Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-15 / 288. szám

www.üjszo.com| 2021. december 15. KULTÚRA 11 Egy kiismerhetetlen város JUHÁSZ KATALIN Sokféle Pozsony létezik. Pont annyiféle, ahény ember lakja, vagy felfedezi magénak. Sen­ki sem birtokolhatja az egé­szet, csak részeit, és szemé­lyisége, múltja, körülményei befolyásolják az összképet. Ebben a tizenkét elbeszélés­ben sokféle perspektívából láthatjuk a várost, amely való­jában senkié. Nem könnyű vállalás szépirodal­mi műben szerepeltetni egy konk­rét várost, mivel az ott élők, vagy az egyes helyszíneket jól ismerők akaratlanul is összevetik az olvasot­takat saját élményeikkel, tapasztala­taikkal, a többiek pedig valamiféle idegenvezetői szolgáltatást várnak a szerzőtől. Vagy legalábbis realista hozzáállást, már ami az egyes törté­netek kulisszáit illeti. Itt azonban a város nem díszletként jelenik meg, hanem szereplőként. Szereplőkből pedig, mint tudjuk, vannak pozití­vak és negatívak, és egyáltalán nem mindegy, melyikükkel kerül kap­csolatba a főhős. Szalay Zoltán a legkülönbözőbb hősöket, vagy inkább antihősöket válogatta ebbe a sorozatba a képze­letbeli casting során. Van, aki me­nekülni akar a realitások elől, fel­szívódni a városban, mint a Pira­misépítők egyetemistája, akinek az orra előtt semmisül meg a múlt és tör utat a jelen, vagyis a hetvenes évek szűk levegője, ahogy az Be­­reményi Géza hőseivel is megesett Budapesten. Van, aki számára Pozsony egyen­lő a hiánnyal, a családi puzzle elkal­lódott darabkájával (Agykontroll), másnak a bűn városa, amelyben csak a legerősebbek győzhetnek (Mon­gol), megint másnak az érvényesülés titokzatos terepe, ahol felfoghatatlan üzletek zajlanak (Matchball), és van, aki azért költözik ide, mert rég el­veszett múltját keresi benne (Senki háza, A feleségem történetei), vagy valami egzotikumot (Henry). És szlovák szereplők bőrébe is belebújhatunk, a Vegyes érzelmek egyetemistája például magyar lány­nak udvarol, aki egy csallóközi falu­ba hordja őt a szüleihez. A srác sok mindent nem ért(het) meg ezen az ismeretlen terepen, és azt is meg­­érezhetjük, mi választja el kettőjü­ket egymástól. De láthatjuk a tel­jes asszimilálódást is, egy magyar apát, aki tíz éve nem beszélt sen­kivel magyarul a fővárosban, és fi­ának sem tanítja meg a nyelvet (A néma szellem). Mindazonáltal nem a szlovák-magyar viszony elemzé­se zajlik itt, hanem a város „szere­pel” olvasztótégelyként. „Ismertem egy költőt, egészen remek elme volt, csakhogy magyarul írt szegény, így aztán nem sokan hallottak róla. De az itteni szegényes magyar közeg azért felfogadta, úgy-ahogy, a verse­iért mindig kapott némi alamizsnát, kiflire meg olcsó borra futotta neki belőle” - meséli a Hontalanságvágy című történet egyik szereplője. Egy másik szerző, aki kisgyerekként ke­rült Pozsonyból Edinburghba, skót gael nyelven írt, valószínűleg egy képzeletbeli csodavárosról, de ezt sosem tudjuk meg, mert nem hagyta angolra fordítani a műveit (A Mária Terézia kávéház). A címadó, leghosszabb elbeszélés három főszereplő perspektívájából mutatja be egy konkrét ház történe­tét. A bonyolult tulajdonjogi viszo­nyokból emberi sorsok rajzolódnak ki, egy zűrzavaros évszázad tükré­ben. Ébből akár egy önálló regény is kikerekedhetett volna, ám a szer­ző épp az elhallgatással, a sűrítéssel fokozza az izgalmakat, jelezve azt is, hogy a történelem bizony kímé­letlenül végigszánt az emberek éle­tén. A múlt megfejthetetlensége, az elvarratlan szálak másutt is fontos szerepet kapnak (A néma szellem, Oskar Bereck elrablása, Hontalan­ságvágy, A feleségem történetei), és bár mi általában egy picivel többet tudunk, mint a szereplők, kénytele­nek vagyunk megelégedni annyival, amennyit a szerző tudtunkra ad, il­letve a sorok között sugall. Maguk a helyzetek, a jellemek, a gyorsan felépülő sztorik is érdeke­sek, de az apró nüanszokra kihegye­zett olvasó további nyalánkságokat talál, vagyis a szerző az együtt gon­dolkodás lehetőségét is felkínálja. Az Oskar Bereck elrablását elme­sélő kisfiú például nem véletlenül olvassa pont a Don Quijotét. A Guy Fawkes-álarcok sem véletlenül buk­kannak fel rendszeresen a Vegyes érzések című történetben. Egyszerre jelzik a cselekmény idejét, és a láza­dás esetlegességét, hiábavalóságát. „A gorillamaszkos tömegek szétfor­­gácsolódtak, nem lehetett tudni, hol zajlik éppen a tüntetés, bárhol fel­bukkanhatott egy-egy bundás alak, banánokat dobáltak, és hörögve, artikulálatlanul üvöltöttek, minden napszakban, és senki sem tudta, mit akarnak.” Az SzNF híd tetején ta­lálható Ufó kávéház, amelyről az a legenda terjedt el, hogy körbeforog, két történetben is szerepel - ez sem véletlen..A pozsonyiaknak csak tö­redéke járt odafent, azaz úgy titok­zatos a hely, hogy közben a város szívében áll. A múlt pedig áthatol­hatatlan ködként nehezedik az ut­cákra, és mintha Szalay Zoltán is ezen a ködön akarná átverekedni magát. Nyelve legtöbbször szikár és lényegre törő, aztán a karakter váratlanul gondol valami költőit, va­lami szépet, de ez csak egy villanás, mert máris visszasüppedünk a szür­ke valóságba. Rendkívül izgalmas olvasmány a Senki háza. Tele van titkokkal, ame­lyek által ki-ki a saját családi titkait is megidézheti, akár saját városa sze­repeltetésével is. Ez itt egyrészt Sza­lay Zoltán Pozsonya, másrészt jóval több ennél. Gyenes Gábor illusztrá­ciói rendkívül rafináltak. Az elbe­szélések első oldalát díszítik, szinte kiegészítik. Kezdetben még nem so­kat árulnak el, de a szöveg elolvasá­sa után értelmet nyernek, úgyhogy érdemes visszalapozni a kezdéshez, mert kiderül, hogy kulcsfontosságú részletek szerepelnek rajtuk. Érdekes, hogy nagyon kevés szép­­irodalmi mű született erről a város­ról magyar nyelven. Én szám sze­rint kettőt tudok említeni, György Norbert regényét, a Klárát, amelyben Pozsony, illetve Ligetfalu inkább ku­lisszaként van jelen, és Czinki Fe­­renctől A pozsonyi metrót, amely félig-meddig a messziről jött idegen képzeletében játszódik. Mindkét mű kiváló, de csak egy perspektívát kí­nálnak. Ez a Kalligram gondozásá­ban megjelent kötet tele van perspek­tívákkal, egy szavunk sem lehet, sőt, csak úgy kapkodjuk a fejünket. Akár jártunk már ebben a kiismerhetetlen városban, akár nem. RÖVIDEN AGorloVolka meglepetése Ma 18 órakor debütál a a YouTube­­-on a Gorlo Volka zenekar frissen rögzített Tű és cérna című dala, amelyhez klip is készült. A Farkas Melinda énekes-dalszerző vezette négytagú csapat a házai könnyű­zenei szcéna üde színfoltja, a lírai power-pop szakkifejezést találták ki zenéjükre, és verseket is szíve­sen zenésítenek meg. A Tű és cér­na nem ismeretlen a régi rajongók előtt, Melinda ezzel nyerte meg a Tompa Mihály Országos Verseny verséneklő kategóriáját 2014-ben. Zenekari hangszerelésben azonban csak most vették fel a dalt, melyben a Little Symphony String Ensem­ble (Kiss Flóra és Petrovics Éva - hegedű, Lengyel Zsuzsanna - brácsa, Galbavá Viktória - cselló) is közreműködik. Ez zárja a CD-t, amelynek borítóját szintén Melin­da tervezte és rajzolta. Az album címe Szeretetjárvány, azokat a dalokat gyűjtötték össze rá, ame­lyek 2019 októbere és 2021 no­vembere között kerültek rögzíté­sre, majd fokozatosan az internetre. A dalokat az egységesebb hangzás érdekében remaszterelték, tehát jobban szólnak a CD-n, mint online verzióban. (juk) Újabb díj az Apró meséknek Budapest. A legjobb játékfilm és a közönség díját is elnyerte Szász Attila Apró mesék című alkotása az alaszkai Anchorage nemzetközi filmfesztiválon. A fuleki szárma­zású Kerekes Vica főszereplésével készült alkotás az elmúlt időszak­ban számos fesztiválra kapott meghívást, Párma, Izmir, San Jose, Berlin, Avanca, Ojai, Fort Lauder­dale és legutóbb Kijev versenyein nyert díjakat. (MTI, juk) Megvannak a megtépázott tekintélyű Golden Globe-díj jelöltjei Ismertette a 79. Golden Glo­be-díj jelöléseit a Hollywood­ban akkreditált külföldi új­ságírók szervezete (HFPA). Kenneth Branagh Belfastja ás Jane Campion A kutya karmai között című westernje kapta a legtöbb, 7-7 jelölést. Los Angeles. A zenés filmek/ vígjátékok kategóriájában a Cyra­no, a Ne nézz fel!, a Éicorice Pizza, a Tick, Tick . Boom! és a West Side Story jutott be a legjobbak közé, a drámai mezőnyben pedig a Belfa­st, a CODA, a Düne, a Richard ki­rály és A kutya karmai között lehet a győztes. A legjobb idegen nyelvű film díjára a finn Compartment No. 6, a japán Drive My Car, az olasz Is­ten keze, az iráni A hős és a spanyol Párhuzamos anyák kapott jelölést. Legjobb színésznő és színész ka­tegóriákban (vígjáték/zenés film) Marion Cotiílard (Annette), Ala­­na Haim (Licorice Pizza), Jennifer Lawrence (Ne nézz fel!), Emma Stone (Szörnyella), Rachel Zegler (West Side Story), valamint Leonar­do DiCaprio (Ne nézz fel!), Peter Dinklage (Cyrano), Andrew Garfi-Benedict Cumberbatch (Netflix) eld (Tick, Tick . Boom!), Cooper Hoffman (Licorice Pizza) és Ant­hony Ramos (In the Heights) került ajelöltek közé. A drámai filmek főszereplői közül Mahershala Ali (Swan Song), Javier Bardem (Being the Ricardos), Bene­dict Cumberbatch (A kutya karmai között), Will Smith (Richard király), Denzel Washington (The Tragedy of Macbeth), valamint Jessica Chastain (Tammy Faye szemei), Olivia Col­­man (The Lost Daughter), Nicole Kidman (Being the Ricardos), La­dy Gaga (A Gucci-ház) és Kristen Stewart (Spencer) lett jelölt. A díjátadót január 9-én tartják, de nem közvetíti a televízió, mert az NBC csatorna szerződést bontott a megtépázott tekintélyű újságíró­szervezettel, amelynek tavaly elfo­gultság és korrupció vádjával kellett szembenéznie. Az sem segített raj­tuk, hogy a korábbi 87 tag mellé 21 újat vettek fel, és már feketék is van­nak köztük, illetve hogy új etikai szabályzatot fogadtak el. A HFPA ugyanis vélhetően különböző jutta­tásokat kapott a stúdióktól a marke­tingszempontból fontos jelölésekért és díjakért cserébe. (MTI, juk)

Next

/
Thumbnails
Contents