Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-20 / 216. szám
8 I KULTÚRA 2021. szeptember 20.1 www.ujszo.com Fókuszban a kultúrákon átívelő művészet és a kétnyelvűség (Fotó: Bázis) Mészáros Márta 90 Budapest. Tegnap ünnepelte 90. születésnapját Mészáros Márta Kossuth- és Balázs Béladíjas magyar filmrendező. 1931. szeptember 19-én született Budapesten, 1935-1946 között a Szovjetunióban élt. A moszkvai Össz-szövetségi Állami Filmfőiskolán szerzett rendezői diplomát, majd 1956 és 1958 között Bukarestben készített dokumentumfilmeket. 1958- ban feleségül ment Jancsó Miklóshoz, majd egy évtizeden keresztül népszerű tudományos oktató - és dokumentumfilmek rendezője volt. A 70-es években számos nemzetközi díjat nyert, és a legismertebb magyar rendezők egyike lett, az 1975-ös Örökbefogadásért például a Berlini Filmfesztivál történetének első női rendezőjeként kapott fődíjat. Ő rendezte például Ők kettent, az egyetlen filmet, amelyben együtt szerepelt Marina Vlady francia színésznő és férje, a legendás orosz színész-énekes Vlagyimir Viszockij. 1982-ben született az önéletrajzi ihletésű Napló-sorozat első része, a Napló gyermekeimnek, majd a Napló szerelmeimnek, a Napló apámnak, anyámnak és a Kisvilma - Az utolsó napló. A kényes politikai téma miatt az első rész időlegesen dobozba került. Több fontos filmjében (Holdudvar, Szép lányok, ne síijatok) a magyar nők döntéshelyzeteit, magatartásformáit vizsgálta, de gyakran választotta főszereplőjének a múlt nagy formátumú alakjait is (Edith Stein, Nagy Imre, Kéthly Anna). Legutóbbi filmjét, a Törőcsik Mari főszereplésével készült Aurora Borealist 2017-ben mutatták be a mozikban. (papageno, juk) RADICS RUDOLF Negyedik megállójához órt szeptemberben a Transzkulturalizmus és bilingvizmus című nemzetközi tudományos konferencia, amely a nyelvi és kulturális határátlépések terében létező szerzőket, irodalmi alkotásokat és jelenségeket hivatott új keretben és újszerű nézőpontok felől értelmezni. A Bázis - Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában Transzkulturalizmus és bilingvizmus 4. című nemzetközi tudományos konferenciáján tizennyolc előadó vett rész, akik hat szekcióban prezentálták a transznacionális és transzkulturális perspektívából vizsgált szerzőkről, művekről és jelenségekről szóló előadásaikat. A konferenciát a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Középeurópai Tanulmányok Karának dékánja, Bárczi Zsófia nyitotta meg, majd a résztvevőket a Bázis nevében a rendezvény megálmodója, Németh Zoltán irodalomtörténész, költő köszöntötte. A konferencia első napjának előadásai főként egy lehetséges transzkulturális irodalmi koncepció felvázolására (Dánéi Mónika), a nyelvváltó írók magyar kontextusban való tárgyalásának (Magdalena Roguska-Németh), egy transzkulturális „magyar” irodalomtörténet megírásának igényére (Németh Zoltán), valamint a transzkulturális szereplíra szlovákiai magyar változatára (Nagy Csilla), a szlovákiai magyar rendszerváltó szövegekben előforduló transzkulturális kódok vizsgálatára (Mizser Attila), illetve Monoszlóy Dezső A konferencia előadói Menekülés Szodomából című trilógiájának a transzkulturális megközelítésére (Bárczi Zsófia) mutattak rá. Szó volt még többek közt a trauma és műfordítás kapcsolatának vizsgálatáról (Vályi Horváth Erika), a szlovák expat szerzők műveiben előforduló kultúraspecifikus kifejezések és vendégszavak fordítási kérdéseinek tisztázásáról (Pénzes Tímea), illetve Ahmet Ha§im Tavi órák című verseskötetének transzkulturális jegyeiről (Veres Erika) is. A második nap Lesznai Anna Eltévedt litániák című kötetének Northrop Frye világfa-elmélete nyomán való értelmezésével indult (Polgár Anikó), majd a Márai Sándor naplóiban megjelenő másságretorikáról, homoszexualitásról (Cse-hy Zoltán), illetve az ételnek, étkezésnek az identitás kialakulásában játszott szerepéről (Radics Rudolf) esett szó. Ezt követte Macsovszky Péter Tantalópolis című regényének transzkulturális szempontú értelmezése (N. Tóth Anikó), a diaszpórák közötti párbeszédkísérlet, a szöveg és az olvasó diskurzusának lehetőségeire való rákérdezés Németh Gábor Egy mormota nyara című regénye kapcsán (Klajkó Dániel), és Tompa Andrea Haza című regényében hangsúlyos transzkulturális viszonyrendszer feltárása (Balázs Renáta). A rendezvényt Névén Usumovic isztriai horvát író novellisztikájában fellelhető intertextusok transzkulturális keretben való értelmezése (Ladányi István), a haszid irodalom kapcsán alkalmazható transzkulturális szempontok (Száz Pál) érvényesítésére tett kísérlet, valamint Majoros Nóra Pityke és prém című művének transzkulturális traumák természete felől való megközelítése (Petres Csizmadia Gabriella) zárta. Robert Wilson polgárként is lázadé Budapest. A hétvégén közleményekben kommunikált egymással egy világhírű brit színházi rendező ás az előadását meghívó fesztivál igazgatója. Az eset vólhetően ez utóbbinak kellemetlenebb. Robert Wilson Oidipuszával kezdődött az VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM), a Nemzeti Színház október 9-ig tartó fesztiválja. A formabontó előadásairól híres brit rendező azonban alaposan meglepte a szervezőket: honoráriuma felét a Freeszfe egyesületnek ajánlotta fel, közleményében pedig nyíltan bírálta a Színház és Filmművészeti Egyetem kormány általi „bedarálását”. A nagy múltú intézmény új kuratóriumának élére tavaly az a Vidnyánszky Attila került, aki Robert Wilson előadását meghívta a MITEM-re. A rendező orvosai tanácsára nem utazott Budapestre, de mivel az ő szellemi termékét mutatták be, járt neki a tiszteletdíj, amelynek összegét természetesen nem hozták nyilvánosságra, annyit azonban megpedzett Vidnyánszky Attila, hogy magasan a legnagyobb gázsi volt a MITEM-en. Wilson közleményében ez áll: „Mélyen bánt és elszomorít látnom, ahogy a művészeti kifejezés és oktatás szabadságát Magyarországon megsérti a regnáló kormány. Az SZFE úgynevezett modellváltása, ami a tavalyi évben végbement, az egyetem autonómiája elleni antidemokratikus támadás volt. Az új vezetőséget, amelyet a kormány az intézmény élére ültetett, Vidnyánszky Attila vezeti, aki emellett a MITEM Fesztivál igazgatója, és az ország számos egyéb kulturális intézményének vezetője is. Miközben boldog vagyok, hogy a munkámat láthatják a budapestiek, polgári kötelességemnek tartom, hogy kifejezzem: nem értek egyet a művészet és az oktatás függetlenségének és szabadságának kivéreztetésével, sem azzal, ha túl sok hatalom és befolyás koncentrálódik kevesek kezében. így ezennel felajánlom a MITEM Fesztiválon keresett tiszteletdíjam felét a Freszfe kezdeményezésnek, mely folytatja a független oktatási munkát a jelenlegi kormány támogatása, vagy elismerése nélkül. Mi több, a következő hetekben csatlakozom a párbeszédhez a Freeszfe hallgatóival. Őszintén remélem, hogy a Freeszfe továbbra is támogatásokat kap majd a világ minden részéről, és hogy hamarosan hivatalos egyetemként ismeri majd el a magyar kormány”. Vidnyánszky másnapi közleményében sajnálatát fejezte ki, amiért nem tudta személyesen megvitatni a témát Wilsonnal, akit szerinte egyoldalúan tájékoztattak. „Vajon a meghívó fél érvei, gondolatai nem számítanak egy ilyen horderejű nyilatkozat esetében? Az Ön nyílt levele azt jelzi számomra, hogy Önt - ahogyan engem is - érdeklik a közélet és a társadalom kérdései, amelyek megvitatása során alapvető fontosságú a vélemények sokszínűsége. Levelének közzététele azt is bizonyítja, hogy Magyarországon Ön szabadon elmondhatja a véleményét. Vajon az én érveim, véleményem megjelenhetnek-e szabadon Párizsban vagy Berlinben? Vajon kiegyensúlyozottan tájékoztatják-e majd a francia és a német lapok az olvasóikat a vitánkról és a MITEM-ről? Rossz tapasztalataim miatt félek, hogy abban a demokratikusnak és szabadnak mondott sajtóban nem ez történik majd. Vajon ez-e az a szabadság, amire Ön is és én is vágyunk? Önnek szíve joga azt támogatni, akit arra érdemesnek tart. Am szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azok, akik korábban vezették a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és akik ma a Freeszfét működtetik, és akik évtizedeken át egyeduralkodóként meghatározták a magyar színházi szakma történéseit, nos, azok nem adtak teret az Ön magyarországi megjelenésének. Eddig Ön mindössze egyetlen vendégelőadással szerepelt Budapesten, 1992- ben. 2014-ben pedig Eszenyi Enikő személyes munkálkodása eredményeként és az Ön által erősen kritizált magyar kormány anyagi támogatásával jöhetett hazánkba dolgozni egy előadás erejéig” - áll Vidnyánszky válaszában, amely az anyagi segítség címzettjeire vonatkozóan is eligazító jellegű: „Ön a szabad belátása szerint ajánlotta fel a gázsija felét egy Ön által fontosnak tartott célra. En egy egyetemi fizetésemet a járvány miatt árván maradt gyerekeket segítő alapítványnak utaltam át”. (444.hu, papageno.hu, juk) Az egyetemfoglalók sokáig kitartottak
