Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-30 / 251. szám
[18 SZALON ■ 2021. OKTOBER 30. www.ujszo.com Hizsnyai Tóth Ildikó mikes.kelemen@ - 8. edves Öcsém, már tudom, mi a bajod: barlangszindrómás vagy. Megszoktad a rodostói kis magyar kolóniád biztonságot nyújtó buborékját. Semmivel nem tudlak onnan előcsalogatni. Meghatni, felcsigázni, felbosszantani, kiprovokálni. Kicsi és áporodott, de a tiétek. Vagy ahogy ti mondogatjátok egymás között: a miénk. Ne vedd a szívedre, hogy piszkállak. Szándékosan csinálom. Hátha megsértődsz, és kikéred magadnak a célozgatást, hogy egy belterjes, köldöknézős világ lennétek. Hátha zokon veszed, hogy szent és sértheteden dolgokkal ironizálok. Hátha a fejemre olvasod korábbi nyavalygásaimat a kínai izolációm miatt. Hátha kioktatsz, hátha letorkollsz. Hátha kicsúszik a szádon valami sértő, amin majd jól megsértődhetek. Ismerve téged, nem csodálkoznék, ha - ádátva a szitán - egyből nekem szegeznéd a kérdést: Ejnye, kedves húgocskám-néném, nem fordítva áll a dolog? Nem inkább te vagy barlangszindrómás? Viszszakerültél a saját közegedbe, ahol nem találod a helyedet, most pedig az én számból akarod hallani, hogy mindez azért van, mert valami bűzlik neked Hunniában. Ördögöd van, Öcsém! Honnan jöttél rá? Mondjuk, én nem mertem volna ilyen direkt módon fogalmazni, de ha te vállalod, ám legyen, én mosom kezeimet. De csak részben van igazad. Nekem ugyanis nyelvi természetű problémáim vannak, nem pedig posztkovid szindrómám. Kínában ugyanis rögtön az első hullám után kitalálták, hogyan zajlik a kovid utáni élet; nem kellett tehát egyénileg visszatalálnunk a régi kerékvágásba, vágtak helyette nekünk egy újat. És ebben az új életben nincs otthonról végzett munka vagy tanulás, szóba se jöhet a szociális fóbia, dolog az idő, tessék kimenni az életbe termelni. Egy tizenkét milliós nagyvárosban, ahol csak tolongva lehet enniinni-vásárolni, vagy akár csak egyet lépni is, esélyem se volt, hogy kialakuljon bennem az emberi közelségtől való szorongás. Miért pont itthon kerülném az embereket? Csak nyelvi énelemben szorongok, a virtuális sokadalmat is ugyanúgy kerülöm, mintha fertőzne. És ezzel korántsem vagyok egyedül, sok ismerősöm ugyanígy van vele, holott a lábát se tette ki otthonról. Két év alatt, amíg távol voltam, teljesen átstrukturálódott a magyar közösségi színtér, és vele együtt a nyilvános beszédmód is. Ez meglehetősen tudálékosan hangzik, persze, ha olyan szókimondó mernék lenni, mint te, egyszerűen azt mondanám, hogy elcsőcselékesedett. Próbálok neked valamilyen elfogadhatóbb magyarázatot is adni, hogy konkrétan mi váltja ki bennem az aggodalmakat, de egyelőre csak a hangulatjelentésig jutottam. Meglehet, hogy én felejtettem el magyarul, és miután ez kiderült számomra, pánikba estem. Van ilyen, az ember ne ítéljen túl korán. Ugyanakkor azt a verziót se zárom ki, hogy sose tudtam magyarul. Mihez is kezdtem volna ilyen reduktív nyelvvel? Mi mondható el a széles nagyvilágról, egy bipoláris nyelvezeten? Tudod, amikor még Hsziánban édeskettesben őriztük a magyar nyelvet, egyszerű dolgunk volt. Benne voltam egy idegen világban, amelyről kínaiul, angolul, oroszul vagy németül beszéltek körülöttem. Ha valami furcsát, újszerűt, különöset tapasztaltam, amire nem találtam szavakat - összedugtuk a fejünket, és együtt kitaláltunk valamit. Egy fordítónak ez nem jelenthet problémát, hát még kettőnek. Amikor kitört a járvány, soha nem látott-hallott tárgyakat, fogalmakat, jelenségeket kellett magyarul is megneveznünk. Egyre-másra gyártottuk a neologizmusokat vagy újrafényeztünk régi kifejezéseket. Magunkból dolgoztunk, a fejünkben lévő korpusztárakban kotorásztunk, senki nem adta a szánkba a kész gondolatokat. Viszont elfeledkeztünk egy lényeges dologról, Öcsém, szinte szégyellem is, hogy csak utólag jöttem rá: tőlünk teljesen függetlenül lett egy magyar világjárvány is, amelyben a koronavírus egészen máshogy szaporodik, mutálódik és terjed, mint a miénkben. Rejtélyes erők munkálkodnak a háttérben, amelyekről mi, halandók semmit sem tudhatunk, mondják. És tán jobb is, hogy nem részletezik. Nekem már így is az az érzésem, hogy mi egy holt nyelven beszélünk, jó Mikesem. Szépen kidolgoztuk a szabályait, de mivel a többiek többen vannak, mint mi ketten, nekünk kell beszélnünk az ő anyanyelvűket, nem pedig fordítva. Talán az szédített meg minket, hogy egy akkora nagyvárosi buborékban éltünk, amelyikben elférne az összes magyar. Bár az is igaz, hogy ezek a magyarok mind kínaiak voltak. Elszigeteltségünk tartósan belekényszerített minket egy idegen világ valóságába, amelyben egy diktatórikus rezsim hozza meg a vasszigorral ellenőrzött védekezési szabályokat; az emberek mozgási szabadságát erősen korlátozza, ugyanakkor a narratívája összhangban van a természettudományos világképpel. Szükségük is van rá, a természeti erők gyakran és látványosan forgatják fel az életüket. Hétfőn homokvihar, szerdán felhőszakadás, vasárnap földcsuszamlás. Ilyen körülmények között könnyű belátni, hogy hálózatelméleti ismeretterjesztéssel hamarabb megállítható egy járvány, mint egy Stop, koronavírus! plakátkampánnyal. Könnyű, mégis nehéz, ahogy ezt magad is megtapasztaltad. Szembenézni olyasmivel, aminek nincs szeme, mindig megmozgatja az ember fantáziáját. Inkább antropomorfizálja, sőt, még azét is, amelyiknek a létezését tagadja - úgy könnyebb elbánni vele. Holott csak azt kellene elképzelnie, hogy a teremtésben nem mindegyik létező kompatibilis vele. Én már csak azért se lehetnék koronavírus, édes Öcsém, mert nekem egyszerűen nem lenne türelmem végighallgatni azt a sok süket dumát a nemlétezésemről. Lehet, hogy ezért lettem a te nénikéd? Ölel, Nénéd 2021 októbere TÁRCA A SZALONBAN Szemünk láttára omlott össze a jogállam tani hatóságok lezárták az ügyet, vagy veszített, hiszen nem kapott elégtételt? Egyértelműen győzött, hiszen volt ereje ahhoz, hogy új életet kezdjen. Tizenöt év múltán megtudtuk, milyen összefonódások léteztek az akkori szlovák kormány, az ügyészség és a rendőrség között, és milyen állapotban volt a főügyészség 2006 és 2012 között, amikor a Dobroslav Trnka-Marián Kocner-duó irányította. Ez az időszak meghatározó volt Hedvig jogainak védelmét illetően, de Róbert Fico jelöltjei ezt lehetetlenné tették. Amióta tudom, hogy a Hedvig ellen fellépő személyek mind kapcsolatban álltak Marián Kocnerrel, magamtól is többször megkérdeztem, elérhettünk-e volna többet. Ügy vélem, nem, mert Hedvig ügye Róbert Fico problémája volt. Lehet, hogy óvadanul, tudadanul került bele, de végig ott volt és nem tágított. Számomra csalódás, hogy Hedvignek el kellett költöznie Szlovákiából, de abban az időben én sem láttam más megoldást. Az utóbbi időben sok üggyel kapcsolatban sok megdöbbentő részlet került nyilvánosságra. Mit gondol, kiderül valaha az is, kik voltak a Hedvig elleni támadás megrendelői? Előkerülhet egy Threema-felvétel, egy jegyzőkönyv, egy vezeklő, aki az enyhébb büntetés reményében beszélni kezd? Ez megtörténhet, szerintem a leggyengébb szemek a lánc-Tizenöt éve, hogy az ügyészség végleg leállította a Maiina Hedviget ért támadás ügyében folytatott nyomozást, és elkezdődött az egykori diáklány elleni hajtóvadászat. Nyolc éve, hogy a szepsi romatelepet lerohanták a rendőrök, és brutálisan bántalmazták az ottlakókat, majd miután emiatt feljelentést tettek, hamis tanúzással vádolták meg őket. Több mint három éve, hogy megölték Ján Kuciak újságírót és menyasszonyát, Martina Kusnírovát, de a gyilkosságok megrendelőit máig nem ítélték el. Mindhárom ügyben Roman Kvasnica ügyvéd a károsultak jogi képviselője, vele beszélgettünk arról, hol tartunk most. Tizenöt éve ilyenkor végleg lezárta az ügyészség Hedvig megtámadásának ügyét, és a lányt hamis tanúzással vádolták meg. Visszatekintve, ön hogyan látja, győzött azzal, hogy Magyarországra költözött, és az ot(Kép: Somogyi Tibor) ban maguk a támadók. Azt, hogy kik álltak a konstruált bűnvádi eljárás mögött, már tudjuk, és én hiszem, hogy azt is meg fogjuk tudni, kiknek állt érdekében a támadás. Az elmúlt években több olyan ügye is volt, amelyben az államhatalommal szemben álló polgárokat képviselte. Tudta kamatoztatni az egyik ügyben szerzett tapasztalatait a másikban? Csak annyiban, hogy már ismertem a hatalom gádástalanságát. Soha nem kínálkoztam senkinek, mindig ismerősökön keresztül találtak meg, és mindig kötelességemnek éreztem, hogy vállaljam ezeket az ügyeket. És amikor beleástam magam, megláttam az öszszeföggéseket is: úgy, mint Hedvig ügyében, a szepsi romák esetében is azt várta el az állam, hogy egy ellenük irányuló büntető eljárás kertében bizonyítsák az ártadanságukat, miközben az őket ért sérelmeket senki nem vizsgálta. Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak például arra is: Mennyiben lehetett nehezebb a többinél a szepsi romák ügye? Hogy a romatelep rendőrségi lerohanása is rasszista indíttatású lehetett-e? Érzékelte-e a bíróságon is, hogy alulbecsülik az ügyfeleit? Kinek fűződhetett érdeke ahhoz, hogy ezek az ügyek ennyi évig húzódjanak? Mit vár Marián Kocner és Alena Zsuzsová ügyének újratárgyalásától? Személy szerint meg van-e győződve arról, hogy Marián Kocner volt a gyilkosság megrendelője? Hol volt az a sok tisztességes ember az elmúlt tizenkét évben, amikor elemeire hullott szét az igazságszolgáltatás? Miért hallgattak? A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap keddtől, november 2-ától kapható számában. A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
