Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-22 / 218. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2021. szeptember 22. Ill „Egyfajta mediátori szerepet vállaltunk" „Maga a közösségben eltöltött idő lett fontos" (Somogyi Tibor felvétele) JUHÁSZ KATALIN Harmadik választási idősza­kát kszdts msg a Csemadok élén Bárdos Gyula. A pandó­­mia a Szlovákiai Magyar Tár­sadalmi és Közművelődési Szövetség munkáját is megnehezítette az elmúlt másfél évben, és tervezni sem könnyű, de a régi-új elnök optimista. A kulturális szervezet országos közgyűlése csaknem egy évet csú­szott, azaz ötéves ciklust értékel­tek múlt szerdán. Gondolom, több szó esett az elmúlt másfél évről, mint az azt megelőző időszakról... Igen, mivel a járvány elléhetetle­­nítette a fizikai jelenlétet igénylő Csemadok-rendezvényeket. A terü­leti választmányok közül is csak a pozsonyi tudta megtartani a konfe­renciáját, ezért tavaly okafogyottá vált az országos közgyűlés. A na­gyobb országos rendezvényeink kö­zül a zselízi népművészeti fesztivált például sikerült tető alá hozni, au­gusztus utolsó napjaiban. Szeptem­ber 1-én már nem lehetett volna megvalósítani. A pandémia szá­munkra is sok tanulsággal szolgált. Megmutatta, mennyire felkészület­lenek és sérülékenyek vagyunk, he­lyi, regionális és országos szinten egyaránt. Volt, amikor nagyon gyorsan kellett döntenünk, csele­kednünk, új eszközöket bevetnünk. Jöttek a Zoom-konferenciák, az on­line tér. Nehéz így irányítani egy öt­venezer tagú szövetséget, amelynek több száz alapszervezete van. Büsz­ke vagyok azokra a tagjainkra, akik segítették a környezetükben élő idő­seket, megszervezték a rendszeres bevásárlást számukra, rugalmasan reagáltak a helyzetre, erősítve ezzel az egész közösséget. A kulturális tevékenység egy ré­sze átkerült a virtuális térbe. Mi az, amit online formában is műkö­dőképesnek találtak? A Tompa Mihály Országos Ver­seny például egy több ezer embert megmozgató, fontos rendezvény, de sajnos nem lehetett megvalósítani fizikai formájában, hiszen az isko­lák zárva voltak. A fiatalok viszont megszervezték maguknak a Kárpát­medencei szavalóversenyt, amelyre nagyon sokan jelentkezek. Ez azt mutatja, hogy van igény a versre, a prózára, a megmérettetésre, még úgy is, hogy a résztvevők videót külde­nek be a zsűrinek. Fontos megje­gyezni, hogy minden Csemadok­­alapszervezet egy autonóm sejt, és sokszor a tagok találékonyságán, lelkesedésén múlik az eredmény. Ok azok, akik a helyi önkormányzattal, iskolákkal együttműködve fel tud­ják mérni a valós igényeket egy-egy konkrét településen. Van egy köz­ponti program, amit a közgyűlés hagy jóvá, ezek az országos rendez­vények, a művészeti ágak széles skáláját felvonultatva. De ezen felül teljes a kreatív szabadság, a helyi rendezvények szervezésében bárki részt vehet, akinek vannak jó ötletei. A különböző sporttevékenységektől a kirándulásokon, turisztikán át a gasztronómiáig számos új terület fókuszba került az utóbbi időben. Jól látom, hogy ezek inkább a közösségépítést szolgálják, mint a hagyományos kultúrát? Igen, hiszen megváltozott körü­löttünk a világ, sok olyan tevékeny­ség jelentősége felértékelődött, amelyek korábban csak margináli­san voltak jelen. Maga a közösség­ben eltöltött idő lett fontos, ami sze­rintem csökkentheti azt a fajta szét­húzást, amely az utóbbi években jel­lemezte a hazai magyarságot. Szo­morú volt látni, hogy akár a csalá­dokon belül is nőttek a távolságok a kisebbségi politika, a közélet alaku­lása miatt. Az elmúlt másfél évben azonban sokan tudatosították, hogy épp a kultúra az, amely összeköti az embereket, főleg helyi szinten. A Csemadok tudatosan igyekszik le­bontani ezeket a falakat, csökkente­ni a megosztottságot. Az általunk szervezett programok mindenkinek szólnak, nemcsak a Csemadok­­tagoknak. Ez különösen fontos a szórványban élők számára, akik szinte csak ezeken a rendezvénye­ken hallanak magyar szót. Sok he­lyen egy-egy agilis embernek, pe­dagógusnak, művészeti csoportve­zetőnek köszönhető egy korábban csak formálisan működő alapszer­vezet felélesztése. Nem ismerjük még a népszámlálási eredményeket, és valószínűleg nem leszünk tőlük túl boldogok, de meggyőződésem, hogy a Csemadok közösségteremtő tevé­kenységének is köszönhető, ha va­lahol kisebb volt a lemorzsolódás, kevésbé csökkent a magukat ma­gyaroknak vallók száma, mint az előző időszakban. Milyen mértékben kíván köz­életi kérdésekkel foglalkozni a Csemadok? Nem titok, hogy az elmúlt öt év­ben a színfalak mögött igyekeztünk közelebb hozni egymáshoz a kü­lönböző nézeteket képviselőket. Egyfajta mediátori szerepet vállal­tunk. És az elmúlt hétvégén történt, valamint az október elején várható változások reményt adnak nekem, hogy végre nem egymással szem­ben akarják majd pozícionálni ma­gukat az itteni magyar szervezetek és pártok.-Mivel a Csemadok egy társadalmi és közművelődési szö­vetség, továbbra is véleményt kí­ván nyilvánítani közéleti kérdések­ben. De senkire nem akarunk rá­erőltetni semmit. A közgyűlésen elhangzott, hogy a szervezet egyik célja továbbra is a fiatalítás. Mennyire sikeredik megvalósítani ezt a célt? A fiataloknak mások az igényeik, mint a „régi motorosoknak” ezért örülök, hogy sokan közülük beke­rültek a területi választmányokba, vagy a helyi szervezetek vezetését vállalták. Sőt, 2012 óta már annak sincs akadálya, hogy egy települé­sen két Csemadok-alapszervezet is működjön, és külön pályázzanak rendezvényekre helyi, megyei, vagy akár európai szinten. Annak idején sokan tartottak ettől az alapszabály­módosítástól, mondván, hogy így egymás konkurenciája lesznek, de szerintem ez nagyon jó irány, hiszen főleg a fiatalok hoztak létre új alap­szervezeteket, hogy megvalósítsák, amit szeretnének. Fontosnak tartom a regionalitás elvét is, ezért növeltük az országos elnökség tagjainak szá­mát, hogy minden régió képvisel­tesse magát. Külön örülök annak, hogy már három hölgy tagja van a Csemadok elnökségének, és a két új tag a fiatal korosztályba tartozik. Mi a véleménye az úgynevezett Csemadok-törvényről, amelynek tervezetét Gyimesi György, az OEaNO képviselője dolgozta ki? Természetesen örülnék, ha a leg­nagyobb magyar közművelődési szervezet működési költségeit az állam fedezné. De látom a dolog ve­szélyeit is, és tudom, hogy a tör­vényhozásban gellert kaphat egy ilyen javaslat. Főleg azért, mert nincs mögötte egy csapat, amely erőteljesen képviselné az érdekein­ket. A képviselő úrnak is hangsú­lyoztam, hogy a Csemadok csak olyan törvényt tud támogatni, amely erről a több mint hét évtizedes szer­vezetről szól, nem egy újonnan lét­­rehozandóról. Az is fontos, hogy az állami támogatás mellett megma­radjanak a további pályázati lehe­tőségeink a Kisebbségi Kulturális Alapnál. És nem szeretnénk, ha „ej­tőernyősök” kerülnének a vezetés­be, azaz a Csemadok autonómiájá­nak meg kell maradnia. Nem tud­hatom, mi fog történni a törvény­­hozás berkeiben. Azt sem tudom, hogy képviselői javaslatként vagy kormányjavaslatként kerül-e a par­lament elé. Szóval ha jó törvény születik, azt megköszönjük, de mi fogunk a leghangosabban tiltakoz­ni, ha ez nem így történik. A Pici, az Apró és az Ifi Elmarad a budapesti könyvfesztivál GRENDELÁGOTA Szombaton várhatóan zsúfolá­sig megtelik a dunaszerda­­helyi Csapiár Benedek Műve­lődési Központ. Este hat órától mutatja be Szerdahelyi séta­téren című, a Covid miatt csú­szó - de ezért ki is bővülő - új műsorát a Pici, az Apró és az Ifi Csallóközi. Régebbi és újabb koreográfiákból rakta össze az egész estés műsort Oláh Attila, a Csallóközi vezetője és Fecske Renáta, aki a gyerekcsopor­tokat irányítja a néptánc kacskarin­­gós útján. A szerdahelyi sétatéren ugyan nem megy a villamos, mint a dal szerint a pozsonyin, de majd száz (nép)tán­­cos lábú gyerek baktat próbára, a kultúrházba. Hetente többször több csapat. Mert a kezdő, az alapító „Nyuszi, hopposok” már rég kinőt­tek az ovisok csoportjából, egyre följebb lépkednek a tánclétrán. Minden évben újabb gyerkőcök érkeznek, mert Nyuszi bácsi, azaz Oláh Attila Csallóközijének jó a tag­ja lenni, hiszen rendszeresen bemu­tathatják, mennyit fejlődnek, tán­colni pedig, bár a próbák szigorúak, élvezet. Ezért az utánpótlás már há­rom csoportra oszlott. Van a Pici Csallóközi - ők az ala­pokkal ismerkednek, játékos formá­ban -, az Apró Csallóközi tagjai már túl vannak néhány lépéssel az ala­pokon - és van az Ifi Csallóközi, amely már az „igazi” Csallóköz, a nagyok felé kacsintgat. Az előadás válogatás a Kárpát-medence tánca­iból: moldvai, Vág-Garam közi, csallóközi, gömöri, mezőkeszüi és mezőkölpényi táncokat lát a közön­ség, mármint a szerencsések, mert tapasztalatból tudjuk, hogy egy elő­adásra nem fér be minden érdeklő­dő. A kultúrház nagytermét kétszer is meg lehetne tölteni, ha a Csalló­közi táncosai lépnek színpadra. Az együttest most is a Pósfa zenekar kí­séri, amely 2017-ben megnyerte a Fölszállott a páva! legjobb zenekara díját. A Csallóközi 1954-ben alakult Pozsonypüspökin Sztriezsenyec Horváth Rudolf segédletével Felső­csallóközi Népi Együttes néven. Később Somorjára, majd Duna­­szerdahelyre helyezték át a csopor­tot. Az együttes korábbi vezetője Quittner János, Dudek Ferenc és Brandl Ferenc volt. A Csallóközit 2014-től Oláh Attila vezeti, a gye­rekcsoportokat 2015-től Fecske Re­náta táncpedagógussal. Budapest. A járv ány miatt no­vemberben elmarad a magyaror­szági könyves szakma egyik leg­nagyobb és legfontosabb rendez­vénye, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelyet hagyo­mányosan áprilisban szoktak meg­rendezni, de erre sem tavaly, sem idén nem volt lehetőség. „A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöksége a jelenleg nö­vekvő számú megbetegedések és a járvány helyzet fokozatos romlása miatt úgy határozott, hogy a novemberre tervezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál meg­rendezését elhalasztja” - közölte ma az egyesület. Indoklásuk szerint nem hagy­hatják figyelmen kívül a növekvő egészségügyi kockázatokat, ame­lyek, mint írják, novemberre csak tovább fokozódhatnak. Az MKKE kiemelte: már most is több külföl­di kiállító partnerük úgy döntött, nem utazik külföldre vagy nem vesz részt tömegrendezvényen. Ráadásul a zárt térben tartott ren­dezvények ötszáz fős létszámkor­látját sem tudják betartatni a szer­vezők, és a csoportos beszélgeté­sek kivitelezése is nehézséget je­lent. „Az Egyesülés munkatársai­nak több mint féléves munkája fekszik a könyvfesztivál előkészí­tésében, de ők is egyetértenek ab­ban, hogy nem vállalható az egészségügyi következménye egy zárt térben zajló többnapos ren­dezvénynek” - áll az MKKE köz­leményében. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents