Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-04 / 254. szám

www.ujszo.com | 2021. november 4. KULTÚRA 9 kockásítása: KÉJ-es paródia A műsort egyelőre az interneten láthatjuk (Fotó: Bartaiská Karmen) A gömb GRENDELÁGOTA Gondolom, sokan ós hosszan törték a fejüket, hogyan le­hetne a kört nögyzetesíteni. Egyelőre úgy tűnik, lehetetlen. Ezzel szemben a gömb kocká­sítása megoldható. Aki nem hiszi, járjon utána. Nézze meg az Ifjú Szivek Táncszínház legújabb műsorát, a KÉJ-t. A Kötelező érvényű javaslatból (a szöveget Romankovics Edit írta, az előadás rendezőj e Sereglei András és Hégli Dusán) kiderül, tulajdonkép­pen bármi lehetséges. Csak nagyon kell akarni. Elszántan, meghajolva a hatalom, de úgy is mondhatnánk, a pénz hatalma előtt. A múltban is, amikor a traktoros legényt be kellett állítani a néptáncegyüttesbe az év­fordulós - a Kislugas Néptánc­együttes megalakulása 98. évfordu­lóján rendezett - ünnepi' műsorba. Hogy mi fán termett szerinte a nép­tánc, arról persze fogalma sem volt, de ez nem akadály. Azaz az előző rendszerben nem volt akadály. Ha kellett a pénz, időnként el kellett fo­gadni a legabszurdabb feltételeket. S lön: néptánclépések traktormotor­­zakatolásra. (Hasonlóképpen, mint a húsvéti locsolóvers. Lehet, hogy né­­hányan még emlékeznek rá. Zúg a traktor, szánt az eke, elvtársnő, öntözhetek-e?) És a kultúrház igaz­gatója, akit bármilyen vezető posz­tot betöltő személlyel helyettesíthe­tünk, lehetőleg tegyük a valamilyen sorból kiemelt, addig elnyomott emberrel, akiből akár az ország nagyvezíre is lehetett. Ezért azon-HAVRAN KATI Míg tavaly csak online nézhettük, idén jegyet válthatunk moziba is az Egy világ (Jeden svet) nevű dokumentumfilm-fesztiválra, de idén is lesznek filmek, melyek elérhetőek az interneten. így azok sem maradnak le, akik nem tartózkodnak a fővárosban az elkövetkező napokban. A filmeket Pozsony több helyszí­nén vetítik holnaptól egy héten át, többek között a Lumiére-ben, a Mladosfban, és az A4 - Kortárs Kultúra Terében, online pedig min­den filmet rendszerint két egymást követő napon nézhetünk meg. Több mint 50 alkotás szerepel az idei programban, és első alkalommal rö­vidfilmeket is nézhetünk. A kínálat­ból szemlézünk. A fesztivált egy hazai alkotás, Ve­ra Lackóvá roma származású rende­ző filmje, a Hogyan lettem partizán (Ako som sa stala partizánkou) nyit­ja. Ez Lackóvá első egész estés film­je, mellyel már bezsebelt egy díjat a Go East fesztiválon a németországi Wiesbadenben. Lackóvá dédnagy­­apja történetét eleveníti fel a film­ben, aki a második világháború ide­jén a partizánmozgalomhoz csatla­kozott, és emiatt elvesztette a csa­ládját. A rendező filmjével a törté­nelem egy feledésbe merült szeg­mensére szeretné felhívni a figyel­met, mégpedig a romákat ért náci at­ban már nem kell a múltba ásni. Mint ahogy a népit akkor szokás előven­ni, amikor elkezdődik a választási csata, és / vagy a Táncdalfesztivál nagyjait állítják színpadra, vagy né­pi mulatságot rendeznek, gulyással, lacipecsenyével és az ehhez illő gulyásműsorral. Térjünk vissza azonban a megala­pításának kerek évfordulóját ünnep­lő Kislugasra. Igen, kerek.-Mert a 98 is lehet kerek szám, elvégre a nyol­cas dupla kerek vagy kerék, méltó módon ünnepelhető. Émlékezéssel - mesélj el, kedves Péter (Zalaba Pé­rocitásokra. A kommunista rezsim tabuvá tette ezt a témát, és máig ke­vésbé ismert tény, hogy a háború alatt romák házait égették fel és tel­jes családokat gyilkoltak meg, hogy léteztek roma koncentrációs táborok és hogy voltak roma partizánok is - mutat rá Lackóvá. Akit érdekel a performance mű­faja, biztosan érdemes jegyet vásá­rolnia Marina Abramovic, a világhírű, szerb-horvát származású, már évtizedek óta Amerikában élő performerről szóló filmre. Abra­­movié karrierje még a hetvenes években indult, akkor úttörőnek számított a performance még gye­rekcipőben járó műfajában. Ma már világsztár, akit asszisztensek és cso­dálok vesznek körül, és több film is készült már róla. Legutóbbi, Boris Miljkovié 2020-ban forgatott egész ter, a Kislugas Táncegyüttes veze­tője) egy régi kedves történetet, az együttes alapítója, nagypapád korá­ból - kezdődik a paródiának is beillő gálaműsor, amelyen színre lép a nyájas kegy(pénz)osztó, az ember­­emlékezet óta kultúrházvezető asszony, beledübörög a traktor, csattognak a gumicsizmák, amiért a drága nagypapa megkapta a szocia­lista munka hőse kitüntetést. Hiába, no, ha a traktoros táncolhat, a táncos nem traktorozhat ugyan, de hálából jár neki az érdemrend. Van továbbá focipálya-avató kockalabdával és estés dokumentumfilmje, a Hazaté­rés - Marina Abramovic és gyerekei címet kapta. A film fő témája a művész Tisztító című retrospektív kiállítása, melynek utolsó helyszíne Belgrád volt, Abramovic szülővá­rosa. A visszatérés apropóján a művész Belgrádban töltött fiatalsá­gán mereng. A film november 8-án és 9-én is megnézhető online. A műanyag környezetszennyező hatása is fontos témája az idei fesz­tiválnak. A Miért kell a műanyag? - Az újrahasznosítás mítosza (Why Plastic? - The Recycling Myth) című dán film Tom Costello és Benedict Wermter idei munkája, melynek most a premier előtti verzióját néz­hetjük meg. A film egyébként a Mi­ért kell a műanyag? című trilógia ré­sze, melyen több európai, amerikai és ázsiai filmstáb működik közre. Ha juhászbottal, azaz pásztorhoki, illegnek-billegnek előttünk az ame­rikai fociból ismert pomponlányok (mintha egyenesen az Egyesült Ál­lamokból repítették volna őket ide, tapasztalatból persze nem, de fil­mekből tudjuk, hogy a szurkolólá­nyok éppen olyan meghatározó, je­lentős, fontos személyiségek, mint bármelyik csapattag, az ő vezető­jüknek lenni annyit ér, mint a csapat edzőjének lenni), kettő az egyben, mert ami j ár, az j ár. A sok néptánc után következhet a mű néptánc, melyet a Csárdáski­az újrahasznosítás valóban megol­dást jelent a felhalmozott műanyag­­szemétre, mint ahogy azt mindenhol hirdetik, mégis miért özönlenek el minket azok a fotók, melyek műanyag zacskókba gabalyodott ál­lattetemeket, szennyezett folyóvi­zeket és műanyaghulladékkal borí­tott tengerpartokat ábrázolnak? A film annak a fekete piacnak jár utá­na, melyben csempészek szemetet szállítanak fejlődő országokba, és a rendezők arra mutatnak rá, hogy a szemétcsempészet ma ugyanolyan jól kifizetődő üzlet, mint az ember­­csempészet. A trilógia másik két ré­szét a filmfesztivál regionális pro­jektjén belül kínálja majd a nézők­nek, ezek azzal foglalkoznak, mi­lyen hatással van a műanyagszemét az emberi egészségre, termékeny­ségre és a gyerekek kognitív képes­ségeire. A Vonalak (Ciary) című film vi­­zualitásával emelkedik ki, és most lesz a hazai premierje. A fiatal szlo­vák rendező, Barbora Sliepková Csehországban már nyert vele egy fődíjat. A filmet Pozsony terei és hangulatai inspirálták: Sliepková a városi lét és a városi magány témáját közelíti meg a konceptuális fotográ­fiához hasonlító látásmóddal. A filmhez, melyet a Lumiére moziban mutatnak be jövő szerdán 8 órakor, kötődik majd egy multimediális ins­talláció, mely ismerős lesz a Fehér éjszaka látogatóinak. Az installáci­ót, mely tárlatmegnyitóval és per­­formance-szal párosul, a premier napján, délután 17.00 és 21.30 kö­zött nézhetik meg az érdeklődők. rálynő ihletett, és melynek annyi kö­ze van a folklórhoz, mint a népme­sének az Ulysseshez - ez is művé­szet, az is művészet, ez is irodalom, az is irodalom. Végül, de nem utolsósorban a dij­­osztó. Valamiért minden tagnak jár kitüntetés, ebből eredően varr Disz­nósajt Érdemrend, Magyar Szív díj, Generáció díj, Árvalány díj, Búgó­csiga díj. Természetesen az ilyen hatalmas ünnepségről - legyen az kerek év­forduló, valamiavató stb. - nem ma­radhat el a méltó képviselet, a hatá­ron túli erőforrásokért felelős állam­titkár, akit annyira sem hat meg a műsor, a rendezvény, az előadás, az, hogy itt mindenki belead apait­anyait, hogy gondterhelten végig­­mobilozza a műsoridőt, mert ő fon­tos ember, s még örülhetünk, hogy unalmában és hozzá nem értésében nem piszkálja az orrát vagy a fülét. Sajnos, a műsort egyelőre csak az interneten láthatjuk, de sebaj, tartják még a görbe tükröt elénk a színpa­don. Ja, akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont inge, mé­ly edjen magába. (Utóirat: Legyen minden tisztele­tünk azoké a néptáncegyütteseké - nem sorolok neveket, mert ha vala­melyik kimaradna, jogosan sértődne meg -, amelyek nem operettesítik a néptáncot, sem a népzenét, hiszen az külön műfaj, amelyek nem parancs­szóra csárdásoznak a gulyással teli kondér mellett, azoké, amelyek az utánpótlás-nevelést épp olyan fon­tosnak tartják, mint a felnőtt együt­tes egyben tartását, amelyek tudják, hogy a bődi csárdáshoz a gyerekjá­tékoktól vezet az út.) RÖVIDEN Meglett egy Szinyei-festmény Budapest. Nyolcvan év után került vissza Magyarországra Szinyei Merse Pál Vitorlás a Stambergi-tavon című korai festménye, amellyel a Magyar Nemzeti Galéria november 12- től látogatható, nagyszabású Szinyei-kiállításán találkozhat a közönség. A kiállítást eredetileg a művész születésének a 175. és halálának 100. évfordulója al­kalmából 2020-ra tervezték, ezt azonban a pandémia meghiúsí­totta. Az intézmény tudományos főigazgató-helyettese, Szűcs György elmondta, hogy a ha­lasztásnak köszönhetően több különleges darabbal bővülhetett a bemutatandó anyag. Ilyen a Vitorlás a Stambergi-tavon című festmény, amely korábban a Szépművészeti Múzeum tu­lajdonában volt, 1944-1945 fordulóján azonban a gyűjtemény nyugatra menekí­tése során eltűnt, és egészen mostanáig lappangott. A kis méretű alkotást egy amerikai hagyatékban fedezte fel Szar­­vasy Mihály magyar származású New York-i műgyűjtő, aki megszerezte és a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria Gyűjteményének ado­mányozta, majd a New York-i magyar fokonzulátus segítségé­vel haza is juttatta Szinyei Merse Pál festményét. Az alkotás műtárgy piaci értéke 20-30 mil­lió forint körül lehet. (MTI) Holnap kezdődik az Egy világ Vera Lackóvá filmje a roma partizánokról szól (Forrás Vera Lackóvá)

Next

/
Thumbnails
Contents