Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-07 / 231. szám

www.ujszo.com | 2021. október 7. KULTÚRA I 9 Bond és a lányok: újragondolt szerepek HAVRAN KATI Ez a huszonötödik James Bond-produkció, és utoljára látjuk a 007-as ügynököt Daniel Craig alakításban. Sok mindent vetkőztek le az elmúlt majdnem hat évtized alatt a Bond-filmek, a változni akarás azonban a Nincs idő meghalni kapcsán a legszembetűnőbb. A fodrozódó kék tengeren, vala­hol a jamaicai partok közelében Ja­mes Bond egy csónakban hajókázva halászik. Ügynöki szerepétől visszavonult, és egyelőre nem sejti, hogy a parton volt kollégája várja a CIA-ből (Jeffrey Wright), aki azzal a kéréssel keresi fel, hogy egy utolsó feladat erejéig térjen vissza. Bond eleinte tartózkodik, azonban lassan­ként kiderül, hogy az ellenséghez vezető szálak saját személyét is érintik. Végül maga kéri, vegyék vissza 007-esnek. Bond szerepét azonban már betöl­tötték. Itt hoz érdekes csavart a film, ugyanis az új 007-es szerepébe nőt neveztek ki, aki ráadásul fekete (Lashana Lynch). Sőt, a magabiztos Nomi, az új 007-es alkalmasabbnak tűnik a pozícióra, mint maga Bond, ezt a véleményt pedig főnökük sem rejti véka alá. Végül mindkettőjüket bevetik a feladatra, melynek során Nomi, kezdeti fölényességét levet­kőzve, maga ismeri el Bond képes­ségeit, és végül ő kéri, helyezzék vissza 007-nek. A film meghatározó szándéka, hogy meg akar szabadulni a Bond­­filmek történetét végigkísérő sze­xizmustól. Az attraktív Bond-lányok általában a megmenteni való áldo­zat, vagy az őrjítően vonzó, a főhős számára veszélyes femme fatale ka­rakterekre építették. A 2006-os Ca­sino Royale, Craig debütáló James Bond-alakítása óta látunk igyekeze­tét arra, hogy árnyaltabb női szere­pek íródjanak. Craig mostani záró­akkordjában tűnnek fel a nők elő­ször Bond egyenrangú partnerei­ként, sőt a forgatókönyvírók a főhős macsó nőcsábász figuráját is átfor­málták. James Bond házas ember, aki már nem keres futó románcokat. A boldog házasság a történet beveze­tőjében tűnik fel, de csak röviden, ugyanis egy szerencsétlenül félreér­telmezett helyzet és egy hajmeresztő motoros-autós üldözés során Bond arra a téves meggyőződésre jut, hogy felesége elárulta őt, ezért elhagyja. A történet később rákapcsolódik erre a szálra, mivel Bond felesége, Made­leine (Léa Seydoux) közvetlenül érintett az ellenség terveiben. Ez Bond feladatkörének is más jelleget ad: kevésbé érezzük már azt, hogy az ügynök a királynő szolgálatában harcol a birodalmat veszélyeztető ellenséges erőkkel vagy - a későbbi filmekre jellemzően - a világ meg­mentéséért küzd, mintsem a saját családjáért. A tipikus Bond-figurával kapcso­latos elképzelésünket a Sean Con­nery főszereplésével készült film­adaptációk alapozták meg. lan Fle­ming regényeivel ellentétben, ahol az ügynök egy elég sötét figura, Connery sármos és szimpatikus fic­kót alakít, aki hatalmas nőcsábász és jó a humora - később Roger Moore és Pierce Brosnan alakításai vitték tovább a figura ilyen értelmezését. Bár a kétezres években már igen­csak a marketingstratégiák jutnak főszerephez, ennek ellenére Daniel Craig alakítása nem erre a meghatá­rozó Bond-figurára épít. Craig Bondja sokkal közelebb áll a re­génybeli humortalan, hidegvérű gyilkoshoz. Craig annak idején nem volt favorit a Bond-jelöltek között, a válogatásra úgy indult, hogy legjobb esetben bezsebelhet egy rosszfiú­­szerepet. Az, hogy a választás rá esett, rengeteg kritikát kapott, hi­szen egyértelműnek tűnt, hogy az új Bond nem Brosnan elegáns karak­terének nyomdokaiba lép. Craig nem büszkélkedhetett sok filmszereppel sem, ráadásul szőke, ellentétben az eddigi sötét hajú Bondokkal. A kor szellemében történő válto­zások lassan, de biztosan alakítják a Bond-filmek történetét. lan Fleming főhőse jócskán problémás lenne a mai olvasó számára, hiszen meg­jegyzéseit a mai kor szellemében rasszista, szexista és homofób meg­nyilvánulásokként értelmezhetők, ráadásul napi hatvan cigit is elszív. Míg Sean Connery Bondja erős do­hányos, Roger Moore már szivarra vált, és Brosnan filmjeiből lassan végleg kiveszik a dohányfüst, a ren­dezők pedig hozzáfognak a többi problémás jellegű dolog eltünteté­séhez. A szexizmus azonban nagyon sokáig kísérti a filmeket. Az, hogy alapjában véve megre­formálták a kerettörténetet, várható volt. Először bontakozik ki aprólé­kosan Bond személyes élete, és elő­ször látunk mást is, mint megingat­hatatlan magabiztosságot sugározni az ügynökből. Craig utolsó Bondja egy sebezhető férfi. Mégis, miért nem működik az újraértelmezett ka­rakter elég jól? Egyrészt minden bi­zonnyal azért, mert homlokegyenest ütközik a megszokott Bond­­képünkkel, amitől valószínűleg az elkövetkező filmeken át igyekez­nünk kell majd szabadulni. Másrészt pedig azért, mert a személyes, csa­ládi vonal ütközik a film arculatával, azzal a grandiózus móddal, ami egyébként a produkció szinte min­den szegmensét áthatja — az időtar­tam önmagában árulkodó, hiszen majdnem három óra hosszú a film, a történet kontinenseken ível át, ren­geteg szereplővel, és technikailag is sok olyan megoldást látunk, mely­nek célja az, hogy bevonzzák a tö­megeket a moziba. Az újragondolás azonban nem megvalósíthatatlan. Láthattunk már adaptációkat, ahol a férfi főhős szerepében kifejezetten jól sikerült a család és a szakmaiság kérdését ötvözni, annak ellenére, hogy az évtizeddel ezelőtt megírt re­génybeli eredetiben a főhős mai szemszögből sok tekintetben prob­lémás lenne. Ilyen aNetflix Lupinja, mely a kifogástalan gentleman és le­gendás betörő, Arséne Lupin figu­rájára épít, és két pompás évadot ho­zott már. A James Bond-pro­­dukcióknak még ki kell találniuk, hogyan tudják összekapcsolni a fő­hőshöz fűződő hagyományokat a mai kor szellemével. Craig egyéb­ként nemcsak szerepében, egyénileg is rácáfolt a produkció grandiózus­­ságára - népszerűtlensége abból is adódik, hogy nem keresi a rivalda­fényt, és kérte, ne tévesszék őt össze a filmbeli alteregójával. Most a színpadra tér vissza, a Broadwayn játszik majd a Macbethben. Az Emigránsok Lembergben A hetényi Csavar Színház ás a Soproni Petőfi Színház koprodukciója, Mrozek Emig­ránsok című előadása hétfőn nagy sikert aratott egy lem­­bergi fesztiválon. A Komárom­ban is bemutatott darab egyik szereplőjét, Gál Tamást kér­deztük a részletekről. „Az Arany Oroszlán Fesztivált harminckét évvel ezelőtt álmodta meg Jaroslav Fedorishyn színész, rendező, aki mások mellett Gro­­towskival is dolgozott együtt. Ez a nagyszerű művész tavaly belehalt a Covid-fertőzés szövődményeibe. A felesége és a lánya szervezte az idei fesztivált, amelyre többek közt Ja­pánból, Grúziából, Kanadából, Olaszországból és Iránból érkeztek társulatok. Egyik évben utcaszínhá­zi fesztivált rendeznek ott, a követ­kező évben kőszínházi előadásokat hívnak meg, hogy az alternatív és a hagyományos szcéna is teret kapjon. Ilyenkor felpezsdül a város, ünnepi hangulat uralkodik. Ez nem ver­senyfesztivál, de ha sikert arat egy előadás, várható, hogy további fesz­tiválokra is meghívást kap” - tudtuk meg Gál Tamástól. Az Emigránsokat állótapssal ju­talmazták a nézők, akiknek nem kel­lett feliratozást olvasniuk, mivel A két szereplő, Kiss Domonkos Márk és Gál Tamás (Fotó Csavar Színház) szinkrontolmács állt rendelkezésre, a fordító pedig olyan nüanszokra is figyelt, hogy az egyik szereplőnek tájszólása van. Mivel Ukrajnában nem jellemző a táj szó lás, Gál Tamás karakterének magyar akcentust köl­csönöztek, hogy nyilvánvalóvá te­gyék a szereplők eltérő hátterét. De vajon hogyan kerül egy két­személyes, magyarul játszott kama­radarab a lembergi szervezők fóku­szába? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. „A váci Dunakanyar Színház szintén részt vett a kopro­dukcióban. Az általuk szervezett Visegrádi négyek fesztiválján jó kapcsolat alakult ki Jaroslav Fe­dorishyn és Kiss Domonkos Márk között. Maga Fedoricin rendezte a váciak Ványa bácsiját, amelyet má­ig emlegetnek Lembergben, Ezzel magyarázható a felénk irányuló bi­zalom, erre is jók a koprodukciók. A Komáromi Jókai Színház igazgató­ként is minél több nemzetközi együttműködést szeretnék kezde­ményezni. Ilyen lesz a Szkéné Szín­házzal közös Don Juan-előadásunk, amely a budapestiek jó hírének kö­szönhetően több fesztiválra is eljut­hat. A színészeink számára is fon­tosnak tartom ezeket a találkozáso­kat, mert más színházi nyelveket, kultúrákat ismerhetnek meg, feltöl­tődhetnek.” Kovács Koppány szólólemezt ad ki Holnap jelenik meg hazánk legsikeresebb magyar rockze­nekara, a Rómeó Vérzik front­emberének első szólólemeze. Kovács Koppány sokak megle­petésére country-alapú dalokat írt az albumra, melynek címe A Vadkelet hőse. A szövegek - mint a cím is el­árulja — egy vadkeleti, jobban mondva csallóközi cowboy éle­téről szólnak. A sokoldalú énekes-zeneszerző szerint nincs bennük hamis Amerika-után­­érzés, a hétköznapokról szólnak, a maguk sallangtalan egyszerű­ségével. Arról, ami Kovács Koppány számára fontos: lovak­ról, szerelemről, szabadságról. A zene pedig az oldschool és a mo­dem country-rock keveréke, a szerző leginkább azoknak ajánl­ja, akik egyformán szeretik Kid Rock, Jason Aldean, Johnny Cash és Alan Jackson dalait. Az első, lovas ranchon játszó­dó, látványos videoklip is elké­szült már az Édes élet című szer­zeményhez. A lemezen közre­működő zenészek: Lengyel Pis­ta „Hosszú” - gitárok, bendzsó, basszus, Szabó Adám „Gila” - basszusgitár, Gasparik Fecó - billentyűs hangszerek, Buják Andor - szaxofon, brácsa, fűru­­lya, Iván Péter - hegedű. (juk) ashana Lynch az ügynök és Léa Seydoux a feleség szerepében (Forrás: Nicola Dove) nek cé meeek

Next

/
Thumbnails
Contents