Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-08 / 207. szám
m m Mit ér a rend káosz nélkül? 2021-ben új könyvvel jelentkezett Jordan B. Peterson sztárpszichológus. A Túl a renden című kötetet nyugodtan tekinthetjük a nemzetközi bestsellerré vált 12 szabály az élethez folytatásának, és mivel a két megjelenés között a kanadai professzor megjárta a poklok poklát, mindenképp érdekes megtudni, milyen következtetéseket szűrt le újabb tapasztalataiból. A 12 szabály az élethez 2018-as megjelenése elképesztő gyorsasággal hozott világhírnevet Jordan B. Petersonnak. (Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy a prof televíziós viták sorában állt ki az elvei mellett, közben többször is összetűzésbe került az amerikai „woke” mozgalom aktivistáival, amién aztán az ún. alt-right, vagyis az amerikai alternatív jobboldal próbált belőle hőst csinálni. Mivel a könyvei teljesen politikamentesek, nyugodtan ajánlhatjuk őket - a Peterson körüli csatározások leginkább az amerikai társadalom polarizáltságáról és a média mindenkit beskatulyázó mechanizmusairól árulkodnak). Ezzel párhuzamosan azonban családját és őt magát csapások sorozata éne. 2019-ben a lányának műtéten kellett átesnie, majd a feleségéről kiderült, hogy egy különösen ritka, rosszindulatú daganattól szenved. Közben Peterson egészsége is megrendült, szorongására és álmatlanságára benzodiazepint kezdett szedni, függővé vált, a gyógyszer megvonása után pedig teljesen öszszeomlott. 2020-ban Kanada után Oroszországban és Szerbiában is kezelték, aztán erre jött a világjárvány. Ilyen körülmények között, a lábadozás közben született meg a Túl a renden. A könyben a szerző nemcsak továbbgondolja a 12 szabály... alapvetéseit, hanem reflektál a saját helyzetére, valamint a „sztárértelmiségiként” szerzett tapasztalatokra is. J\z írásban való elmélyedés, ami a kezelés teljes ideje alatt folyamatos volt, (...) elegendő okot adott az élni akarásra, és lehetőséget, hogy teszteljem a gondolataim érvényességét”- írja Peterson. helyezte a hangsúlyt (emlékezzünk például a mémmé vált „Csinálj rendet a szobádban!” kezdetű intésre), addig az új kötet már a címében jelzi, hogy itt továbblépésről lesz szó. Peterson szerint erre azért van szükség, mert a rend már felfedezett terület, ráadásul mindig lesznek benne hibák, plusz ki van téve az entrópiának és merevvé is válhat. A túlzott rend totalitarizmussal fenyeget, korlátozza a szükséges változásokat - épp ezért van szükség a káoszra. De nem kerül-e ezzel az üzenettel ellentmondásba saját magával a kanadai professzor? - tehetik fel a kérdést a Peterson életművét ismerők. Hiszen a 12 szabály... alcíme ez volt: így kerüld el a káoszt! Most akkor hogy is van ez? „Valójában sem a rend sem a káosz állapota nem elviselhetőbb vagy kívánatosabb a másikhoz képest" - szögezi le Peterson a Túl a renden bevezetőjében. A káosz ugyanis valami pozitív is lehet: anomália, újdonság, átalakulás — ami persze ijesztő módokon is manifesztálódhat. Míg a 12 szabály... arra fókuszált, miként lehet elkerülni a túl sok káosz következményeit, a Túl a renden „azzal az átfogó problémával foglalkozik, hogyan lehet jövedelmező módon elkerülni a túlságosan nagy biztonság és kontroll veszélyeit". Ez a könyv is 12 tételmondatot rögzít, melyekből kiindulva Peterson megfogalmazza a gondolatait. így a Túl a renden nem kerül ellentmondásba a korábbi kötet útmutatásaival, sokkal inkább kibővíti, továbbgondolja azokat. „Mivel a tudásunk nem elégséges (...), egyik lábunkat a renden belül kell tartanunk, míg a másikkal tapogatózva túl kell lépnünk azon"- fogalmazza meg a lényeget Peterson. Melyek az új szabályok? Vannak köztük bonyolultabbak {„Ne tüntesd fel gondtalanul rossz színben a társadalmi intézményeket vagy a kreatív vívmányokat!’), Részen egyszerűek (,,Ne tedd amit gyűlölsz!” vagy „Felejtsd el az ideológiát!"), és ezúttal is 12 illusztráció vezeti fel őket. A könyv nyelvezete szinte ugyanolyan, mint a 12 szabályé: Peterson szövege néha kicsit túlírt, olykor elkalandozó, azonban mindig viszszatér a témához, és meglepő élességgel képes rátapintani a lényegre. Akinek az előző könyv tetszett, ezt is érdekesnek fogja találni. Hegedűs Norbert Jordan B. Peterson: Túl a renden - Újabb 12 szabály az élethez 21. Század Kiadó, 2021,368 oldal Óriások vállán állunk Végtére is az ember racionális állat, ahogy Arisztotelész mondta. Stockholm, 2019. február 10. - ezzel fejeződik be Ása Wikforss Alternatív tények - A tudás ellenségei című könyvének előszava, vagyis a filozófus szerző a kéziratot még a koronavírus-járvány kitörése előtt lezárta. Úgy vélem, a könyv által felvetett kérdéseket és következtetéseket az elmúlt másfél év még inkább aktuálissá tette, mivel a tudományos szakértelemmel szembeni kételkedés - a világjárványra adott válaszok nálunk ezt mutatják - tovább erősödött. Wikforss szerint az emberi tudást érő kihívások és támadások - a kognitív torzítások, a populizmus, a hazugság, a propaganda, a megosztottság stb. - régóta velünk vannak, azonban az új jelenség, hogy „(...) ezek az összetevők még sosem működtek így együtt, sosem erősítették egymást ilyen módon. Lehet, hogy egy »viharzónába« csöppentünk: egy olyan szituációba, amelynek az egyes elemei önmagukban nem katasztrofálisak, de a kombinációjuk hamar extrém helyzetet teremthet.” Mivel az újonnan kialakult tudásrezisztencia összetett jelenség, ezért a hatékony válasz megtalálása sem egyszerű feladat, állítja a szerző, aki a Stockholmi Egyetem professzora és a svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja. Az alternatív tények kifejezés Donald Trump volt amerikai elnök tanácsadójának (Kellyanne Conway) nevéhez kötődik. Sean Spicer, Tmmp korábbi sajtótitkára azt állította, hogy még soha nem gyűltek össze annyian elnöki beiktatáson, Ma túl nagy szerepe van a politikailag motivált gondolkodásnak. mint 2017. január 20-án, amikor Trump letette az esküt. Hamar kiderült, hogy Obama 2009-es beiktatásán nagyobb tömeg volt, a fotókon is jól látható, illetve megnézték a metrójegyeladásokat, és egyértelmű volt, hogy Spicer nem mondott igazat. Erre mondta Conway a tévében, hogy Spicer alternatív tényeket közölt. Mit lehet tenni akkor, amikor az igazság, a tudás tagadása egyenesen a Fehér Házból jön? A The Washington Post feljegyezte, hogy Trump a második elnöki évében már ádagosan napi 16,5 hamis vagy félrevezető kijelentésnél járt. Nem Trumppal kezdődött, és nem is ő az utolsó vezető, emlékeztet Wikforss, aki a demokratikus társadalom egyik alappillérét, a tudást támadja. A félretájékoztatás célja a zűrzavar megteremtése, az emberek elvesztik a bizalmat és elveszettnek érzik magukat, vagy a polarizációra törekvés következtében csatlakoznak valamelyik csoporthoz, és gyakran nem veszik észre, hogy politikai manipuláció áldozatává válnak. A szerző szerint ma túl nagy szerepe van a politikailag motivált gondolkodásnak; mivel nagyon sok társadalom megosztott, ezért az ideológiai különbségek a tények elfogadására is hatással vannak. Dán Kahan amerikai kutató úgy véli, ezek a tendenciák gátolják a tudásszerzést, ami nehezen egyeztethető össze az evolúcióról alkotott elképzelésekkel, azonban ezek a kognitív torzítások azért jönnek létre, mert szeretnénk valahová tartozni. Egy közösséghez tartozás mind fizikai, mind szellemi értelemben nagyobb biztonságot nyújt, mint a kívülmaradás vagy a szembefordulás. A tudás előállítása és terjesztése mindig is szorosan kapcsolódott a médiumhoz, a megváltozott mediális környezet természetesen nem teljesen ártadan a ténypolarizáció kérdésében, egész egyszerűen könnyebb kiélni a megerősítési torzításokat: „Azt hihetnénk, hogy az internet a tudás demokratizálódásához vezet, de könnyen lehet, hogy pont fordítva van: azok, akik már eleve sokat tudnak egy témáról, nagy hasznát vehetik, míg azokat, akik híján vannak a tudásnak, az a veszély fenyegeti, hogy félrevezetik őket.” Wikforss szimpatikus módon egy külön fejezetet szentel a tudás és az iskola kapcsolatának, és az oktatást olyan központi témaként vizsgálja a tudásrezisztencia vonatkozásában, amely az előző generációk által felhalmozott tudás átadásának a terepe - a könyvben többször előkerülő Newton-mondat ezt hangsúlyozza: „Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam.” Az utolsó, Mit tegyünk? című fejezet felvillantja a reményt, stratégiát, megoldási javaslatokat kínál, már csak ezért is érdemes végigolvasni a logikusan felépített, az alternatív tények világába bevezető könyvet. Sánta Szilárd Ása Wikforss: Alternatív tények — A tudás és ellenségei Fordította: Dobosi Beáta Typotex Kiadó, 2021 244 oldal
