Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-20 / 267. szám

18 SZALON ■ 2021. NOVEMBER 20. www.ujszo.com I 1 az írást, amely . ____ t_ mindössze 10 W r á szóról szólna, M I november 13-Jbtmvd £-J V k a magyar nyelv napján kezdtem el írni, és november 17-én, a koraszülöttek világnapján fogom befejezni. Ez a két dolog éltet csak, ez van csak nekem, most. A magyar nyelv és a koraszülött ikreim. Valaha volt talán lelkem is, de vagy megvették, vagy eladtam, ta­lán tovatűnt, lehet, sohase volt, de lehet, hogy valahol bennem lapul még mindig. Ennyit a lélekről. A lélek súlya állítólag 28 gramm, ha valamelyik ujjhegyemre tenném, egy hívásra a semmibe szállna. Évezredekig azt hittük, hogy a halál állapota az, amikor a lélek elhagyja a testet. Nekem egyszer már elhagyta, nem éreztem, nem haltam meg. Egy kórházi folyosón feküdtem, meztelenül. Hideg volt. Vacog­tam, fáztam, talán élek még. Nem tudom, hogy a halottak fáznak-e. Visszanyertem a látásomat, láttam egy infúziós állványt felettem, az orromból egy cső lógott ki, hány­nom kellett, a gyomromból az orromon át folyt a nafta valaho­va, nem láttam, hova. Átfutott az agyamon, hogy akkor még élek. Hullákat nem tolnak infúzióval a karjukban a proszektúrára. Egy ápolónő hajolt fölém. Nem szeretem a fölém hajoló ápoló­nőket, nem látom a seggüket, a bokájukat, legtöbbször azt sem, hogy hordanak-e karikagyűrűt, de akkor, ez nem érdekelt. Jobban van uram, kérdezte a nővér, a klinikai halál állapotából hozták vissza a mentősök. Nem tudtam erre mit mondani, nem tudtam beszélni, olyan volt, mintha bálnák párzaná­­nak a hasamban, bölények vágtat­nának bennem, ráják tapadnának a szívemre, miközben a fülemben tücsök ciripelt. Mindjárt lesz ágya, mondta a nővér. Gyuri bácsi éjfélkor halt meg, meg kell várni, amíg fertőt­lenítenek. Addig is ne rúgja le ma­gáról a pokrócot, felvette a földről, rám terítette, pihenjen nyugodtan, most már talán élni fog. Egyébként Anna vagyok. Jó éjszakát. Mond­tam volna megint valamit, forgott volna a nyelvem, de nem ment. Fe­küdtem a folyosón, nem volt sem­mim, csak a testem és a nyelvem, Amit talán akkor értettem meg, nemcsak beszélni kell a nyelvet, ha­nem hallgatni is tudni kell. Négy év múlva megszülettek az ikreim, ma van a koraszülött világnapjuk, három hét múlva lesznek tizennyolc évesék. Saját nyelvük van, saját testük, és bizton állíthatom, van lelkűk is. Nem 28 gramm. Mindig is érdekelt a nyelv, a gyereknyelv, főleg, ha ikrekről van szó, hogyan tanulnak meg beszélni, mennyire egymástól, van-e, lesz-e titkos nyelvük. Milyen lehet az ik­rek nyelve? A gyereknyelvről való elmélke­dést megboldogult Janikovszky Éva barátnőmtől tanultam. Még nem voltak meg a gyerekeim, fia­tal író voltam, az a megtiszteltetés ért, hogy Évával és Lázár Ervinnel vehettem részt egy németországi felolvasó körúton. Lipcse, Drezda, Köln, Berlin. Két nagy mesélő, meg egy fiatal meseíró. (Úgy százötven mesét írtam akkoriban két és fél év alatt a Magyar Rádiónak, ma már egy sincs meg belőlük.) Berlinből tartottunk Lipcsébe a könyvvásár­ra, életem első német nyelvű felol­vasására készültem, hátizsákomban ott lapult a német nyelvű antológia, a novelláim együtt Kosztolányival, Szentkuthyval, Máraival, Esterhá­­zyval, Garaczival, Grecsóval, no és természetesen az Éváéval és az Ervi­nével. Egyszer csak meg kellett áll­nunk, valahol előttünk baleset volt, kigyulladt néhány autó, hatalmas gépkocsisor torlódott fel. A szalag­­korlátnak támaszkodva vártunk, Ferihegyen Éva vett egy üveg whis­kyt, Ervin egy üveg gint, én is egyet. Lázár Ervint régóta ismertem már, nem irodalmi körökből, szomba­tonként gyakran találkoztunk Pes­ten a Nagyvásárcsarnokban vásárlás után a piac galériáján. Fokhagymás lángost ettünk, legurult néhány fröccs is, beszélgettünk kizárólag főzésről, ételekről. Évát viszont csak néhány órája ismertem, természete­sen egyből letegeződtünk. Támasztottuk a korlátot, néztük távolban a füstöt, vijjogtak a sziré­nák, amikor Éva hozzám fordult, és azt mondta. Pali! Egy dolgot jegyezz meg! A gyerekolvasókból lesznek a fel­nőtt olvasók. A legfontosabb mondat számomra, ami az irodalomról szól a mai napig. Janikovszky Évá­nak van egy ikerkönyve, úgy har­minc nyelvre fordíthatták le őket: Örülj, hogy fiú! Örülj, hogy lány! És mi van, ha ikrek? - kérdeztem egyszer tőle. Hát, ha egyszer ikreid lesznek, majd megtudod! - vála­szolta. Leszek a keresztanyjuk. Nem lett, nem élhette meg. Én se tudtam megírni az elkezdett két könyve­met, az Örülj, hogy Ikrek!-et és az Ikrek szavát. Néhány éve, még a pandémia előtt, felkértek egy ifjúsági regény megírására. A saját gyerekeim beszédén, meg amit az utcán hal­lottam, nem ismertem a kamasz­nyelvet, nem ismertem a gondolko­dásukat, az elolvasott szociológiai tanulmányok érdektelenek voltak számomra. Volt egy barátnőm, aki általános iskolai tanárnő volt, két teljesen más iskolában is tanított. Őt kértem meg, hogy anonim mó­don, kérje meg a gyerekeket, írja­nak le tíz szót, ami nagyon fontos nekik, vagy amelyeket szeretnék, hogy majd része legyen az életük­nek, vagy irányítsák azt. Két cso­mag hagyományos írólapot vettem, néhány hét múlva vissza is kaptam. A gyerekeimmel együtt olvastam el a lapokat, ők is pont tizennégy éve­sek voltak, mint a vizsgált csoport. Azt találtam ki, készítsünk karakte­reket a 10 szó mögé bújva. A regényből nem lett semmi, a gyerekek már végzős gimnazisták, esedeg dolgoznak is, egy-két év múlva lehet, hogy már minket fog­nak igazgatni. Nemrég elkezdtem írni egy nagyobb valamit, lehet, hogy regény lesz belőle, esedeg egy nagyobb esszé, mindenesetre azt kutatom-keresem, miként telt el ez a néhány év ennek a ma már V-ge­­nerációnak nevezett gyerekeknek, beleértve az én gyerekeimet is. Ügy gondolom, érdemes szem­besülni, rácsodálkozni, megérteni a gyerekeink hajdani énjét. Én most nem teszek semmi mást, mint idemásolok 10x10 szót, teljesen véledenül kihúzva őket a borítékból, egyben játékra hívva az olvasót, gondolkodjunk el, ezek a mi gyerekeink, ezek voltak a gyere­keink. Volt, aki teljesen komolyan gondolta a felkérést és a választ, és szerintem volt, aki csak egyszerűen hülyére vett. No, akkor kalandra fel, karaktervadászok! Azért az szembetűnő, hogy a csa­lád (vagy a meglévő vagy a vágyott) különösen fontos helyet foglal el. No meg a szex, a pia és a cigi. Nyolcadik általános iskolás, vidéki, nagyvárosi gyerekekről van szó. foci, szex, szép lányok érdekel­nek, pornósztár szeretnék lenni, kacsák (bocs: kocsik), nőgyógyász, tampon, betét, koton, pornó család, telefonozás, barátok, pénz, szerelem, buli, zene, kalan­dok, sorozatok, filmek szerelem, szex, család, illegális dolgok, barátok, szeretet, drogok, fiúk, alkohol, divat, cigi, pénz, ve­szélyek szerelem, barátok, tánc, zene, sza­badság, disco, szórakozás, ,,mien(!) lesz ha elveszted a szüzeséged(!)”, mindenkinek az életében van egy dátum, ami megváltoztatja az éle­tét. 2019.02.26, álmok család, barátok, szerelem, buli­zás, pénz, telefon, pia, zene, kaja Dragon Ball, playstation, Anime, rajzolás, család, utazások, barátok, űr utazás, edzés, lányok, starwars, bolygók, evés, filmek, so­rozatok, kalandok, osztályom, Pest, Japán továbbtanulás, barátkozás, be­illeszkedés, fiúk, szex, cigi, veszély, pénz, alkohol, divat Nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet rendőrnek lenni, és védeni a várost, az utcákat, a lakosokat. Nagyon kíváncsi vagyok milyen paleontológusnak lenni, felfedezni az egyre újabb dínó fajokat. Na­gyon kíváncsi vagyok milyen lehet szerelőnek lenni, javítani, büty­kölni, tuningolni mindenféle jár­művet. világjárás, versenyzés, épí­tés, gamerkedés, segítés, lovaglás, farmerkedés család, barát, lógás, vásárlás, nyugalom milyen lehet elveszíteni a szü­­zeséged, milyen lehet az északa, zene, szerelem, tánc, pénzben fürdeni (aláhúzva HAHAHA), BOKSZ, munka, állatok, tisztes­ségesen élni Ezek lennének a szavak, néha nem is tíz, több vagy kevesebb, néha mondatok, vágyó mondatok. Ők a V-generáció. A vírusgenerá­ció. Olyan gyerekek, akiknek nem volt kamaszkoruk. Három évből majdnem kettőt bezárva töltöttek. Nem voltak bulik. Nem volt tánc. Nem lehetett kirándulni. A szere­lem is online térben zajlott. Nem sorolom tovább. Úgy döntöttem, mégis megírom azt a regényt, akár a gyerekeim se­gítségével, akár nélkülük. 10 szó lesz a fejezetek címe. De vajon melyik 10? TÁRCA A SZALONBAN „Lelövöm, mint egy veszett kutyát!” Ami a tankönyvekből kimaradt - a Vasár­nap Pamasszus-ro­­vatában a magyar irodalom nagy alak­jaival találkozhatnak a kulisszák mögött. Milyen volt a bizonyítvá­nyuk’ Szerettek-e kártyázni, rulet­tezni, lóversenyre járni? Mi volt a hobbijuk? Felbukkantak-e a füt­­balltribünökön? Kibe voltak szerel­mesek’ Mennyit kerestek az írással? Mi állt a végrendeletükben? Ezúttal a Kosztolányi családról olvashatnak, pontosabban Kosz­tolányi Dezső feleségéről, Harmos Ilonáról - aki nemcsak színésznek, hanem írónak is tehetséges volt (lásd remekbeszabott memoárjait: Burokban születtem, Tüzes cipő­ben). Az 1918-as spanyolnátha-jár­­vány Kosztolányiékat sem kerülte el: „Jóbarátaink máról holnapra meghalnak, fiatal férfiak, fiatal nők Mi kétségbeesetten félünk a járványtól, literszámra locsoljuk a szublimátos oldatot, torokfertőt­lenítő vízzel járunk s az utcán, a villamoson is gargarizálunk” - írta Kosztolányiné. A spanyolnátha áldozata lett Kaffka Margit is, temetésén Kosz­tolányi Dezső mondta a gyászbe­szédet, de még aznap valami ka­parni kezdte a torkát, és délutánra 39 fokos lázban feküdt, feleségével együtt. Két hétig tartott, mire a betegség rohama után lábadoz­ni kezdtek, de Kosztolányit még hónapokig álmatlanság gyötörte, szaglását elveszítette, és a nyál­kahártya-gyulladása sem akart szűnni. Hogy mit ettek Kosztolányiék azt pontosan tudjuk A Tolnai Világlapja ugyanis 1927-ben „Kosztolányi Dezső ebédje” cím­mel egészoldalas cikkben számolt be étkezési szokásaikról - arról, hogy nem esznek húst, sőt: sem­milyen főtt ételt, és kizárólag nyers koszton élnek. Mi volt Kosztolányiné vélemé­nye Karinthy Frigyes, Füst Milán amikor azt hitte, a Kosztolányi név megvédi a nyilasok atrocitásaitól? Milyen rokoni szálak fűzték Kassához? Mi lett egyet­len gyermekük, a skizof­­réniás Kosztolányi Ádám sorsa? vagy Márai Sándor feleségéről? Hogyan reagált, amikor férje - már halálos betegen - beleszeretett Radákovich Máriába? Hol vészelte át Budapest ostromát? Tévedett-e, mint egy veszett - Gazdag József jó irodalmi portré- Kosztolányi Dezső felesé­ről, Harmos Ilonáról, teljes írást elolvashatják a sámap új számában, amely idtől - november 23-ától apható! A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Thumbnails
Contents