Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-07 / 231. szám
www.ujszo.com | 2021. október 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kétezer százalék reményről, de sosem lesz már semmi olyan Nem mondhatunk le a Dió pottyant egy Volvo tetejére, amikor Bandika és Ervin észrevette, hogy megbukott a román kormány. Csípős volt már a reggel, és a padokról is le kellett törölni a harmatot, ha valaki a kerthelyiségben akarta elfogyasztani pohara tartalmát. A két munkanélküli jó barát A Rettenthetetlen Rókagombához címzett egység ódon falai mellett üldögélt, és várták a fejleményeket. Bandika még reménykedett abban, hogy a román parlament alsó háza nem vonja meg a bizalmat Florin Citu kormányától. Ervin is reménykedett, ő abban, hogy mégsem szűnik meg a szlovákiai rockerek rádiója, az Anténa Rock. Nem mondhatunk le a reményről, hisz egyebünk sincs, idézgették Hobo szavait két rum között. De persze nem történt csoda, Citu kormánya megbukott, az Anténa Rock pedig megszűnt. Csalódottságukban megvitatták, mi a különbség a Volvo XC 70-es és a Volvo XC 90-es személygépkocsik között. Bandika szerint ez utóbbi a jobb választás, Ervin ugyanakkor kijelentette, hogy sosem adna pénzt egy olyan autóért, amelyik úgy néz ki, mint egy elfuserált konzervdoboz. Ugyan már, hisz valahol minden autó úgy néz ki, mint egy elfuserált konzervdoboz, tessék már ettől elvonatkoztatni -javasolta Bandika. Ervin viszont hajthatatlan maradt, és szavait nyomatékosítandó elmesélte a tizenöt évvel ezelőtti komáromi esetet, amikor egy hölgy bement egy biliás táskával az egyik autókereskedésbe, közölte, hogy szeretne venni egy kék autót, majd miután adtak neki egyet, kiszedte a biliás táskából az autó árát, és elhajtott. Bandika sem maradt adós: átterelte a szót az etruszkokra. Az olasz kutatók ugyanis megfejtették az etruszkok titkát. Az ókortól tartotta magát egy mendemonda, hogy az etruszkok, akik nélkül Róma talán sosem lehetett volna olyan, amilyen, valahonnan a messzi távolból érkeztek, talán Kis-Azsiából, mert teljesen különböztek minden itáliai néptől. Most pedig kiderült, hogy bár nyelvük tényleg nem volt indoeurópai, genetikailag nem sokban különböztek a többi, Közép-Itáliában élt nációtól. Vagyis akkor az etruszkok titka az volt, hogy nem is volt nekik titkuk? - érdeklődött Ervin. Bandika bólintott, és hozzátette, hogy a világon létező legtöbb titok ilyen. Azt hisszük, a titok a lényeg, közben meg az, hogy nincs titok. Mit kéne akkor csinálni? —sóhajtott Ervin, miközben zümmögve elrepült felettük egy drón. Be kellene tiltani a drónokat -javasolta Bandika. Engedély nélkül senki ne repkedjen a fejem felett. Vagy ha mindenképp drónt akar tartani, zárja kalitkába, hogy ki ne repüljön. Kimegy az ember sétálni, aztán drón drón hátán. Hát igen. Régen a drótosok járták a vidéket, most meg drónosok. Ön szerint nagy köztük a különbség? Igen, válaszolta Ervin, és elmondta, néhány hete, amikor leszakadt az ég, valami furcsa szerkezet pottyant az esernyőjére. Először azt hittem, faág, aztán kiderült, hogy egy szárnya szegett, azonosítatlan repülő tárgy. Drónos esőben legközelebb ki sem teszem a lábam, az kétezer százalék - jelentette ki Ervin, és érezte, hogy sosem lesz már semmi olyan, mint azelőtt. A szerző a Vasárnap munkatársa A légszennyezők örökranglistája Kimutatták, mely országok felelősek a legnagyobb mértékben a klímaváltozásért az ipari forradalom kezdete óta. 1850-től napjainkig az Egyesült Államok a felelős a legnagyobb mértékben a klímaváltozásért - mutatta ki a Carbon Brief brit elemzőcsoport kutatása. Az emberiség már mintegy 2500 milliárd tonna szén-dioxidot juttatott a légkörbe. Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint 500 gigatonna szén-dioxid bocsátható ki a jövőben a légkörbe ahhoz, hogy megvalósuljon a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott fő célkitűzés, a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartása - olvasható a kutatócsoport honlapján. Az elemzés nemcsak a fosszilis üzemanyagok és a cementgyártás szén-dioxid-kibocsátását, hanem idén először az erdőirtás és a földhasználat változásaiból eredő széndioxid-kibocsátást is tartalmazza. Az elmúlt 170 évben a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó az Egyesült Államok volt: 509 gigatonnával, ami a globális kibocsátás 20 százalékát teszi ki. Kína a második fo szennyezőn 282 gigatonnával (11 százalék), Oroszország a harmadik 172 gigatonnával (6,9 százalék). A negyedik Brazília (113 gigatonna, 4,5 százalék), az ötödik Indonézia (103 gigatonna, 4,1 százalék). Utóbbi két ország főleg az erdőirtásból és a földhasználat megváltozásából eredő nagymértékű kibocsátás miatt került az első tíz ország közé. India a hatodik 85 gigatonnával (3,4 százalék), őt követi az Egyesült Királyság 74,9 gigatonna (3 százalék) kibocsátással. Az első tíz között van Japán (66,7 gigatonna, 2,7 százalék) és Kanada (65 gigatonna, 2,6 százalék). Megvizsgálták az országonként egy főre jutó kibocsátást is, ezen a listán Kína és India hátrább került nagy népessége miatt. „Közvetlen kapcsolat van a légkörbe 1850 óta kibocsátott 2500 milliárd tonna szén-dioxid és a már most tapasztalt 1,2 Celsius-fokos felmelegedés között. Új elemezésünk megmutatja a bolygónk felmelegedéséért leginkább felelős embereket és nemzeteket” - mondta Simon Evans, a Carbon Brief elemzője. (MTI) Szlovák-magyar csörte SZILVÁSSY JÓZSEF Idestova tíz éve, 2012 áprilisában Orbán Viktor Varsóban találkozott először személyesen Robert Ficóval, miután a Smer egy hónappal korábban győzött a szlovákiai parlamenti választáson. Akkor a két kormányfő megegyezett, hogy az államközi kapcsolatokban a gazdasági együttműködésre, a közös infrastrukturális beruházásokra helyezik a hangsúlyt. Ezeknek a várt sikereknek az oldalvizén az úgynevezett kényes kérdéseket is megoldhatjuk-jelentette ki akkor a magyar miniszterelnök. Feltételezése egyelőre csak félig vált be. Gazdasági, kereskedelmi téren valóban jelentős a fejlődés, ugyanakkor a vitás kérdések listája tovább bővült. Ez derült ki Ivan Korcok szlovák külügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter keddi pozsonyi tárgyalásán, amelyet egyébként már márciusra terveztek Komáromba, ám a szlovák külügyér sértődötten lemondta a találkozót, mert magyar partnere előzőleg Gyimesi Györggyel és Keszegh Béla polgármesterrel tárgyalt. Kedden mindkét tárcavezető többször is kiemelte, mennyire baráti, jószomszédi a két ország politikai viszonya. Erre hivatkozta a vendéglátó diplomata tizenhét témakört tartalmazó listát nyújtott át partnerének és udvariasan, de határozottan arra kérte, hogy a magyar kormány a diplomáciai szokásoknak megfelelően tájékoztasson Szlovákiában tervezett ingatlanvásárlásairól, egyéb aktivitásairól, az ide érkező anyagi támogatásokról. Korcok példaként azt panaszolta, hogy csak az újságokból értesült a magyar kabinet dél-szlovákiai templomfelújításairól és más lépéseiről. „Péter megértette kérésünket” - jelentette ki familiárisán és ravaszkásan. Szijjártó vagy felkészületlenül érkezett a találkozóra, vagy nem akart feszült légkört teremteni. Egyik változat sem célravezető. A közös sajtótájékoztatón meg sem említette a magyarok - különösen a szlovákiai magyarok - máig tartó sérelmeit. Az őszinteség szellemében ezeket nem kellett volna megkerülnie. Nem vonta kétségbe kollégájának azt az állítását, hogy a Benes-dekrétumok már hatályukat veszítették, holott nem is olyan régen a szlovák hatóságok a főügyész közreműködésével ezekre a hírhedt rendeletekre hivatkozva akarták elkobozni egy magyarországi állampolgárnak az édesapjától örökölt 35 hektárnyi erdejét Kelet- Szlovákiában, Pozsonyban pedig a Szlovák Földalap ugyanilyen indokkal vonta kétségbe magyar és német nemzetiségű polgárok tulajdonjogát a D4-es körgyűrű nyomvonala mentén. A vagyonukat szintén el akarták kobozni. Az előző esetben a strasbourgi emberjogi bíróság elmarasztalta Szlovákiát, mert sérült a panaszos igazságos peres eljáráshoz, valamint a magántulaj donhoz való joga. A magyar tárcavezető megemlíthette volna, hogy a magyar kormány azért újíttat fel templomokat és egyéb dél-szlovákiai műemlékeket, mert Szlovákia ezekkel jobbára mostohán bánik. Nem válaszolt arra az újságírói kérdésre sem, vajon mi a tervük a Kassán megvásárolt óvárosi Csáky- Dessewffy-palotával, valamint ugyancsak a Fő utcán található, magyarországi tulajdonba került épülettel, ahol a Carpano kávézó is található. Nyilván szeretnék megóvni az épületeket, talán diplomáciai céljai vannak az új tulajdonosnak, esetleg a helyi magyar kulturális életet segítené. Konkrét válasz helyett erről is hallgatott Szijjártó. Inkább a nyugatbalkáni helyzetről, a migránskérdésről beszélt, holott a találkozó témái kizárólag a kétoldalú kapcsolatok voltak. Annyit viszont azért elmondott, hogy Budapest - az uniós jogrendet és az átláthatóság elvét tiszteletben tartva - folytatja sokoldalú szlovákiai aktivitásait. A két tárcavezető eldöntötte, hogy ezentúl félévenként rendszeresen találkoznak és áttekintik a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolataikat. Remélhetően Szijjártó legközelebb már szókimondóbb lesz, nem pedig túlzottan udvariaskodó. FIGYELŐ Kirúgások az erőszak börtönében Elbocsátották az oroszországi Szaratov börtönének és börtönkórházának parancsnokát és igazgatóját, miután videók jelentek meg arról, hogy az őrizeteseket megverik, kínozzák és megerőszakolják. Alekszej Fedotov megyei parancsnokot, Pavel Gacenkót, a tbc-börtönkórház vezetőjét és még három vezetőt rúgtak ki. A börtön közölte, dolgozik az őrizetesek elleni erőszak feltárásán, és példaként hozta fel az Irkutszk és a Jaroszlavl megyében, valamint máshol történt esetek felgöngyölítését. Az ígéret szerint a felelősökre „a törvény teljes szigorával csapnak le.” Az orosz Nyomozó Bizottság közölte, a videók nyomán három, majd további négy eljárást indított Szaratovban csoportos nemi erőszak, illetve a hatósági alkalmazottak esetében hatáskörtúllépés miatt. A Moszkovszkij Komszomolec bulvárlap szerint a videókon az őrizetesekkel szemben nem fegyőrök, hanem a börtönőrök által „aktivistaként” vagy „csúszómászóként” emlegetett társaik kegyetlenkednek, hogy pénzt csikarjanak ki tőlük, vagy a hatóságokkal való együttműködésre kényszerítsék őket. Az elítéltek jogvédelmében fellépő Gulagu.net közölt olyan videókat, amelyek a tbc-börtönkórház ápoltjain elkövetett erőszakot dokumentálják. Vlagyimir Oszecskin, a projekt vezetője az Eho Moszkvi független rádiónak kijelentette, a jogvédők több mint ezer videófájlhoz jutottak, amelyek bizonyítják, hogy orosz börtönökben rendszerszerűen alkalmaznak kínzást. Azt állítja, a „titkos archívumot” egy olyan programozó bocsátotta a Gulagu.net rendelkezésére, akinek ötéves börtönbüntetése alatt hozzáférése volt az FSZIN komputereihez. (MTI)
