Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-06 / 256. szám
www.ujszo.com | 2021. november 6. SZOMBATI VENDÉG i 9 Királynő lett a koncertjein is Halász Judit: „Az a generáció, amelyik az első lemezemet hallgatta, már felnőtt, nekik is gyerekeik vannak..." (Szkárossy Zsuzsa felvételei) SZABÓ G. LÁSZLÓ „Bizonyos tekintetben jól, másrészt rosszul." Ez a válasza Halász Juditnak arra a kérdésemre, hogyan élte meg az elmúlt másfél évet. Ma már újra játszik. Vándorkutyát, Audienciát, Bella Figurát. És újabb lemezt is készített. Most érzi ismét elemében magát. Visszatért az életébe a színház, és lesznek koncertjei is. Megkapaszkodott új igazgatója, Rudolf Péter állításában, miszerint a Vígszínházban nem lesz negyedik hullám. Színész-e a színész közönség nélkül, kérdezhetném egy ilyen hoszszú, ínséges időszak után. ' A színház sem színház közönség nélkül. Egy premier, egy előadás leglényegesebb összetevője a nézősereg. A közönség mondja meg a felét annak, amit nekünk tudni kell. Ha nem ad nekünk instrukciót játék közben, akkor a végeredmény csak féleredmény. Mi a csendekből építkezünk, amikor a légy zümmögését is hallani lehet. Vagy abból, hogy jókat nevetnek, és beletapsolnak a jelenetbe. Ennek hiányában sokkal nehezebb végigvinni egy szerepet. Próbáltunk néhány darabot az elmúlt évben. Én egyet, a Bella Figurát. Nagyon kellemes lett volna a próba, ha nem kell maszkot viselnünk. A maszk ugyanis pont abban gátolt minket, ami a felét jelenti a foglalkozásunknak, az önkifejezésnek. Az pedig a grimasz, az arckifejezés. Eleinte nem voltunk beoltva. Aki ez év márciusában, áprilisában próbált, az állandóan teszteltette magát, hogy ha le kell venni a maszkot, ne legyen veszélyes a kollégáira nézve. Ézt ki lehetett bírni, csak a végeredmény nem volt ugyanaz. Azt mindig a közönség adja meg. Nézők viszont nem jöhettek. Jött viszont a streamelés, amikor üres nézőtér előtt, a kameráknak játszottak élő közvetítéssel. Ebbe nem nagyon szerettem bele. Az, aki a streamelést levezette, nem mindig rendelkezett olyan mély ismeretekkel a kész előadást illetően, mint ami szükséges lett volna. Ez nem bírálat, csupán észrevétel. Lehet, hogy elolvasta a darabot, és egyszer-kétszer a próbát is végig-, nézte, de az sem volt elegendő. Többet viszont nem kívánhattunk tőle. Láttam viszont olyan előadást is, amelynek kimondottan jót tett a streamelés. A rendes lányok csendben sírnak a Házi Színpadon fut, három remek színésznővel. Vagy A padlás, ami régóta megy, és az is ismerte, aki a közvetítést vezette. Tudta, mire kell figyelni, mi következik, és mi a lényeg. A rendes lányok... Durica Katarina darabja Kovács Krisztina dramatizálásában hosszú évek óta az egyik legjobb, legizgalmasabb előadás. Nagyon megfogott. Dunaszerdahelyen játszódik a cselekmény, és mi is hallottunk erről a maffiatörténetről annak idején. Elájultam a kolléganőimtől. Kiss Mariról tudjuk, hogy nagy színésznő. Balázsovits Edit is nagyon jó, de felfedeztem magamnak egy egészen fiatal kolléganőt, Márkus Lucát, aki szívszorítóan játszik. Mind a hárman fantasztikusak. Ráadásul az én nagymamám Dunaszerdahely környékéről származott, és járok is arrafelé gyakran koncertezni. A szlovákiai magyar, költők közül is többet ismerek. Nagyon megérintett a történet. A Pesti Színházban bemutatott Bella Figura is remek karaktereket vonultat fel. Ön például egy jómódú nagymamát alakít, aki mindig tudja, mihez kell nyúlni, hogy feldobja magát. Ami éppen a kezébe kerül. De ez csak úgy derül ki, hogy az egyik szereplő patikus, és nagyon igyekszik jó viszonyban lenni vele a nagymama, mert minden gyógyszerről mindent tudni akar. Súgja is neki többször a darab során, hogy én vagyok a legjobb vevőjük. Teljesen világos, hogy miért. Mindent be tud szerezni tőle, amire feltétlenül szüksége van. Mert gyógyszerekkel kábítja magát, sőt még italozik is. A születésnapján is gondolkodás nélkül issza a pezsgőt. Hálás szerep. Szellemesen megírt figura, és a körülötte kialakult helyzet is kivételes. Szórakoztató minden karakter. Ja, és a nagymama nem nagyon szereti a menyét. A patikus lány sokkal érdekesebb számára. Pass Andrea darabjában, a Vándorkutyában is nagymamát játszik. Demens nagymamát. A demencia szörnyű betegség, hiszen egy ember, akinek eddig hinni lehetett, aki a legjobb ötleteket, gondolatokat adta a családban, egyik percről a másikra megváltozik. Elfelejt dolgokat. Aztán eltelik öt perc, és visszajön a régi énje. Nem lehet tudni, hogy ez a változás mikor következik be. Ez nagyon izgalmassá, sőt mulatságossá teszi a figurát. A tragikus szerepek lényege: csak akkor érzem a tragédiát, ha humor is van benne. Akkor tudom igazán megélni a nehézségeket, ha közben, mint az életben, sok mindenen nevethetek. Megyünk a szörnyűségek felé, de a mulatságos dolgok sem maradnak el. Nem minden fordul feketébe. Kellenek a színek is körülötte. Az angol királynőt, II. Erzsébetet tovább viszi még? Hosszabb szünet után januárban tér vissza a repertoárra. Nagyon remélem, hogy lesz még közönsége az előadásnak. Megérdemli. Hosszú, nehéz szöveg, újra kell tanulnom. De nagyon szeretem, mert borzasztó tanulságos. Annyi mindent tudtam meg egy emberről, aki pilla-Még valami... Filmrendezői közül a legtöbbször Szabó Istvánnal dolgozott. Apa, Álmodozások kora, Szerelmesfilm, Bizalom. Ezek közül kettőben, akárcsak a Székely István rendezte Lila akácban Bálint András partnere volt. Vele is, Szabó Istvánnal is jó viszonybanvan, mondja, de valahogy ritkán találkoznak. Az Anna Kareninában Bach Katával natnyilag is egy hatalmas birodalom élén áll! Megy egy sorozat róla a Netflixen, díjat nyert, nagyon izgalmas részei vannak. Még azonos mondatokat is hallok az Audienciából. És az a sok izgalmas történelmi tény! 1956. október 23-án parlamenti ülés volt Londonban. Ott határoztak a Szuezi-csatoma ügyéről. Magyarországon ez szóba sem került, miközben a britektől vártuk a segítséget. A franciák és az angolok számára fontos útvonal ez, hiszen a nemzeti jövedelem nagy része az ottani bevételből ered. Igen, mondja a királynő, de százezer egyiptomi ott lelte halálát, és mi nem képzelhetjük azt, hogy semmi közünk a csatornához. Volt egy időszak, amikor afrikai királynőnek hívták, mert annyi fekete ország vezetőjével volt jó kapcsolatban. Tehát nem rasszista. Furcsállták is sokan Európában, hogy ilyen viszonyt ápol az afrikai vezetőkkel. Rokonszenves, nagyon emberi személyiség. Tisztelem őt. Első nagylemeze, a Kép a tükörben 1993-ban jelent meg. A legújabb, ez a sokadik, hét év szünet után a napokban látott napvilágot. Mennyi ez összesen, darabszámban? Kétmillió felé járunk. A legnépszerűbb popénekesekkel vetekszik. Hosszú évek alatt alakult ki ez a jó szám. A 2000-ben megjelent lemezemen egy szlovákiai magyar tanárköltő, Simkó Tibor verseiből is énekeltem. Szeretik a gyerekek. Kifejezetten boldog vagyok, hogy ezek a költemények a határ túloldaláról jöttek. Barak László is nagyszerű verseket ír. Az új lemezemen hat régi és kilenc új dalt éneklek, köztük Kányádi Sándor, Szabó T. Anna, Nagy Bandó András, Borbély Szilárd és Móricz Zsigmond verseit. A legtöbb segítséget zenében Tolcsvay Lászlótól kaptam, de Bródy János, Móricz Mihály, Anti Tamás és Fesztbaum Béla is jelen van a lemezen. Milyen kulcs szerint válogatta össze a verseket? Minden lemeznél más a közös nevező. Mindig valamiféle gondolat köré válogatom a verseket. De jó verseket keresek, nem olyan kis bugyutákat. Olyanokat, hogy a gyerek megértse, a szülő pedig élvezze, ő se maradjon ki belőle. Az a generáció, amelyik az első lemezemet hallgatta, időközben felnőtt, már nekik is gyerekeik vannak. Velük járnak a koncertjeimre. Nagyon szép és megható, amikor szülő és gyerek együtt énekel. Vagy az anyuka ölében a gyerkőc, vagy az apuka vállán. Ez utóbbi a legmulatságosabb, a leghelyesebb. Egy szabadtéri koncerten egészen közel tudnak jönni a színpadhoz, és látom, az apukák a nyakukba emelik a kisgyereket, és együtt szórakoznak. A kicsi a papa hajába kapaszkodik, a papa pedig, amíg bírja, ugrál vele. Szívderítő látvány. Nagyon aranyosak. A hosszú bezártság után, ami a gyerekeket is érintette, hiszen nem adhattak egymásnak puszit, vagy ha összeverekedtek, békülés címén nem ölelkezhettek, fizikai közelségbe tehát igazán nem kerülhettek, ezért úgy gondoltam, jobb, ha mulatságos dalocskákat kapnak. Vidámakat, amelyeken nevetni lehet. Kimondottan ilyen gyűjteményt akartam összerakni. Vannak köztük groteszkebb szerzemények is, amelyek nagyobb, okosabb gyerekekhez és a szüleikhez szólnak. A vitéz, a kalóz meg a nagymama. Ez lett a lemez címe. Mert a nagymama jóképű kalózról vagy rátermett vitézről álmodik? Majdnem. A borítón mindenesetre gördeszkán szalad az unokájához. Modern nagymama. Tudja, hogyan kell meghódítania az unokáját. Ma már nagyon ritka, ha egy nagymama az ősz kontyával, vastag keretű szemüveggel mesét olvas egy fotelben az unokájának. Ilyen nagymama jóformán nincs is már. A mai nagymamák egészen másfélék. El sem hiszi róluk az ember, hogy ők már túl vannak a hatvanon, mert lélekben is, fizikailag is olyan fiatalok. Képzeljem el, hogy nagymamaként felállt a gördeszkára? Nem én vagyok rajta, ez most grafika, de gurulhatnék akár én is. A vitéz és a kalóz mindenesetre nagyon fenn hordják az orrukat. A világ urainak hiszik magukat. Ez teszi őket nevetségessé. Kész van tehát az új koncertterve? Már csak a műsorrendet kell elkészítenem. Hogy ne csak az új dalok legyenek a műsorban, mert a gyerekek megijednének tőlük. Egy mese köré kell felépítenem a koncert vázát. És lesznek interaktív dalok is, hogy énekelhessenek, ugrálhassanak, kiabálhassanak a gyerekek. Megkérdezem májd őket, hogy János kovács mit csinál? Kip-kop kalapál, fogják harsogni. Ma kezdtem volna bele, hogy a koncert koncepcióját felépítsem. Odébb tolta? Fáj a talpam. Kezelésen voltam. A bevásárlás sem maradhatott el. Gyorsan elment a nap. Elfáradtam. A szerző a Vasárnap munkatársa
