Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-30 / 225. szám

www.ujszo.com | 2021. szeptember 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Marbellából szeretettel A spanyolországi Mar­­bella nemcsak a turis­ták, hanem a maffiózók paradicsoma is: nap­fény, homok, korrupció, szálloda­fejlesztés és pénzmosás - kevés jobb hely van erre Marbellánál. Az andalúziai Costa del Sol nemcsak arról híres, hogy milyen gyönyörű ez a partszakasz, hanem arról is, hogy milyen embereket vonz. Még a hatvanas években, Francisco Franco diktátor alatt kezdődött a Costa del Sol fejlesz­tése luxusturizmus céljára. Straté­giai elhelyezkedése miatt ezt a lu­xust több maffiaszervezet is igénybe vette, mivel csak egyórá­nyira van az algecirasi kikötő, amelyen keresztül a dél-amerikai kokain nagy része érkezik az Eu­rópai Unióba, és ugyanilyen közel van a gibraltári adóparadicsom is. A maffia egyébként nem zavarta a Franco-rezsimet, amíg dőlt a pénz és a bandaháborút máshol rendez­ték le. Áprilisban tényfeltáró cikk jelent maffiózók ENSZ-e egy meg az El País napilapban. Nacho Carretero évek óta foglalkozik a Spanyolországban működő drog­csempészekkel és más bűnszervezetekkel, és feltárta Marbella sötét oldalát is. A spanyol rendőrség szerint legalább 59 or­szágból több mint 113 alvilági csoport van jelen a 140 ezres vá­rosban (rengeteg külföldi él ott tartósan). A „marbellai városfej­lesztés" kifejezés Spa­nyolországban már évek óta a tengerparti korrupt hotelépítés és a pénzmo­sás szinonimája. „Marbella a maffiózók ENSZ-e egy globalizált világban” - mondta Marcos Frias, a Központi Szervezett Bűnözés elleni Brigád (Brigada Central contra el Crimen Organiza­­do) főnöke. A város ugyanúgy „márka a turisták, mint a bűnözők számára”. „Mondjuk egy liverpooli maffiózó, aki nagyban akar drogokat csempészni, tudja, hogy meg kell jelennie Marbellán. Nincs más vá­lasztása” - hozta fel példaként Frías. globalizált világban A nápolyi Camorra egyik tagja így nyilatkozott. „Az egész világ­ból vannak itt alvilági csoportok... Folyamatosan együttműködünk”. De ez az együttműködés az utóbbi években egyre több konfliktussal jár, több az összetűzés és a halott. 2018 óta több mint 30 olyan gyil­kosság történt a városban, ami a szervezett bűnözéshez kötődik. Az ok egy régi maffiafőnök szerint az, hogy a fiatalok nem tisztelnek semmit és „könnyen erőszakos­­kodnak”. A marbellai ingatlanpiac az egyik fontos eleme az illegális csa­tornákból érkező pénzek tisztára mosásának. Pont ilyen pénzmosási ügy kivizsgálásával kezdődött 2006-ban a Malaya-ügy, Spanyol­­ország egyik legnagyobb korrup­ciós ügye. Végződni pedig úgy végződött, hogy a marbellai város­­vezetés nagy része börtönbe került. A „marbellai városfejlesztés” Spa­nyolországban azóta a partvidéki korrupt hotelépítés szinonimája. Minden jó üzletember utánajár a helyi körülményeknek, erőviszo­nyoknak, mielőtt letelepszik vala­hol és vállalkozásba kezd. Magya­rán: vagy teljes amatörizmusra vall Marbella kiválasztása, vagy a li­verpooli maffiózó esetére, aki tisz­tában van vele, hol kell megjelenni. NEM ENGEDÜNK A 363-BÓL! (Kotrha) Hogyan választ egy „elöregedő" társadalom? FELEDY BOTOND hétvégi német példa eléggé ijesztő mértékben mutatja, miről van szó - ahogy azt is, hogy mik a következményei egy ge­nerációs szakadéknak. A német választók 57 százaléka 50 év feletti. Ezzel szemben mindössze 14,4 százaléka 30 év alatti. Ez a generációs szakadék az em­beri lét természeténél fogva elég jól meghatározza a témákat, hiszen egyszerűen más az időhorizont. A klímaváltozás kérdése tipikusan ide tartozik. A fiatalok között már a klímadepresszió tüneteit kutatják, tehát azt, hogy a bolygó romló állapota miatti aggodalom és tehetetlenségérzet milyen hatással van a lelkiállapotra hosszútávon. A radikális fiatal klímamozgalmak pont ebből a tehetetlenségérzésből táplálkoznak. EzX erősítette meg nemrég egy német kutatás, amely az öt­ven év feletti választóknál érdeklődött arról, hogy a Bundestag-válasz­­táson mennyire fogják figyelembe venni a klímaváltozást a fiatalabb ge­nerációk szempontjából. Á válaszadók mindössze harmada (!) tartotta úgy, hogy ez releváns szempont számára. Tehát az ötven év felettiek kétharmada „csak” a saját szempontjából tekint erre a kérdésre. Persze ugyanilyen generációs ellentét áll fenn akkor is, amikor a fia­talokat kérdezik a nyugdíjkassza-befizetésekről vagy más, hasonló té­máról. A számtani és a demográfiai helyzet miatt viszont mindig az idő­sebb generációk felé billent a döntés, népszavazáson és választáson is. Nemcsak a választók, hanem a képviselők között is adott ez az arány­talanság, alighanem hasonló okokból. A vasárnap a német választáson indult 6211 jelöltből mindössze 1032 volt 30 év alatti. Nem biztos per­sze, hogy a német politikában egy képviselői szék a Bundestagban túl hamar jön, hiszen a karriert önkormányzati, tartományi politikában kell elkezdeni, tehát óvatosan kezeljük ezt az adatot. Viszont az előző cik­lusban is csak három 30 év alatti képviselő volt. Az is tisztán látszik, hogy a fiatalok pártpreferenciája erősen eltér az idősebb szavazókétól. Míg a két nagy párt, a CSU-CDU és a szociálde­mokraták az utóbbi csoportban népszerűek, a fiatalabb szavazók egyértelműen a Zöldekre és a Szabaddemokratákra szavaztak nagyobb arányban. A fiatalok közel negyede pedig olyan kisebb pártokra adta a szavazatát, amelyek nem érték le az 5 százalékos küszöböt. Érdekesség, hogy az elsőválasztók között az AfD - a német jobboldal radikálisnak tekintett ereje - szintén gyengébben teljesített, mint országosan. Ahogy a brexitnél is fontos generációs törés volt megfigyelhető a brit szavazótáborban, ez az amerikai demokrata-republikánus vonalon is megfigyelhető. Egyre inkább számolni kell a generációs különbségek­kel, mert a politika a maga nyers eszközeivel ezekre fog építeni, és nem mindig szerencsésen, nem mindig finoman. Lehet, hogy ismét le kellene porolni azt a régi javaslatot, hogy a családosok a gyermekeik nevében is szavazhassanak - javítandó az egyensúlyt? FIGYELŐ Erőszaktevők a WHO-nál Több mint nyolcvan segélymun­kás, közöttük az Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) néhány al­kalmazottja is érintett az ebolaj ár­­vány idején a Kongói Demokrati­kus Köztársaságban elkövetett szexuális visszaélésekben - közöl­te egy független bizottság. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója bocsánatot kért és megígérte, hogy felelősségre von­ják az elkövetőket. A The New Humanitarian (IRIN) szervezet ta­valy kezdte több mint ötven kongói nő panaszának kivizsgálását, aki­ket a 2018 augusztusától 2020jú­niusáig tartó, tizedik ebolajárvány idején szexuálisan kizsákmányol­tak az ENSZ, a WHO és a UNICEF alkalmazottai. A nemzetközi szer­vezeteknél sok helyi lakos dolgo­zott ápolóként, házvezetőnőként. A nőket kirúgással zsarolták. A kon­gói és a nemzetközi személyzet tagjai is követtek el visszaéléseket, a 83 feltételezett elkövető közül 21 volt a WHO alkalmazottja. 29 nő esett teherbe, egyeseket abortuszra kényszerítettek. Matshidiso Moeti, a WHO afrikai igazgatója „szé­­gyelli, megdöbbentőnek és szív­­szorítónak tartja” a jelentést. (MTI) és klímaaktivisták kapták az alternatív Nobel-díjat Emberi jogi Egy klímaaktivista és egy környezetszennyezés ellen küzdő szervezet, valamint két emberi jogi aktivista kapta idén alternatív Nobel-díjként ismert kitüntetést. A díjat adományozó svéd Right Livelihood Award Alapítvány azzal indokolta az idei kitüntetéseket, hogy az aktivisták nem csupán saját maguk vették fel a harcot a kirívó jogsértések és a környezetkárosítás ellen, hanem egész közösségeket voltak képesek mozgósítani. Oroszország egyik legismertebb környezetvédelmi szervezetét, az Ecodefense-t alapító Vlagyimir Szlivak nevéhez fűződik az első, 2013-ban indított kampány a szén­bányászat ellen, az Ecodefense emellett pedig igyekszik segíteni azokat a közösségeket is, amelyek áldozatául estek a kitermelés okozta károknak. Freda Hudson, a kanadai wet'su­wet'en indián törzs főnökeként a bennszülöttek jogait, ősi kultúráját és területét tekinti szívügyének, s többször vezetett tiltakozásokat a területekre tervezett gázvezetékek lefektetése ellen. A díjazottak között van továbbá a Legal Initiative for Forest and En­vironment (LIFE) nevű indiai szer­vezet is, amely olyan környezetká­rosító tevékenységek ellen küzd, mint például az erdőpusztítás és az ipari szennyezés. Marthe Wandou - első kameruni díjazottként- 1998-banhozta létre a lánygyerekeknek oktatást és egyéb támogatást biztosító, továbbá az el­lenük elkövetett szexuális erőszak ellen küzdő Action Locale pour un Developpement Participatif et Au­­togere (ALDEPA) nevű szervezetét. Az alternatív Nobel-díjat 1980- ban hozta létre Jakob von Uexküll német-svéd író, egykori európai parlamenti képviselő azzal a céllal, hogy elismerjék olyan emberek munkásságát is, akik elkerülték a hi­vatalos Nobel Alapítvány figyelmét. Minden évben négy díjazottat vá­lasztanak ki, akik fejenként egymil­lió svéd korona (közel 10 ezer euró) elismerésben részesülnek. A korábbi díjazottak között volt például Naszrin Szotudeh bebör­tönzött, Szaharov-díjas iráni ügy­védnő és Alesz Bjaljacki fehér­orosz emberi jogi aktivista, a Vjaszna nevű emberi jogi szervezet vezetője is. (MTI/AP/dpa)

Next

/
Thumbnails
Contents