Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-16 / 239. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2021. OKTOBER 16. 17]- bevallottan - a fél évszázaddal korábban lebonyolított sikeres budapesti kiállítás volt. Az első hírek a tervezett új világkiállításról 20lóban jelentek meg, noha a „titulus” annyiban félrevezető volt, hogy a világkiállítási „státusz” regisztrálását a szervezők lekésték, ezért a most csütörtökön véget ért rendezvény hivatalosan nem kerül(t) a világkiállítások sorába. Az újabb nagyszabású kiállítás megálmodói némiképp hasonlóan az 1971-es rendezvényhez az Egy a Természettel címet adták a rendezvénynek: ez jól jelezte, hogy a természet és az ember kapcsolata mit sem veszített érvényességéből, de ennek a viszonynak a törékenysége és a kapcsolat minőségének lehetőség szerinti javítása még fontosabb és aktuálisabb mint valaha. „A Totem-re” keresztelt ikonikus szobor - Szőke Gábor Miklós lóversenytéri helyszínén. Tiszteletét tette Patrick Hemingway (a Nobel-díjas író fia) és Joy Adamson, világhírű „Elza könyvek” írója (Roy Adamson felesége), a nepáli király és két iráni koronaherceg is. A kiállításon négy kontinens (Ázsia, Amerika, Afrika, Európa) 52 állama vett részt, közülük 35 ország nemzeti bemutatót is rendezett. A pavilonokban helyet kapó bemutatókon a látogatók megismerhették az adott ország vadászati hagyományait, jellemző és a helyszínen ki is állított vadfajait, legjelentősebb trófeáit, az érdeklődők pedig tájékozódhattak a vadászati lehetőségekről is - ráadásul tematikus napokat („nemzeti napokat”) is szenteltek egy-egy országnak. A kiállításon volt élővad-bemutató is (nagy sikere volt például az indiai fehér tigrisnek), lovas-, kutya- és horgászversenyeket bonyolítottak le, a Magyar Tudományos Akadémián négy szekcióban Nemzetközi Vadászati Tudományos Konferenciát is rendeztek, és nagy szerep jutott különböző iparcikk-bemutatóknak, a turizmusnak és a vendéglátásnak is. A világkiállítás alatt vidéki helyszíneken is voltak látványosságok, amelyek célja a helyi jellegzetességek, a jellemző vadállomány és helytörténet bemutatásán keresztül az ország különböző tájegységeinek a megismertetése volt. A kiállításon hangsúlyos szerepet kapott a természetvédelem is, a megjelentek számára több mint 160 vetített filmből álló Nemzetközi Természetfilm-fesztívált is lebonyolítónak. A gondos és aprólékos szervezés, ödetes programok és látványosságoknak köszönhetően a siker nem maradt el. A harmincöt napig tartó rendezvényen körülbelül kétmillió (bizonyos becslések szerint akár kétmillió-háromszázezer) látogató ven részt, közülük legalább kétszázezerre volt becsülhető a külföldi vendégek száma. A sikeres lebonyolításnak hála az ország nemzetközi imázsa érezhetően javult és a nemzetközi elszigeteltségből sikeresen kijön, az idelátogató nyugati diplomaták jóindulatát sikerült felkelteni, a szocialista elvtársakat sikerült „elkápráztatni”, a „harmadik világ” vezetőivel pedig üzleteket is nyélbe lehetett ütni. A kiállítás egyik haszna volt az is, hogy szeptember végéig tizenegy ország mintegy húsz cégével sikerült magyar sport- és vadászfegyverek megrendelésére megbízást kötni. Egy a Természettel A 2021-es, budapesti Vadászati Kiállítás legfontosabb mintája munkája - fogadta a látogatókat a bejárat előtt. A vélemények ugyan (zömmel az ára miatt) megoszlottak a „szoborról”, a mintegy 10 tonnányi hullajtott szarvasagancsból készült, 15 méter magas - szarvasfejet formázó - alkotás a közel három hét alatt ikonikus és a leggyakrabban fotózott emblémává vált. A modern fogadóépület mellett új, minden szempontból a 21. századi igények kielégítésére alkalmas modern konferenciaközpont is épült a kiállításnak ismét helyet adó korszerűsített Hungexpo területén. Amíg az 1971-es kiállítás kabalája Dörgő volt (egy kis fából készült vadászbábu), az ideié egy Fátyol nevű drótszőrű vizsla. A látogatók nyolc pavilonban mozoghattak, amelyek közt volt Nemzetközi Csarnok, Kereskedelmi Csarnok, az említett Konferenciaközpont, a Hal, Víz és Ember-re keresztelt „vizes” csarnok, a Hagyományos Vadászati Módok Csarnoka, a Hazai és Nemzetközi Trófeakiállításnak, a 12. Nyílt Európai Taxidermia-bajnokságnak-, és a vadászat a 21. században című kiállításnak helyt adó pavilon, valamint a Központi Magyar Kiállítás épülete is - az árkád soron pedig a hazai vadgasztronómia remekeit lehetett megkóstolni. 1971-hez hasonlóan kiemelt helyszínnek számítottak egyes vidéki „központok” is: a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeum, a keszthelyi Vadászati Múzeum és a vásárosnaményi Vadászati Kiállítás. A Központi Magyar Kiállítás szakmai anyagának, történeti és kulturális szövegeinek az elkészítésében e sorok szerzője is részt vett, így erről írnék bővebben. A kiállítás ismeretterjesztő történeti és kulturális sétára invitálta a látogatókat. Oldalt a falak mentén a magyar vadászattörténelem és vadászirodalom egy-egy emblematikus alakjának rövid életéről tájékozódhattunk (például Széchenyi Zsigmondról, Fekete Istvánról, Nadler Herbertről, Bársony Istvánról, Xántus Jánosról, Maderspach Viktorról stb.), mellettük pedig mindig szerepelt egy ismert vadfaj és annak vadászat-történetéről készített tájékoztató (vadkan, medve, farkas, császármadár, szajkó, gímszarvas, bölény, dámvad, őz stb.) - minden a magyar mellett angol nyelven is. A terem központja felé eső „belső íven” pedig nagyjából a külső tematikát követve ezeknek az állatoknak a preparátumai voltak kiállítva - köztük a roppant nehezen ideszállított európai bölényé is. Némileg megtörte a tematika „ívét” a vadászjelenetekkel is díszített nagyszentmiklósi kincs egyes darabjainak kiállított másolata és a Seuso-kincs néhány darabjának vitrinekben való bemutatása, valamint Széchenyi Zsigmond komoly művelődéstörténeti értéket képviselő - a Természettudományi Múzeum Gyűjteményéből átmenetileg ide került - két vadászpuskája. A Központi Kiállításból több kis „moziterem” is nyílt, ahol ismert és elismert vadászó személyek (pl. az 1971-es vadászati világkiállításon is részt vett Bodrogi Gyula vagy Kemény Dénes) beszéltek néhány vadfaj vadászatáról szerzett saját tapasztalataikról. Nyolcperces filmben pedig a kiállításra készített Csodaszarvas-legenda filmet láthatták a nézők egy nagy mozivásznon. A Központi Tárlat belső részében A Totemet is jegyző Szőke Gábor Miklós modern szobrai álltak - egy medve, fúttában egy túlméretezett nyúl, Zrínyi Miklós dolmánya fölött véres agyaraival álló vadkan, a fejünk felett pedig egy nyílzáporból alakot öltő - oldalról összeálló - vágtázó aranyszínű csodaszarvas és egy drótszőrű vadászkutya. A kiállítás lebonyolítására és a várt érkezők számára bizonyára hatott a koronavírus-helyzet alakulása miatti bizonytalanság is, a megjelentek száma ugyanakkor nagyon magas volt, a becslések szerint a szám elérhette az egymillió-négyszázezer főt is. Kimondottan kedvelt volt a szokásos Fegyver Horgász Vadász (FEHOVA) és az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás OMÉK is, aminek a 75 ezer négyzetméteren megvalósuló rendezvény helyt adott. Az utóbbi évek sajtóját olvasva ugyanakkor az volt tapasztalható, hogy a rendezvény, bizonyára a magyar kormányzat vezető politikusainak a rendezvényben való érintettsége miatt (a Világkiállítás fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, megvalósításáért felelős kormánybiztosa pedig Kovács Zoltán államtitkár volt) jobb-bal választóvonal mentén átpolitizálódott, amit az előkészületek mellett a világkiállításra fordított - egyre növekvő - milliárdok is éleztek. Mai tudásunk szerint a rendezvény végösszege 77 milliárd forint körüli lehet - amiből a tényleges eseményre körülbelül 17 milliárd forintot fordítottak, a maradék összeget a Hungexpo területének a régtől fogva szükséges felújítására szánták. Bödők Gergely Budapest, 2021. október A lafayette-i patológus „Amerikában soha nem éreztem bizalmatlanságot » A pozsonyeperjesi Gombos Zoltán a dunaszerdahelyi kórházban kezdte pályáját belgyógyászként. Ma az amerikai Louisiana államban, Lafayette-ben dolgozik sebészeti és molekuláris patológusként, emellett tiszteletbeli konzulként képviseli Szlovákiát. Azt mondja, sem a szakirány, sem az országváltás nem volt számára nehéz, csak kellő nyitottság kell ahhoz, hogy az ember az újdonságot esélyt nyújtó lehetőségnek lássa, ne bizonytalan ingoványnak. „A karrierem egyik legfontosabb mérföldköve az volt, hogy megismerkedtem egy magyar származású, Amerikában élő orvosprofesszorral, Szabó Sándorral, aki a gyomor- és bélrendszeri betegségek, elsősorban a gyomorfekély területén végzett kutatásokat, és meghívott az intézetébe. A téma nem állt tőlem távol, adódtak, ebben a szakágban méaz ajánlat pedig hatalmas megtisz- lyült el. „Nem volt egyszerű dönteltetés volt, hiszen a professzor Se- tés, sokáig azt gondoltam, hogy lye János PhD. diákja volt a mont- hazajövök, és itthon kamatoztatom reali Selye Intézetben, még hajóval érkezett Amerikába. Ma is él, nemrég látogattam meg. A pozsonyi diplomámat ugyan elismerték, de ez csak annyit jelentett, hogy jogosult vagyok letenni a különbözeti vizsgákat, és pályázni rezidensi állásra. Nem volt egyszerű, pár évig tartott, míg megkaptam Massachusettsben, és 2000- ben költöztem ki feleségemmel Amerikába. Megragadni a lehetőségeket Orvosi pályáját Amerikában már a véletlenek is alakították: mivel kutatási lehetőségek a patológia területén az Amerikában szerzett tudást. De nemcsak a kutatási lehetőségek csábítottak, az amerikai életstílus sem volt tőlem idegen. Végül úgy döntöttünk, maradunk. Abban, hogy a patológiát választottam, az is szerepet játszott, hogy ne kelljen annyit ügyelnem, több időt tölthessek a családommal. Tudom, erre sokan rögtön rávágnák, hogy persze, a holtak megvárnak, de a patológus nem csak boncol, sőt az USA-ban már jellemzően nem. A munkám kilencven százaléka szövettani vizsgálat, vagyis azt kell megállapítanom, mennyire kóros a sejtburjánzás, mennyire előrehaladott, vannak-e áttétek. Amint a sebész kioperálja a kóros szövetet, azt is a patológus állapítja meg, tiszták-e a határok, nem maradt-e bent rákos sejt. Mindez ahhoz szükséges, hogy az onkológus tudja, szükség van-e (Kép: G. Z. archívuma) még sugár- vagy kemoterápiára. A molekuláris genetikával pedig azt vizsgáljuk, milyen génmutációk vannak jelen a szövetben, ebből következően milyen gyógyszerekre reagálnak jó eséllyel. Óriásit változott az utóbbi években az orvostudomány, és ebben a patológiának nagy szerepe van.” Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak például arra is: Mi szükséges ahhoz, hogy az ember külföldön új életet tudjon kezdeni, vagy ami még nehezebb, szakmai karriert építeni úgy, hogy még otthon is érezze magát az új világban, másfajta életformában? Hogyan lehet, hogy szlovákul tizennyolc év alatt nem tudott olyan jól megtanulni, mint angolul egy év alatt? Mi tetszett meg neki az amerikai egészségügyben? Mi köszönhető az Obama-care-nek? Miért nincs Amerikában hálapénz? Milyen most ott a vírushelyzet? Mi várhat ránk, ha nem okulunk a mostani hibáinkból, és nem tanulunk meg élni ezzel a veszélyeztetettséggel? Mi győzte meg arról, hogy ő maga beoltássá magát? A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap keddtől, október 19-étől kapható számában.
