Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-08 / 207. szám
Í14 KÖNYVESPOLC ■ 2021. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com HAZAI SZERZŐKTŐL Nagy Hajnal Csilla regényében egy hetének történetét meséli el hét ember, akiknek élete hol szorosabban, hol lazábban összefonódik. Mindannyian az üresség és a kapcsolódásra való képtelenség alaptapasztalatát hordozzák. A rutinjaikhoz rögeszmésen ragaszkodó, szokásaikba kapaszkodó antihősök banalitásukban is szürreális vagy épp egészen szokadan események láncolatát idézik elő. És így vagy úgy, mindannyiukban megfogalmazódik a vágy: „Bárcsak mondhatnék magának valamit, amivel közelebb kerülnék magamhoz.” És ebben a bárcsakban ott lebeg a talán. Hogy hátha egyszer sikerül. Nagy Hajnal Csilla: Hét Scolar Kiadó, 2021 184 oldal „Ezt az írást az önreflexió szüksége hívta életre. Az, hogy tízennégy - többnyire filozófiatörténeti - könyv után rákérdezzek magára a szerzőre, vagyis saját magamra. Arra a személyre, aki nemcsak egy sajátságos tudományterület kutatója, hanem - és talán főként - magánember is. Arra, aki számot vet saját személyes múltjával, jelenével és közösségében betöltött szerepeivel is, de aki családtagjait, szeretteit is láttatni akarja. Arra, aki mindezt úgy akarja elmesélni, hogy közben feloldódjon a történések egymásra következésének szorító ereje.” A szerző, Mészáros András filozófus, nyugalmazott egyetemi tanár ezekkel a szavakkal vezeti be önéletírását, amely lexikonként, címszavakban foglalja össze a számára fontos történéseket. Mészáros András: Nem alszom... Phoenix Library 2021 290 oldal Az olvasóban élő magyar irodalom Amikor kerek negyven esztendeje megjelent Esterházy Péter Függő című regénye, alatta alcímként a Bevezetés a szépirodalomba, bizony, a könyvön túl ez a hetykén odavetett alcím is lázba-izgalomba hozta az olvasót. Azóta már tudjuk, a hetyke odavetés és a könyv mérföldkő volt a magyar irodalomban. Bizonnyal mérföldkő lesz Mohai V. Lajos új verseskönyve is, melynek nem kevésbé hetyke (a szótárból válogatom a szinonimáit: kihívó, pimasz, legényes, kackiás, délceg, huszáros, betyáros) címe van: Utószó a magyar költészethez. Mintha ugyan a magyar költészet lezárult vagy lezárható volna... Hát nem, persze hogy nem. Ez itt inkább költészetesztétikai tisztelgés, olyanféle adalék a magyar költészethez, mely a bensőségesen ismerős, már bejáratott, bennünk doboló klasszikus prozódia újraolvasója. Efelől a kötet szerkesztőjének, Vári Györgynek az előszava (Előszó egy Utószóhoz. A melankólia derűje) is biztosítja az olvasót: „Utószó ez, de nem összegzés, és végképp nem búcsú, nem inkább, mint minden véglegesnek, tartós érvényűnek remélt megszólalás.” A kötet versei öt nagy ciklusba rendeződnek: A megbántott kert, Weöres Sándor hangszere, Versek a magyar népdalhoz, A költészet hatalma (ez konkrétan tizenhárom Arany-pastiche-t foglal magába) MOHAI V. LAJOS Utószó a magyar költészethez s végül a Ferde tájkép. A gyűjteménynek határozottan a megidézés, az olvasóban élő magyar irodalom felelevenítése a célja, ezért épít főként a népdal ritmusára, a kései Arany János hangjára vagy a játékos-zsonglőr Weöresre. Amit ehhez szerzőnk hozzáad, az ő maga, a már jól ismert világával: tél, kert, lovak, komorra hangolt táj. Egyik nyolcsoros kedvencemnek már a címében is benne a monoton komorság: „Szitáló esőben halványak a házak, / szitáló esőben árnyak botorkálnak. / Szitál az eső, eresz csörgedez, / ablaküvegre álmot permetez. / Szitáló esőben mosdanak a házak, /szitáló esőben árnyak motoszkálnak. / Szitál az eső, szomorú az ég, / ablaküvegre szomorúan néz. ” (Szomorú ég). Most függetlenül a szóismétlésektől és a kiváló akusztikától: bravúros, ahogy az ablakot belopja a kinti képbe, ezzel ugyanis magát hozza be: ott ülünk mi is az ablak mögött, s mintha a kinti történéseket is mi hangolnánk szomorúra. A Szomorú ég című Mohai V.-vers címe ez is lehetne: Szomorú én. Ennél még sejtelmesebb (az ugyané - második - ciklusból származó) másik kedvencem, a Hideg van. Mindössze tíz sor, ezért az egészet idézem; amúgy vizuálisan a két szélső négysoros szakaszt a közepére helyezett és beljebb kezdődő kétsoros köti össze: „Az utcai lámpa fénye / hurok a tuják tövére. / w Erőteljesen áthallásos és árnyalt vizualitdsú költészet Mohai V. legújabb világa. Olyan autogram, mely magán hordoz sok-sok korábbi autogramot. Nehéz pora az Égnek / rácsozott térbe tér meg. / Földben egy Vén Kutya / Teste. Fuldokol az este. / Hűtlenül kullog utána /Árnyéka, távoli mása. / Őrzi álma nyomát, / Földben egy Halott Kutyát. ” A Weöres Sándor hangszere ciklus mind közül a leghosszabb. Ezek apró, néha mikroszkopikus hangulatjelentések, hang-észlelések, a környező világ hangutánzó szavai, mint amilyen a Ködben című négysoros: A köd a kertbe harap, / talajmenti a fagy, / novemberi ködön át / fölözött tej a világ. "Jól kivehető ebből a példából is, mekkora szerepet játszik e versekben a látvány, a vizuális élmény, miközben - természetesen - a szerző belső világáról szólnak. Nagy hangsúlyt kap a lakókörnyezet leírása, ez többnyire a hideggel, a romlással, a pusztulás képével társul, mint például a Falusi házak című versben, ennek utolsó szakasza az elsőnek a variációja, visszaéneklése: „Fáznak magukban / hidegben állnak, / csontig kihűltek: /falusi házak. ” De ebből a fajtából való A régi ház is: „Fejem fölött a földes padlást / szuvas gerenda tartja vállán. /Nyakamba hóié cseperegle, / rám nem vigyáznak a falak se. ” Markáns hang, erőteljesen áthallásos és árnyalt vizualitású költészet Mohai V. Lajos legújabb világa. Olyan autogram, mely magán hordoz sok-sok korábbi autogramot. Letisztult, pompás adalék a magyar költészethez. Csanda Gábor Mohai V. Lajos: Utószó a magyar költészethez Prae Kiadó, 2021 128 oldal Bereményi, a magyar Copperfield Aki látta az Eldorádó című filmet, akár azt is gondolhatta, hogy tud ezt-azt Bereményi Géza gyerekkoráról, a Teleki téren piacozó nagyszülőkről, a torokgyíkról, anyjáról, akit csak Évinek hívott... Aztán aki elolvassa Bereményi életregényét, a Magyar Copperfieldet, rájön, hogy semmit sem tudott. Ami a film által a szerző élete legnagyobb drámájának tűnhetett, csak könnyed epizód volt mindahhoz képest, ami utána következett. azóta Libri Irodalmi Díjjal jutalmazott könyv címét olvasva először az jutott eszembe, hogy Bereményi jó magasra tette a lécet - ha nem csak marketingfogásnak szánta, akkor igencsak megrázó történetet kell az olvasók elé tárnia, hogy az hiteles is legyen. Ez maradéktalanul sikerült, és nemcsak azért, mert a történet igaz, hanem azért is, mert aki megélte és megírta, egy pillanatig sem szentimentális, nem szépíti a múltat, felvállalja, hogy sok mindent nem értett akkor, és nem ért, nem tudott feldolgozni máig sem. A Magyar Copperfield története a Teleki téri piacon és környékén zajlik, ahol a minden hájjal megkent nagystílű kereskedő, Bereményi Sándor és felesége, a racionálisan gazdálkodó, de minden döntésében az álmaira hagyatkozó Róza neveli. A kis Gézának ugyan anyja is van, de őt csak Évinek szólítja, mert anyaként sosem tapasztalta meg. Évi ugyanis másra, többre vágyik, mint a Teleki tér, és minduntalan ezt hajszolja, nincs ideje a fiára. Apja is van, idősebb Vetró Géza, de őt csak fényképről ismeri, mert börtönben ül. A kis Géza életszemléletét tehát a nagyszülők alakítják, és itt nincs sok felesleges beszéd. A nagyapa szerint csak az a fontos, hogy ne keveredjen kampányba (értendő ezen mindennemű politikai megmozdulás) és ne legyen baldóver (ami alighanem a mai lúzer megfelelője). A kis Géza igyekszik is, amennyire tőle telik, de hogy nem kereskedőtípus, az hamar kiderül, jobban érdeklik az udvarukban lakó rokkant Nagy Zsigmond társaságában tett séták a Kerepesi temetőben. Itt találkozik először nevelőapjával is, akitől az örökbefogadás után a Rozner nevet kapja - és sok-sok verést.,Anyám, az Évi elvitt a Kerepesi temetőbe - kezdtem írni -, ez a férfi jött felénk egy bottal, amiről kiderült, hogy esernyő, és írás közben előre megsejtettem, hogy majd később egy pincében lobogó gyertyafénynél vesszőfonatú prakkemyél lesz abból, amit a kezében hoz, amivel ez a férfi az én előrehajtott meztelen hátamat fogja ütni." A sejtés beigazolódik, és Géza innen kezdve tényleg magába húzódó, képzeletbeli világokat álmodó Copperfieldként próbál túlélni. Ügy, hogy bevallja, ő a hibás, ő tehet mindenről, valójában mégis baldóver. Aztán betelik a pohár, mert kamasszá érik, nő benne a dac és a düh, nekimegy a nevelőapjának és elmegy otthonról. Tizennégy évesen ismeri meg valódi apját, a folyton álmodozó és nagyotmondó Vetró Gézát, de hamar rájön, hogy neki se ő fontos, csak az, hogy valaki hallgassa a történeteit. Miután az egyre rendszerhűbbé váló Cukor utcai iskolából is kicsapják, úgy dönt, szakít Budapesttel, a Teleki térrel, Évi „édesanyával” ,Rozner „apukával”, és Pápára megy kollégistának. Itt bölcs, megértő tanárok karolják fel és támogatják akkor is, amikor a hatvanas évek elején képtelen rendőri históriákba keveredik, mert látnak benne valamit. A történet ott ér véget, hogy Bereményi Géza megkapja a katonai behívóját. Ma már tudjuk, hogy lesz folytatás, és ismerjük ennek egyes részleteit is. A Magyar Copperfield két helyen lép évtizedeket előre: egy párizsi kirándulással a hetvenes, majd egy New York-i úttal a nyolcvanas évekbe. Bereményi mindkét alkalommal visszatér Magyarországra, úgy dönt, hogy „maradunk itt, itt maradunk”. Itt kezdődik a történet, amelyet Cseh Tamással együtt írtak, de ez már egy másik könyv lesz. Vrabec Mária A szerző a Vasárnap munkatársa Bereményi Géza: Magyar Copperfield Magvető Kiadó, 2020 640 oldal A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. E-mail: ujszo@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Uj Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
