Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-28 / 249. szám
24| ISKOLA UTCA 2021. október 28. |www.ujszo.com Válaszúton - TEDx ifjúsági konferencia A nonprofit TED (technology, entertainment, design) konferenciák az élet legkülönbözőbb területeivel foglalkozó előadóknak nyújtanak lehetősóget, hogy megosszák mondanivalójukat körülbelül 20 percben. Bár a témák rendkívül sokszínűek lehetnek, a TED talkokban közös, hogy a szónok a saját tapasztalatai által szeretné motiválni a nézőket. A célt remekül összefoglalja jelszava: ideas worth spreading - ötletek/gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A TEDx-ek önálló, regionálisan szervezett rendezvények, amelyeket bárki megvalósíthat, akinek van ingyenes TED-engedélye. Amikor igazgatónőnk megkérdezte, szeretne-e valaki részt venni a pozsonyi, fiataloknak szánt szeptember 11-i előadás-sorozaton, kisebb mérlegelés után, miért is ne alapon igent mondtam. Előfordult már, hogy megnéztem néhány TED talkot a YouTube-on, de csak eddig terjedtek róla az ismereteim. Nem ismertem az előadókat, nem is voltam soha hasonló eseményen. Szégyenszemre még az idei TEDx Youth Bratislava mottója, a „na vázkach” sem jött át elsőre, nem ismertem az idiómát, azon agyaltam, vajon mi köze a szitakötőknek az egészhez. Amikor a kontextusból végre megértettem, mit takar, akkor döbbentem rá, mennyire aktuális téma ez nemcsak nekem, de talán minden fiatalnak. Ahogy az a megnyitón elhangzott, az életben számtalanszor vagyunk válaszúton, ingadozunk két döntés között, legyen a dilemma olyan jelentéktelen, hogy mit együnk reggelire, vagy olyan meghatározó, mint a pályaválasztás. Az előadások zöme ehhez a témához kapcsolódott, bámulatosan sokféle módon, számos olyan személyt „ismertem meg”, akinek a munkásságát érdemes követni. Monika Dancová az élő példa arra, hogy ha van energiánk és lelkesedésünk, rengeteg minden lehetünk egyszerre, nem kötelező egyfajta életutat, foglalkozást választani, hiába sulykolják ezt kiskorunktól belénk. Dominika Ziaková minimális kínaitudással érkezett a középiskola után a teljesen ismeretlen Tajvanba, és elképesztő szorgalmának és kitartásának köszönhetően elvégezte az ország legjobb egyetemét, míg az orvospár Euba Lapsanská és Tomás Smejkal otthagyta munkáját, amely kiteljesedés helyett csupán kiégést hozott számukra, és nekivágtak Dél- Amerikának - biciklivel. Tina Minor illusztrátor, egykori megrögzött maximalista elmesélte, hogyan tanult meg együtt élni a hibákkal, Erna Müller pedig megosztotta velünk, miképp jutott túl az önmarcangoláson és vált belőle magabiztos, önmagával harmóniában lévő ember, aki nők ezreinek ad erőt Témy Emy nevű podcastjében. Azt mondta, mindig észben kell tartani, hogy ha most nehéz is, ez az állapot nem tart örökké, hiszen az, hogy éppen Benyovszky Adél a konferencián mennyire érezzük magunkat jól a bőrünkben, ciklikusan változik. Egy másik rendkívül sikeres és hiánypótló podcast, a Sexuálna vychova (Szexuális nevelés) megálmodói, Valéria Frázová és Michaela Chrkavá friss közvélemény-kutatásuk adataira támaszkodva beszéltek arról, hogy sajnos még mindig milyen sok ember érzi úgy, feltétlenül igent kell mondania a szexre - és mennyi embernek nincs is lehetősége megtagadni a beleegyezését, vagy ha megteszi, nem tartják tiszteletben. (Fotók: A szerző archívuma) Ondrej Kubík kriminálpszichológus megismertette a hallgatóságot az elítéltek által alkalmazott hazudási technikákkal, Filippo Polizzy marketingszakember egy teljesen új szemszögből közelitette meg a személyre szabott internetes reklámok világát, Eduard Batmendijn a jelszóink biztonságos tárolásához szolgált tanácsokkal, Martin Plesch fizikus pedig a tudós munkájának előnyeit és hátrányait elemezte. A „talkok” sorozatát két fiatal művész, Tamara Kramar és Zara Prágerová koncertje, illetve a Visual Q Studios hangeffektusokhoz (mozgó)képeket társító kisfilmjei gazdagították. A TEDx Youth Bratislava nemcsak fiataloknak szóló rendezvény, hanem ők is szervezik. Igazán minden elismerésem azoknak az egyetemistáknak, középiskolásoknak, akiknek a tanulás mellett sikerült egy ilyen színvonalas és gördülékeny konferenciát összehozniuk. Nem rohantunk, mégsem voltak nagy időbeli csúszások, a bakikat kínos feszengés helyett nevetés kísérte, volt idő felfrissülni, egyszóval, az egész nap laza, oldott hangulatban telt, ami nagyban hozzájárult a koncentrációképességünk élénken tartásához. Ha ez nem lenne elég, az étkezésnél figyeltek arra is, hogy a vegetáriánusok és vegánok se szenvedjenek hiányt, továbbá lebomló evőeszközökkel étkeztünk lebomló anyagból készült tányérokból, a szemetet szelektív hulladékgyűjtőkbe tettük. Azt tapasztalom, a szlovákiai magyar fiatalok körében nem igazán közismert a TED, az meg kiváltképp nem, hogy minden évben megrendezik az ifjúsági konferenciát Pozsonyban, tehát ezzel a cikkel az a célom, hogy ösztönözzelek benneteket, tegyetek egy próbát ti is, mert ez fantasztikus lehetőség. Természetesen arra hiába várunk, hogy hazamegyünk, és bumm, az egész életünk egy csapásra megváltozik, nemcsak idő kell hozzá, hanem az is, hogy mi is akatjuk és tegyünk érte. De engem, úgy érzem, egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy merjem megvalósítani az elképzeléseim, és határozottabban döntsék. És hogy ezen kívül még mit adott? Megerősített abban, hogy mindenki útja és igényei mások, és egyfajta békés hovatartozás-érzéssel töltött el, hogy bár mi, a konferencián részt vevők első ránézésre csak egy csapat idegen vagyunk, mégis van bennünk valami közös, hogy rengeteg más fiatal van, akit hasonló dolgok foglalkoztatnak, mint engem. Ahogy Dominika Ziaková mondta, a kínai nyelvtanban úgy fejezik ki a múltat, mint ami előttünk van, a jövőt pedig, mint ami mögöttünk. Hiszen egyedül a múlt biztos, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Hiába erőlködünk, jóslásra egyikünk sem képes, tehát nem marad más, mint remélni, hogy az elhatározásunk helyes, és elfogadni annak következményeit. Rá kell bíznunk magunkat a bizonytalanra - még ha ez kicsit paradoxonnak hangzik is. Benyovszky Adél, IV. A, Pázmány Péter Gimnázium, Érsekújvár ► A XIV. Harmos Károly Pályázat díjkiosztó ünnepsége A gyermekrajzokból készült kiállításnak A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma adott otthont (Fotó: szmpsz) Amikor 2021 januárjában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a társszervezők meghirdették a XIV. Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázatot, fel sem merült bennünk, hogy ne kapcsolódjunk be. Pedig bennünk volt az a bizonyos „mi lesz, ha” érzés... annál is inkább, mert januárban még nagyon kedvezőtlen volt a járványügyi helyzet, zárva voltak iskoláink. Bár online nem rajzolhattunk, a határidő nagyon kedvező volt, tudtuk, hogy győzni fogjuk. A téma sokak kedvencévé vált, az utóbbi évek egyik legjobb választása volt Nemes Nagy Ágnes verseinek illusztrálása. Nagy örömmel vettük tudomásul eredményeinket. Minden felkészítő pedagógus számára elismerés, amikor a szakmai értékelő bizottság kiállításra, díjazásra javasol egy vagy esetleg több olyan alkotást, melyet saját mentoráltjai rajzoltak. A kis alkotóknak azonban a legnagyobb boldogságot az szerezte, hogy idén nem marad el a díjátadó ünnepség, és részt vehetnek a gyermekrajzokból készült kiállítás ünnepélyes megnyitóján Pozsonyban. Ki gondolta volna, hogy 2021-ben ennyire lehet örülni egy utazásnak... Ezért aztán nem is gondolkodtunk rajta sokat, 200 km ide, 200 km oda, mi bizony útra keltünk. Sőt. Hogy a büszke szülők se maradj anak le a nagy eseményről, kisbuszt is rendeltünk, s irány a Duna utca. A korlátozások, szabályok és jelzőlámpák sem tudták elrontani a napunkat. Miután sikeresen átverekedtük magunkat a nyomtatványok tömegén és sikeresen regisztráltunk a rendezvényre, próbáltuk a régi ismerősöket felismerni a maszkok mögött. Ismerős kollégák, anyukák, gyermekek... mindenki ráakadt egy-egy ismerősre. A pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium még mindig kiváló helyszíne a nagy nap nyitányának, zökkenőmentesen zajlott minden. Ebéd után városnézésre indultunk, mint azelőtt. Illetve, majdnem úgy, mint azelőtt. A szövetség idén kisvonatos városnézésre invitálta a részt vevő gyermekeket és kísérőiket. Csodálatos meglepetés volt! Végigjártuk (vonatoztuk) a főváros legjelentősebb útvonalait, láthattuk legszebb történelmi épületeit és emlékműveit. Közben, haladva a korral, fülhallgatón keresztül hallgattuk a legfontosabb információkat, természetesen magyar nyelven. Óriási élmény volt. A gyermekrajzokból készült kiállításnak idén is a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma adott otthont. Ideális helyszín a megannyi színes, varázslatos alkotásnak. Az ünnepélyes megnyitó után került sor a gyerekek által leginkább várt eseményre, a díjátadó ünnepségre. A kis alkotók mellett a felkészítő pedagógusokat is jutalmazták a szervezők. Kevés olyan kiértékelés van, ahol a pedagógusokat is köszöntik. Pedig egy pályamű mögött rengeteg tanács, ötlet és módszer bújik meg. Az igazán szinvonalas munka mellé kell a felkészítő pedagógus vagy szülő is. Élményekben gazdag, eseménydús napot tölthettünk el Pozsonyban, melyet egy fogadással zártunk. Az idei torta ugyanolyan finom volt, mint máskor, s a gyermekek ugyanolyan lelkesedéssel fogadták, mint máskor. Igazi édes befejezése volt a napnak. Köszönet a szervezőknek a rendezvény zökkenőmentes lebonyolításáért, a törődésért és a lelkesedésért. Végre újra jó volt pedagógusnak lenni és kiszabadulni a vírus szorításából. Kíváncsian várjuk a XV. Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázat kiírását, az idei témaköröket, mert biztosak vagyunk benne, hogy nem fogjuk kihagyni. Bóna Tímea pedagógus, Pongrácz Lajos Alapiskola, Ipolyság ATEDx Youth Bratislava nemcsak fiataloknak szóló rendezvény, hanem ők Is szervezik
