Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-10 / 209. szám

www.ujszo.com | 2021. szeptember 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Felmorzsolódás A Za íudí iskolapélda, hogyan emészti fel a belső harc az eszméket HEGEDŰS NORBERT Mária Kolíková és a köré csoportosuló képviselők távozá­sával végéhez köze­ledik az egykor talán jobb sorsra ér­demes Za l’udí szenvedéstörténete. Az igazságügyi miniszter hat kép­viselőtársával együtt szerdán beje­lentette, hogy távoznak a pártból és átlépnek az SaS frakciójába. A lépés nem volt váratlan, hiszen jó féléves szenvedés előzte meg, melyben Má­ria Kolíková Veronika Remisovával birkózott hosszadalmasan a Za l’udí vezetéséért. Azt a meccset lényegé­ben Remisová nyerte - hiszen a párt az övé marad -, de a győzelem nyu­godtan nevezhető pürrhoszinak, hi­szen a győzelem ára egy parlamenti frakció és minimum egy minisztéri­um elvesztése volt. Remisová áru­lásról és újrakezdésről beszél - mást nem nagyon tehet —, és kérdéses, hogy a maroknyi hozzá hü képvise­lővel mihez tud kezdeni a jövőben, főleg, hogy a pártot az utóbbi hóna­pokban rendszeresen a parlamenti küszöb alatt mérik. A koalíciós partnerek reakciója első körben elég visszafogott volt. A Za l’udí szakadásával a Richard Sulik vezette SaS nyerte a legtöbbet: a plusz hat képviselővel a második legerősebb kormánypárttá vált. Sulik azt mondta, ragaszkodnak ahhoz, hogy Kolíková maradjon az igaz­ságügyi miniszter, de egyébként nem változtatnának a koalíciós szerződé­sen. Állítólag Boris Kollár sem ra­gaszkodik Kolíková vagy Remisová távozásához a miniszteri posztról, ami érdekes annak fényében, hogy a hétvégén még arról beszélt: ha Kolí­­kováék átlépnek az SaS-ba, akkor a négy koalíciós partnerből könnyen három lehet. Igor Matovictól pedig csak titokzatos célzásokra futotta ar­ról, hogy Remisová az OLaNO-ból szakadt ki egykor, és talán valamikor vissza is tér oda. A Za l’udí hattyúdalából számos tanulságot levonhatunk. A politika a felszínen a víziókról és az emberek meggyőzéséről, a valóságban a ha­talomról, annak megszerzéséről és megtartásáról szól. A Za l’udí esete az iskolapéldája annak, hogyan emésztődik fel ez a vízió a belső harcok során. Ezen a téren könnyű lenne Remisovára mutogatni, aki tényleg szinte mindent feláldozott azért, hogy ő maradjon a párt élén, de a helyzet az, hogy egyáltalán nem örökölt egyszerű helyzetet Andrej Kiskától. Mert bizony ezt a pártot egykor a legerősebb rendszerváltó erőnek tartották, Kiska pedig az ál­lamfői posztról távozva kormányfői babérokra tört. De már ő is elkezdte a helyezkedést, nem akart szorosabb szövetségre lépni a többi rendszer­­váltó párttal, ködösített, nem jelölt meg világos célokat. Ennek ered­ménye egy óriási választási blamázs lett, a párt épphogy átbukott a parla­menti küszöbön, Kiska pedig - egészségügyi okokra hivatkozva— hamarosan távozott a politikából, Remisovára hagyva a romok eltaka­rítását. Ha már Kiskánál tartunk, a Za lüdí története tökéletesen beleillik abba a hosszú sorba is, melyet az alapító távozása után széthulló szlo­vákiai pártok alkotnak. Ami a jövőt illeti, csak találgatha­tunk. Lehet, hogy a Za lüdíból marad valami, lehet, hogy Remisová mi­niszter maradhat. Lehet, hogy békés lesz az átmenet, de nagyon nehéz el­képzelni, hogy Matovic egy ilyen helyzetben kibírná, hogy ne rúgjon egyet Kolíkovába és Sulikba, vagy hogy Kollár mindenféle ellenszol­gáltatás nélkül belenyugszik a hely­zetbe. Az mindenesetre jó lenne, ha a járvány újabb hulláma nem egy koa­líciós válság közben kapná telibe az országot. EB EMU EZEüD Eltűnt egy kormánypárt (Facebook) Helyreállítás helyett tematizálás FELEDY BOTOND Kié a kezdeményezés? - a háborúkhoz hasonlóan rengeteget számít ez a kommunikációs térben is, és érvényes a Buda­­pest-Brüsszel viszonyra. Hiszen aki elsőként beszélhet, az tematizál. Ő határozza meg, hogy egyáltalán mi a kérdés, és hogyan csomagolja. Ezzel pedig csökkenthető a másik fél mozgástere, válaszlehetősége. Mindez különösen fontos kampányidőszakban, melyet már megkezdett a magyar kormánypárt, a 2022-es áprilisi országgyűlési választásra ké­szülve. Ha ennek tükrében próbál juk a Helyreállítási Alappal (RRF) kap­csolatos brüsszeli magyar vitát értelmezni, akkor kirajzolódnak a magya­rázatok. A Helyreállítási Alapból megszerezhető pénzeket nem pacsira adják, hanem a helyreállítási terv alapján. Ebben elsősorban arra lehet forrást kérni, amit a korábbi úgynevezett országjelentések fejlesztendő területnek ítéltek, illetve amit a vonatkozó tanácsi jogszabály elérhetővé tesz. A lényeg, hogy pont Magyarország esetén a felsőoktatás nem volt prioritás a Bizottság szemszögéből, ezért is bukott el az első magyar terv a nyár előtt, a jogállamisági felvetések mellett. Ekkor Orbán Viktor és Ursula von der Leyen találkozott, megegyeztek egyebek mellett arról, hogy nem lesz felsőoktatás a magyar szándékok között, és csak a támogatást fogja Budapest lehívni, a hitelt nem. Viszont e kétoldalú megegyezés óta sem született olyan magyar terv', amelyet elfo­gadott volna a Bizottság. Kinek előnyös most ez a helyzet? Miközben a narratíva arról szól, hogy Budapesttel szemben politikai nyomásgyakorlás zajlik, a valódi haszonélvezője a helyzetnek a kor­mánypárt. Miért? A Bizottság minden (!) kifizetésnél rendelkezik azzal a joggal, hogy felfüggessze azt, ha a jogállamiság sérülése a kifizetések jogszerűségét is veszélyezteti. Ezt nem állapíthatja meg egyedül, de amíg a Tanács vizsgálódik, addig fel lehet függeszteni. (Jóval bonyolultabb ez az eljárás, de most nem ez a lényeg.) Erre volt már példa más tagállamok ese­tében is. Ha tehát végre el lenne fogadva a magyar helyreállítási terv, azzal a kezdeményezés a Bizottsághoz kerülne. Onnantól az eurokraták dönthetik el, hogy bedobják-e a magyar kifizetésekkel szemben a felfüggesztési bombát. Ez nyilván a választás előtt óriási kockázat a magyar kormány­nak, hacsak nem elég biztos abban, hogy politikai partnerei ezt meg tudják akadályozni Brüsszelben. Ez utóbbi pedig a német választást követő kor­­mányalakításig aligha fog kiderülni. Az Európai Néppártból való kiválás után nehéz a Fidesz számára a tájékozódás. így a mostani bizonytalan helyzetben a magyar kormány kommunikál­hat a Bizottságról, míg a terv elfogadása után a Bizottságnál lesz a kezde­ményezés. A mostani helyzet sem kényelmes, de a következő kényelmet­lenebb is lehet. így némileg érthető, hogy Budapest miért nem siet a hely­reállítási tervvel. FIGYELŐ Katonai giccsparádé traktorokkal Ezúttal Eszak-Korea alapításának 73. évfordulója szolgáltatta az ap­ropót, hogy Kim Dzsong Un egy éjfélkor kezdődő katonai parádét rendezzen, melyre rengeteg embert tereltek ki, többeket katonai uni­formisban, az eseményt tűzijáték koronázta meg. Hírügynökségi beszámolók alapján Phenjanban hajnalig ünnepeltek, ami azért kü­lönös, mert az országban hónapok óta nincs elég élelem, az éhínség egyre súlyosabb. A rezsim szerint a koronavírus hozzájuk nem tette be a lábát, ennek ellentmond, hogy gázmaszkos, védőruhás emberek is felvonultak. Az ilyen felvonuláso­kon eddig hatalmas nukleáris ra­kétákat (vagy azok makettjét) mu­togatta a rendszer, de most trakto­rok és tűzoltóautók tűntek fel. A traktorok könnyű tüzérségi ágyú­kat vontattak, a hivatalos beszá­moló szerint „a nép egyszerű fiai, gazdák vezették a traktorokat, akik szükség esetén szintén keményen oda tudnák vágni az agresszorok­­nak és vazallusaiknak”, (hvg, TASR) Választás orosz módra: három jelölt azonos névvel, kettő csaló Három Borisz Visnyevszkij is verseng Szentpéterváron a törvényhozás képviselői mandátumáért, de kettő közülük ál-Visnyevszkij. Kifejezetten a kampányra változtatták meg nevüket, hogy szavazatokat vegyenek el az igazi Visnyevszkijtől. Borisz Lazarevics Visnyevszkij is­mert ellenzéki képviselő, a liberális Jabloko tagja, és újra indul. Megle­petésére még két ugyanilyen nevű személy adta be iratait a választási bi­zottsághoz. Eltérés csak az apai ne­vükben volt: az egyik Gennagyije­vics, a másik Ivanovics. A Központi Választási Bizottság visszalépésre szólította fel őket. Ugyanaz a szakáll Eddig az egyik vetélytársát Alek­­szej Smeljovnak, a másikat Viktor Bikovnak hívták. Emellett a két kon­kurens az eredeti Visnyevszkij éhez hasonló őszes szakállt növesztett és a frizuráját is hasonlóan ritkás-rövidre nyíratta, így szerepelnek a választási plakátjaikon. Bikovról a Novaja Gazeta függet­len lap kiderítette, hogy már 2009 óta igazi pártszédelgő, több pártban volt képviselő vagy alacsonyabb beosztá­sú tisztségviselő. A mostani kam­pányban eddig azzal tüntette ki ma­gát, hogy vissza akarta léptetni az eredeti Visnyevszkijt azon a címen, hogy együttműködött Alekszej Na­­valnij ellenzéki politikussal, akinek szervezeteit szélsőségesnek bélye­gezték a hatóságok. Smeljov egy cég kereskedelmi részlegének vezetője, a jelek szerint eddig nem foglalkozott politikával. Csak ő vette fel az álne­vet, három gyerekének megmaradt a családi neve. A választási bizottság gyaláza­tosnak és felháborítónak nevezte az ügyet, és régóta próbál küzdeni az ilyesmik ellen, de végső soron te­hetetlen. A központi bizottság arra kérte a szentpétervári választási bi­zottságot, hogy készíttessen új, valósághű plakátokat a két ellen- Visnyevszkijről. Szavazatelterelés Szentpéterváron 1994 óta vetik be a helyi politikai zsargonban spoiler­jelöltnek nevezett indulókat, amikor a pártok az esélyesebb ellenfél nevével indítanak ellenjelöltet. 1996-ban Vlagyimir Jakovlev az ilyen szava­zatelterelés miatt győzte le a hivatal­ban lévő polgármestert, Anatolij Szobcsakot. Más városokból is érke­zett panasz „ikeijelöltekre”. Politológusok szerint ugyanakkor a választók mára kiismerték magukat ezekben a trükkökben, és nem valószínű, hogy a két jelölt bevetése rontaná az igazi Visnyevszkij támo­gatottságát. Szeptember 17-19. között lesz a szövetségi parlament alsóházi vá­lasztása, emellett regionális választá­sok is lesznek. A választási bizottsá­gok több jelöltet visszaléptettek arra hivatkozva, hogy külföldön van bankszámlájuk vagy valamilyen for­mában együttműködtek a Navalnij által alapított csoportokkal, amelye­ket a bíróság júniusban szélsőséges­nek nyilvánított és betiltott. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents