Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-03 / 203. szám

www.ujszo.com I 2021. szeptember 3. KULTÚRA A művészetbe zárt idő I 9 A 11. DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása a múlandóságra fókuszál Éles Lórántés Berkes Csilla munka közben (Fotó: Majoros Áron Zsolt) BODA BIANKA Idén már tizenegyedik alkelommal valósult meg a DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelep, amelynek zárókiállítása október 8-ig tekinthető meg a frissen felújított Korona udvarban. A művésztelepet 2011-ben alapí­totta a somorjai Mayer Éva Munká­­csy-díjas képzőművész, a helyi re­formátus egyházközséggel és az ak­kori polgármesterrel. Bárdos Gá­borral közösen. Mayer a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgra­fika és a vizuális nevelőtanár szakán szerzett diplomát 2008-ban, ám az otthoni közegtől sem akart elsza­kadni. Mindig is szeretett volna hi­dat teremteni a magyar és a nemzet­közi szakma, illetve a már elismert és a feltörekvő fiatal képzőművészek között. Az első évben még csak a hazai, magyarországi, illetve a környező országokbeli művészekkel valósult meg a projekt, és mivel sikeresnek bizonyult, a következő évtől széle­sebb nemzetközi részvétellel folyta­tódhatott. A tizenegy évad folyamán a művésztelepre tizenhat országból meghívott, közel százhetven alkotó tematikus hívószóra alkotott műfaji megkötés nélkül, a hagyományos megfogalmazásokon túl az újszerű médiumok alkalmazásáig. Ezidáig több mint ötvenöt szakmai program valósult meg a müvésztelepek kere­tében. A DUNARTCOM elnevezés na­gyon találó, hiszen kifejezi a szim­pózium lényegét: a Duna a nemzet­köziség és a természet szimbóluma, az art a művészet, a com pedig a kö­zösségre utal. Minden évfolyam al­kotásai egy központi téma köré cso­portosulnak, így az egyes évek során a művészek alkottak már például a levitáció, a gondviselés, vagy belső utakon tematikában. Az idei hívószó az időkapszula volt. Ennek apropóján a művészek azon gondolkodhattak el, hogy az időfelettiséget, vagy épp a pillanat­­nyiságot, hogyan fejezhetik ki egy­­egy műalkotásban. Az idő, a múlan­dóság megragadása egyik alapté­mája a művészetnek, és a képző­művészet statikusságából kiindulva különösen nagy kihívás a mulandót ábrázolni. Egy mű többféleképpen funkcionálhat időkapszulaként. Például annak témájával vagy egy, az abban megjelenő, társadalmi üzenettel utalhat egy történelmi kor­ra, de az alkotással a művész a saját belső világának időkapszuláját is megteremti. Egy müvésztelep esetében mind­ezen túl a létrejött művek egymás­hoz való kapcsolódása is érdekes szempontokat vethet fel. Ezek a művek egy időszeletben jöttek létre, ugyanannak az időszeletnek a kü­lönböző nézeteit mutatják be. Egy­mástól függetlenül is megállják a helyüket, de együtt kiállítva egy­máshoz viszonyítva is értelmezhe­tőek. Együtt tehát maguk is kapszu­lába zárják az időt. A festők, szobrászok és grafiku­sok mindannyian sajátosan nyúltak a témához. A magyarországi Getto József például egy a múltban kitalált kapszulaformát fejlesztett tovább az általa kikísérletezett technikával, amelynek alapja a golyóstollal való festés. A cseh Jirí Stanek az oda­­vissza mutató nyílra emlékeztető művével az alkotásban rejlő múltat, jelent és jövőt fejezte ki. A cseh művész az alkotásra, mint idő feletti dologra tekint, de emellett az idő­nélküliséget is látja benne, hiszen például egy alkotás létrehozása fo­lyamán a művész számára az idő is megáll. A magyarországi Berkes Csilla műve belesimul az elmúlt években készült munkáinak sorába, melyek témája a világűr. A Somor­ján töltött idő során fo inspirációja az Apolló űrprogram volt, melynek több leszállófulkéje is a Csendes­óceán vizén landolt. A zárókiállítás­ra egy ilyen mentőkabint hozott lét­re, mely egy kapszulába zárva rin­gatózik a vízen. Kiss Márta képeire a monumen­talitás jellemző, és előszeretettel örökíti meg Csallóköz tájait. A müvésztelepen arra kereste a vá­laszt, hogy az elmúlt öt évben ő, mint művész, milyen változáson, fejlő­désen ment keresztül. Ezt pedig a múltban már egyszer megörökített napraforgófold újrafestésének se­gítségével vizsgálta meg. A Csalló­köz a pozsonyi származású Stano Bubán számára is inspirációs forrás. Őt a környékbeli táj absztrakciója és realizmusa foglalkoztatta. Az alkotásnál a természetet hívta segítségül Kristina Kandriková is: a nappali fény és az árnyék változását ragadta meg. Pálmán Zsuzsi pedig a természeti képződményekben rejlő Elhunyt Mikisz Theodorakisz zeneszerző Mindig felemelte hangját az emberi jogok érdekében (Fotó: Shutterstock) Athén . Tegnap, 96 éves korá­ban elhunyt Mikisz Theodo­rakisz világhírű görög zene­szerző. A Zorba, a görög című film zenéjének írója. A görög zene legismertebb alakja évek óta szívproblémákkal küzdött, pacemakermütéten is átesett. „Gö­rögország lelkének egy részét veszí­tettük ma el” — fogalmazott Lina Mendoni görög kulturális miniszter. Az Égei-tengeren fekvő Híosz szigetén született 1925-ben, és már kiskorában megmutatkoztak külön­leges zenei képességei. Ifjúkorát a muzsika mellett a politika töltötte ki. A második világháború alatt részt vett az ellenállásban, majd a kom­munisták oldalán a polgárháború­ban. Többször bebörtönözték, majd Makronisz szigetére deportálták, és ott kegyetlenül megkínozták - még­is a börtönszigeten komponálta első szimfóniáját. 1954-ben végzett az athéni kon­zervatóriumban, ezután párizsi ösz­töndíjat kapott. ígéretes nemzetközi karrier állt előtte, de 1961-ben ha­zatért. Szervezte a zenei életet, moz­galmat indított a kultúra megújítá­sáért, 1964-ben parlamenti képvise­lő lett. Közben komponált, koncer­tezett, műveiben a görög népi és egyházi zene témáit használta fel, hamarosan őt tekintették a legna­gyobb élő görög zeneszerzőnek. Nevét 1964-ben ismerte meg a vi­lág, amikor megkomponálta Mihá­­lisz Kakojannisz rendező Zorba, a görög című filmjének kísérőzenéjét. A szirtaki sokaknak azóta Zorba táncát jelenti. A hatvanas években született több filmzenéje (Élektra, Phaedra, Z, avagy egy politikai gyil­kosság anatómiája). 1967-ben, a fa­siszta junta hatalomra kerülése után illegalitásba kényszerült. Műveinek előadását, sőt hallgatását is betiltot­ták, őt pedig internálták. A megren­dült egészségű zeneszerző kiszaba­dítására Leonard Bernstein, Dmitrij Sosztakovics, Arthur Miller és Harry Belafonte szervezett nemzetközi szolidaritási mozgalmat, amely csak 1970-ben érte el célját. Az emigrációba kényszerült Theo­dorakisz koncertek ezreit adta a de­mokrácia helyreállításáért, a dikta­túra elleni harc élő jelképe lett. Az ezredesek bukása után, 1974-ben győzedelmesen tért haza, és a köz­ügyekben is részt vállalt: parlamenti képviselő, majd 1990-92 között tár­ca nélküli miniszter volt. Mindig felemelte hangját az em­beri jogok érdekében: adott kurd­­párti koncertet, 1999-ben zenével tiltakozott Jugoszlávia NATO-bom­­bázása ellen és hangversennyel se­gítette az 1999-es törökországi föld­rengés áldozatait. Rendkívül termékeny zeneszerző volt, ezernél is több dalt, számos szimfóniát, zenekari művet, hét ora­tóriumot és öt operát írt. Médea című operája az antik tragédia megzené­sítése. Az ő szerzeménye az olimpi­ai himnusz, amelyet első ízben 1992- ben Barcelonában játszottak, 1982- ben Jasszer Arafat kérésére ő írta meg a palesztin himnuszt. (MTI) eltérő időszámítást igyekezett meg­örökíteni, ugyancsak a festészet eszközeivel. Esse Bánki Ákos, a már említett Stano Bubán mellett, a művésztelep leggyakrabban visszatérő résztve­vője. Képsorozatán az időt egy is­métlődő struktúrával ábrázolja, emellett pedig többféle térérzetet is sugall - egyszerre utal természeti és városi közegre. A szintén magyar­­országi Boda Anikó Mayer Éva szü­leit örökítette meg egy portrén, amely magától Mayertől kapta a so­katmondó Bázis címet. A Romániából érkezett Berze Im­re szobrászművész az univerzum három alapvető alkotóelemét vette alapul - az anyagot, a teret és az időt. Az idő egyik leggrandiózusabb mér­tékegységére, a fényévre utalva a fényt egy fűszállal szándékozta megragadni a művében, így állítva időkapszulát a somoijai fénynek. Majoros Áron Zsolt szobrász tölgyfából készült müve a tölgy eu­rópai kultúrában betöltött szimboli­kájára épít. Jelképezi az ősök tiszte­letét és a rendületlen kitartást. Ezért Majoros egy 128 éves tölgyfa bütü­­be faragta egy átlagember életének időtartamát. Mayer Éva képein égő és lebegő templomokkal találkozhatunk, me­lyek a művésznő Pusztulás vagy Tisztulás műegyütteséhez kapcsol­­hatóak. Egy templom is időkapszu­lának tekinthető, hiszen találkozik benne egy adott kor, valamint az egész emberi kultúra művészeti vív­mányai, és sorsa szorosan összefügg az emberével - hiszen egy-egy szen­tély pusztulása a kultúrák vesztesége is egyben. Végül pedig meg kell em­líteni Éles Lóránt csőhálózatra em­lékeztető szerkezeteit is, aki az így létrehozott térélmény segítségével elgondolkodtatni szerette volna a nézőt arról, hogy mi zajlik le az al­kotásokban - kezdve például a foly­tonosságtól az elhalásig, vagy a fej­lődéstől a sorvadásig. Elton John vendégei London. The Lockdown Ses­sions címmel „karanténlemezt” készített Elton John. A legendás brit előadó más világsztárokkal, köztük Dua Lipával, Miley Cy­­russzal, a Gorillazzal és Stevie Wonderrel, Eddie Wedderrel, Young Thuggal és Nicki Minaj­­zsal dolgozott együtt. A tizenhat dalból tíz vadonat­új, a felvételek az elmúlt másfél évben, a koronavírus-járvány alatt születtek. „A felvételek egy részét Zoomon keresztül kellett elkészíteni, ilyet korábban so­hasem csináltam” - mondta El­ton John, hozzátéve, hogy vala­mennyi dal merőben eltér attól, amit tőle megszokhattak. „Olyan anyag készült, amely a komfort­zónámból egy teljesen új terü­letre vitt. Aztán ráébredtem arra, hogy a helyzet nagyon is isme­rős, és egyszer már átéltem kar­rierem kezdetén, a hatvanas években, amikor alkalmi ze­nészként dolgoztam. A karantén idején újra session zenész let­tem.” (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents