Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-14 / 237. szám
Énekes tanítványaival elnyerte a Népi Örökségünk Példás Mestere és Tanítványa címet (Fotók: Decsi Kati és K. É. archívuma) Gyermekeivel, Lilivel és Áronnal egyik kedvenc városukban, Barcelonában XV. ÉVFOLYAM, X. SZÁM, 2021. OKTÓBER • Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Kultúrszendvics • Életmód A művészi pálya árnyoldala, hogy ez nem egy állandó munkahely, reggel 8-tól délután 4-ig. Teljesen kiszámíthatatlan. Édesanyám az utolsó pillanatig figyelt arra, mivel tud nekem segíteni. És persze mint minden szülő, mindenben a legszebbet, a legjobbat látta, rengeteg biztatást és dicséretet kaptam tőle. A Szívharang a hetedik szólólemezed. József Attila jut eszembe: „a hetedik te magad légy". Eddig ez meg sem fordult a fejemben, mégis tudom kapcsolni az idézethez. Talán ezen a lemezen vagyok igazán önmagam. A zenei anyag kapcsán úgy érzem, ez a legmélyebb lemezem. Esszenciája mindannak, amit az évek során nőként megéltem. Könnyen született? Nem igazán. Népzenei lemezt nagyon régen adtam ki. Sőt, felnőtteknek szóló népzenei szólólemezt még soha. Sokáig tartott, míg megtaláltam a megfelelő zenészeket, akikkel ezt a zenei anyagot létrehozhattam. Megérte várnom, mert Csernók Klári prímás személyében olyan zenei társat találtam, aki fiatalságával, habitusával nagyon inspirált. Általa picit nyitottabbá váltam, többet mertem mutatni magamból. Vannak korlátáim, és néha kell egy külső lökés ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. odás ívű pám lya az övé. Amit az eltelt ^^1 \J évtizedekbenletett az asztalra, arra méltán lehet büszke. Bennünket pedig örömmel tölthet el, hogy milyen kincsekkel, művészi élménnyel gazdagított bennünket. A mi énekesnőnk. Korpás Éva élete igazi érzelmi hullámvasút volt az utóbbi időszakban. Megélt mély bánatot és nagy örömöket is. Májusban betöltött 50. életévét pedig nagykoncertekkel ünnepli: október 21-én a budapesti Zeneakadémián, november 6-án Komáromban hallhatja-láthatja őt a közönség. Érzed a válladon az ötven évet? Rád nézve nehezen hihető ez a fél évszázad... Lelkileg én sem érzem. A biológiám ezt mutatja, de sokszor kettősség van bennem: egyrészt persze örülök, hogy megérhettem ezt a kort, másrészt nehéz fölfognom, hogy ötvenéves vagyok. Azt külső szemlélők tudják eldönteni, látszik-e rajtam a korom, viszont úgy érzem, hogy a gyerekeim, a tanítványaim, a gyerekkoncertek fiatalosan tartanak. Van, amikor nagyon élvezem, hogy érett nő vagyok, máskor huszonévesnek érzem magam, bolondozunk a gyerekeimmel, a koncerten a kicsikkel pedig úgy játszom, mintha egyidősek lennénk. nek megtorpanások, mélypontok. Magánemberként és művészként is az a típus vagyok, aki fokozatosan halad előre. Lehet, hogy centiméterenként lépkedek, de visszatekintve az eddigi pályámra elégedettséggel tölt el a kiegyensúlyozott haladás. Ha valakinek hirtelen szakad az ölébe a siker, azt nagyon nehéz kezelni. Lelkileg számomra az az igazi út, hogy apránként haladunk előre. Ebben a folyamatban érezzük igazán, mennyit dolgoztunk érte. Hazudnék, ha azt mondanám, nem éltem meg kudarcokat, de mivel megtapasztaltam, hogy lassacskán szépen megyek előre, ez erőt ad. S ameddig úgy érzem, van mondandóm a közönségnek, szeretnék énekelni. Ez a ritmus meg is felel a habitusodnak. Ha huszonévesen sztárrá váltál volna, másképp alakul az életed? Lelkileg nagyon nehéz elviselni ezeket a helyzeteket. A folyamatos személyiségfejlődés sokkal biztosabb. Noha így is vannak buktatói ennek APRÓ LÉPÉSEKKEL, egyre magasabbra bátyámmal. Az édesanyámnak, pontosabban a szüleimnek köszönhetem, hogy olyan értékrendet kaptunk, amit példaértékűnek tartok, és amit próbálok én is átadni a gyerekeimnek. A szüleim mindig mellettünk álltak. Az ő segítségük nélkül nem tudtam volna a hivatásomnak élni. Édesanyám sokszor vigyázott a gyerekeimre, foglalkozott velük addig, amíg én koncerteztem vagy bármi egyéb munkám adódott. Mindig lebeg előttem valamilyen cél, állandó bennem a késztetés a fejlődésre. Pályád egyik ékköve lett a tavaly megjelent Szívhaa mély fájdalmamban. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy 50 évig együtt lehettünk, ugyanakkor a legnagyobb bánatom, hogy a kerek születésnapomat már nem ünnepelhette velünk. Az is bánt, hogy az ünnepi koncertjeimen sem lesz már ott, pedig ő lenne a világon a legboldogabb és a legbüszkébb ezekben a pillanatokban. Szoros családi kötelékben és szerető családi légkörben nőttünk föl a két Ha már a koncertet említetted: még a fellépéseidről készült fotókon is átjön az öröm, szenvedély. Erre az időre teljesen kikapcsolok. Bármilyen bánatom vagy nehézségem van, a koncert más világba visz el. Ilyenkor születnek meg a csodák, és ezek repítenek tovább a valós életben. Nagyon szépen ívelő pálya a tiéd. Mindig újabb lépcsőfokot léptél fölfelé. Nincsea pályának, épp a lépcsőzetességgel tudjuk ezeket kiküszöbölni. Jó érzés látni, hogy akár az énekben az évek során mennyit fejlődtem. És még mindig van hová fejlődnöm. Nem jelenthetem ki, hogy már készen vagyok. rang című album. Édesanyád, akit januárban vesztettél el, még hallhatta? A megjelenése után volt egyetlenegy főpróba jellegű koncert a búcsi Figur Táborban, azon még ott lehetett. Ez ad egy pici megnyugvást El is mondtad neki, hogy ő volt a komfortzóna-bővítőd? Hogyne! Mindketten olyat adtunk egymásnak, amit a másik talán még nem tapasztalt meg, és jó, ha ott van a tarsolyban. És ott a többi zenész! Mára eljutottam oda, hogy azokkal érzem jól magam a színpadon, akikkel hasonló az értékrendünk, a gondolkodásunk. (Folytatás a következő oldalon.)
