Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-08 / 232. szám

www.ujszo.com | 2021. október 8. KULTÚRA 9 Alig ismerik a Nobel-díjast Nagy meglepetést okozott a szakmában a tanzániai Abdulrazak Gurnah díjazása RÖVIDEN Életműdíjat kap Mészáros Márta ÖSSZEFOGLALÓ A Svéd Akadémia döntése szerint az angolul íré, tanzá­niai származású Abdulrazak Gurnah kapta idén a legrangosabbnak tartott irodalmi elismerést. Az indoklás szerint Abdulrazak Gurnah megalkuvást nem ismerő és együttérző módon tárta fel a gyar­mati rendszer hatásait és a mene­kültsorsot a kultúrák és kontinensek közötti szakadékban. Az 1948-as születésű író 10 millió svéd koronával gazdagodik. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel ha­lálának évfordulóján adják át Stock­holmban, a világj árvány miatt idén is a megszokottnál jóval szerényebb körülmények között. A bejelentést követő sajtótájé­koztatón elhangzott a kérdés, hogy vajon befolyásolta-e a döntést a je­lenlegi helyzet, amikor Európa déli részét ellepik a kilátástalan helyzet elől menekülő afrikaiak. Az illeté­kes bizottság elnöke azt válaszolta, hogy kizárólag a díjazott irodalmi teljesítményét vizsgálták, amelyet már a 80-as évektől figyelemmel kísérnek. Viszont Abdulrazak Gurnah regényei a közelmúlt tör­ténései miatt új megvilágításba ke­rülhetnek, és a díj ráirányíthatja a nagyközönség figyelmét erre a ki­vételes képességű szerzőre, aki ti­zenkilenc évesen érkezett Angliá­ba. Ekkor döntött úgy, hogy írói nyelvet vált, azaz anyanyelve, a szuahéli helyett angolul kezd pub­likálni. Negyedik regénye, az 1994-ben megjelent Paradise (Paradicsom) óta a posztkolonialista tapasztalat egyik legjelentősebb írójának tartják, aki élénk képekben beszél egy olyan Afrikáról, amelyet a kontinensen kí­vül csak kevesen ismernek. Ez a re­gény annak idején bekerült a tekin­télyes Booker-díj és a Whitbread-díj jelöltjei közé. A történet egy tizenkét éves fiú­ról, Yusufról szól, akit apja, adós­ságai törlesztéseként, kénytelen el­adni. A vidéki Afrika egyszerű éle­téből Yusuf a gyarmatosítás előtti Kelet-Afrika bonyolult városi vilá­gába kerül - egy olyan érdekes kö­zegbe, ahol a muszlim fekete­afrikaiak, a keresztény misszionári­usok és a szubkontinensről szárma­zó indiaiak törékeny, finom társa­dalmi hierarchiában élnek egymás­sal. Az író Yusuf szemszögéből mu­tatja be a háborúban álló közössé­geket, a félresikerülő kereskedelmi szafarikat és a kamaszkor megpró­báltatásait. Amikor pedig Yusuf kezdi felfogni azokat a döntéshely­zeteket, amelyekbe kerül, rájön, hogy neki is alkalmazkodnia kell az európai gyarmatosítás új tényeihez. A Paradise ugyanazt a területet járja be, mint Isak Dinesen és William Boyd regényei, de mindezt új szem­szögből teszi. Következő műve, az Admiring Silence (A csend tisztelete, 1996) egy fiatalember történetét meséli el, aki elhagyja Zanzibárt és Angliába emigrál, ahol elismert tanár lesz. A húsz évvel későbbi hazalátogatás mélyen befolyásolja egyéniségét. A By the Sea (A tenger mellett, 2001) lapjain egy angol tengerparti város­ban élő idős menedékkérő meséli el élete történetét, ezt a regényt szintén jelölték Booker-díjra. Jelentős alko­tásnak tartják a kritikusok a 2020- ban napvilágot látott Afterlives (Utóéletek) című művet is, amely a huszadik század elején, Kelet-Afrika német gyarmatosítása idején játszó­dik, fő témái az előítéletek, a rasz­­szizmus megnyilvánulásai. Abdulrazak Gurnah Brightonban, Kelet-Sussexben él, irodalmat tanít a Kenti Egyetemen, és a Wasafiri fo­lyóirat társszerkesztője. Legutóbbi regényei a Desertion (Dezertálás, 2005), amely felkerült a 2006-os Commonwealth Writers Prize listá­jára, és a The Last Gift (Az utolsó ajándék, 2011). A fogadóirodáknál Gurnah nem szerepelt az esélyesek listáján. A Ladbrokes Annie Emaux francia írónőt tartotta a legesélyesebbnek (nyolc az egyhez), a második és har­madik helyen a japán Haruki Mura­kami és a kanadai Margaret Atwood szerepelt náluk. A friss Nobel-díjas művei egye­lőre nem olvashatók magyar fordí­tásban. (iuk. litera.tiu) Budapest. A világ filmművé­szetéhez való egyedülálló hoz­zájárulása elismeréseként Mé­száros Márta kapja az Európai Filmakadémia életműdíját a 34. Európai Filmdíj átadóünnep­ségén, december 11-én Berlin­ben. A MUBI nemzetközi stre­aming platform a magyar ren­dező életművének fontos film­jeivel tiszteleg a rendező előtt. „Bátor és innovatív filmjein keresztül Mészáros Márta el­kötelezte magát a női életek bemutatása mellett, hangot ad­va a független nőknek és az összetett női személyiségek­nek” - olvasható az Európai Filmakadémia közleményében, amely minden idők egyik leg­jelentősebb női rendezőjének nevezte a magyar művészt. A szervezet 34 éves fennállása során először ismer el életműdíjjal közép-kelet­­európai rendezőnőt. Mészáros Márta december 11-én veszi át a díjat Berlinben. (MTI) Horror versenyez az Oscar-díjért Budapest. Bergendy Péter Post Mortem című filmje képviseli Magyarországot a 94. Oscar­­verseny nemzetközi film kate­góriájában. A film világpremi­erje tavaly ősszel volt a varsói nemzetközi filmfesztiválon, az­óta 26 fesztiválra hívták meg. A történet 1918-banjátszódik, fő­hőse Tomás, a fiatal vándorfo­tós, aki abból él, hogy halottak utolsó fényképét készíti el a családjuk körében. Az országok nevezései közül az Amerikai Filmakadémia tagjai választják ki azt az öt játékfilmet, melyek a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díj ért kelhetnek verseny­re. Az Oscar-díjakat jövő már­ciusban osztják ki. (MTI) Hétvégi premier a Jókaiban Kortárs magyar drámaíró és hazai rendező munkáját mutatják be szombaton Komáromban. Ez lesz az idei évad első darabja, melyet a Benkő Gáza Stúdiószínpadon játszanak majd - a színház terve az, hogy a stúdió­színpadra olyan előadások kerüljenek, melyek a szlovákiai magyarsághoz kötődnek. Schwechtje Mihály Budapesten élő drámaíró színművét az ipolysági Rédli Károly rendezi. Az örökség című darab roma környezetben ját­szódik, főszereplőjét Olasz István játssza majd. András, a főszereplő, Németországból tér vissza szülőfa­lujába édesanyja halálát követően, hogy rendezze a családi hagyatékkal kapcsolatos intéznivalókat. Bár esze ágában sincs maradni, édesanyja rá­hagyta gyerekorvosi praxisát, ami jócskán bonyolítja a dolgok mene­tét. A darab betekintést nyújt a közös­ség gondjaiba: a fiatalok elköltöz­nek, mivel nincs miért maradniuk, Skronka Tibor a rendőr, Olasz István András szerepében (Fotó: Dömötör Ede) miközben a falubeliek úgy vélik, jobb, ha a gyerekek is máshová ke­rülnek - ahogy ők maguk mondják, legalább nem mocsokban nőnek fel. „Messziről szemlélve könnyű le­­gyinteni és azt mondani, oldják meg maguk a problémáikat” - mondta Olasz István a szereppel kapcsolat­ban, aki szerint sokszor elmegyünk a mélyszegénység és a romák prob­lémái mellett. „Ezért is örülök, hogy játsszuk ezt a darabot, mert ezekről a dolgokról beszélni kell. A karakte­rem jómódból jön és belecsöppen ebbe a helyzetbe, melyre reagálnia kell, elkerülhetetlen, hogy csele­kedjen. Ez nem egy fekete-fehér tör­ténet, de a cselekvési szándék a fon­tos, még ha esetlen vagy nem is fel­tétlenül helyes, amit cselekszik.” A darab azonban nem csupán a közösséget sújtó gondokat, hanem a roma kultúra színességét és vidám­ságát is meg szeretné mutatni. Erre a rendező, Rédli Károly helyez nagy hangsúlyt: az előadás folyamán pél­dául élő zene idézi meg a roma kul­túra hangulatát. Ezt a darabot maga a maga a rendező ajánlotta, amikor a színház megszólította őt. „Úgy gon­doltam, aktualitása, kérdésfelvetése miatt izgalmas, és fontos lenne ezt bemutatni a komáromi színházban.” Rédli Károly egyébként műfor­dítóként is tevékenykedik, Az örök­ség című darabot szlovákra is lefor­dította, és a tervek szerint hamaro­san egy magyar-szlovák drámaan­tológiában jelenik meg. Az előadásban többek között Béhr Márton, Cs. Tóth Erzsébet, Fabó Ti­bor, Skronka Tibor, Szvrcsek Anita és Holocsy Krisztina is játszanak. Stúdióbérletes nézőit a színház az október 28-i előadásra várja. (Komáromi Jókai Színház, atempo.sk, hk) r Uj albumot izzít a Tears For Fears London. Tizenhét év után új al­bummal tér vissza a brit Tears For Fears duó, azaz Roland Orzabal és Curt Smith. Ez lesz a hetedik albumuk, amelynek címadó dalát, a Tip­ping Pointot már ki is adták, még­hozzá videóklip kíséretében, a teljes anyag pedig jövő február­ban lát napvilágot. „Mielőtt minden ilyen jól ala­kult volna az album körül, előbb mindennek el kellett romlania. Evekbe telt, de valami történt, amikor újra összedugtuk a fejün­ket” - magyarázta Orzabal a New Musical Expressnek, hozzátéve, hogy szerencsére megtalálták az egyensúlyt a „húzd meg-ereszd meg” jellegű munkafolyamat so­rán. Smith hozzátette, hogy ők ketten egyfajta testvéri viszony­ban vannak egymással, amibe az is belefér, hogy hosszúbb ideig nem találkoznak, de ott tudják folytami a közös munkát, ahol abbahagyták. A Tears For Fears első albuma 1983-ban jelent meg, legnagyobb slágerük máig az 1985-ös Everybody Wants To Rule The World. Quk) Abdulrazak Gurnah, a menekültek szószólója

Next

/
Thumbnails
Contents