Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-24 / 220. szám

www.ujszo.com I 2021. szeptember 24. KULTÚRA I 9 „Ezt nagyon lehet szeretni" A Mellow Mood két frontemberével pandémiáról, kapcsokról és jamaicai akcentusról (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Olaszország semmiképp sem nevezhető reggae-nagyhata­­lomnak. Mégis van ott egy zenekar, a Mellow Mood, amelyet a stílus legjobb euré­­pai képviselői között tart szá­mon a szakma, a közönség pedig özönlik a koncertjeikre, bárhol lépnek is fel. Ennek köszönhetően szinte állan­dóan úton voltak a járvány előtti boldog békeidőkben. A színpadi siker egyik titka a le­hengerlő látvány: két teljesen egy­forma frontember ugrál, énekel, sőt néha gitározik is. És ez nem a „szent növény” mellékhatásaként fellépő érzéki csalódás, hanem maga a va­lóság. Jacopo és Lorenzo Garzia egypetéjű ikrek, szinte lehetetlen megkülönböztetni őket egymástól, sokáig nekem sem sikerült. A po­zsonyi Uprising Fesztiválon beszél­gettünk, ahová tíz év alatt harmad­szor hívták vissza őket, ezúttal egy intimebb, akusztikus műsorral. Olaszországban jóval tovább tartott a lockdown, mint itt ná­lunk. Pizsamában töltöttétek eze­ket a hónapokat, vagy új dalok is születtek? Lorenzo: Pizsamában írtuk az új dalokat! Jacopo: Azaz végigmentünk az összes fázison, a kezdeti döbbenet­től a letargián át a lelkes tenni aka­rásig. Ami történt, az mindenkit ki­zökkentett a megszokott ritmusából, de a folyamatosan mozgásban lévő zenészeket duplán. Nemcsak az anyagi bizonytalanságra gondolok, hanem egy életstílus végére is. Mi ti­zenöt éve utazgatunk és zenélünk, de egyáltalán nem biztos, hogy valaha ugyanolyan felszabadultan tehetjük ezt, mint a pandémia előtt. Lorenzo: Szóval át kellett gon­dolnunk a jövőnket, és persze a ze­nekar jövőjét, hiszen nem két, ha­nem öt-hat emberről beszélünk, at­tól függően, milyen fajta koncertre készülünk. Másfelől az is tény, hogy évek óta nem volt ennyi időnk al-Jacopo és Lorenzo Garzia kötni, új dolgokat kipróbálni. A ra­jongók évente új albumot követel­nek, ami persze nonszensz, hiszen ez művészet, nem pedig ipari termelés. De mivel a legutóbbi nagylemezünk 2018-ban jelent meg, idén már mi magunk is úgy éreztük, ideje pro­dukálnunk valami újat. Jacopo: Úgyhogy büszkén je­lenthetjük: hamarosan kész az anyag. Most is a egyenesen a stúdi­óból érkeztünk Pozsonyba. Lesz szó a szövegekben a pan­démiáról, a lezárásokról? Jacopo: Csak utalások szintjén. Nem akartunk konkrét helyzeteket felvázolni, de mindenki érezni fog­ja, mire gondolunk, amikor a szét­húzást, az álhíreket, az agresszió nö­vekedését említjük. Lorenzo: Korábban is foglalkoz­tunk hasonló témákkal, csak másra gondoltunk közben. A reggae zene egyébként is a békét hirdeti. Mos­tanra a társadalom két táborra sza­kadt, oltottakra és oltatlanokra, és olyan ellentétek jelentek meg, ame­lyek korábban nem voltak jellemző­ek. Az ember valódi személyisége krízishelyzetben mutatkozik meg igazán. Mindig így befejezitek egymás gondolatait? Az ikrek között állí­tólag sokkal erősebb a kapocs, mint a sima testvérek között. Könnyebb így a közös munka? Jacopo: Ez nehéz kérdés, mert számunkra ez a természetes, nem sejtjük, milyen lehet nem ikernek lenni. A dalszerzés általában úgy zajlik, hogy egyikünk hoz egy ref­rént, a másikunk pedig verzét ír hoz­zá. De előfordult már olyan is, hogy egy ülésre írtunk meg egy számot, alig pár óra alatt, és később sem vál­toztattunk rajta. Ezt nagyon lehet szeretni. A dalszerzést és a koncer­tezést is. Nem tudnám megmondani, melyiket élvezem jobban. Lorenzo: Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy az átlagos testvéri vi­szonyhoz képest nagyobb az egyet­értés közöttünk, de a vitáink is jóval hangosabbak, keményebbek az át­lagosnál. Jacopo: Igen, mert egyforma, vagy legalábbis nagyon hasonló a természetünk. Kifogástalan jamaicai akcen­tussal énekeltek angolul. Ezt ott helyben szedtétek fel? Lorenzo: Részben igen, 2014 óta rendszeresen járunk Jamaicába vi­deóklipeket forgatni, vagy helyi ze­nészektől tanulni. Ott nem gond gyönyörű helyszíneket találni a kli­pekhez. Tavaly februárban pár nap­pal a járvány kitörése előtt érkez­tünk haza onnét, azzal, hogy nyáron ismét megyünk. Jacopo: Ahogy egyre mélyebbre ástunk a reggae kincstárában, rájöt­tünk, hogy ez az akcentus hozzátar­tozik a zenéhez, nem is érdemes ola­szul próbálkoznunk. Korábban ron­gyosra hallgattuk a nagy jamaicai mesterek felvételeit. Azelőtt viszont mindenféle zenével próbálkoztunk, ami megtetszett, még Metallica­­feldolgozásokkal is. Igyekeztünk megtanulni, amit a rádióban hallot­tunk, ez gyakorlásnak nagyon jó volt. A mai Mellow Mood magja még a középiskolában alakult, 2005-ben. A nevetek egy Bob Marley-dal címe, amelyet eddig nem hallhat­tunk tőletek. A nyáron viszont több feldolgozást játszottatok el Marley halálának 40. évforduló­jára, a YouTube-on nagy siker lett e a két akusztikus blokk. Nem ter­vezitek közönség elé vinni? Lorenzo: Nem. Ez egyszeri alka­lom volt, tisztelgés a reggae királya előtt. Olyan dalokat választottunk, amelyeket talán kevesebben ismer­nek, mert nem lettek slágerek, de ne­künk sokat jelentenek. A High Tide Low, a Stiff Necked Fools, a Ham­mer vagy akár a Mellow Mood ma is ugyanolyan frissen és izgalmasan szól, mint amikor születtek. De eszünkbe sem jutott koncerteken játszani őket, hiszen van saját reper­toárunk. Amelyet viszont nem játsz­hattunk másfél éven át, úgyhogy bő­ven volt időnk begyakorolni ezeket a Marley-dalokat. RÖVIDEN Történelmi este Szomáliában Mogadishu. Harminc év után először tartottak nyilvános filmvetítést Szomáliában. A há­ború sújtotta országban a kultu­rális élet feléledésének reményét ébresztette fel a mozi szerdai újranyitása. A főváros, Moga­dishu Nemzeti Filmszínházában szigorú biztonsági intézkedések mellett vetítették le Ibrahim CM Szomáliái rendező két rövid­filmjét. Ez a mozi korábban ön­gyilkos merénylők célpontja és hadurak bázisa volt. A nézők 10 dollárt fizettek, hogy meg­nézzék a két kisfilmet. Számos ellenőrző ponton kellett átha­ladniuk, míg elérték a moziknak, a parlamentnek és az elnöki pa­lotának otthont adó, szigorúan őrzött zónát. (MTI) Előbbre hozták a bemutatót Los Angeles. Új dátumot kapott a Legendás állatok és megfi­gyelésük 3. epizódjának bemu­tatója. 2022 júliusa helyett ápri­lis 15-én a mozikba kerül a Harry Potter-univerzum leg­újabb darabja. A The Secrets of Dumbledore (Dumbledore tit­kai) című epizód sztárjai, a cím­szereplőt alakító Jude Law és a Scamandert játszó Eddie Red­­mayne mellett Mads Mikkelsent is láthatják a nézők, ő a fő go­nosz Gellert Grindelwald szere­pében Johnny Deppet váltja. Mivel Dumbledore tudja, hogy Grindelwald át akarja venni a hatalmat a varázslóvilág fölött, Scamandert bízza meg a veszé­lyes küldetésre induló csapat vezetésével, mely a gonosz ellen küzd. A David Yates rendezte harmadik rész a 2016-os Legen­dás állatok és megfigyelésük, valamint a 2018-as Legendás állatok - Grindelwald bűntettei című epizódokat követi. A for­gatókönyv megírásában a va­rázslóvilág megalkotóját, J. K. Rowlingot Steve Kloves segí­tette, Rowling a producerek kö­zött is szerepel. (MTI) Folytatást kapott Az ember tragédiája Picasso műtermében (Forrás: Vörösmarty Színház) 1984 óta ünnepük a magyar dráma napját, melynek dátu­ma Madách Imre művének 1883. szeptember 21-i ősbe­mutatójához fűződik. Az em­léknap alkalmából magyar drámát népszerűsítő prog­ramokkal ünnepelnek a szín­házak. A székesfehérvári Vörösmarty Színház gondolt egy merészet, és magához a Madách-műhöz tért vissza, hogy színpadra vigye Az ember tragédiájának folytatását. A premiert szombaton láthatják az érdeklődők. Az ember tragédiája 2.0 című előadás grandiózusnak ígérke­zik, hiszen négy szerző írta, a szín­padi feldolgozás szintén négy ren­dező közös munkája, és a teljes tár­sulat közreműködik majd. Madách eredetijét egyébként három évvel ezelőtt vitte színre a színház, ekkor született meg a gondolat, hogy iz­galmas lenne, ha Ádám és Éva tör­ténete továbbívelne a huszadik szá­zadba. Ezt a lehetőséget képzelte el és dolgozta ki négy elismert író, Márton László, Darvasi László, Zá­­vada Pál és Tasnádi István. A keret­játékot, melyben Madách történeté­hez híven Lucifer szembesíti az em­berpárt, Adámot és Évát a huszadik század és korunk tanulságaival, Márton László írta. A cselekmény­­szál a huszadik század fontos ese­ményein vezeti végig az emberpárt, akik a század fontos személyiségei­vel is találkoznak - például dél­franciaországi műtermében az öre­gedő Picassóval, akiről a műkritikus azt mondja: „valaha nagy festő volt, most már sajnos csak egy zseni”. Darvasi László a Titanic indulásá­nak előestéjén rendezett bált jeleníti meg, míg Závada Pál Adámja Nagy­váradról indulva jut el a '30-40-es évek Berlinjéig, és tanúja a berlini fal leomlásának is. A huszadik századi történelem viharain túl azonban Ádám és Éva a huszonegyedik szá­zadba is bepillantást kap. Tasnádi István felvonása a jelen valós veszé­lyeire figyelmeztet abban a jelenet­ben, mikor Ádám és Éva egy csendes-óceáni szigeten találja ma­gát, melyet pillepalackokból és hul­ladékokból álló szeméthegyek borí­tanak. A négy szerző tollából szár­mazó dráma szövege egyébként már 2019 végén megjelent kötetként, ám a próbákat a járványhelyzet fékezte, és a színházi premiert többször el kellett halasztani. „A magyar dráma történetének van egy olyan vonulata, hogy utóbb klasszikusnak tekintett szerzők nem érhették meg kiemelkedő drámai művük színpadi bemutatóját” - mondta Márton László a tervezett premier és a magyar dráma napjá­nak kapcsán. Madách Imre sem lát­hatta később nagy sikerűvé vált műve bemutatóját. Márton László szerint többnyire ma is jellemző, hogy „a kockázatos, élő magyar szerzők helyett a biztonságos klasszikusokat játsszák a prog­­resszívnek tekintett színházak is,” kiemelte azonban, hogy „vannak olyan színházi, szellemi műhelyek is, amelyek odafigyelnek a kortárs magyar alkotókra.” A Vörösmarty Színház soron következő premierje ezt a reményteljes nézetet támasztja alá. (Vörösmarty Színház, hk)

Next

/
Thumbnails
Contents