Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-17 / 214. szám

RÉGIÓ www.ujszo.com I 2021.szeptember 17. 5 Energia és eufória a Tsízió előadásán TORNYAI BIANKA Két óv után álltak újra szín­padra a Tsízió Diákszínpad tagjai. A bemutató hatalmas sikert aratott. A csapat szeretná többször, több helyen bemutatni a produkciót. nnrei Néhány óra alatt elkeltek a belé­pőjegyek a galántai Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió Diákszínpadá­nak bemutatójára, amely a peredi kultúrházban volt múlt szombaton a Campus Polgári Társulás szervezé­sében, majd vasárnap még egy elő­adás következett. A nagy érdeklődés és a járványügyi korlátozások miatt a hétvégén még háromszor előadja a diákszínpad a Mamma Mia!-t. Megközelíteni a tökéletest A bemutatót kétszer kellett elha­lasztani a koronavírus-járvány miatt. Közben két évfolyam leérettségizett, a forgatókönyvet, a szereposztást többször át kellett írni, mindenki na­gyon várta az újrakezdést. Valószí­nűleg ennek köszönhető, hogy hatal­mas energia, erő áradt a fellépőkből, az eufórikus hangulat szinte tapint­ható volt. Öllé Krisztina, a diákszín­pad vezetője a vasárnapi előadás előtt elmondta, az előző darab, amit szín­padra vittek, a Jézus Krisztus szuper­sztár volt. Ilyen komoly mű után sze­rettek volna valami mást, valami vi­dámat kipróbálni. „Sokan vagyunk, tehát sokszereplős darab kellett és a koronavírus miatt jólesett nemcsak nekünk, hanem a közönségnek is a könnyed műfaj. A mostani próbafo­lyamat rendhagyó módon indult, két­szer le kellett állítani a koronavírus miatt, két évfolyam kicserélődött. Közben kiforrottabb szövegkönyv is született. Először a táncokkal kezd­tük a próbákat, mert újra kellett ta­nulni a régi tagoknak is, de jórészt az újak szerepelnek a táncos részekben. A próbákon mindig azok voltak je­len, akik az adott táncokban, jelene­tekben szerepelnek, máj d idővel ások kis részből összeállt az egész. Nem lehet félvállról vermi, addig gyako­roljuk, amíg nem lesz olyan, ami szá­munkra majdnem tökéletes. A bemu­tató előtti utolsó próbákon többször végigpróbáltuk az egészet, azért is, hogy lássuk, mennyire bírják a tem­pót a diákok és azt is be kellett gya­korolni, hogy ki honnan jön be, hova viszi ki a kelléket, hogy minden ola­jozottan menjen. A filmet írtuk szín­padra, tehát sok jelenet megegyezik az ott látottakkal, de vannak benne pluszszereplők, jelenetek, amiket mi találtunk ki, attól lett tsíziós” - fo­galmazott. Óvatosan terveznek Hozzátette, annyira bizonytalan minden, hogy nem lehet hosszú tá­von tervezni, de szeretnék több he­lyen előadni a musicalt. „Nem tud­hatjuk, mi történik a jövő héten, mi­lyen színűre festik Szlovákiát. Pén­tekig abban sem voltam teljesen biz­tos, hogy egyáltalán elő tudjuk adni, az utolsó pillanatig nagyon sok prob­léma adódott, nem tudtuk, nem lesz-e valamelyik szereplőnek pozitív a ko­­ronavírustesztje, nem fog-e valaki belázasodni. ffatalmas kő esett le a szívemről az előadás után, ilyet még sosem éreztem, ennyi külső körül­mény, ami miatt aggódnunk kellett volna, még nem volt. Nagyon örül­tem, hogy sikeres volt a bemutató és olyan energiákkal adták elő a diákok a művet, amilyet kértem tőlük” — részletezte. Arra a kérdésre, hogy a hangosítókkal, segítőkkel együtt nagyjából ötven embert hogyan lehet összetartani, terelgetni, fegyelmezni, Öllé Krisztina azt mondta, ez a legegyszerűbb feladat, mert nagyon fegyelmezettek és tudják, hogy mit akarnak megcsinálni, és azt is tudják, mi kell hozzá. „Sosem éreztem, hogy az a nehéz, hogy ilyen sokan va­gyunk. Ha kevesebben lennénk, biz­tosan még inkább családias lenne a légkör, de mivel mindenki nagyon akaija, azért meg is tudjuk csinálni. Néhányan mindig lemorzsolódnak, de ez természetes” - zárta. Megtartó erő A vasárnapi előadás után néhány diákkal is beszélgettünk. Gál Sára úgy nyilatkozott, mindnyájan na­gyon fáradtak, de ha valaki azt kér­né, hogy csinálják végig újra, akkor megtennék: „A színpadon teljesen máshogy osztjuk be az energiánkat, máshogy telik az idő és teljesen máshogy érezzük magunkat. Olyan, mintha nem is Pereden, hanem Gö­rögországban lennénk.” Kempski Sári teljesen egyetértett a társával abban, hogy akár máris újra szín­padra lépne: „Azt a sok endorfint, ami az utolsó Voulez-Vous-nál fel­szabadult, becsomagolnánk, meg­fognánk, vinnénk magunkkal, és mindent kezdenénk elölről.” Mar­­czibál Bence azt mondta, túl sok próba van mögöttük, lassan két éve próbálják a Mamma Mia!-t: „Mi va­gyunk azok, akik az elején is benne voltak, de azóta már talán a hatodik forgatókönyv is elkészült. Tegnap éreztük azt, hogy a próba sem megy úgy, ahogy kellene, mert már min-« denki rutinból csinálja és végre szín­padon akar vele állni, de úgy, hogy a nézők is ott legyenek, mert úgy tel­jesen más. így valóban, bármennyi­szer elő tudnánk adni egymás után, mert visszajelzést kapunk a nézők­től is. Az energiát, amit adunk, vissza is kapjuk tőlük.” A Tsízió Diákszínpad tagjai között vannak olyanok is, akik már leérett­ségiztek, ennek ellenére még mindig folytatják a munkát a csoportban. „Azért vagyunk még mindig itt, mert nagyon szeretjük a Tsíziót, ezt a da­rabot és nagyon meg akartuk csinál­ni. A fiatalabbak között is voltak olyanok, akik motiváltak, hogy ma­radjunk még, és úgy érzem, jól dön­töttünk, hogy maradtunk” - fejtette ki Tóth Friderika, aki két éve érettségi­zett. Keszeg Viktória elsőéves egye­temista úgy véli, mivel minden da­rabnak megvan a saját műfaja, min­denki másképp hangolódik egy-egy színházi darabra. ,A próbákon min­dig az adott műfaj jellemzőit próbál­juk előhozni. Ha buli van és boldog­ság, akkor táncolunk és izzadunk, ha viszont egy komoly művet adunk elő, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen szituációt játszunk ép­pen. A tanárnő mindig azt mondja, egy olyan darabot, ahol nevettetni kell, sokkal nehezebb megcsinálni, mint egy komolyat. Ha nem nevet­nek a nézők, az nekünk is jelzés, hogy nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.” Varga Lilla elárulta, az első fellépés előtt nem igazán tudott alud­ni az izgatottságtól. „A bemutató után azért nem tudtam aludni, mert annyi­ra jó volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Az a sok izgalom és az a hangulat, ami kijött belőlünk a szín­padon, úgy érzem, még most is ben­nünk van. Itt mindenki építi a mási­kat, nagyon sokat adunk egymásnak. A színpadon mindig félős vagyok, de a Tsízió segít leküzdeni ezeket a fé­lelmeket és felerősíti azt, amiben va­laki nagyon jó. A kapcsolatok miatt is nagyon megéri tsíziósnak lenni.” Ta­kács Sándor Mátyásnak a mostani volt a második fellépése a Tsízióval. „Elképesztő ez az adrenalin, ami je­len van a csapatban és az is, hogy a csapat mire képes, ha kell, felpörget­jük, ha kell, visszahúzzuk egymást.” Berényi Mátyás azzal zárta, hogy hétfőn mindenki visszamegy az is­kolába, folytatódik a tanulás. „A ta­nárnő is elmondta, hogy nem kifo­gás, hogy tsízióztunk, de egyébként is mindenki fel volt rá készülve, hogy hétfőtől ismét ugyanolyan lesz min­den. Kissé még tartva a következő hét előadásaitól, de megnyugodva a hét­végi fellépések után, szerintem nem lesz nagy változás az iskolában.” ndezes es BAJNOKOK LIGÁJA A DIGIN ... CHAMPIONS LEAGUE havi 70 CSATORNA MAGYAR SATELIT PREMIUM NYELVEN TÖBB MINT 145 CSATORNA AZ EGESZ CSALÁDNAK GP TV + internet lekötöttség nélkül X Akár 100%-os telepítési kedvezmény ^ 0850211 112 0 www.digislovakia.sk SLOVAKIA __ ........... .... i DP210452 Kétszer is el kellett halasztani a Mamma Mia! bemutatóját Már nagyon vágytak a színpadra a tsíziósok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents