Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-08 / 207. szám

4 I RÉGIÓ 2021. szeptember 8.1 www.ujszo.com Emléket állítanak Somorján a holokauszt háromszáz helyi áldozatának. Az emlékmű el­készült a nyár végére tervezett avatásra, a helyszínen azonban változtatni kell, ezért toládik a leleplezés. SOMORJA A helyiek hosszú igyekezetét idén sikerült megvalósítani. Jávorka Ta­más önkormányzati képviselő la­punknak elmondta, hogy korábban Kiss Csabával, a helyi zsinagógában működő At Home Gallery tulajdo­nosával Nagyszombat megye rész­vételi költségvetéséből pályáztak az emlékmű kialakítására. Mivel nem sikerült támogatást szerezni, a vá­rosi hivatal, a város vezetése és tá­mogatók segítségével gyűjtöttek forrást a kezdeményezésre. „Több mint fél éve foglalkozunk aktívan a kérdéssel. Megszólítottuk Ján He­­verát, aki nagy ismerője a témának, ő gondozza a somotjai és a tej falui zsidó temetőt. Az ő, valamint Me­­zey Márta, a somorjai anyakönyvi hivatal munkatársa és Veres Gábor alpolgármester segítségével össze­sítettük a névsort. A jeruzsálemi Vad Yashem archívum anyagában is kutattunk az áldozatok után” - be­szélt az előkészületekről a képviselő. Eredetileg a zsinagóga falán helyez­ték volna el az emléktáblát az áldo­zatok nevével. A városból elszárma­zott zsidók kérésére később módosí­tottak az elképzelésen azért, hogy do­­minánsabb helyen emlékezzenek Negyvenhét csapat mérte össze az erejét Új helyszínt keresnek KISS BARTALOS ÉVA SOMOGYI KATALIN eehtei Már több mint tíz éve minden évben nyárbúcsúztatóként meg­szervezik a tűzoltóversenyt a helyi kultúrházban és a fűtballpályán.„A program 16 órakor kezdődött és hajnali három órakor fejeztük be. Mindenki választhatott a nappali vagy az éjjeli verseny között, csak egy feltétel volt, hogy a kettőt nem lehetett összekombinálni. Minden­ki egyenlő esélyekkel indult. Eddig minden évben, többek között a Bethlen Gábor Alapítvány is támo­gatta a versenyt, reméljük, idén is így lesz” - mondta Lázók Attila, Padány alpolgármestere, a szerve­zők nevében. A nézőket a verseny mellett változatos zenés, táncos programmal várták. A tűzoltóverseny egy tűztáma­­dásból állt, ennek lényege, hogy feláll a csapat a víztartállyal, 75 méterre van egy célpont, a tűz­fészek, ezt kell minél rövidebb idő alatt eliminálni, azaz eloltani. Az éjjeli program este fél kilenckor kezdődött, 47 csapat versengett, két kategóriában: sport és hagyomá­nyos, vagyis klasszikus tűzoltás­ban. A kettő között csupán annyi a különbség, hogy a sport kategóriá­ban vékonyabbak a tömlők. A férfi sport csapat és klasszikus csoport­ban is a diósförgepatonyi tűzoltók bizonyultak a legjobbnak, a női sport kategóriát a berencsi csapat, a klasszikus tűzoltást pedig a hodosi csapat nyerte. Nagyon nagy volt az érdeklődés, Lázók Attila szerint ilyen sokan ebben az évben még nem vettek részt versenyen, és a né­zősereg is élvezte a bemutatót. Idén ilyen nagy számban még nem versenyeztek (Somogyi Tibor felvétele) Az eredeti elképzelés szerint a zsinagóga falán, vagy előterében helyezték vol­na el az emléktáblát (A szerző felvétele) meg az áldozatokról. A legutóbbi terv szerint a zsinagóga előterében he­lyezték volna el a táblát. „Egy tavaly kiadott levélben még a központi zsi­dó hitközség is támogatta a kezde­ményezést és az emléktábla elhelye­zését a zsinagóga falán. Augusztus elején azonban az emléktábla udva­ron való engedélyezése kapcsán olyan levelet kaptunk tőlük, amely­ben kifejtik, nem egyeznek bele, hogy a javasolt helyen legyen az emlék­tábla. Ezt azzal indokolták, hogy sze­retnék, ha az emlékmű láthatóbb helyre kerülne a városban” - fejtette ki Jávorka Tamás. A kérés miatt új helyet keresnek az emlékműnek. A képviselőtől meg­tudtuk, hogy több lehetőség is felme­rült, hova helyezhetnék el a 2 méter magas acéllapot, amelybe lézerrel marták bele az áldozatok nevét. „Nem adjuk fel a kezdeményezést. Remél­jük, még idén sikerül egy új helyen felavatni az emléktáblát” -szögezte le a képviselő. Gombos Rudolf: Ahol szerelem van, ott béke is van TORNYAI BIANKA A századik születésnapján köszöntötték Gombos Rudolfot Nádszegen, a Bencze-házban. O az első olyan lakosa a községnek, aki megérte ezt a jubileumot. IT7.M-.Hfr1 Hétfőn délután az önkormányzat tagjai, a község intézményeinek és szervezeteinek képviselői szervez­tek ünnepséget Gombos Rudolfnak, aki vasárnap, szeptember 5-én töl­tötte be századik születésnapját. El­sőként a helyi alapiskola tanulója, Dobos Lili mondott verset az ünne­­peltnek. Kacz Éva polgármester kö­szöntőjében kiemelte, Rudi bácsi az első nádszegi lakos, akit ebből az al­kalomból felköszönthetnek, hozzá­téve, hogy egyáltalán nem látszik rajta a kora, vitális és friss szellemi­leg és fizikailag is. A polgármester felidézte, mi minden történt 1921- ben, milyen volt az akkori politikai rendszer, milyen korba született Nádszegen az a kisfiú, akinek az anyakönyvben a 100-as sorszám ju­tott, akit először édesanyja első, a há­borúban elesett félje után Bugár ve­zetéknévvel jegyeztek be. Az ünne­pelt közbe is szólt, hogy kiegészítse a történetet, hogy mindig Gombos Rudolfnak hívták őt, csak 1945-ben, amikor nősülni készült, akkor mond­ta neki a jegyző, hogy ilyen néven senki sem szerepel az anyakönyv­ben, és még 12 évnek kellett eltelni, mire rendezni tudta a névváltozta­tást. Kacz Éva úgy fogalmazott, Gombos Rudolf olyan ember, akiről elmondhatjuk, hogy megvan benne a „nádszegi fifika”, vagyis történjen bármi, mindig feláll és továbblép, minden helyzetben feltalálja magát és nem adja fel. „Harmincéves ko­rára annyit élt meg, ami elég lenne három életre, megélte a második vi­lágháborút, hazaszökött a hadifog­ságból és a csehországi deportálás­ból is. Amikor első gyermeke meg­született, a fronton volt, egy hónapos korában látta először őt” - fogalma­zott. Rudi bácsi nevetve hozzátette: „Elmulattam, elkártyáztam! A szö­késeket nem gavallérságból csinál­tam, hanem mert muszáj volt.” A községtől egyebek mellett egy szü­letési anyakönyvi kivonatot kapott a századik évforduló alkalmából. Emlékek Gombos Rudolf szívesen emléke­zett vissza a gyerekkori élményeire, amikor a kutyasori gyerekekkel ját­szottak a Földveremben. „Most már be van építve, de valamikor ott víz volt és mocsár, ami télen befagyott és ott futballoztunk. Harisnyákat szedtünk össze és formáztuk gömbölyűre, azt rugdaltuk” - mondta. 1942-ben ruk­kolt be és 30 hónapig volt katona. „Nyolc hónapig volt gyakorlat, azzal már ki lehetett menni a frontra. Egy tizedest mentem leváltani a 12 hóna­pos frontszolgálatban Rogacsevbe” - tette hozzá. Hiszi, hogy mindenkinek van őrzőangyala, de neki ötven van. Egyik alkalommal egy katonatársa megkérte, hogy cseréljen vele szol­gálatot. Eleinte nem akart beleegyez­ni, de végül ráállt, ami megmentette az életét, a katonatársát lelőtték, ahogy fogalmazott, helyette. „Én hit­tem az őrzőangyalokban és rajtam se­gítettek is. Egy másik alkalommal hazamehettem volna szabadságra a frontról, de visszatartottak. Előtte visszavonulás volt, vonattal utaz­tunk, ami aknára futott, a vagonok felborultak. Valahogy sikerült ki­nyitnom a vagonajtót, de a puskám szuronya elakadt és letört a hegye. Emiatt nem engedett el a tiszt sza­badságra, csak két héttel később. Mi­re letöltöttem a három hét szabadsá­got és visszatértem, az alakulatomat szétverték. Ekkor is megmenekül­tem” - emlékezett vissza. Éltető szerelem A remek kondícióban lévő Rudi bácsi szinte teljesen önellátó, pár év­vel ezelőtt még kertészkedett, 95 éves korában ültetett három gyümölcsfája már terem. „Míg a kaszára gyenge voltam, addig az életszínvonalam is gyenge volt. Nyolcévesen már mun­kára fogtak, gyomlálnom kellett, krumplit szedni, tizenhárom évesen markot szedtem, egész életemben dolgoztam, nyugdíjasán még tíz évig” - tudtuk meg. A napokban ugyan el­esett a kerékpárjával, de csak azért, mert a küllőbe beakadt a bevásárló­táskája. A múlt hétvégén ő rúgta a kezdőrúgást a focimeccsen. Sokszor néz szlovák műsorokat a tv-ben, mert tanulni tud belőle, mivel bevallása szerint a szlováknyelv-tudásán még mindig van mit javítani. Gombos Ru­dolf azt is elmondta, hogy a hetvenes évei elején gondolkodott el azon, va­jon hány év adatik még számára. Mi­vel akkoriban több ismerőse is meg­halt 77-78 évesen, úgy gondolta, ő is nagyjából addig fog élni. Azóta nem gondolt a halálra. A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, egyszerű a vála­sza: „Szerelmesnek kell lenni, mert ahol szerelem van, ott béke is van, egyetértés és boldogság.” Miután a felesége meghalt, 35 évig volt egy élettársa, miután ő is meghalt, het­venévesen talált újra társat, akivel 21 évig volt együtt. Gombos Rudolf egész életében szeretett mulatni, nagyon sok regrutanótát, katonadalt ismer (A szerzó felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents