Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-24 / 270. szám
2021. november 24., szerda Igaz mese a kétnyelvű testvérekről Élt valahol, Baricskaország Lozsna nevű városában egy testvérpár, Benőke és Hanga, akiket mekele nemzetiségű anyukájuk mindenáron meg akart tanítani mekeléül - annak ellenére is, hogy a környezetükben senki nem beszélt ezen a nyelven, sőt, különösebben nem is szerette a mekeléket. Erről szól Marosz Diána Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek című könyve, amely szórakoztaóan, humorosan és bájosan mutatja be a két gyerek kalandjait a kétnyelvűséggel. Ablak a végtelenre Bár nem mese ez, hanem valóság, a szerző saját tapasztalata azzal, miként lehet Budapestről ideházasodott magyarként Zsolnán úgy nevelni a gyerekeit, hogy magyar identitásuk is legyen, a könyv mégsem didaktikus. Senkinek nem akar tanácsot adni, nem oktat ki, nem tesz úgy, mintha biztos módszertannal szolgálna. „Csak” történeteket mesél - arról, hogyan viselik az otthon magyar anyanyelvű biztonságából kikerült gyerekek, hogy körülöttük már mindenki szlovákul beszél, de az anyukájuk mégis, mindig és minden körülmények között csak magyarul. Miként élik meg, hogy az iskola után nekik még magyarul kell tanulniuk otthon, vetélkedőkön részt venni, sőt, egy évig Budapesten járni iskolába. Benőke és Hanga történeteinek varázsát az adja, hogy a gyerekek számára is érthetők, ugyanakkor a felnőtteknek is van mondanivalójuk. Akár egynyelvű, akár kétnyelvű családban olvassák a meséket,-mindig lehet gondolkodni, beszélgetni arról, hogyan tudunk megértéssel közeledni a más nemzetiségűekhez, vagy hogy menynyire ne szegje a kedvünket, ha nem értenek bennünket. A könyv egyik nagy tanulsága az, hogy ha kitartunk, előbb-utóbb elfogadnak minket. Ezzel a türelemmel és álhatatossággal neveli és játszva tanítja a mesebeli Anya Benőkét és Hangát, akik lassan maguktól ébrednek rá, milyen jó egyszerre baricskának is meg mekelének is lenni, mindkét nyelvet érteni, mindkét nép történelmét, zenéjét, irodalmát ismerni. Persze, mindez nem egyszerű, hiszen a mesében is meg kell küzdeni a jutalomért és a tudásén. Itt is vannak felnőttek, köztük pedagógusok is, akik nem értik, miért beszél egy gyerek Baricskaországban mekeléül, és olyanok is, akiknek a mekele a butaság szinonimája. Marosz Diána igaz történeteket mesél el a saját és a gyerekei életéből anélkül, hogy kényszeredetten keresné a poént és a tanulságot. De olyan bájos szelídséggel mondja el azt is, mikor miért érezte rosszul, kényelmedenül magát és hogyan békéit meg az őt bántókkal, vagy hogyan találta fel magát, amikor ellenállásba ütközött, hogy az olvasónak minden történet végén az az érzése: van megoldás. Végül is ez a mese feladata: megmutatni, hogy a fáradhatadan munka és a kitartó igyekezet elnyeri jutalmát, az okosok nemcsak győznek a szűk látókörnek felett, hanem arról is meggyőzik őket, hogy érdemes másoktól tanulni, és a sok elsajátított tudásnak köszönhetően a főhős elnyeri jutalmát. Benőke és Hanga így jut lépésről lépésre, történetről történetre közelebb a felismeréshez, hogy a kétnyelvűség gazdagság, és hogy bármilyen furcsa vagy idegen egy másik nép, másik ország, mindig van tőle mit tanulni. A Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek című könyv attól hiteles, hogy a szerző a saját gyerekeivel megélt valós történeteket írta le, és attól szórakoztató, hogy játszi könnyedséggel bánik a szavakkal. így lesz Szlovákiából Baricskaoraszág, Erdélyből Derbély, Romániából Szurcumulország, az amerikaiból tramcsi. Legalább ennyire ödetes és eredeti Lucia Molnár Satinská fordításában a szlovák változat is, ahol a magyarok feferónok, Szlovákia Krumpland, a Bükk pedig egyszerűen csak Kuk. Mindkét szerző - mert hogy egyenrangú szerzőkről van szó - könnyedén találja meg az odaillő kifejezéseket, érződik a szövegen, hogy értik a helyzeteket, tudják, miről mesélnek, hiszen mindketten kétnyelvű gyerekeket nevelnek. Ajánljuk a könyvet azoknak, akik vegyes házasságban próbálják mindkét nyelvre megtanítani a gyermekeiket, mert nemcsak tanulhatnak a történetekből, hanem azt is láthatják, mennyire különleges és a nehézségek mellett mennyi szépséget kínál ez az út. De ajánljuk azoknak is, akik egynyelvű környezetben, azonos nyelvű családban élnek, hiszen sokszor csak úgy tudjuk értékelni azt, ami a mienk, ha látjuk, mások mennyit tesznek érte. Benőke és Hanga története arról szól, hogy magyarnak lenni Szlovákiában ugyan nem mindig könnyű, de nem is lehetetlen. Csak akarni kell. Vrabec Mária A szerző a Vasárnap munkatársa Marosz Didna-Lucia Molnár Satinská: Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek — Benőke a Hanga, dvojjazycní súrodenci Duel-Press, 2021 320 oldal Kevés nagyobb hatású alakja van az egyetemes művelődéstörténetnek, mint az argentin Jorge Luis Borges (1899— 1986). Költő, esszéíró, elbeszélő, irodalomtörténész volt, legendás műveltségű tudós, akit a mágikus realizmus és a posztmodern atyjának tartanak Fordulatokban gazdag élete során volt, hogy hősként ünnepelték, máskor egy közkönyvtár alagsorába száműzték a forrongó Argentína éppen aktuális politikai viszonyainak függvényében. Végül megkapta az elismerést és az állást, amit mindig is szeretett volna: 1955-ben a Nemzeti Könyvtár igazgatójává választották A sors iróniája, hogy ekkorra már egy öröklött betegség miatt teljesen elvesztette a látását. A csapás azonban nem szegte kedvét, továbbra is alkotott, előadásokat tartott, utazgatott. Már életében legendává vált: Umberto Eco 1980-ban megjelent A rózsa neve című regénye számos utalást tartalmaz Borges műveire és filozófiájára, a tiltott tudást őrző vak könyvtáros, Burgosi Jorge alakjában pedig egyértelműen az argentin mester előtt tiszteleg. Eco nemcsak A rózsa nevében állított emléket Borgesnek, hanem számos írásában utal rá, hiszen az argentin író bevallottan nagy hatással volt rá. Borges gazdag hagyatékára tekintve elég nehéz lenne megmondani, hogy verseivel, esszéivel vagy fikcióival gyakorolt-e nagyobb hatást az elkövetkező generációkra. Ha a posztmodern irodalom felől közelítünk az életművéhez, azt látjuk, hogy annak nemcsak egy-egy alapszövegét alkotta meg, melyek tulajdonképpen demonstrálják, mire is lehet képes az irodalmi szöveg (Bábeli könyvtár, Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője, Az elágazó ösvények kertje - csak hogy a leghíresebbeket említsük), hanem egyben kulcsot is adott ezek értelmezéséhez (A Don Quijote apró csodái, Az olvasó babonás etikája stb.). Itt és most az esszéiről beszélünk egy kicsit részletesebben. Ennek apropója pedig egy csodálatos kiadvány, A végtelen életrajza című kötet, mely Borges 1932 és 1982 között megjelent hat esszékötetének összes írását tartalmazza, előszavastul, mindenestül. Külön érdekesség, hogy a kötet épp az első magyar nyelvű Borges-fordítás századik évfordulóján jelent meg (amit 1921-ben Kassák követett el), és tartalmazza a magyar nyelvű Borges-recepció teljes bibliográfiáját is. Igényes kiadvány Kiss Ildikó és Scholz László szakértő fordításában, ennél közelebbről talán csak akkor tanulmányozhatnánk az argentin író műveit, ha eredetiben olvasnánk, de lássuk be, ez sokunk képességeit és lehetőségeit meghaladja. A kötet lapjain egy olyan olvasót követhetünk nyomon, aki szerint a világ metaforája a könyvtár, az olvasás pedig egy végtelen, szenvedélyes kaland. Elmélkedései ennek megfelelően az izlandi költészettől a kabbalán és a Biblián keresztül a krimiig; a halhatatlanságról, az időről a pokolbüntetés időtartamáról szóló eszmefuttatásoktól Kafkáig, Keatsig és Az Ezeregyéjszaka meséiig mindent felölelnek. Borges stílusát talán úgy jellemezhetnénk, hogy nagyon egyszerűen beszél (olykor) nagyon bonyolult dolgokról. Világos, logikus, követhető — ugyanakkor iszonyatos műveltséganyagot mozgat és tele van utalásokkal. Elképesztő tudásvágy hajtja, bármilyen ötletnek, elméletnek hajlandó adni egy esélyt. Ugyanakkor az igazság keresése során könyörtelen: megvizsgál bármit, de ha egy elméletet tévesnek, egy érvelést hiányosnak talál, gondolkodás nélkül elveti és továbblép. Ezen a téren önmagával szemben sem ismer kegyelmet: A kenningek például 1936-ban jelent meg Az örökkévalóság története című kötetben, de Borges 1962-ben képes volt hozzáírni egy utóiratot, mivel az angolszász szövegek behatóbb tanulmányozása után úgy érezte, néhány megállapítás pontosításra szorul. Ebből az alaposságból talán van mit tanulni egy olyan korban, mikor az emberek többsége anélkül nyomja meg a „küldés” gombot a telefonján, hogy egyszer is visszaolvasná maga után az éppen posztóim kívánt tartalmat. Hegedűs Norbert Jorge Luis Borges: A végtelen életrajza - Összegyűjtött esszék Jelenkor, 2021 648 oldal A járvány miatti óvintézkedések idején sem keli unatkoznia otthon, böngéssze internetes oldalunkat, és vásároljon kényelmesen, gyorsan, biztonságosan! lVznicné námestie 4810, Komárno Tel: 035 7701 152, mobil: +421 908 165 852 DP2106677 könyvesbolt
