Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-30 / 275. szám

www.ujszo.coml 2021. november 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Mi lesz veled, kultúra? Megint azt mondják, művészkéim, keressetek „rendes" munkát? JUHÁSZ KATALIN Izgalmasan telt a múlt hét. Amikor szerdán 16 óra­kor bementem az uszodába, a pénztáros még nem tudta megmondani, nyitva lesznek-e más­nap. Kifelé jövet már igen: éjfél­től jön a lockdown, úgyhogy egy ideig nem találkozunk. Akkor még optimista voltam, két hétre búcsúz­tam, de most már valószínűbb, hogy tavaszig zárva lesznek. Úgyhogy a sportolásnak annyi. És bizony a kulturálódásnak is annyi, ez szintén rendkívüli módon megvisel. Pedig én csak szimpla fo­gyasztó vagyok, nem üzemeltető, nem szervező, nem előadóművész, akinek a pénztárcája is megérzi a le­zárást, nemcsak az érzékeny lelke. Tehát csütörtökre egy csapás­ra érvénytelenné vált a szerdai lapszámunkban található, nagy műgonddal készült Programtár melléklet. A benne szereplő ren­dezvények közül háromra is na­gyon készültem: pénteken moziba, szombaton és vasárnap pedig egy­egy színházi előadásra. Talán mon­danom sem kell, hogy kritikák is születtek volna a látottakról, ezek helyett valami mást kellett kitalálni e hétre a rovatba. De jaj, megint a magam bajával foglalkozom, elné­zést kérek az önzésért. El sem tudom képzelni, mit érez­hetnek azok a színészek, akik hosz­­szú heteken át próbáltak, és premi­er előtt két nappal közölték velük, hogy elmarad a bemutató, sőt, azt sem tudni, mikor kerülhet színpad­ra a produkció. De persze az egy-két hete bemutatott, azaz csupán néhány alkalommal játszott színdarabok al­kotói is könnyen letargiába eshet­nek, nem beszélve a decemberre időzített premierekről. Az adventi időszak pedig telis-te­le lett volna koncertekkel, karácso­nyi műsorokkal, ünnepi rendezvé­nyekkel - ezeket szintén elfelejt­hetjük. Nemcsak a nagyszabású, professzionális produkciókra gondo­lok, hanem az amatőr színjátszókra, tánccsoportokra, iskolai zenekarok­ra... Mit érezhetnek azok a gye­rekek, akik szeptember óta lelke­sen gyakorolták a koreográfiákat, tanulták a jeleneteket, esetleg saját kezűleg készítették a kellékeket, és munkájukra nem kaphatnak vissza­jelzést? Ami nekik még fontosabb, mint a profiknak, hiszen enélkül el­veszíthetik a motivációt. Ajelenlegi (és jövendő) káoszban, bizonytalanságban egyre kevesebben figyelnek a kultúra helyzetére. Sőt, ha utat engednék feltömi készülő pesz­­szimizmusomnak, úgy is fogalmaz­hatnék, hogy a kultúra, a művészet egyre kevésbé fontos. Lehet, hogy hamarosan megismétlődik a tavaly tavaszi helyzet, amikor oly sokan ajánlották a kétségbeesett színészek­nek, zenészeknek, táncosoknak, hogy siránkozás helyett keressenek inkább valami „rendes munkát”. Arról nem is beszélve, hogy a lockdown alatt kopnak a képességek, romlik a fizikai és szellemi kondíció, egyszerűbben mondva: kijönnek a gyakorlatból, és a majdani visszatérés sokaknál gon­dot okozhat. Főleg akkor, ha ráadás­képpen tönkremennek a klubok, ját­szóhelyek, ahol felléphetnének. Ebben a helyzetben édeskevés kitartást kívánni a művészeknek. Anyagi kompenzáció is járna nekik - de ez úgy működik nálunk, mint abban a bizonyos viccben, amikor a cigányzenekar vezetője a lagzi vé­gén szétosztja a gázsit, és a nagy­bőgőst kihagyja. Mi van, nekem nem jár semmi? - kérdezi csodál­kozva a bőgős. Mire a főnök: Járni jár, csak nem jut! Beoltották az oltáselleneseket, és még fizettek is érte 400 eurót Görögországban tömegesen fizetik le az orvosokat az an­­tivaxerek, hogy rendes oltó­anyag helyett egyszerű sóol­datot adjanak be nekik, majd állítsanak ki nekik védettségi igazolványt. Az ilyen hamis oltás tarifája 400 euró. Csakhogy ennek híre az orvo­sok között is elterjedt, és mivel félnek sóoldatot beadni, rendes vakcinával oltanak. Hiszen ha a páciens elkap­ja a fertőzést, a vizsgálatok kimutat­ják, hogy nem volt beoltva, tehát az is kiderül, hogy hamis az oltási iga­zolványa. Az antivaxer felbuzdulás tehát fordítva sült el: az orvosok ren­des vakcinával oltják be őket, és a 400 eurót is zsebre teszik. A jelenségről a Keep Talking Greece portál írt, hozzátéve, hogy az oltásellenesek hivatalosan nem tehet­nek semmit. Bár az orvos a beleegye­zésük nélkül adta be nekik a korona­vírus elleni vakcinát, és ez törvényel­lenes, ahhoz, hogy vizsgálat induljon, előbb be kellene ismerni, hogy meg­vesztegették az orvost és hamis oltási igazolást akartak szerezni. Görögországban szintén az itt OTP-rezsimként ismert rendszer mű­ködik, aki nincs beoltva és nem esett át a betegségen, csak teszttel mehet dolgozni. Emellett több foglalkozási körben kötelezővé tették az oltást. A görög Tovima című lap már ok­tóberben azt írta, akár 100 ezer em­bernek is hamis oltási igazolványa lehet az országban. Ebben a szám­ban nyilván benne vannak azok is, akik azt hiszik magukról, hogy csak sóoldatot kaptak. A rendesen beoltott antivaxerek ügye már a közbeszédbe is bekerült az országban, a rendőr­ség hivatalból vizsgálatot is indított, majd különösebb magyarázat nélkül lezárta. (h) Viszlát húsvétkor! HEGEDŰS NORBERT Milyen megoldással áll elő két plagizáló spekuláns, hogy ki­rángassák az országot a szakadékból, melybe az többek kö­zött nekik köszönhetően került? Igen, kitalálták: pénzszórás­ba kezdenek, hogy aztán hősnek tüntethessék fel magukat. Mindig azt hiszem, hogy elértük a gödör alját, de aztán jön egy szlová­kiai politikus és megmutatja, hogy nem, még mindig van lejjebb. Észrevet­ték, hogy a járványhelyzet romlásával párhuzamosan növek­szik Igor Matovic aktivitása is? A viszonylag nyugalmas nyári hóna­pokban nem nagyon hallottunk róla. Most, hogy megint katasztrófa­közeli állapotok uralkodnak, ismét előbújt a barlangjából, hogy még na­gyobb káoszt okozzon. Először bemutatta az adóreform-tervezetét, mellyel gyakorlatilag halálra ítéli a kisvállalkozók jó részét, most pedig ismét az oltások serkentésének kérdésébe kontárkodik bele - mert hát ilyen elme ez az Igor, mindenhez ért, mindenbe beleszól, igazi polihisztor. Igen, az elme, amelyik elhozta nekünk a katasztrofális, botrányokkal teletűzdelt és zéró eredményt sem hozó, de cserébe igen drága oltási lot­tót, most újra alkotott. És ezúttal csatlakozott hozzá a saját kormá­nyának belső ellenzékeként működő, hetente kilépéssel fenyegetőző, de valamiért mégis maradó Boris Kollár. Ez a két zseni összedugta a fejét, és kitalálták, hogy ötszáz eurós utalvánnyal kéne ösztönözni a hatvan év fölöttieket, ötszázmilliós lyukat ütve ezzel a költségvetésen. Az utalvá­nyokat belföldi szolgáltatásokra használhatnák el, például Kollár síköz­pontjaiban. De ez nyilván csak egy véletlen. Ez történik akkor, ha két plagizáló spekuláns magából kiindulva próbálja motiválni a lakosságot: semmi garancia nincs ugyanis arra, hogy az utal­vány működni fog ott, ahol az ostoba lottó és a közvetítői bonusz is kudar­cot vallott. És mi van azokkal, akik már rég beoltották magukat, de még nincsenek hatvanévesek? Ez a kormány folyamatosan arról papol, hogy milyen fontos a vakcina, de mikor kenyértörésre kerül sor, kiderül, hogy ezek csak szavak. A napokban ugyanis joggal kérdezi magától két és fél millió ember: Minek oltattam be magam, ha két hétig én sem dughatom ki az orrom a lakásból? Minek tartotta be az OTP-rezsimet egy étterem, ha ugyanúgy be kell zárnia, mint a többinek? Az már csak a ráadás, hogy két olyan ember játssza a megmentőt a mi pénzünkből, akik jócskán hozzátet­ték a magukét ahhoz, hogy ilyen helyzetben legyünk. Undorító. És az a baj, hogy szidhatom én itt Matoviéot és Kollárt, de a többi ko­alíciós vezető sem teljesen százas. A járványügyi szakértők azt mondták, hogy háromhetes kőkemény lockdown kell mindenkinek (hogy az oltot­­taknak minek, azt nem értem, de ha a dokik mondják, akkor legyen - ki­bírjuk), ha el akarjuk kerülni a szakadékot. Kimutatták azt is, hogy jelen­leg a legjobban a gyerekek között teljed a vírus, róluk pedig a szülőkre. Erre jön Richard Sulik, a józan ész bajnoka, és kijelenti, hogy az iskolá­kat nem zárhatják be. Miért? Mert. Veronika Remisová pedig már azelőtt elhatárolódott az új szabályok­tól, mielőtt nyilvánosságra hozták volna őket. Milyen kormány ez? Több mint másfél éve tart a pandémia, és az effektiv járványkezelés még min­dig áldozatul esik a kicsinyes koalíciós harcoknak. Új hét, új mélypont. Aki nem hajlandó tanulni a történelemből, az arra kár­hoztatott, hogy megismételje azt. Ne legyen igazam, de a jelek nem túl bizta­tóak: ugyanolyan káosz van, mint tavaly ilyenkor, körülbelül a lockdown is így kezdődött, hogy aztán tavaszig tartson. Úgyhogy viszlát húsvétkor! FIGYELŐ Saját vakcinával oltott egy német orvos Illegális oltást szakított félbe a német rendőrség Lübeckben egy magánrepülőtéren. Winfried Stöcker 74 éves orvos, vállalko­zó saját fejlesztésű vakcinát kí­nált a koronavírus ellen, mire a rendőrök kiértek, 50 embert már be is oltott. További 150-en sora­koztak a hangárban regisztrálás­ra várva, 80-an pedig az épület előtt. Az oltóanyagot Stöcker ál­lítólag saját magán tesztelte, az 50 ember beoltásával bűncselek­ményt követett el. (tásr) Megszavazták a védettségi igazolványt Népszavazást rendeztek Svájc­ban, de nem az előre hozott vá­lasztásról, hanem a védettségi igazolvány bevezetéséről. A több­ség támogatta. A népszavazást vi­haros kampány előzte meg. A védettségi igazolást azok kap­hatják meg, akiket beoltottak vagy felgyógyultak a betegség­ből, a többieknek negatív teszt kell az éttermek, bárok, kiállítá­sok, mozik, beltéri sportesemé­nyek látogatásához. A részvételi arány (65%) a negye­dik legmagasabb volt a nők sza­vazati jogáról tartott 1971-es nép­szavazás óta, átlagosan pedig 46 százalék. A népszavazást az iga­zolványt ellenzők kezdeményez­ték. A kampány idején számos tüntetés volt, előfordult erőszak is, több politikust, közöttük Ala­in Bérsét egészségügy-minisztert halálosan megfenyegették, ezért rendőri védelmet kapott. A svájciak 61 százaléka támo­gatta a másik népszavazást is arról, hogy az ápolók kapjanak megfelelő juttatást. A lakosság többsége egyre határozottabb in­tézkedéseket követel. A Sonn­­tagsBlickben megjelent felmérés szerint kétharmaduk azt akarja, hogy csak a beoltottak, illetve a betegségen átesettek éljenek kor­látozások nélkül, és több mint a felük támogatja az oltás kötele­zővé tételét. Svájcban az átol­­tottság 65 százalék, alacsonyabb, mint más nyugat-európai orszá­gokban. (mti, ú)

Next

/
Thumbnails
Contents