Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-21 / 217. szám
www.ujszo.com I 2021. szeptember 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Afgán újságírók életveszélyben E téren nincs nemi megkülönböztetés: a férfiak ugyanúgy félnek N émiképp elsiklott az elmúlt hetek afganisztáni történéseiről szóló hírek között az a nyugtalanító tény, hogy éppen most számolják fel a sajtószabadságot. Az újságírónők pedig „fizikailag” is veszélyben vannak a tálibok hatalomra kerülése óta - egyiküket már augusztus 25-én megverték, kamerák előtt, miközben riportot készített a kabuli repülőtér közelében egy független afgán hírügynökség számára. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi jogvédő szervezet szeptember 1-én közölt adatai szerint hétszázról hetven alá csökkent a fővárosban dolgozó újságirónők száma. A szerkesztőségek elé őröket állító tálibok megakadályozzák, hogy riportra induljanak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy lassan eltűnnek a sajtóból. Az UNESCO adatai szerint 2020-ban még 1741 nő dolgozott főállásban a médiában Afganisztánban, közülük 1139 volt újságíró. 2021 februárjára viszont szinte minden ötödik újságírónő felhagyott a hivatásával az állandó fenyegetések miatt. Vagyis jóval a tálibok hatalomátvétele előtt kezdődött ez a folyamat, ma pedig már szó szerint a bőrüket mentik az érintettek. Szombaton 103 afgán újságíró, köztük 20 nő nyílt levélben fordult a nemzetközi közösséghez, azt kérve: fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek megvédik a sajtószabadságot Afganisztánban. A nevüket nem hozták nyilvánosságra, mert félnek a megtorlástól. E téren nincs nemi megkülönböztetés: a férfiak ugyanúgy félnek. Talán önök is látták azt a szürreális, már-már paródiába illő felvételt, amelyet a BBC újságírói osztottak meg a Twitteren. Egy afgán tévécsatorna politikai vitaműsorában játszódott le a jelenet. A tálib hatalomátvételről beszélő műsorvezető közölte a nézőkkel, hogy nem kell félniük a táliboktól, őszinteségét azonban erősen megkérdőjelezte, hogy morcos tekintetű tálib harcosok álltak mellette fenyegetően, fegyverrel a kezükben. Az újságírókat érő incidensek, fenyegetések mindennaposak. Sokaknak bujkálniuk kell, kétségbeesetten próbálják elhagyni az országot. Vidéken már minden magánmédium bezárt, és az sem túl biztató, hogy a tálibok mintegy ezer, súlyos bűncselekmények miatt elítélt rabot kiengedtek a börtönből, akik bosszút forralhatnak az ügyeikről annak idején beszámoló riporterek ellen. Az RSF-hez eljuttatott levében az áll, hogy a fotóriporterek és tudósítók elleni támadások miatt „a legroszszabbtól lehet tartani”. A maradni szándékozók konkrét támogatást kémek, hogy a szerkesztőségek folytatni tudják a munkát, a veszélyben lévők pedig diplomáciai, konzuli segítségért folyamodtak, hogy elhagyhassák az országot. Szakértők szerint egy hivatalos média - egyfajta tálib sajtóbirodalom - létrehozása a cél. Minden más nézetet képviselő sajtómunkást eltüntetnek a színről, vagyis az emberek hamarosan egyoldalú tájékoztatást fognak kapni, az újságok, a rádió és a televízió a Talibán szócsöveként fog működni. Mivel a szabad, független, kormánykritikus sajtó bedarálása még egy demokratikus államban, az Európai Unión belül is büntetlenül végbe mehet, nem tudom, mennyi esélyük van a kollégáknak a normális munkavégzésre, vagy egyáltalán a normális életre abban az országban, ahol például betiltották a zenét, mert a tálibok azt bűnös dolognak tartják. De bízom benne, hogy a párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül képes lesz többet tenni, mint amennyit Brüsszel képes volt. Földre szállt angyal Óvatosan leeresztik a pozsonyi Mihály-kapu tornyából Mihály arkangyal bebugyolált szobrát, melyet 250 éve nem mozdítottak el a helyéről. A Mihály-kapu átfogó felújításon esik át, összes szobrát és domborművét restaurálják. (TASR-feivétei) Bűnös a Hotel Ruanda hőse Legalábbis ezt mondta ki egy ruandai bíróság tegnap, ám erős a gyanú, hogy politikai perről van szó. Terrorizmus miatt bűnösnek találta a bíróság Paul Rusesabaginát, azt az egykori szállodaigazgatót, akit az 1994-es ruandai népirtásról szóló, Hotel Ruanda című filmben életmentő hősként mutattak be. Összesen húsz vádlottat talált bűnösnek a bíróság amiatt, hogy részt vett az MRCDFLN terrorszervezetben, amelynek tagjai a népirtás idején embereket támadtak meg az otthonaikban vagy az autóikban. A 67 éves Rusesabaginát tavaly vették őrizetbe Duhajban. Állítása szerint a hatóságok elrabolták őt, és Ruandába vitték, hogy vádat emeljenek ellene. Rusesabagina visszautasította az ellene felhozott vádakat, azzal érvelve, hogy az ő esetében politikailag motivált ügyről van szó, mert Paul Kagame ruandai elnök nyílt bírálója. Az ügyészség életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabását kérte. Rusesabagina népszerű lett a film 2004-es bemutatása után. A film szerint egy Kigaliban működő luxushotel vezetőjeként életét kockáztatva rejtegetett és mentett meg több száz embert a népirtás borzalmai közepette. A rivaldafényt arra használta fel, hogy bírálj a Kagame elnököt. Ruandában 1994-ben száz nap alatt a hutu szélsőségesek több mint 800 I ezer tuszit mészároltak le. (MTI) Zászlóbontás, kétségekkel HEGEDŰS NORBERT N agy dolgok történnek az alakuló közös magyar párt, a Szövetség háza táján. Úgy tűnik, hosszú hónapok után végre sikerült elmozdulni a holtpontról. Ideje volt. Rég írtam ilyet, de ami jár, az jár: dicséret illeti az MKP, a Híd és az Összefogás küldötteit és vezetőit, amiért végre elkötelezték magukat a közös párt létrehozása mellett. Mindhárom párt elfogadta a Szövetség alapszabályzatát, lényegében feloszlatta magát, hogy a gyűjtőpárt platformjaként létezzen a jövőben. Lehetett volna hamarabb? Igen. Lehetett volna kevesebb dráma? Biztosan. De végül csak összehozták, és az új párt megalakulása célegyenesbe került - remélhetőleg nem akad el újra a folyamat. Felelős döntés született, szinte mindenki képes volt visszavenni egy kicsit az egojából és hátralépni a közös célért. Ilyet nem sokszor lehet leírni a szlovákiai magyar politikummal és úgy általában a szlovákiai politikával kapcsolatban sem. Élvezzük ki, nem fog sokáig'tartani. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki elégedett. Sőt, igazából senki sem elégedett, ami - ha pozitívan állunk a dologhoz-jelezheti a jól megkötött kompromisszumot is. Még az egyesülés motorjának számító MKP és Híd vezetése is inkább csak óvatos optimizmussal nyilatkozik a jövőről, a tagságban pedig sokkal cifrább vélemények is vannak. Óriási a bizalmatlanság a felek között, az új párt vezetésének egyáltalán nem lesz könnyű dolga menedzselni az olykor évtizedes sérelmeket, és valahogy megoldani, hogy ne jöjjön elő heti rendszerességgel valami személyes dráma az alacsonyabb szinteken. Pontos célok, világos kiállás és egységes fellépés kell, ha meg akarják győzni a már minden illúzióját elvesztett szlovákiai magyar választót. Mert ha az új párton belül is folytatódik a széthúzás, állandósul a káosz és a könyöklés a pozíciókért, akkor nem lesz öt százalék, azt garantálhatom. Ami a választókat illeti, a reakciók vegyesek. A nagy többség hallgat és várakozó álláspontra helyezkedett: mindenki tudja, hogy kellene a magyar parlamenti képviselet, de mindenki látta a cirkuszt is, ami két éve zaj lik az egyesülés körül, úgyhogy nincs túl nagy lelkesedés. Ez teljesen érthető. Sokkal hangosabb a két, egymással szemben álló kisebbség, amely élből elutasítja a Szövetséget. Érvrendszerük nagyon leegyszerűsítve a „mostos árulókkal soha”, illetve az „Orbán csiqskáival soha” mantrák köré szűkül. Valahol őket is meg lehet érteni, hiszen éveken át adták alájuk a lovat, és most értetlenül állnak az összeborulás előtt. Ha cinikus lennék, azt mondanám, igazából örülniük kellene a Szövetségnek, hiszen a létrejöttével mind a Híd, mind az MKP megszűnik, tehát mindkét csoport vágya teljesül. Ezen a gyűlölködésen túl kell lépni. Ez egyszerű evolúciós igazság: aki nem hajlandó változni, annak csengettek. Konyec. Látjuk, mi történik, ha nincs parlamenti képviseletünk: se utak, se munka, se kórházak. Valamin változtatni kell, hogy ez ne ismétlődjön meg, a változás pedig ritkán kellemes. Mivel kevesen vagyunk, egységesen kell fellépnünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól kussolunk és mindenre bólogatunk, ami a Szövetség felöljön. Higgyék el, reggelig tudnám sorolni a koncepcióbeli és személyes kifogásaimat az egésszel kapcsolatban. De mivel a politikai vezetők képesek voltak túllépni a saját árnyékukon, talán megérdemelnek még egy esélyt. Berényi József az MKP kongresszusán kimondta: már mindent kipróbáltak, és semmi nem működött, ez az utolsó lehetőség. Reméljük, élnek vele. FIGYELŐ Rendszámhóború a koszovói határon Minden szerb rendszámot leszedetnek, ráadásul 5 eurót kémek az ideiglenes rendszámtábláért a koszovói hatóságok, ezért feszültség alakult ki a koszovói határon. Albin Kürti koszovói miniszterelnök bejelentette: ezentúl nem tűrik, hogy az országban élők szerbiai rendszámmal közlekedjenek, minden koszovóinak, így az ottani szerbeknek is koszovói rendszámot kell kérniük. Csakhogy a határon nem csupán az ott élők autójáról szedetik le a táblát, hanem a szerbiai szerbekéről is. Az ideiglenes tábláért öt eurót kell fizetni, és két hónapig használható. Xhelal Svecla belügyminiszter megerősítette: nem tévedés, nemcsak a Koszovóban élők rendszámtábláit kell lecserélni, hanem minden szerb rendszámot. Emiatt tegnap több száz szerb lezárt egy határátkelőt, eltorlaszolták az oda vezető utakat, erre pedig kivonult a koszovói különleges rendőri alakulat, a Rosu is. A koszovói szerbek legnagyobb pártja, a Szerb Lista (Srpska Lista) az ottani nemzetközi békefenntartóktól és a nemzetközi közösségtől kért segítséget a békés rendezés érdekében. Alekszandar Vucsics szerb elnök szerint a rendszámtáblacsere teljesen ellentétes azzal, amiben Szerbia és Koszovó megállapodott a brüsszeli közvetítéssel folyó párbeszéd során, míg a koszovói albán vezetők azt állítják, a rendszámtáblák lecserélése éppen a megállapodás egyik fontos része. A koszovói sajtó szerint a lépés hátterében az áll, hogy a koszovói rendszámú járművekre Szerbiában szintén ideiglenes táblát tetetnek, így most a„kölcsönösség elvét” alkalmazzák. Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, de Szerbia továbbra is saját déli tartományának tartja. Koszovó déli részén jelentős szerb kisebbség él, melynek tagjai szintén nem ismerik el a koszovói kormányt, így szerbiai irataik vannak, amelyeket egyre kevésbé fogadnak el a Koszovóban. (MTI)
