Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-07 / 281. szám
„Pehelysúlyú” bolygóra bukkantak Az eddig ismert egyik legkisebb, „pehelysúlyú” bolygót fedezték fel a Naprendszeren kívül. A vörös törpe körül keringő égitest tömege a Földének 55 százaléka, egy napja 8 óránál rövidebb ideig tart. A GJ 367 b jelű bolygó egy kis tömegű kőzetplanéta, átmérője pedig a Föld átmérőjének 72 százaléka. A tudósok szerint ez a ma ismert közel ötezer exobolygó közül az egyik legkisebb tömegű. A felfedezést a Német Űrkutató Központ (DLR) Bolygókutató Intézete irányítása alatt egy nemzetközi kutatócsoport tette. Az intézet munkatársa, a kutatást vezető Csizmadia Szilárd szerint nagy sűrűsége miatt feltételezhető, hogy a bolygó vasból álló belső maggal rendelkezik. Becsléseik szerint a bolygó 86 százaléka lehet vas. A GJ 367 b a Földtől 31 fényévnyi távolságra van, 7,7 óra alatt kerüli meg anyacsillagát, a GJ 367 nevű vörös törpét, mely nagyjából fele akkora, mint a Nap, emellett jóval hűvösebb és kevésbé fényes. Úgy tűnik, több hasonlóságot mutat a bolygó a Merkúrral. A Földnél kisebb méretű kőzetbolygók közé tartozik, felfedezése egy lépéssel közelebb vihet a „második Föld” megtalálásához - véli Kristine Lam, a DLR vezető szakembere. A bolygó azonban semmiképpen sem lehet második Föld, mivel nagyon nagy mértékű sugárzásnak van kitéve, 500-szor erősebbnek, mint a Föld - fejtette ki Csizmadia. A GJ 367 b felszíni hőmérséklete azon az oldalon, mely állandóan csillaga felé fordul, elérheti az 1500 Celsius-fokot - ezen a hőmérsékleten minden kőzet és fém megolvad. (MTI) 141_________________ Az eddig ismert egyik legkisebb bolygót fedezték fel a Naprendszeren kívül (Shutterstock) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2021. december 7. | www.ujszo.com Illusztrációs felvétel. Mezozoikumi őshüllők szempontjából potenciális üledékes kőzetek Ausztria számos területén fordulnak elő, de a kréta időszakból származó ősgerincesek leletei igen ritkák. (Shutterstock) 90 millió éves dinoszauruszra bukkantak Ausztriában ÖSSZEFOGLALÓ Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára és Michael Wagreich, a Bécsi Egyetem professzora több magyar, osztrák és cseh kollégával együttműködésben új ősgerinees lelőhelyet fedeztek fel Ausztria középső részén. A különleges fogazatú krokodilok és ragadozó dinoszauruszok leletei mellett az egykori élővilág számos egyéb csoportját is azonosították, köztük kagylók, csigák, kagylósrákok és fabontó termeszek maradványait. A lelőhely különlegessége, hogy a feltárás során szárak, termések, levelek és borostyánok is előkerültek: a gazdag növényi leletanyag egyedülálló és hiánypótló a maga nemében. Mezozoikumi őshüllők szempontjából potenciális üledékes kőzetek Ausztria számos területén fordulnak elő, de a kréta időszakból származó ősgerincesek leletei igen ritkák. A sokáig egyetlen értékelhető lelőhelyet még a 19. század közepén, szénbányászat során fedezték fel Bécsújhely határában, innen Ankylosauria, Ornithopoda és Theropoda dinoszauruszok, valamint krokodilok maradványai kerültek elő. A magyar kutatók a terepbejárás során Harald Lobitzer, az Osztrák Földtani Intézet nyugalmazott munkatársának segítségével tanulmányozták a környék lehetséges lelőhelyeit. Végül St. Wolfgang település határában, egy patak mentén bukkantak olyan kőszén tartalmú kőzetrétegekre, ahonnan gerincesek maradványai kerültek elő. A csontokhoz azonban nem volt egyszerű hozzájutni, ugyanis döntő többségük alig néhány milliméteres fosszília. Sok száz kilogrammnyi anyagot kellett begyűjteni, majd különböző lyukméretű szitákon átmosni, hogy a parányi leletek napvilágra kerüljenek. Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa mikroszkóp alatt végezte a válogatást. A döntően ragadozó Theropoda dinoszauruszfogak mellett halfogak és -csontok, továbbá eddig ismeretlen, egyedi morfológiával jellemezhető krokodilfogak kerültek a leletegyüttesbe. A ragadozó dinoszauruszok között dominálnak a kis termetű raptorszerű formák, de egy foglelet a Bécsújhely melletti és az iharkúti lelőhelyekről is ismert nagyobb testű Tetanurae csoport jelenlétére is utal. Az ősmaradványok utáni kutatást a lelőhely részletes földtani vizsgálata és kormeghatározásra alkalmas mikrofosszíliák begyűjtése kísérte, amit Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa végzett el. A leletek kora ugyanis kardinális kérdés volt a kutatás során. Az eredményekből kiderült, hogy az új ausztriai leletanyag néhány millió évvel idősebb, mint a magyarországi Iharkúton felfedezett ősgerinces leletek - egy kb. 90 millió évvel ezelőtti pillanatot reprezentál a kréta időszakból, amelynek szárazföldi élővilágáról Európa-szerte eddig szinte semmit nem tudtunk. A gerinces fossziliák mellett a gerinctelen élővilág gazdag leletanyaga is segít megismerni az egykori környezetet. Mohr Emőke, az ELTE Őslénytani Tanszékének egyetemi adjunktusa és Szente István, az ELTE Tatai Geológus Kert munkatársa osztrák és német kollégákkal együttműködésben azonosították számos különleges csiga, kagyló és kagylósrák maradványát, melyek meghatározóak az egykori vízi környezet rekonstruálásában. Igen jelentős növényi ősmaradványanyag is előkerült, és fest színes képet az egykori vízparti élőhely növényvilágáról. Bodor Emese, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Földtani és Geokémiai Intézetének munkatársa, Marcela Svobodová, a Cseh Tudományos Akadémia és Jirí Kvacek, a prágai Nemzeti Múzeum munkatársai dolgozták fel a szárazföldi növénymaradványokat, melyek alapján elmondható, hogy ekkoriban már a zárvatermő növények domináltak. A mostani felfedezés kiválóan példázza, hogy az Alpok hegyes-völgyes vidéke Ígéretes lehet hasonló kutatások szempontjából. Az újabb lelőhelyek megtalálása, feltárása és dokumentálása kiemelten fontos a mezozoikumi Európa szigetvilágának pontosabb megismeréséhez. A kutatócsoport a felfedezésekről szóló tanulmányt a Cretaceous Reseach folyóiratban publikálta. (ELTE ttk) AZ EGESZSEGUGYI MINISZTÉRIUM VÁLASZOL: MIÉRT FONTOS A VÉDŐOLTÁS? ACOVID-19 világjárvány már több millió áldozatot követelt, és azok számára is, akik túlélték a betegség súlyos lefolyását, hoszszú távú következményeket és egészségkárosodást okozott. A betegség korántsem csak az idős és beteg embereket érinti - a COVID-19 számos fiatal és egészséges lány és fiú halálát okozta. A Covid-19 nem tesz különbséget életkor szerint. Kórházaink túlzsúfoltak, és az egészségügyi dolgozók nagyon-nagyon kimerültek. Pedig lehetne másképp is. Egyelőre a vakcina az egyetlen módja annak, hogy megvédjük egészségünket és életünket - a sajátunkat, de szeretteink, ismerőseink és barátaink életét is. Sokan a védőoltást a Covid-19 elleni fegyvernek nevezik, mert a védőoltás egyértelműen az is. Ha egy beoltott személy megfertőződik, a betegség lefolyása többnyire nem olyan végzetes, mint a nem beoltott embereknél, akik gyakran kórházba kerülnek emiatt. A gépi tüdőlégzéses lélegeztetésre 90%-ban csak a be nem oltott betegeknél van szükség. Ha túlélik a betegséget, akkor gyakran az első szavaik a következők: „Hibáztam, be kellett volna oltatni magam". Ne ismételjük meg ezt a hibát. A vakcinák biztonságosak, a tudósok évtizedek óta dolgoznak kifejlesztésükön. Tesztelésük egyszerűsödött ugyan - de csak adminisztratív szempontból. Ugyanolyan szigorúan vizsgálták a biztonságosságukat, mint más vakcinákét, amelyek már évek óta védenek minket számos veszélyes betegségtől. Az oltást követő mellékhatások túlnyomórészt enyhék és csak néhány tíz órán át tartanak - a COVID-19 lefolyása gyakran fájdalmas, kellemetlen tünetekkel jár, és kórházi kezeléssel végződik. Megéri? Az egészség és az élet védelme a védőoltás által mindenképpen megéri. És a jó érzés, amit akkor érzünk, amikor felelősségteljesen megvédjük anyu vagy apu, a nagyszülők vagy a gyerekek életét - az mindenképp megéri. Váljunk olyan felelősségteljes emberek közösségévé, akik tisztában vannak tetteik, döntéseik következményeivel. Hozzuk meg a helyes döntést, segítsünk magunkon és hazánkon, védjük meg magunkat és védjünk meg másokat. A VAKCINA A MEGOLDÁS. DP210688
