye szerint Olaszország tájékoztatást kért arról, hogy a ro­mán fél milyen intézkedéseket fo­ganatosított a román szenátor ellen. Románia római nagykövete szerint az ügyben bűnügyi nyomozás kez­dődött, és eredményétől függően a törvénynek megfelelően fognak in­tézkedni. „Románia továbbra is szilárdan el­kötelezett a sajtószabadság mellett” - mondta a román nagykövet. Szerinte ez a „ritka incidens” nem ingathatja­­meg Románia és Olaszország kap­csolatait, és ezt az olasz fél is hason­lóképpen látja. Nicolae Ciuca román miniszterel­nök szintén elfogadhatatlannak ne­vezte a történteket, és hangsúlyozta, hogy a hatóságoknak sürgősségi eljá­rásban kell tisztázniuk az ügyet. (MTI) Diana Sosoaca román szenátor szájkosárban szónokolt a román parlament­ben, de inkább a férjére kellett volna raknia (Fotó a román parlament kamerarendszerén rögzített felvételből)

Next

/
Thumbnails
Contents