Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-25 / 221. szám
www.ujszo.com I 2021. szeptember 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Saját keretemből, szeretettel Mintha a sajat vagyonukból adakoznának nagylelkűen M agyarországon egyre extrémebb a megosztottság, és olyan gyorsasággal szakad szét, szakad ketté a társadalom, mint egy kopott farmer. Ráadásul ezt a nadrágot erőltetve koptatják, vágnak bele tátongó lyukakat hosszú évek óta. Hogy mennyire groteszk a helyzet, azt talán az utóbbi időben divatossá vált „saját keretemből” kifejezéssel szemléltethetjük a legjobban. A hatalmon lévő politikusok a rájuk bízott közpénzt a „saját keretemből” szóhasználattal úgy tüntetik fel, mintha valóban a saját, megspórolt pénzük, a saját vagyonuk lenne, mintha abból adakoznának nagylelkűen. így tudjuk például, hogy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter a „saját keretéből 10 millió forint támogatást adott egy celebünknek, az életmű koncertkőrútja megvalósítására”, miután az énekesnő kormánypárti képviselőkkel fotózkodott, és aláírta a Stop Gyurcsány-petíciót. Ugyanígy a saját keretükből támogatták korábban regnáló tárcavezetők is, állami vállalatok is a kör közepén állókat, de a saját keretből osztás hangsúlyozása a helyi politikában is általános, bevett gyakorlat lett. A részben az Európai Unióból, részben a hazai polgárok adóiból érkező közpénz így, ilyen egyszerű szemtelenséggel silányodott „saját keretté” az országban. Arra is használja a hatalom, hogy a mellettük kiállókat busásan megjutalmazza, az ellenük felszólalókra pedig gyűlöletkampányt zúdít, még a közpénzből fenntartott, így a teljes közösséget szolgálni hivatott közmédiában is, és alkalomadtán meg is figyelteti őket. Általánossá vált, hogy a politikai pályára egyetlen Babetta segédmotor-kerékpárral érkező „ízirájder öcsémek” hirtelen a környék legnagyobb földbirtokosai, legsikeresebb vállalkozói lesznek, titkokkal körüllengett kúriákat, kastélyokat építenek, pozíciókat habzsolnak és mindent elnyernek. Vagyonokat halmoztak fel így, lesz majd mit a tejbe aprítaniuk a gyermekeiknek, unokáiknak is, bármilyen ínséges időkben. Az ország közösen megtermelt javaira úgy tekint a hatalom, mint az ominózus „saját keretre”, és ebből a keretből azoknak juttat aránytalanul többet, akik a rendszeren belül vannak. Ezt nyilvánvalóvá is tette, teszi mindenki számára. így hát sokakat vonz magához, szippant be és tesz függővé. Nemcsak azokat, akik őszintén hisznek ebben az illiberális útban, hanem azokat is szép számmal, akik kényszerpályára kerültek. Közben pedig valaki egymagában is tudott kitartó, szorgalmas munkával nagyságrendileg annyi pénzt megtakarítani, amennyit most majd várhatóan egy egész országnak visszaosztanak a közösből a választás előtt. Az a Nagy O, akinek világra szóló lakodalmáról a mesterdalnokok csodákat regélnek. Hát, így szakad tovább, takar egyre kevesebbet, vásik el ez a nadrág. Kár mindezért, mert van ennek a felépítménynek egy másik arca is, egy sor, a közjót szolgáló, előremutató programmal, intézkedéssel, ami önmagában is elegendő lehetne az időnkénti megmérettetésre a választófulkék magányában. De a tudatos, végletekig fokozott megosztás, az urambátyámozás olyan mértékben mérgezte meg az országot, amiből nagyon nehéz lesz, és nagyon hosszú időbe telik majd kigyógyulni mellékhatások nélkül. (Kotrha) Orbán lánya Spanyolországban él A magyar miniszterelnök lánya a spanyol tengerparton kezd új életet a családjával. Orbán Ráhel és Tiborcz István három gyerekével, Alizzal, Adéllal és Bertalannal a dél-spanyolországi Marbellában telepedett le - írta a Blikk. A miniszterelnök legidősebb unokáját, Alizt egy ottani nemzetközi magániskolába íratták be. A Blikk egy link nélküli, Orbán Ráhelnek tulajdonított Instagrambejegyzést is idézett: „Hello, Spanyolország! Hello, új kihívás! Nagyon izgatottak vagyunk, mert a családunk új élmény elé néz, és egy csodálatos helyen kezdhették a gyerekek a tanévet. Az elmúlt 15 évben volt szerencsém rengeteg tapasztalatot gyűjteni külföldön, most a gyermekeimen a sor. Új kultúrát, új nyelvet, új embereket ismerhetnek meg és már most imádják az iskolát.” A költözés hírét alátámasztja, hogy a miniszterelnök lányának nyilvános Linkedln-profilján valóban a tengerparthoz közeli Marbellát adták meg tartózkodási helyként. Az Index szerint a kitelepülés valószínűleg Orbán Ráhel félje, Tiborcz István első külföldi szállodavásárlásával függhet össze, melyet továbbiak követhetnek. A Tiborczféle BDPST Group szerdán jelentette be, hogy július 15-e óta egyik leányvállalata üzemelteti a spanyolországi Los Alcazares település egyik négycsillagos szállodáját. Egy 84 szobás szállodáról van szó, étteremmel, bárral, 150 fős bankett-teremmel. Az Index szerint a Hotel Atrio del Marról lehet szó, amely öt kilométerre van a repülőtértől, és a szállodától pár perc séta a tengerpart. Orbán Viktor egyébként épp múlt héten beszélt arról a közszolgálati rádióban, hogy az Európai Unióban Magyarország költi a legtöbbet családpolitikára. „Elfogadhatatlan a számunkra, hogy egy hiányzó magyar gyerek helyett idehozunk valakit Afrika belsejéből” - szögezte le Orbán. Ám azzal kell szembesülnie, hogy az unokák kiköltözésével egyből három gyerek is hiányozni fog az országból. (index) A masinisztáról KORPÁSÁRPÁD M ég a koronavírus-járvány előtti időszakban, a legutóbbi parlamenti választás előtt volt egy fanyar bejegyzésem, hogy arra szavazok, aki elintézi: Szencen is álljanak meg a Pozsony-Zólyom-Kassa vonalon közlekedő belföldi sebes- és gyorsvonatok. Hiszen ha megállnak Bellegszencsén (Podhájska), akkor egy ilyen szolgáltatás (kegy?) a Pozsonyhoz közeli, 20 ezer lakosú fürdővárost is megillethetné. Szencet Szlovákia közúti logisztikai fővárosaként emlegetik, s illenék e rangjához, ha a helyi vasútállomáson az expresszeknek alapból nemcsak a dübörgését, hanem a fékcsikorgását is hallanánk. Egyébként a Pozsony-Párkány vonal több mint 170 éves történetében volt már példa ilyen elegánsabb megoldásra. Tudom, többszörösen is romantikus elképzelés ez. Egyrészt mert a Párkány-Pozsony vonalon közlekedő vonatokon kívül újabb járatokat is beiktattak a Szene és Pozsonyligetfalu közti szakaszon. Másrészt meg ne akarjak sokat, hiszen dél-szlovákiai peremetnikumunk területén ez a vidék még szinte elkényeztetettnek számít. Sok helyen végképp nem épült vasút, máshol ugyan lefektették a síneket, de fel is szedték, amott még megvannak, ám nincs rajtuk közlekedés, s ha mégis vonatok kolbászolnak el.valamelyik városunkig, hogy utasaik eljussanak a leépítendő helyi kórházig vagy valamelyik hivatal kihelyezett részlegéig, késéssel teszik meg az utat, rossz a csatlakozás, lepukkantak a várótermek. Röviden: kupé helyett kupi. Már az félsiker, ha elöl ül egy masiniszta. Egy teljes parlamenti frakció minden ötletelő reformjánál jobban örülhetünk annak, ha egyáltalán van mozdonyvezető, mert akkor legalább elindítják (és a kiszolgáltatottabb helyeken is megállítják) a szerelvényeket, azaz nem törlik a járatokat egy laza irodai csuklómozdulattal úgy, hogy erről rosszabb esetben csak valamelyik netes felületükön tájékoztatják a nagyérdeműt. Az emberek ilyen esetben jogos dühüket igaztalanul a hierarchia alsóbb fokán álló, de „elérhető” kalauzon töltik ki. Előbújnak a vasúti utasellátók terminátorai, a maszk nélküli, igazságosztó krumplifejű Sisa Pisták, akik miatt már a másodosztály sem másodosztály. Persze, nincs új a Nap alatt! „Mi, dolgozók igen sokan járunk be Szénéről, de ezen a vonalon a vonatok hitetlenek, piszkosak, világítás nincs, az esti járatok késnek. Ebben az irányban kellene valamit tenni, hogy a dolgozók rendes, tiszta és kivilágított vagonokban tehessék meg otthonukból a munkahelyükre és vissza az utat. Ugyanez áll a csallóközi vonalra is” - közli 1950. január 29-i számában az Üj Szó Molnár Vilmos szenei lakos nyilatkozatát. Természetesen koronként és régiónként voltak, vannak a leírtnál lényegesen jobb állapotok is, de három évtizeddel a rendszerváltozás után nem ott kellene tartanunk, ahol tolatunk. Mintha tájainkon a mindenkori állam örökösen finoman húzná a vészféket, hadd csikorogjon a gépezet, őrlődjenek az utasok és a vasutasok idegei. A pártegyesítésről és az azt megelőző közgyűlésekről olvasok éppen, amikor megrekedt vonatunk belső hangszórójába belerecsegi a kalauz (csak szlovákul), hogy itt szálljunk át arra a bennünket előző gyorsra, amelyre egyébként csak Pozsonyban kellene átpattannunk. S míg perdülök a gyorsvonatra, eszembe jut, hogy a szenei állomásról utazott a budapesti országgyűlési tanácskozásokra gróf Apponyi Albert, s hogy az első republika idején a csehszlovákiai magyar pártok is rendszerint nagyobb vasúti gócpontokban tartották a komolyabb rendezvényeiket, mert oda egyszerűbben jutottak el a résztvevők. Már robog velem az expressz, amikor újabb részt csatolok asszociációim szerelvényéhez: a párt valamelyik peremvidéki kongresszusára vonatokkal kellene utaztatni a küldötteket, hogy a csak autóval kampányolók is érezzék a tömegközlekedő választó perspektíváját. Ajegyük lehetne a közgyűlési szavazócédulájuk, a választó meg a kalauz. Persze, az sem árt, ha van egy jó masiniszta. FIGYELŐ Újra kezeket fognak levágni a tálibok Csak még azt nem döntötték el, hogy nyilvánosan végzik-e a csonkításokat. Nooruddin Turabi, a Talibán egyik alapító tagja, az új börtönminiszter azt mondta, az iszlám törvénykezést komolyan fogják venni, visszatérhet például a tolvaj kezének levágása - írta a Guardian. Nooruddin Turabi arra figyelmeztette a világot, hogy ne avatkozzon be Afganisztán dolgába. „Senki sem mondhatja meg nekünk, hogy milyenek legyenek a törvényeink” -mondta Turabi. A tálibok a kilencvenes években a gyilkosokat rendszerint egyetlen fej lövéssel végezték ki, a lövést az áldozat családtagja adhatta le. Ha akarták, elfogadhatták a vérdíjat, ezzel a gyilkos megválthatta bűnét, és életben maradt. A tolvajok büntetése egyik kezük levágása volt, a rablóknak az egyik lábát is levágták. ,yA kezek levágása nagyon fontos biztonsági szempontból” - mondta most Turabi. A tálibok már vissza is hozták egy kedvelt büntetésüket, a nyilvános megszégyenítést. Azokat, akik kisebb lopáson érnek, felrakják egy kisteherautóra és körbeviszik a városban. Olykor a tolvaj arcát befestik vagy száraz kenyeret tömnek a szájába. Turabi a mostani interjút egy újságírónőnek adta, és azt mondta, ők is mások már, mint régen. Már engedik a tévézést, a mobiltelefont, a fotózást és a videózást, „mert erre van szükségük az embereknek”, és a média segíthet terjeszteni az üzenetüket. Turabi hozzátette: ha nyilvánosak lesznek a kivégzések és kézlevágások, akkor megengedik, hogy az emberek felvételeket készítsenek róluk, mert az növeli az elrettentő erejüket. (444 hu)
