Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-14 / 237. szám
www.ujszo.com | 2021. október 14. KULTÚRA 9 Amikor JUHÁSZ KATALIN Talán nem túlzók, ha azt mondom, Kerekes Páter filmje, a 107 anya (Cenzorka) az utóbbi évek legerősebb hazai alkotása. A hatás közvetlen, nyers, azonnali, és mindezt főleg a képekkel éri el a rendező. Egy börtönben amúgy sem érdemes sokat dumálni. A filmet mátél vetítik a jobb mozik. Szóval most legszívesebben soksok képet mutatnék önöknek egy odesszai női börtönből, ahol kisgyermekes anyákat tartanak fogva. Az újszülöttek az épület másik szárnyában nevelkednek, anyjukat naponta kétszer két órára engedik hozzájuk. Amikor háromévesek lesznek, átveheti őket valaki a családból. De ha nincs kinél megvárniuk anyjuk szabadulását, állami gondozásba kerülnek. Főszereplőnk Leszja (Marina Klimova) hét évet kapott, a börtönben szülte meg kisfiát, és hamarosan el kell helyeznie őt valakinél. Ez azonban nem egyszerű. A kassai származású Kerekes Péter és állandó tettestársa, Ivan Ostrochovsky a legjobb forgatókönyv díját vehették át alig egy hónapja, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Szlovák film még sosem ért el ekkora sikert a gondolák városában. A rendezőnek ráadásul ez az első játékfilmje, eddig fiktív elemeket is tartalmazó dokumentumfilmeket csinált, amelyekben színészek is szerepeltek, de alapvetően maguk az érintettek voltak főszerepben. Tulajdonképpen most is ez a helyzet. Valódi elítéltek a saját történetüket osztják meg a stábbal, ezek azonban beilleszkednek a forgatókönyvbe. Vagyis szelektálni, zanzásítani, tömöríteni kellett, egy-egy szereplő több sorstársát is képviseli, és mindenkinek előre megírt szövege volt. Csak három profi színésznőt alkalmaztak, a többiek valós elítéltek és börtönőrök. Az a bizonyos „cenzorka”, Irina Kirjazeva is börtönőr, immár húsz éve. Volt szerencsém találkozni vele a pozsonyi sajtóvetítésen, és amikor megjegyeztem, hogy pont őt gondoltam profi szíegy kép többet mond ezer szónál A női börtön vezetője, Irina a valóságban is börtönőr nésznőnek, és Leszját valódi elítéltnek, nagyot nevetett és csillogott a szeme. Eredetileg csupán annyi volt a feladata, hogy körbevezesse a stábot a büntetés-végrehajtási intézményben, de az alapján, ahogy mozgott, viselkedett és a foglyokkal kommunikált, a rendező ott helyben eldöntötte, hogy őt szeretné főszereplőnek. Irina először hallani sem akart erről, de végül kötélnek állt, úgyhogy lehetett intézni a pecsétes engedélyeket a feletteseméi. A többi szerepre kiválasztott nőket a rendező évekig látogatta a börtönben a forgatás előtt. Sokan közülük féltékenységből, önvédelemből vagy „véletlenül” megölték párjukat. Egy középkorú asszony kicsit előbb ért haza, rajtakapta párját a szeretőjével, és „mint a filmeken”, a nőt ütötte agyon a kályhacsővel. Mindezt szenvtelenül, tényszerűen, szinte flegmán meséli el. Az elítéltek tisztában vannak vele, mit tettek. A börtönőrök pedig tisztában vannak azzal, hogy foglyaik nem tehettek mást. Ezért nem is keménykednek velük, nem szekálják őket. Ebben a filmben tulajdonképpen nincs olyan börtönklisé, ami az általunk eddig látott börtönfilmekre jellemző lenne. Nincsenek látványos hisztik, zárkaajtót püfolő öklök, gyermeküket magukhoz szorító, zokogó anyák. Az elitéltek csen-, desen belenyugszanak a helyzetbe. Leszja felmondja a börtön házirendjét, aztán megköszöni a tejleszívó alkalmatosságot, amely segít neki megszabadulni az anyatejtől. Az ütött-kopott mosdókagylóba önti a lefejt tejet. Tudom, hogy önök már most nehezen viselik a tényeket, de nézzünk még néhány képet a filmből. A majdnem hároméves Kolja kis barátját keresgéli kedvenc bújócskájuk helyszínén. A kisfiú anyukája aznap szabadult, vagyis ők ketten vélhetően soha többé nem találkoznak. Kolja legbelül jól tudja ezt, de azért reménykedve nyitogatja ki az öltözőszekrényeket. Irina, a „cenzorka” szerelmes leveleket olvas, amelyeket férfiak írtak fogva tartott nőknek. Túlfűtött vallomások, eskütételek, verbális simogatások, és néhány kihúzásra ítélt mondat, amelyeket Irina fekete filctollal szépen ki is húz, hiszen ez munkaköri kötelessége. Néhány perccel később, amikor édesanyja meglátogatja őt kis szolgálati lakásában, Irina felháborodva kéri számon rajta saját leveleinek felbontását. „Ez a munkám, hiszen anya vagyok” - mondja az anya, aki már (Fotók: Filmtopia) unokát szeretne, és nem érti, hogy lánya miért nem ismerkedik férfiakkal. Lehet, hogy a börtönőrök szintén be vannak zárva? Ezt a kérdést nem teszi fel direkt módon a rendező, de azért mindannyian tudjuk, a választ: igen. A következő kép: Irina egy telefonkagylón át hallgatja, mit beszél Leszja a látogatásra érkező anyjával, aki nem hajlandó magához venni Kolját. Később Leszja nővére is csak rázza a fejét: van neki elég gondja a saját gyerekeivel, nem kéri pluszban Kolját is. Aki amúgy abszolút szeretetre méltó, jó gyerek, olyannyira, hogy a cenzorka is egyre többet foglalkozik vele. Ebben a filmben minden kis nüansznak jelentősége van. A jelenetek zömét úgy állították be, hogy semmilyen trükközés ne legyen bennük. A szereplők a kép közepére kerültek, puritán módon és szikáran, mint a finn Aki Kaurismäki filmjeiben. A lepusztult belső tereket, a hasonló jellegű filmekben gondosan dizájnolt, itt azonban autentikusan málló vakolatot, az ősrégi bútorokat úgy nézzük, hogy tudjuk: mindez valódi. Az utolsó jelenetben egy nő és egy gyerek sétál a híres odesszai „Patyomkin-lépcsőn”, ahol Eisenstein 1925-ös korszakalkotó filmjében az a bizonyos babakocsi gurult lefelé. Nem árulom el, ki az a nő, és ki az a gyerek. Nézzék meg a filmet. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné megtudni, milyen eredmény érhető el hatévnyi filmes munkával, ha az ember tudja, mit akar. Leszját az odesszai színház társulatának tagja, Marina Klimova alakítja J. K. Rowling gyerekeknek írt Nemcsak az angol eredeti, hanem a fordítások is ugyanazon a napon jelentek meg a héten, így a magyarul olvasó gyerekek is örülhetnek J. K. Rowling legújabb kötetének. A Harry Potter-regényfolyam milliárdos bevételű, jótékonykodásáról elhíresiilt szerzőjének legújabb kötete A karácsonyi malac címet kapta. Mióta a varázslófiú elhagyta Roxfortot, Rowling nem írt kifejezetten gyerekek számára. Tavaly ugyan megjelent az Ickabog című meseregénye, ez a történet azonban még a Harry Potter-sorozat előtt készült. Rowling tavaly, a világjárvány kezdetén kotorta elő fiókjából a már meglevő szöveget, és feltöltötte a világhálóra, hogy mindenki - főleg az otthon ragadt gyerekek számára - ingyenesen elérhetővé tegye. A történet később könyvként is napvilágot látott, érdekessége, hogy olyan J. K. Rowling (Fotó: Shutterstock) illusztrációkat tartalmaz, melyeket az online történet alapján gyerekek rajzoltak és küldtek a szerzőnek. A könyvből származó bevételt Rowling olyan szervezeteknek ajánlotta, melyek világjárvány sújtotta csoportokat segítenek. A Harry Potter-sorozatot követően Rowling leginkább felnőttek számára írt. Míg az Átmeneti üresedés című regénye egy kisvárost helyez a középpontba, a társadalom perifériájára szorultakkal foglalkozik és a tinédzserek és felnőttek közti konfliktusokról szól, az ezt követő krimisorozatát Robert Galbraith írói álnéven jelentette meg. Rowling emellett a Harry Potter világához fűződő filmek forgatókönyvén dolgozott és kiadott néhány, a varázslóvilághoz kapcsolódó könyvet is. A mostani regény azonban kifejezetten gyerekek számára készült, és teljesen független a Harry Potter-világtól. Ennek a kötetnek az elkészülését is a pandémia motiválta egyébként. A sztori már 2012-ben megfogalmazódott a szerzőben, azonban csak tavaly fejezte be a történetet, „abban az időben, amikor a tombolt világjárvány és határozottan érzékeltem az emberi kapcsolatok hiányát” - mondta Rowling a Sunday Timesnak. A megjelentetés őszi időzítése természetesen fontos, hiszen a történet karácsonykor játszódik. A szerző szerint a könyv „az elveszettségről és megtalálásról szól, és arról, milyen szeretni és szeretve lenni.” A történetet Rowling kisfiának egyik játéka ihlette, aki annyira ragaszkodott egy plüssállatához, hogy az már teljesen elnyűtt. Mikor azonban Rowling vásárolt még egy ugyanolyan állatkát, az új játék nem keltette fel a kisfiú érdeklődését. Ahogy azt Rowling előző írásai alapján feltételezhetjük, ez a kötet ismét valószínűleg nemcsak a kis lurkókat köti majd le, hanem remek olvasmányélményt nyújt az egész családnak. A magyar fordítás Tóth Tamás Boldizsár munkája, aki a Harry Potter-kötetek fordításán is dolgozott. (France24, com, hk) RÖVIDEN Őslakos nő szobra Kolumbusz helyón Mexikóváros. Kolumbusz szobrának helyén állítják fel annak a szobornak a mását, melyet az év elején találtak meg földművesek Varecruz államban, és mely vélhetően egy női uralkodót ábrázol. Régészek szerint a szobor Kolumbusz Amerikába érkezésének korában készülhetett, valamikor 1450 és 1521 között. Most ennek a szobornak a hat méter magas mását állítják majd fel. A műemlékkel a város az őslakos nők előtt szeretne tisztelegni, akik azóta is rendszeresen válnak rasszizmus és diszkrimináció áldozatává. Kolumbusz szobrát tavaly októberben távolították el restaurálásra hivatkozva, miközben a történelmi személyt azért érték bírálatok, mert erőszakkal lépett fel az őslakosokkal szemben. (MTI) i
