Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-24 / 220. szám

www.ujszo.com I 2021. szeptember24. KOZELET I 3 Hamarosan a mezőgazdaságban is mindennapos lesz az újratervezés NYERGES CSABA Komárom. A „termőföldtől a villáig", vagyis a teljes termelési, feldolgozási és kereskedelmi folyamatban átláthatóvá kellene tenni a fogyasztók számára az élelmiszer útját, hatásait annak érdekében, hogy a helyben termelt minőségi áruk végre megkapják az őket megillető helyet, hangzott el az Uj Szó és a Trend konferenciáján. A Dél-Szlovákia gazdasági kihí­vásairól a komáromi Tiszti pavilon­ban rendezett tanácskozáson az ag­­ráriummal foglalkozó kerekasztal­­beszélgetésen Patasi Ilona, a Szlová­kiai Agrárkamara elnöke, Neményi Miklós professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és a Bécsi Műszaki Egyetem ven­dégprofesszora, valamint Palik László agrárvállalkozó, a zselízi Biocentrum Kft. vezetője vett részt. Adatbányászok A mezőgazdaság jelenleg a digi­­talizáció korának, a precíziós­­körforgásos gazdaság eltelj edésének küszöbén áll. Ezzel kapcsolatban Neményi professzor elmondta, hogy immáron 1998 óta foglalkoznak a mosonmagyaróvári agrártudományi egyetemen a precíziós gazdálkodás­sal. „Eufória volt, hogy most aztán egy csapásra megoldunk mindent, de gyorsan jött a kijózanodás. Ahhoz ugyanis, hogy a döntés-előké­szítésekhez felhasználhassuk a legkorszerűbb matematikai módsze­reket, a mesterséges intelligenciát, sokkal-sokkal több adat kell annál, amit gondoltunk. Hiszen a technoló­gia lényege éppen az, hogy termelési zónákra, kezelési egységekre osztjuk fel a táblákat, és onnan gyűjtjük fo­lyamatosan az adatokat, de tulajdon­képpen csak mára jutottunk el addig, hogy az loT-rendszerekkel kellő mennyiségű vezeték nélküli szenzort tudunk kihelyezni, rögzített és mobil robotokat bevetni. így az adatbányá­szatot és -feldolgozást tekintve az ökológiai, környezetvédelmi elvárá­sokat előbb-utóbb már úgy tudjuk ki­elégíteni, hogy közben a hozampo­tenciált is optimalizálni lehessen. Ezt pedig valóban csak nagyon nagy adatbázisokra lehet építeni” - muta­tott rá Neményi professzor. Beszédes példával szemléltette, hogy miközben az autóban ülnek, az első szó, amit a mai gyerekek meg­tanulnak, az az újratervezés. Ezt is­mételgeti az aktuális közlekedési,­­forgalmi helyzetről befolyó adatok­ra reagálva a navigációs rendszer géphangja. Az adatgyűjtésnek kö­szönhetően az autós GPS-ekhez ha­sonlóan a mezőgazdaságban is egy­re gyakoribb lesz az újratervezés az aktuális környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva, hiszen dinamikus rendszerekről van szó. Azt pedig, hogy a precíziós gazdálkodás nem pusztán egy újfajta digitális hobbi, nem „öncélú játék a kütyükkel”, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy je­lenleg a műtrágyáknak mindössze 30-40, a gyomirtó szereknek 10, a rovarirtóknak 1 százaléka haszno­sul. Szennyezve a környezetünket, az ivóvizbázisainkat. Van hová fej­lődni tehát a digitalizációval. Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrár­kamara elnöke ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a Csallóköz alatt fekszik Közép-Európa második leg­nagyobb ivóvízbázisa. 80 ezer hek­tárról beszélünk. Szlovákiában összesen tíz vízvédelmi terület van, 350 ezer hektáron. Ilyen szempont­ból a Csallóközt már az elmúlt évek­ben kiemelten kezelték, hiszen a kö­zös agrárpolitika 2014-2020-as pe­riódusában is különleges támoga­tásra pályázhattak a gazdálkodók. Aki élni kívánt ezzel, annak be kel­lett vizsgáltatnia a földjeit. Tízhek­táronként földmintát vettek, nézték a talajösszetételt, a nitrogént, a fosz­fort, a káliumot, így a tápanyag­utánpótlásban már megjelenhettek a precíziós gazdálkodás bizonyos ele­mei. Ugyanakkor csak a gazdálko­dók 14 százaléka lépett be ebbe a ke­retrendszerbe azért, mert mindössze 25 euró támogatást kaptak hektá­ronként, ami nem érte meg a ráfor­dítást. Viszont a jelenlegi kormány­zat és a nemzeti stratégiai terv Patasi Ilona szerint már komolyabban ve­szi ezt a fejezetet, nagyobb anyagi motivációt Ígérve a gazdáknak. „Ha rajtam múlna, minden agrárvállal­kozásnak kötelezővé tenném a Csal­lóközben, hogy ebben a rendszerben gazdálkodjon” - mondta a kamara elnöke. „A közös agrárpolitika rendszerében Szlovákiában az össz­költségvetésből 25 százalékot el kell különíteni a környezetvédelemre. Ez a gazdálkodókat új feltételrendsze­rek elé állítja. Van rá átmeneti idő­szak, de nekünk addig is az a köte­lességünk, hogy a vállalkozókat fel­készítsük erre és továbbképezzük annak érdekében, hogy a precíziós gazdálkodás feltételei mindinkább érvényesülhessenek a gyakorlat­ban” - hangsúlyozta Patasi ílona. Palik László, a zselízi Biocentrum Kft. vezetője 1990 óta foglalkozik biotermeléssel. Jelenleg több mint 60 munkatársukkal 600 hektáron gaz­dálkodnak. Fő növényük a naprafor­gó, a búza, a kukorica, ezeket kell megoldani vegyszer nélkül. „Meg lehet, csak akarni kell” - állítja Palik László, miközben nem messze tőlük akad olyan gazdaság, ahol a búzát tu­catszor permetezik. „Amikor a het­venes években Kudlik Júlia a Delta tévémagazinban bemutatta, hogyan fog sofőr nélkül szántani a traktor, elgondolkodtam rajta, hogy ez mi­lyen jó lesz, de a mai napig nem lett mindennapos ez a technológia. Ki­­lencvenben pedig, amikor foglal­kozni kezdtem a biotermeléssel, azt gondoltam, hogy 5-6 éven belül minden bio lesz. Hát a mai napig sem lett az” - idézte fel a kezdeteket a többszörösen díjazott agrárvállalko­zó, aki egyetért azzal,’hogy ökoló­giailag tiszta termékeket kell előál­lítani. „Mert sajnos, ha látná valaki, hogy egy átlagos húsfeldolgozóban hogyan készül a virsli, vagy mi tör­ténik aközben, amíg a tej az aszta­lunkra jut, biztosan meggondolná, mit is tegyen a családja elé.” A termőföldtől a villáig A tudatos fogyasztók körében egyre népszerűbb lenne a „vedd a helyit, védd a hazait” szemlélet, vi­szont az üzletláncokban nincs terülj asztalkám ezekből a terményekből. Patasi Ilona ezzel kapcsolatban rá­mutatott, milyen nagy hiba volt Szlovákiában a feldolgozóipar ide­gen kézbe adása, felszámolása. Itt­hon kellene feldolgozni azokat az alaptermékeket, amelyeket jelenleg exportálunk, hogy aztán importáljuk a kész árut. Még a sertéshúst is csak 39 százalékban tudja az ország hazai tenyészetekből biztosítani. Eltűntek közben a helyi felvásárló és értéke­sítő szövetkezetek is, és velük együtt a hagyományos vidéki életvitel. Gyakorlatilag elvárosiasodott a fal­­vaink jelentős része. „Vissza kellene hozni az iskolakerteket az oktatási intézményeinkbe, hogy a gyerekek­ben újra vonzalmat keltsünk a gaz­dálkodás iránt. Az önkormányzatok több földet ajánlhatnának fel helyi fiataloknak, iskoláknak, és egy ke­zemen meg tudom közben számolni, hol alakítottak ki helyi piacokat a termelőknek” — sorolta Patasi Ilona, a földtulajdonosokat pedig arra kér­te, ne dőljenek be külföldi ügyeske­dők szirénhangjainak. Mert ilyenkor általában csak akkor döbbennek rá, hogy milyen rossz üzletet kötöttek a föld eladásával, miután már aláírták az előnytelen szerződést. Palik László úgy látja, a mezőgaz­dasággal, a háztáji gazdálkodással, konyhakertekkel kapcsolatos isme­reteket tekintve gyakorlatilag kiesett 2-3 generáció az elmúlt évtizedek­ben. Valamikor megtanultuk, ho­gyan kell felásni a kertet, mikor kell vetni a borsót, de ezek az ismeretek ma már kiveszőben vannak. „Ami­kor a Kárpát-medencei Ökoszövet­ség tagjaként Szerbiában üzemeket látogattam, érdekes volt látni, ho­gyan szerettetik meg a gyerekkel a gazdálkodást. Megmutatják nekik, mit, hogyan kell termeszteni, ho­gy an kell állatokat tartani, viszik már az óvodásokat is, alapiskolásokat is egy-egy rövid, érdekes bemutatóra. Én is fogadok itthon diákcsoporto­kat, láthatják, hogy mennyi minden­nel foglalkozunk. A 6500 almafa terméséből például gyümölcslevet, lekvárokat, csipszeket, a paradi­csomból pedig bort is készítünk ugyanúgy, mint a 18 fajta egyéb gyümölcsünkből. És igenis el lehet jutni az emberekhez, be lehet mu­tatni a helyi termékeket különféle találkozókon, rendezvényeken is. Az érdeklődők pedig telefonálnak majd és visszatérő vásárlókká válnak” mutatott rá Palik László. Neményi Miklós szerint mindad­dig, amíg nem változtatnak a jelen­legi árképzési rendszeren, nehéz lesz versenyezniük a világ másik feléből idehozott dömpingáruval még a he­lyi minőségi terményeknek is. Egé­szen más lenne a képlet, ha beáraz­nák például az „olcsó” húsba a hosszú szállítással óhatatlanul együtt járó környezetszennyezést. A „ter­mőföldtől a villáig”, vagyis a teljes termelési, feldolgozási és kereske­delmi folyamatban átláthatóvá kel­lene tenni a fogyasztók számára az élelmiszer útját, hatásait annak ér­dekében, hogy a helyben termelt mi­nőségi áruk végre megkapják az őket megillető helyet. Hadd lássuk, hogy a zöldséget hányszor, mikor perme­tezték, a pulykát mivel gyógysze­rezték, hangoztatta a professzor. Kulcs az állattenyésztés A mezőgazdaságot is nagy kihí­vások elé állító klímaváltozás var­ható hatásait gyakorlati példán, a repcetermesztésen keresztül mutatta be Palik László a konferencián. „Azt tanították hajdanán, hogy augusztus 1. és 20. között kell elvetni a repcét. Ugyanakkor olyan sokat változott az időjárás, hogy a repce esetében szeptember végéig, az őszi búzánál viszont akár egészen az év végéig ki lehet tolni a vetésidőt. Ez azért is fontos, mert ha ragaszkodunk a ko­rábbi berögződésekhez, az ősz fo­lyamán akár féltucatnyiszor is per­metezhetjük a repcét, védekezhe­tünk a különböző rovarkártevők el­len, ráadásul a túlzott növekedés mi­att regulátort is kell használni. Ez a fajta vegyszer pedig öt évig kimu­tatható a termésből, ugyanígy a Du­na vizéből is. Mindezek a káros ha­tások egyszerűen elkerülhetők a ve­tési idő kitolásával” - mondta az el­ismert biogazda. Palik László szerint nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a mezőgazdaság szerves része az ál­lattenyésztés. Az istállótrágyával pedig javíthatjuk a talaj vízháztar­tását, és kiváló alapot adhatunk a növénytermesztésnek. „Gondol­junk arra, hogy amikor házat épí­tünk, ahhoz is stabil alap kell, hogy ráhúzhassunk aztán egy, kettő, tíz emeletet. Ez vonatkozik a növény­­termesztésre is, miközben folya­matosan tesszük tönkre, zsigerel­­jük ki a termőtalajt, ahogy az állat­­tenyésztést is tönkretettük. Én egyetlen olyan gazdának sem ad­nék támogatást, akinek nincs állat­­tenyésztési üzletága. És, ha már itt tartunk, az egész támogatási rend­szert át kellene gondolni. Csak az a gazdálkodó érdemli meg a dotációt, aki át tud élni egy vegetációs idő­szakot, van anyagi forrása hozzá és gazdaságosan tud termelni. Aki csak a veszteséget gyarapítja, azt ne támogassuk, annak semmi értelme nincs” - hangsúlyozta Palik László. Neményi Miklós is gyakorlati példát hozott fel a klímaváltozás hatásainak szemléltetésére. Egy­­milliárd ember ellátását biztosítják a nagyvilágban olyan elárasztott rizsfoldek, ahol erős a metánkép­ződés. Mindez kiváltható lenne modem, intenzív öntözéses tech­nológiával. Megvan tehát a megol­dás, de összetett gazdasági kihatá­sokkal jár, amivel kezdeni kellene valamit. Fontos lenne a professzor szerint az is, hogy azt az emissziót, ami helyben, az élelmiszer előállí­tása során keletkezik, ne keverjük össze azzal a hajtóanyag, fosszilis C02-vel, amit arra fordítunk, hogy Dél-Amerikából idehozzuk a ter­méket. Patasi Ilona kiemelte, hogy Szlo­vákia nemzeti stratégiai tervében is előtérbe kerülnek a környezetkímé­lő gazdálkodási módok. Előirá­nyozzák például a nagy táblák fel­osztását és a biodiverzitás növelését. Ugyanígy ösztönözni fogják az ön­tözési lehetőségek jobb kihasználá­sát, hiszen Szlovákia jelenleg el­enyésző százalékát hasznosítja a természetes vizeinek. A kerekasztal-beszélgetést azzal a felvetéssel zártuk, vajon mik len­nének vendégeink legfontosabb, gyors döntései, ha felkérést kapná­nak szakminiszteri pozíció betölté­sére? Palik László első lépésként felmérné a jelenlegi helyzetet, hogy mire képes az agrárium, mit tud megtermelni, és lezárná a határo­kat, olyan szempontból legalább is, hogy nem engedné be meggondo­latlanul a külföldi árut. „Meg tud­nánk termelni mindent itthon, és fel is dolgozhatnánk. Világszínvonalú volt Szlovákiában és Magyaror­szágon is a mezőgazdaság, csak hagytuk, hogy tönkremenjen. Raj­tunk áll, hogy merre visszük to­vább” - vallja Palik László. Nemé­nyi Miklós a precíziós technológia felhasználási arányát segítené nö­velni az agráriumban. Patasi Ilona pedig a földek megtartását tartaná a legfontosabbnak. Behatárolná a földtulajdonhoz való jutást egy fi­zikai személyre. A regionális szempontokat, természeti adottsá­gokat figyelembe véve segítene ki­építeni helyben a feldolgozóipart, és erősíteni a helyi termelők piacra jutási lehetőségeit. Abban mind­annyian egyetértettek, hogy a vedd a helyit, védd a hazait mozgalom erősödése az ágazat javára válna. Balról Palik László, Neményi Miklós, Patasi Ilona és a beszélgetés vezetője, Nyerges Csaba (Fotó: Somogyi Tibor)

Next

/
Thumbnails
Contents