Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-13 / 262. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2021. NOVEMBER 13. 32 á őszi sétákon a /l ___ citromsárga fákat r f kerestük, Balu j \ M teljesen megker- JL E I J gült tőlük. Ha a töltés felé mentünk, ott volt egy egész fasor, az volt a bevett útvonal. Ha ismeretlen utakon jártunk, akkor meg izgulhattunk, hogy mikor sétálunk el egy citromsárga mellett, mikor kattan át Balunak. Érdekes módon citrommal vagy más élénksárga dologgal nem működött, pedig próbáltuk. Lehet, hogy nem a szín volt fontos Balunak, de más megfejtést nem találtunk, úgyhogy kerestük a citromsárga fákat minden ősszel, hogy lássuk őt átalakulni kutyából valami teljesen mássá. A család előbb szúrta ki a fát, főleg, ha a töltésen sétáltunk, tudtuk, mire számíthatunk, minden szem Balura szegeződött. Mikor észrevette a fasort, lemerevedett pár másodpercre, szimatolt. Farokcsóválással indult be a folyamat, mintha az lenne a generátor, onnan gyűjtené az erőt, aztán átterjedt a mozgás az egész kutyára. Ügy ugrált, ahogy kutyák nem ugrálnak, inkább lómozgása volt ilyenkor, abból is fiatal csikók ilyen szertelenek. Már öreg kutya volt, otthon csak vánszorgott az udvarban, de ilyenkor elfelejtette a korát, még az izmai is kirajzolódtak, mint a telivér csődöröknek, pedig hosszabb szőrű kutya volt. Felváltva ugrált a mellső lábairól a hátsó lábaira, aztán vissza, egy képzeletbeli középpont körül, de olyan pontosan, mintha körzővel előrajzolták volna a pályáját. Kapdosott közben a farka után, a levegőt harapta, körbe-körbe, mint egy kígyó. Csikókígyó. Az egész család őt bámulta, nem tudom, mire gondoltak a többiek, Gubis Éva Csikókígyó én irigyeltem Balut. A fára néztem, hátha elkap engem is a centrifuga. Anyámban néha megindult, legalábbis utánozta Balut, amíg el nem szédült és bele nem dőlt a citromszínű avarba. A sárga szín gyönyörűen állt anyám sötét szeméhez meg hajához, pont, mint a barna hajú Barbie-mnak. Köttettem is neki nagymamával sárga ruhát, a Barbie-nak. Balut az sem érdekelte, pedig próbáltuk öcsivel. Odatoltuk eléje, a szimatolás megvolt, a megdermedés is, egy pillanatra azt hittük, működik a citromsárga szín, azán unottan elhúzta a pofáját, néhány sötét Barbie-hajszál beletapadt a nedves orrába, prüszkölt és arrább somfordáit. Apám már nem Balut nézte, hanem anyám centrifugáját. Szépen nézte őt, szerelmesen, nem úgy, mint máskor. Mosolygott, de nemcsak a bajuszával, mint amikor udvarias vagy gúnyos, hanem a szemöldökével meg a homlokráncával is. Balu nem vett tudomást anyámról, körözött tovább, mellette anyám, kevésbé szabályos köreivel, mint műkorcsolya-korrepetitor és tanítványa. Mi nevettünk rajtuk, még azzal az alkalommal is, amikor karó állt anyám hátába, ahogy az avarba dőlt. És szerencse, hogy ott állt bele, mert tíz centivel arrébb csigolyát ért volna, így mondta később az orvos a kórteremben, és körbenézett a családtagokon, hatásszünetet tartott. Biztos a kórházas sorozatokból tanulta. Érdekes dolog a fajdalom, anyám oldala már vétzett, de ő még nevetett Balun. Csak másodpercekkel később érezte meg a meleget az oldalában, a fájdalmat még később. Odanyúlt, aztán a szeme elé tartotta a tenyerét, egész közelről nézte rajta az élénkpiros vért és beletapadva pár sárga levelet - őszi színösszeállítás. Az arca hosszú másodpercek alatt rendeződött át, először csodálkozásba, aztán kiáltásba. Balu erre abbahagyta a centrifúgázást, a mozduladanság is a farkából indult ki. Ő volt az első anyám mellett, túrta az avart a seb körül. Az öcsém fogta fel utolsónak, hogy már nem nevetünk. A kőházból kifelé anyám teljes súlyával apámra támaszkodott, öcsém másik oldaláról támogatta, de inkább láb alatt volt a maga száztíz centijével. Apám a bajszát rágta, ideges volt, de nem akart ordítani, W Anyám oldala már vérzett, de ó még nevetett Balun. Csak másodpercekkel később érezte meg a meleget az oldalában, a fájdalmat még később. olyankor csinálta ezt. Már szálltunk be nagybátyám autójába, mikor nyüszítést hallottunk - Balu a hátsó ülésen várt. Egyikünk sem tudta felidézni, mikor és hogyan került nagybátyámhoz. A kórházban töltött pár óra alatt mintha elfelejtettük volna, hogy van kutyánk. Balu élénk volt, minha sárga fit láma. Örült anyámnak, egyszerre nyüszített és ugatott, az orra körüli zsemleszínű szőr még véres volt. Egy levél a parazsas vasalóból [ ^ ámos értékes _ műtárgy mellett rT szívéhez közel . j m álló ajándék-J tárgyak is ékesítették Szabó Magda Júlia utcai lakását. Debreceni szülői házából még bútorok is felkerültek budapesti otthonába. De még egy kecses lámpa, egy drága porcelánkészlet, sőt egy cukorfogó is, amelyet esperes nagyapja kapott a nagyváradi rabbitól. Nagy becsben tartotta azt a kis galvanizált gyerekcipőt is, amelyet Örkény István ajándékozott neki. „Az első lépéseit őrzi, és ő hagyta rám - büszkélkedett. - Halála óta ez a kis cipő is része az életemnek.” Egy cipő a polcon. Egy barátság jelképe a múltból. De milyen viszonyban lehetett a Macskajáték és a Régimódi történet írója, akiket csupán két utca választott el Budán? A kérdést Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturgnak, Örkény István özvegyének tettem fel, aki férje halála után is szoros kapcsolatban volt Szabó Magdával. „István és Magda tisztelték és becsülték egymást, de nem volt mélyebb vagy rendszeresebb kapcsolat köztük. Ha találkoztak egy fogadáson vagy egy színházi bemutatón, mindig megörültek egymásnak. Ha valami mondanivalójuk volt, hívták egymást, és hosszan elbeszélgettek, de nem jártak össze. Feltehetően az utcán is találkoztak néha, főleg, ha István kutyát sétáltatott” - meséli Radnóti Zsuzsa, majd egy parányi parazsas vasalót tesz elém, amelyben egy pici levél lapul. 1981. május 12-én kelt a levél, két évvel azután, hogy meghalt Örkény István. „Én még akkor elég rossz lelkiállapotban voltam. Egyedül éltem. Magda elmondhatadan szeretettel hívott fel, és egy alkalommal, amikor találkoztunk, ezt az ajándékot adta nekem. Majd otthon nyisd ki, mondta. (...) Sokat jártam át Magdához. Mindig én mentem, ő nem jött. Baráti beszélgetéseket folytattunk. Irodalomról ritkábban volt szó. Csak akkor, ha megdicsértem valamelyik írását vagy könyvét. Inkább az életről, a nőkről, asszonyokról, a világról társalogtunk, hogy mi történt itt, ott, amott. Kivéve, amikor egy darabjának a bemutatójára vele mentem szülővárosába, Debrecenbe, ahol hatalmas szeretettel, sőt imádattal vették körül. Ikonikus alakja volt a városnak. A mi kapcsolatunk egyszerre volt emberi és barátnői. Az egyik talán szebb, mint a másik, de mind a kettő stimmel.” Tömören, átgondoltan, pontosan fogalmaz Radnóti Zsuzsa. Úgy kutat az emlékei között, mintha fiókok mélyéről szedne elő megsárgult fényképeket. Lassú, finom vonásokkal rajzolódik meg előttem Szabó Magda portréja. „Mindig érdeklődött, arra kért, hogy meséljek neki, mi történik a Vígszínházban, mire készülünk. Ö faggatott engem, nem arról beszélt, hogy vele mi történt. Valamilyen módon nagyon erős határai voltak a barátságunknak. Ettől függedenül mérheteden gyengédséggel törődött velem, amíg egyedül éltem. Aztán belépett az életembe Gyula, és Magda őt is nagyon megszerette. Amikor már egyre nehezebbé váltak a napjai, hiszen az egyedüllét őt is megviselte, jelezte, hogy fél, szorong a lakásban. Gyulával olyankor átmentünk hozzá, s amíg vele voltunk, megnyugodott. Később nála ismertük meg Gézát, Tasi Gézát, aki egykor Horn Gyula testőre volt. Ott lakott a szemközti lakásban. Gondoskodásával tíz évvel meghosszabbította Magda életét. Ki is nevezte őt Magda a keresztfiának, annyira megszerette. Utolsó időben már nála lakott, az ő kertes házában, csodás macskáival körülvéve. Végül mindent rá hagyott.” Radnóti Zsuzsa szerint az írónő kifele nyitott volt és hihetedenül kreatív, de volt egy belső élete, amelynek egy részét csak az írásaiban tárta fel. A többiről, nehéz idegi állapotáról nem beszélt, és le sem írta. Szabó G. László A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy: mi volt abban a levélben? Kik voltak a barátai, hol tartózkodott szívesen, mit szeretett szinte imádattal Szabó Magda? Kivel utazott Párizsba, Olaszországba? Elegáns dáma? Tekintélyes nagyasszony? Ki volt valójában? Hogyan készülődött, ha fogadásra ment, vagy külföldre készült? Hogyan viszonyult a korához, az állapotához, az elmúláshoz? Milyen alkalomból adta Örkény István azt a kis gyerekcipőjét Szabó Magdának? Ki az a Gyula, Radnóti Zsuzsa következő párja? ^ A teljes írást elolvashatják a Vasárnap keddtől, november 16-ától kapható számában A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
